Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-02 / 14. szám

_2. ________________' • _______________________ El őfizetőink figyelmébe. 1903. évi április 1-én uj előfizetést nyitottunka „Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőin­ket, a kiknek -előfizetése lejárt, bogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre . . 12 korona. Fél évre ... 6 ,, Negyed évre . 3 „ A „Tolnamegyei Közlönyw-t, mely 1903. jan. 1-én a XXXI. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek jél árért vagyunk haj­landók megküldeni, mivel a „ Tolname­gyei Közlöny“ a „Tolnamegyei Általá­nos Tanító-egyesület“-nők, valamint a „Központi Tanító-egyesület “ -nek is hi­vatalos közlönye. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. — Falusi művészet, vagy háborúság egy szalonkabát körül. Most, hogy a tavaszi verőfény pazarul ontja arany sugarát a vidékre, kéjelegve fürdünk a langy aerában ; kezdődik valami uj, a mi nem volt sokáig. És ez az uj valami a pezsgő tavaszi falusi élet, mely a maga természetes mivol- ~Tál5<ín a “tavaszi saison beálltával újra és újra fel­támad. Megkezdődik a falusi dilletans esték műsora. Csipke, virág, csábos szemű szép tolnai asszonyok, kiknek szemei ilyenkor szebben ragyognak, mint az angol királyi koronában a világhírű gyémánt — pompáznak a tavaszi csendes estén. Egy ilyen dilletáns-est lefolyásának hire jutott el szerkesztő­ségünkbe egyik árva falunkból, nevét nem említi a krónika, nehogy történelmi, vagy egyéb kultu­Mindezeket csak a fejedelem ő nagyságától kapta természetben s ő, mint nekem mondotta, nem haragudott, hogy a prefects és spirituális uraktól csak papíron. Az udvartartáshoz szükséges étekmester sem hiányzott. Alkalmazása nélkülözhetővé tette az inast, mert ebéd- és vacsoránál ő szolgált fel, en­nek fejében a maradékból jólaknia szabadságában állott, ha a kulcsárné ő nagyságának is helyben hagynia méltóztatott. Hát látják kérem itt a gyakorlatban elsajátí­tottak mindent a növendékek, a mire egy kántor­nak szüksége van, egy neves tankönyv Írónk szerint. Egy beteg szoba felügyelő is volt, legjobb dolga valamennyiünk között, mert ha beteg volt, nem kellett stúdiumon lemre s ez közös megegye­zésükkel mindennap volt. Nem kis kedvezmény ez, elmondom miért ? Meg volt tehát minden. Hja kérem, a husza­dik században vagyunk, haladunk s a nevelést mo­dern alapokra kell fektetni. Hogy a megszabott el­veket kövessük, a hivatalnoki kart leszámítva, tizen­egy alattvalóra felügyelt: a fejedelem és udvará­nak két belső, két külső tagja. Elképzelhetik hát kérem, hogy öt rendfentartó mellett példás élet folyt itt. Most veszem észre, hogy messze kalandoz­tam s a tárgyhoz nem is szólottám még, de nem vagyok gyűlésen s igy elnöki jog korlátozása aka­dályt nem gördít a szóáradat elé, ezt különben a tanitógyüléseken nem is tapasztalhattam, mivel ott az elnökön kívül beszélő ritkán akad, előterjeszté­seket tudomásul veszünk s gyűlés után van időnk megbeszélni mindent. TOLNAMEGYEI KÖ2 •. sz. rális szempontból nagy hirrn ék. A »művész-est« hőse két szebb r gositó jövőjű ifjú, kiknek egyike a g ügyes kezelője, egyéb foglalatosság híján remekül steppel Singer et Co. dolmányokat gyártó szerkezetén. A másik egy kiérdemült kaptafaművész, jelenleg folt- tisztitó, a ki — mióta Echegaray egy drámát irt, melynek czime »Folt a mely tisztit«, azóta nagyon arisztokratikus hajlamokat táplál magában, s bár nehezen tud valamit Echegarayról, de azért a büsz­keség benne van. A darab művésze, mely mint jótékonyczelu előadás a csicsó'ai halva született