Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-02 / 14. szám
XXXI. évfolyam. 14. szám. Szegzárd, 1903. április 2. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi Előfizetési ár: Egész évre ........................12 kor. — fill. Fé l évre ...... 6 „ — „ Negyed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen: Hiv. hirdetések: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap Hetenként egyszer, csötörtökön. 100 szóig.....................3 kor. szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. 100—200 ............................ 5 „ 200— 300 ............................ 7 „ ny ék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. minden további 100 szó 2 koronával 74 74 A szegzárdi választó kerület. Kerületünk is megmozdult, hogy az országgyűlés képviselő házában most tárgyalt katonai javaslatok tárgyában hallassa szavát s a következő kérvényt fogja képviselője utján, az országgyűlésnek benyújtani: Mélyen tisztelt Képviselőházi Hazaszeretetünk sugalta legéberebb figyelemmel kisértük heteken, hónapokon keresztül a nemzetgyűlés tárgyalásainak folyamatát; a válságos idők bekövetkezése folytán szükségessé vált komoly megfontolással és higgadt mérlegeléssel állítottuk szembe az okokat, melyek az országgyűlés képviselőháza által most tárgyalt, úgynevezett »katonai javaslatok« fölötti mélyreható vita alkalmával, egyrészről a javaslat ellen, másrészről annak támogatása czéljából elhangzottak s minden szenvedelem nélkül, egyedül, sokat szenvedett hazánk helyzeténekismerete alapján, azokhoz csatlakozunk, kik a javaslatnak törvényerőre emelését ellenzik, sőt annak bekövetkezését legjobb erőik felhasználásával, megakadályozni tö- rekesznek. Nem határozhatjuk el magunkat arra, hogy újabb és tetemes vér és pénzáldozattal támogassuk azt a rendszert, mely a királyi esküvel megerősített kiegyezési törvény, vagyis 1867. évi XII. törvényczikk szavainak, értelmének elferdítésével és szellemének kiforgatásával, az ott felállitatni rendelt közös hadsereget, melynek alkotó része gyanánt a magyar hadsereg külön említetik, egy minden izében osztrák szellemű és központosító czélokat szolgáló császári hadsereggé változtatta át. Nemzeti nyelvünk iránti törhetlen ragaszkodásunk előírja nekünk, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat akkor, midőn tapasztaljuk, hogy abban a császári hadseregben, honnét a Szent István dicső koronájával ékesített magyar király személye, neve és fensége teljesen ki van zárva, besorozott véreink, magyar voltukért üldözésben és ha zengzetes anyanyelvűket használni bátorkodnak, érzékeny büntetésben részesülnek. Arabár nemzetünk azon törraftelmi na$y * erényét, hogy ha vész környékezi a szeretett édes anyát: a hazát s ősi alkotmányunk egyik sarkkövét képező magyar királyi trónt, akkor minden nagy áldozatra kész, — mi is tőlünk telhetőleg ápolni akarjuk; még is midőn politikai látóhatárunkon háború veszedelmek feltűnni nem látszanak; midőn összes anyagi erőink teljes megfeszítésére van szükség, hogy az egységes magyar nemzeti állam megteremtésére irányzott hő vágyakozásunk egyik hatalmas tényezőjét: a közművelődési haladást, nemzetünk számára biztosítsuk; midőn a közjogi helyzet szülte kapocs s gazdasági fejlődésünknek útját álló kereskedelmi szerződések nyomása folytán az elszegényedés utján haladunk; midőn a természet mosto- hasága miatt gazdasági helyzetünk folyton a hanyatlás útját tapossa, iparra szert tenni nem tudunk s kereskedelmünk a legnagyobb pangás tüneteit mutatja; midőn a legszélsőig fokozott közadózások terhe folytán tőkénket fogyasztani vagyunk kénytelenek: akkor ne várja senki tőlünk az ősi erények gyakorlását; különösen ne akkor, midőn annak szükségét fentforogni nem látjuk s mikor idegen érdek szolgálatában követelnek tőlünk nagy és súlyos áldozatokat. ' "Mély tisztelettel kérjük- ezért ..avképari.