Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-02 / 14. szám
_2. ________________' • _______________________ El őfizetőink figyelmébe. 1903. évi április 1-én uj előfizetést nyitottunka „Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek -előfizetése lejárt, bogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre . . 12 korona. Fél évre ... 6 ,, Negyed évre . 3 „ A „Tolnamegyei Közlönyw-t, mely 1903. jan. 1-én a XXXI. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek jél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „ Tolnamegyei Közlöny“ a „Tolnamegyei Általános Tanító-egyesület“-nők, valamint a „Központi Tanító-egyesület “ -nek is hivatalos közlönye. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. — Falusi művészet, vagy háborúság egy szalonkabát körül. Most, hogy a tavaszi verőfény pazarul ontja arany sugarát a vidékre, kéjelegve fürdünk a langy aerában ; kezdődik valami uj, a mi nem volt sokáig. És ez az uj valami a pezsgő tavaszi falusi élet, mely a maga természetes mivol- ~Tál5<ín a “tavaszi saison beálltával újra és újra feltámad. Megkezdődik a falusi dilletans esték műsora. Csipke, virág, csábos szemű szép tolnai asszonyok, kiknek szemei ilyenkor szebben ragyognak, mint az angol királyi koronában a világhírű gyémánt — pompáznak a tavaszi csendes estén. Egy ilyen dilletáns-est lefolyásának hire jutott el szerkesztőségünkbe egyik árva falunkból, nevét nem említi a krónika, nehogy történelmi, vagy egyéb kultuMindezeket csak a fejedelem ő nagyságától kapta természetben s ő, mint nekem mondotta, nem haragudott, hogy a prefects és spirituális uraktól csak papíron. Az udvartartáshoz szükséges étekmester sem hiányzott. Alkalmazása nélkülözhetővé tette az inast, mert ebéd- és vacsoránál ő szolgált fel, ennek fejében a maradékból jólaknia szabadságában állott, ha a kulcsárné ő nagyságának is helyben hagynia méltóztatott. Hát látják kérem itt a gyakorlatban elsajátítottak mindent a növendékek, a mire egy kántornak szüksége van, egy neves tankönyv Írónk szerint. Egy beteg szoba felügyelő is volt, legjobb dolga valamennyiünk között, mert ha beteg volt, nem kellett stúdiumon lemre s ez közös megegyezésükkel mindennap volt. Nem kis kedvezmény ez, elmondom miért ? Meg volt tehát minden. Hja kérem, a huszadik században vagyunk, haladunk s a nevelést modern alapokra kell fektetni. Hogy a megszabott elveket kövessük, a hivatalnoki kart leszámítva, tizenegy alattvalóra felügyelt: a fejedelem és udvarának két belső, két külső tagja. Elképzelhetik hát kérem, hogy öt rendfentartó mellett példás élet folyt itt. Most veszem észre, hogy messze kalandoztam s a tárgyhoz nem is szólottám még, de nem vagyok gyűlésen s igy elnöki jog korlátozása akadályt nem gördít a szóáradat elé, ezt különben a tanitógyüléseken nem is tapasztalhattam, mivel ott az elnökön kívül beszélő ritkán akad, előterjesztéseket tudomásul veszünk s gyűlés után van időnk megbeszélni mindent. TOLNAMEGYEI KÖ2 •. sz. rális szempontból nagy hirrn ék. A »művész-est« hőse két szebb r gositó jövőjű ifjú, kiknek egyike a g ügyes kezelője, egyéb foglalatosság híján remekül steppel Singer et Co. dolmányokat gyártó szerkezetén. A másik egy kiérdemült kaptafaművész, jelenleg folt- tisztitó, a ki — mióta Echegaray egy drámát irt, melynek czime »Folt a mely tisztit«, azóta nagyon arisztokratikus hajlamokat táplál magában, s bár nehezen tud valamit Echegarayról, de azért a büszkeség benne van. A darab művésze, mely mint jótékonyczelu előadás a csicsó'ai halva született