siket-néma koldus felsegélyez é éré rendeztetek, ki a művészestén szivetcsavaró hangon panaszolta el keserveit, — a fennebb említett két ifjú volt. A steppelő ur szalonkabát hiányában szenvedvén, kénytelen volt Echegaray jámbor faktorától egyet kölcsönkérni, mely a kölcsönvevő ur délczeg alakján szépen ^festett, kinek hiúságát az estély publiku­mának dicséretei emelték. Az e-tély »pompásan« sikerült. Jött a sok gratuláczió a két művésznek, kik közül a folttisztitó vindikálván magának a na­gyobb érdemet, művész társával úgy összekülön bözött, hogy a hangos szóvitában szalon kabátjá­nak azonnali levetését követelte. Így esett meg a boszuért kiáltó eset, hogy a táncz- és művészterem ruhatárrá fokoztatott le. — De steppelő urnák jó bor után lamentáló keble boszura vágyott s a következő schnellpolka közben könyökével Echegaray követőjének úgy az arcz- vonalába argumentált, hogy művész-ihletsége két oktávval lehangolódott. A publikum condoleált, a halottkém a lépéndi nótát huzattá, az ügy folytatása pedig — becsületbiróság hiányában — a büntető bíróságnál nyer befejezés*. — Megjutalmazott magyarosító ta­nítók. A magyar nyelv sikerés tanitása és terjesztése körül tanúsított kitűnő szorgalmuk elismeréséül a vallás- és közoktatásügyi miniszter Schuler József bátaszéki községi és Mathesz Adolf györkönyi ág. hitv. ev. népiskolai tanítókat 100—100 korona juta­lomban részesített. — Anyakönyvvezetök kinevezése. A belügy­minisztérium vezetésével megbizott miniszterelnök Tolnavármegyében gindlicsaládiba anyakönyvi ke­rületbe Lichtvár Jusztin segédjegyzőt, a bonyhádiba pedig Küknél Ferenc segédjegyzőket anyakönyv­vezető helyettesekké nevezte ki és őket a házas­sági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködésével is megbízta. Bocsássanak meg kérem az epizódokért, de tárgyamhoz tartozik. Rend a lelke mindennek s mi megfeleltünk ennek, mert rend vagy rendetlen­ség volt. Különben rend volt, mindig habár erről a rendről különféleképpen ítélt a feleb bvaló és alattvaló. Reggel ötkor költünk, illetőleg keltek azok, kik betegek nem voltak. Nekem lévén állandóan fejfájásom, ha korán kelek s igy főorvosunk azt rendelte, hogy 7 órakor keljek, ezen orvosság a leg­jobb, nem kerülvén semmibe sem. Magamnak került legtöbbe, mert a mindenes uraknak havonkint egy pengő forintot fizettem, hogy a korai sepréssel ne háborgassanak. Adós nem maradhadtam, mert kisöpörtek volna az ágy­ból. Mig a többiek studiumoztak, olvastam Aranyt, Petőfit, Vörösmartyt, no meg Madarassy klaszikus művét, «Gróf Ráday Gedeon szegedi kormánybiz­tost.» Most jut eszembe egy másik munka, dr. Maflánszky könyve, melynek olvasásával gyomor­bajom kezdődött: «A kántorok kötelességei.» Délben és este én is stúdiumon voltam. Itt unatkoztunk a legjobban. E’őirás szerint a tankönyv nyitva s ha prefectus ur benézett a tanulást erő­sen szimuláltuk. A sok stúdiumnak eredménye meg is volt, mert (szerelmes levél fejenkint kettő három Íratott) különösen a németből szekundát csak az fogott, a ki felelt. A feladott tananyagon kívül mást olvasni nem volt szabad. Ez azonban logi­kánk szerint nem jelentette azt, hogy ferblizni le­hetetlen. Hisz akkor a házi törvényekkek ezt is kihirdetik, ha elfelejtették, bizonyosan szabad. Nem tudom még öreg fejjel most sem, miféle érdememnél fogva, de a ductor én voltam. Ez rám nézve annyit jelente<t, .hogy kimehetlem minden 1903. április 2. — Hangverseny Szegzárdon. Nagy hangversenyt rendeznek Szegzárdon folyó hó 22-én, melynek tiszta jövedelmét a szeg- zárdi r. k. ovoda és nőegylet javára