-- selőházat, hogy a katonai terhek fokozását célzó törvényjavaslatot, mint az országra és nemzetre nézve károsat, elvetni méltóz- tassék. Szegzárdon, 1903. március 28-án. A szegzárdi választókerület polgárai. TARCZA. Merengés ... Csillagos, fényes éjszakán Tűnődöm soká egyedül\ Ábrándozásaim közé Suttogó estszellő vegyül. Zümmögő, éhes szunyoghad Körültem szilaj tánciot jár. Mintha fülembe zsonganák: Ke tűnődj már, ne tűnődj már. De lelkem szellő szárnyakon Éd’s szülém házába vezet, Oly édes, oly drága nekem E merengő emlékezet. Mintha látnám ott szülémit Fekete gyász ravatalán, Ajkam rebegve imát mond, ■ Esdő, hő imát — szaporán. S imám meghallgatást talál A mindenható zsámolyán Kónnyebbülve megpihenek Csillagos, fényes éjszakán. Stubenwohl Gyula. Egyszer volt ... A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. Szigorú pontossággal volt beosztva a nap minden percze. A nap egy részét tanulással, a másik részét előkészületekkel töltöttük, a mi ezekből megmaradt, azon idő alatt a varrólányokra kacsintgattunk, kik a Szivárvány-utczában laktak, délben és este a kerítés mellett mentek el, nem azért, mert elkerülniük lehetetlen volt, hanem tetszett nekik is a mi bohóskodásunk. Igaz ugyan, hogy erre nagyon kevés időnk volt, mert annyian kény- szeritettek bennünket, hogy kijátszuk őrködő szemüket, hogy még. Nem is gondolhatja ezt el az, ki. nem internátusbán nevelődött. Tizenhatan voltunk, kik a hatalom alattiakat képeztük. A hatalom meg testesített példánya a muszka czár ő felségének, mert akarata tulajdonképpen egy ember volt. Bocsánat, hogy emberekhez mertem hasonlítani az akarat személyesitőjét. Egyszer nem néztem én sem annak. Tizenhatunk közül volt két duktor, azaz uralkodónk rendőr-miniszterei. Ez a hivatal tehát any- nyit jelentett előttünk, hogy tulajdonosában a tanulóknak bizniok nem lehet. Pedig szegények ők is csak úgy kapták reggelire a finoman szeletelt kenyeret, hogy szemük minden megerőltetése nélkül tanulhatták azon át feladatukat. Azaz ők kap- tap kávét is. Hanem ez a kiváltságok helyzetüket súlyosbította, mert ihatatlan, vagyha jobban tetszik igy: ehetetlen vala. S nekik el kellett fogyasztanak, mért különben a hatalom ellen lázadtak mi a rendőrminiszterek halálos bűne leendett volna, lévén a hatalom Istentől rendelve s a hatalom személyesitői logjobban tudják azt, kinek mit emészt meg a gyomrocskája. Az étkezést tekintve hasonló kegyben részesült még a nagyságos ur minisztránsa. Ezt sajnáltuk szegényt, lévén a fejedelem ideges s a kegyvesztés nem az elcsapatás, hanem kezének az illető egyén arczával rohamos összeérintkezése jelentette. A minisztráns legyen titkár, mint fejedelmi udvarhoz illik, kedvenczeink közé tartozott, tőle tudván meg valamennyien, hogy jobb időre halaszszuk-e a feladat megtanulását, vagy igyekezvén lelki erőt meríteni, hogy az ötösökben reánk zuduló élet megpróbáltatás rendíthetetlen nyugalommal elviselhessük. Sokszor kellett szegénynek futnia is, pedig az ismét baj volt, mert egyetlen kéz és arcz csóko- lódzás miatt nem futhatott el az intézetből. Ha már elkezdettem a kiváltságosok osztályát, a valónak hűen befejezem, ígérem szentül. Legnagyobb elfoglaltsága volt az udvarmesternek. Kötelessége közé tartozott három személynek ruhát kiadni és ismét elrakni az isteni tiszteletnél. A kápolnát rendben tartani, naponkint kiseperni, a ruhákat, ha a melegben megizzadtak, dr. Maflanszky előírása szerint megszáritani. Fizetése a kávén kívül volt meglehetősen. Pokrócz, marha, vadállat; igaz, hogy csak a fejedelemtől és nem a természetben, hanem csengő szavakban. És még valami. Olykor kalaprepülés, melyet neki kellett megtakarítania, ha utánna dobatott légyen s szives fáradozásáért olykor egy-két ötös — magyar értékben, a mi az ember tenyerére van berajzolva.