siket-néma koldus felsegélyez é éré rendeztetek, ki a művészestén szivetcsavaró hangon panaszolta el keserveit, — a fennebb említett két ifjú volt. A steppelő ur szalonkabát hiányában szenvedvén, kénytelen volt Echegaray jámbor faktorától egyet kölcsönkérni, mely a kölcsönvevő ur délczeg alakján szépen ^festett, kinek hiúságát az estély publikumának dicséretei emelték. Az e-tély »pompásan« sikerült. Jött a sok gratuláczió a két művésznek, kik közül a folttisztitó vindikálván magának a nagyobb érdemet, művész társával úgy összekülön bözött, hogy a hangos szóvitában szalon kabátjának azonnali levetését követelte. Így esett meg a boszuért kiáltó eset, hogy a táncz- és művészterem ruhatárrá fokoztatott le. — De steppelő urnák jó bor után lamentáló keble boszura vágyott s a következő schnellpolka közben könyökével Echegaray követőjének úgy az arcz- vonalába argumentált, hogy művész-ihletsége két oktávval lehangolódott. A publikum condoleált, a halottkém a lépéndi nótát huzattá, az ügy folytatása pedig — becsületbiróság hiányában — a büntető bíróságnál nyer befejezés*. — Megjutalmazott magyarosító tanítók. A magyar nyelv sikerés tanitása és terjesztése körül tanúsított kitűnő szorgalmuk elismeréséül a vallás- és közoktatásügyi miniszter Schuler József bátaszéki községi és Mathesz Adolf györkönyi ág. hitv. ev. népiskolai tanítókat 100—100 korona jutalomban részesített. — Anyakönyvvezetök kinevezése. A belügyminisztérium vezetésével megbizott miniszterelnök Tolnavármegyében gindlicsaládiba anyakönyvi kerületbe Lichtvár Jusztin segédjegyzőt, a bonyhádiba pedig Küknél Ferenc segédjegyzőket anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki és őket a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködésével is megbízta. Bocsássanak meg kérem az epizódokért, de tárgyamhoz tartozik. Rend a lelke mindennek s mi megfeleltünk ennek, mert rend vagy rendetlenség volt. Különben rend volt, mindig habár erről a rendről különféleképpen ítélt a feleb bvaló és alattvaló. Reggel ötkor költünk, illetőleg keltek azok, kik betegek nem voltak. Nekem lévén állandóan fejfájásom, ha korán kelek s igy főorvosunk azt rendelte, hogy 7 órakor keljek, ezen orvosság a legjobb, nem kerülvén semmibe sem. Magamnak került legtöbbe, mert a mindenes uraknak havonkint egy pengő forintot fizettem, hogy a korai sepréssel ne háborgassanak. Adós nem maradhadtam, mert kisöpörtek volna az ágyból. Mig a többiek studiumoztak, olvastam Aranyt, Petőfit, Vörösmartyt, no meg Madarassy klaszikus művét, «Gróf Ráday Gedeon szegedi kormánybiztost.» Most jut eszembe egy másik munka, dr. Maflánszky könyve, melynek olvasásával gyomorbajom kezdődött: «A kántorok kötelességei.» Délben és este én is stúdiumon voltam. Itt unatkoztunk a legjobban. E’őirás szerint a tankönyv nyitva s ha prefectus ur benézett a tanulást erősen szimuláltuk. A sok stúdiumnak eredménye meg is volt, mert (szerelmes levél fejenkint kettő három Íratott) különösen a németből szekundát csak az fogott, a ki felelt. A feladott tananyagon kívül mást olvasni nem volt szabad. Ez azonban logikánk szerint nem jelentette azt, hogy ferblizni lehetetlen. Hisz akkor a házi törvényekkek ezt is kihirdetik, ha elfelejtették, bizonyosan szabad. Nem tudom még öreg fejjel most sem, miféle érdememnél fogva, de a ductor én voltam. Ez rám nézve annyit jelente<t, .hogy kimehetlem minden 1903. április 2. — Hangverseny Szegzárdon. Nagy hangversenyt rendeznek Szegzárdon folyó hó 22-én, melynek tiszta jövedelmét a szeg- zárdi r. k. ovoda és