fordít­ják. A rendezést felkérés folytán dr. Sztan- kovánszky Imre tb. vármegyei aljegyző fogadta el. A hangverseny részletes prog- rammját majd később fogjuk közölni. Köz­reműködésüket már megígérték: Drumán László jeles fővárosi hegedűművész, Olteán Klotild, a budapesti operai énekiskola egyik kiváló növendéke, Komáromy Mariska váro­sunk kitűnő zonorga-művésznője és Pazar Dezső szegzárdi főgimn. tanár. Hangverseny után közös vacsora és táncz lesz. Ezen a napon tartja Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága rendes tavaszi közgyűlését és a. hangversenyre itt maradó bizottsági tagok Wosinsky Mór kalauzolása mellett megtekintik a múzeumát. Előrelátható, hogy a nagysza­bású hangversenyen együtt fogjuk látni a. vármegye és városunk előkelő közönségét. — Eljegyzések. Laskó Dezső kocsolai jegyző­eljegyezte Csery Irén kisasszonyt, Csery István dombóvári po^ta- és távirdafőnök leányát. Néveri Névery Árpád múlt hó 28-án tartotta eljegyzését Kiss Ilonka kisasszonynyal Miklósváron. Taffner Henrik Bátaszéken jegyet váltott Bajomi Vilmos előkelő iparos leányával, Éva kis­asszonynyal. Steiner Jenő dombóvári vasúti gépész el­jegyezte Kaposvárról Steiner Riza kisasszonyt. — A múzeumi bizottság ülése. A vármegyei muzeum bizottság Wosinsky Mór elnöklete alatt múlt hétfőn délután 4 órakor ülést tartott a vár­megye székházában. — Szentgyakorlatok. A szegzárd belvárosi rk. templomban a főgimnázium, valamint a polgári fiú- és leányiskola tanulói részére péntektől kezdve szentgyakorlatokat tartanak. A szentgyakorlatokat P. Irepalka Ferencz kalocsai Jézustársasági atya,, jeles hitszónok fogja végezni, kit Szabó Géza hit* tanár kért fel. — Tüdőbetegek szanatóriuma Tolna vár­megyében. Humánus intézmény megalapításán fára­doznak Tolna vármegyében. Dr. Kapp Viktor zombai orvos kezdeményezésére ugyanis a megye törvényhatósági bizottsága vette kezébe azon üdvös eszmének megvalósítását, hogy a tüdőbetegek ré­szére Tolna vármegyében szanatóriumot létesítsenek. E czélra most megyeszerte gyűjtés indult meg, melynek bizonyára meg lesz a kívánt eredménye. kérdezés nélkül, a rám bízottaknak pedig, hogy lármázáson kívül csinálhatnak, a mi tetszik. S ezen szabadsággal élvén, négyen csöndest ját- -szottak (a törvény szerint) kettő kibiczelt és éH ügyeltem, hogy meg ne lepjen valami alkalmatlan látogató. A mutyi kassza elveszett, tovább nem őrkö­döm. Megnézem Bandit, mit csiuál az aranyos kis Bandi, mert hogy csendesen vagyunk, legnagyobb bizonyság távol léte mellett. Az udvar végén kuglizó volt. Előtte simára borotválva gaztól a föld, kisöpörve szépen (d. u. az első és másod évesek csinálták) s a fedett hely egyik szögletében látom Bandit, csüggedt volt, mint szárnyaszegett gólya. Lassan mentem, hogy ne vegyen észré; sze­mét befogtam s az én legkedvesebb barátom el- kiáltja magát: — Ki az ? Semmi felelet. Hogy választ nem kapott az én kedves ba­rátom, hamarosan a szarvasmarhákkal hozott szo­rosan rokonságba. (Megbocsátottam szegénynek, mert az állattanból ma is szekundára felelt, illető­leg nem is felelt csak úgy írták be.) Elnevettem magam s ő hangomról megismert. Néhány czimet mondott még, melyre emlékezni nem szeretünk. Levettem szeméről kezemét s ő hallgatott. — Mi ütött beléd Bandi ?~ Lánczos-lobogós 1 Nevetni jöttem ide, vigasztalhatlan vagyok, elveszí­tettem minden pénzemet s kedvet, lelket csak te önthetsz most belém. Hát nevess már, hadd ragad­jon rám is valami jó kevből! (Ő volt a komiku­sunk, lányok kedvencze s őt kérdezték mindig, ha elmaradt közülünk.)

Next

/
Thumbnails
Contents