nőegylet javára fordítják. A rendezést felkérés folytán dr. Sztan- kovánszky Imre tb. vármegyei aljegyző fogadta el. A hangverseny részletes prog- rammját majd később fogjuk közölni. Közreműködésüket már megígérték: Drumán László jeles fővárosi hegedűművész, Olteán Klotild, a budapesti operai énekiskola egyik kiváló növendéke, Komáromy Mariska városunk kitűnő zonorga-művésznője és Pazar Dezső szegzárdi főgimn. tanár. Hangverseny után közös vacsora és táncz lesz. Ezen a napon tartja Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága rendes tavaszi közgyűlését és a. hangversenyre itt maradó bizottsági tagok Wosinsky Mór kalauzolása mellett megtekintik a múzeumát. Előrelátható, hogy a nagyszabású hangversenyen együtt fogjuk látni a. vármegye és városunk előkelő közönségét. — Eljegyzések. Laskó Dezső kocsolai jegyzőeljegyezte Csery Irén kisasszonyt, Csery István dombóvári po^ta- és távirdafőnök leányát. Néveri Névery Árpád múlt hó 28-án tartotta eljegyzését Kiss Ilonka kisasszonynyal Miklósváron. Taffner Henrik Bátaszéken jegyet váltott Bajomi Vilmos előkelő iparos leányával, Éva kisasszonynyal. Steiner Jenő dombóvári vasúti gépész eljegyezte Kaposvárról Steiner Riza kisasszonyt. — A múzeumi bizottság ülése. A vármegyei muzeum bizottság Wosinsky Mór elnöklete alatt múlt hétfőn délután 4 órakor ülést tartott a vármegye székházában. — Szentgyakorlatok. A szegzárd belvárosi rk. templomban a főgimnázium, valamint a polgári fiú- és leányiskola tanulói részére péntektől kezdve szentgyakorlatokat tartanak. A szentgyakorlatokat P. Irepalka Ferencz kalocsai Jézustársasági atya,, jeles hitszónok fogja végezni, kit Szabó Géza hit* tanár kért fel. — Tüdőbetegek szanatóriuma Tolna vármegyében. Humánus intézmény megalapításán fáradoznak Tolna vármegyében. Dr. Kapp Viktor zombai orvos kezdeményezésére ugyanis a megye törvényhatósági bizottsága vette kezébe azon üdvös eszmének megvalósítását, hogy a tüdőbetegek részére Tolna vármegyében szanatóriumot létesítsenek. E czélra most megyeszerte gyűjtés indult meg, melynek bizonyára meg lesz a kívánt eredménye. kérdezés nélkül, a rám bízottaknak pedig, hogy lármázáson kívül csinálhatnak, a mi tetszik. S ezen szabadsággal élvén, négyen csöndest ját- -szottak (a törvény szerint) kettő kibiczelt és éH ügyeltem, hogy meg ne lepjen valami alkalmatlan látogató. A mutyi kassza elveszett, tovább nem őrködöm. Megnézem Bandit, mit csiuál az aranyos kis Bandi, mert hogy csendesen vagyunk, legnagyobb bizonyság távol léte mellett. Az udvar végén kuglizó volt. Előtte simára borotválva gaztól a föld, kisöpörve szépen (d. u. az első és másod évesek csinálták) s a fedett hely egyik szögletében látom Bandit, csüggedt volt, mint szárnyaszegett gólya. Lassan mentem, hogy ne vegyen észré; szemét befogtam s az én legkedvesebb barátom el- kiáltja magát: — Ki az ? Semmi felelet. Hogy választ nem kapott az én kedves barátom, hamarosan a szarvasmarhákkal hozott szorosan rokonságba. (Megbocsátottam szegénynek, mert az állattanból ma is szekundára felelt, illetőleg nem is felelt csak úgy írták be.) Elnevettem magam s ő hangomról megismert. Néhány czimet mondott még, melyre emlékezni nem szeretünk. Levettem szeméről kezemét s ő hallgatott. — Mi ütött beléd Bandi ?~ Lánczos-lobogós 1 Nevetni jöttem ide, vigasztalhatlan vagyok, elveszítettem minden pénzemet s kedvet, lelket csak te önthetsz most belém. Hát nevess már, hadd ragadjon rám is valami jó kevből! (Ő volt a komikusunk, lányok kedvencze s őt kérdezték mindig, ha elmaradt közülünk.)
