Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-08 / 2. szám

1903. január 8. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 2. sz. 5. ............Hivatalok ügyforgalma a vármegyénél. Ah spam ugydarab 21.851. Alispáni elnöki 1701 Közig, bizottsági 2880. Kihagási 704. Erdészeti 126. Erdészeti II. fokú 16 Phylloxera bizottsági 213. Tiszti s. nyugdíj valasztmanyi 9. Kö/ségjegy- zői nyugdíj választmányi 50. Styrum Lymburg vá­lasztmányi 102. Fegyelmi választmányi 57. Köz­ponti választmányi 70. Igazoló választmányi 85. Biráló választmányi 12. Vm. pótadó felszólaml küldötts. 102. Közig bírósági főispáni 51. Közig birósági alispáni 8. Alispáni fegyelmi 156 Össze­sen: 28.293 ügydarab. ~ Nagy jótékonyczélu műkedvelői előadás. A szegzárdi allami főgimnázium f. évi február hó 1-én a nagyvendáglőben szegény növendékek javára nagy szabású műkedvelői előadást rendez, mely alkalommal színre kerül: »Julius Caesar * Shaksperétől, melynek szereplői a főgimnázium növendékei lesznek. — Olvashatatlan irás a hivatalokban. A közigazgatás egyszerűsítésére alkototott törvények­ben s kibocsájtott végrehajtási rendeletekben, az uj ügyviteli szabályzatban a sok tübbszörösités mellett vau egyszerűsítés is; arról a sok olvasha­tatlan fogalmazványról, melyet egyik másik referens ur csupa nyegleségből iró papírra, csudálatos mó­don megfeledkeztek. Ez nehezíti meg igazán a munkát. Az a szerencsétlen rabszolga, a ki jobb kenyér hijjaval a közigazgatási hivatalok irodájá ban másolgatja a határozatokat: valóságos küz­delmet folytat egy-egy olvashatatlan határozattal, mig végre hosszas, gyötrelmes vergődés után le­másolhatja. Próbáljon csak valaki szót emelni az ilyen macska-vakarás ellen. No még csak az kel­lene a hivatalokban uralkadó kaszárnyarend mel­lett. Mindjárt kicsavarnák az illető szájából a ke­nyeret. Manapság már a fölebbvalók ellen igazat mondani sehol se szabad. A ki elég vakmerő ezt megcselekedni, annak betörik a feje. Próbáljon csak valamelyik leiró valamelyik vármegyében av­val állani az alispán elé, vagy főjegyző elé, hogy X drágalátos jegyző ur írása olvashatatlan »Ez olvashatatlan ? ! Maga szamár ! Ha nem tud olvasni, menjen kapálni !« Ilyen és ehhez hasonló úri kife­jezésekkel tisztelnék meg szegény ördögöt. Igen üdvös lenne, ha a belügyi kormány erre is kiterjesz­tené figyelmét s az olyan urakat küldenék el ka­pálni, a kik a magas kvalifikáczió mellett írni se tudnak. — Leszúrt házmester. Horváth Pál szegzárdi szül. 36 éves házmester, ki Budapesten a Telepi- utcza 7. szám alatt lakik, vasárnap este fél 6 óra­kor mulatni ment. Reggel feleségének azt újságol­ták, hogy férjét két rendőr megkötözve hozza. Horvát Pál ugyanis reggelre teljesen leittasodott, s valamelyik mulató pajtásával az üllői-uton egy tejes asszonyt kék-zöldre vert és garázda viselke­désének az intézkedő rendőrök, a kiket tettlegesen is bántalmazott, csak úgy tudták elejét venni, hogy megkötözve vitték a Telepi-utca 7. szám alatti lakására, ahol a férje elébe siető asszonynak át­adták az ittas embert. Horváth Pál, kinek kötelé­két lakásán feloldották, felkapott egy 50 centimé­ter hosszú szuronyt, s azzal a már távozófélben levő két rendőrre rohant, megöléssel fenyegetve őket. A két rendőr közül Nagy V. József, akinek először rohant Horvát, kivonta kardját és azt a szuronynyal, feléje törtető emberre csapta. A kard vállát érintve Horvátnak, lecsúszott a mellén. A házmester vakon tovább támadt a rendőrre s an­nak még vízszintesen maradt kardjába valósággal belerohant. Mindez egy pillanat műve volt. A kard hegye Horvátnak szivét fúrta át. Egynéhány lépést tett még visszafelé, összeesett és meghalt. Az ed­digi nyomozás adatai a tényállást adják. A rendőr­ség egyébként továbbra is széleskörű . nyomozást indított. Horvát Pál rokonai a hir hallatára Buda­pestre utaztak. — Szenzációs újdonság a varrógép-teknika terén. Az eredeti »Atrana« körhajós varrógépek, melyek a legújabb és legkeresettebbek, amellett, hogy perczenkint 2000öltéssel előre és hátra egyenlő szépen varrnak (a modern varrógépek külömben mind előre és hátra varrnak), még egy uj szaba­dalmazott készülékkel is elláthatok, melylyel az eddig már ismeretes műhijnzésen kívül a legszebb monogrammok és gomblyukak minden előnyomás vagy előrajzolás nélkül készíthetők, melyek úgy szépség, mint előállithatásuknak gyorsasága tekin­tetében a kézimunkát sokszorosan felülmúlják. Ezen gépek kizárólag Müller Testvéreknél Szegzárdon kaphatók, mely czég felvilágosításokkal szívesen szolgál. — Rablógyilkosság. Madocsán rémes rabló­gyilkosság történt három királyok napján. A távol­levő Horváth István házába hatoltak be a rablók, kik Horváth Istvánnét agyon vágták, édes anyjának, Bartók Évának pedig a hasát hasították fel. A csendőrség a tetteseket nyomozza. Jeney László kir. alügyész tegnap utazott Madocsára. Y • i Y — Örökbe óhajtja adni egy szegény anya 3 hónapos kis leány-gyermekét. Szives megkeresést a kiadóhivatalba kér. — Eladó egy teljesen jókarban levő Lan- caster-fegyver és egy 4 éves angol vizsla, mely szárazon és vizen kitünően használható. — Bővebb értesítést ad a kiadóhivatal. — Lövés az ablakon át. S. Kiss János alsó­nyéki lakos ablakán keresztül január hó 1-én éjjel valaki a szobába lőtt. A golyó szerencsére nem talált senkit. A merénylő elmenekült. A csendőr- séguek még eddig nem sikerült a vakmerő tettes kilétét megtudni. — Tolvajok a méhesben- Bozsolik Ferencz decsi rk. tanító méhesében múlt pénteken éjjel tolvajok jártak, a kik egy kas méhet emeltek el. Megjegyzi levelezőnk, hogy - Decsen mostanában napirenden vannak a lopások. — Feltört mészárszék. Decsen múlt éjjel isme­retlen tettesek feltörték Lővinger Adolf decsi mé­száros mészárszékét és onnan egy egész birkát, pénzt és befőttet vittek el. — A tettelek kinyo­mozása folyamatban van. EGYLETEK és TÁRSULATOK. Jegyzőkönyv. Felvétetett a »Tolnamegyei községi és kör­jegyzők egyleté«-nek 1902. évi október hó 7-én Szegzárdon tartott rendes évi közgyűléséről. Jelen voltak : Kerbolt István regölyi jegyző, egyleti elnök, Klimes Antal hőgyészi jegyző, egyleti jegyző, Bereczk István simontornyai, Cholnoky Lajos ozorai, Czéh Ferencz uj-dombovári, Duzs Dániel őcsényi, Gróf József döri-patlani, Helfenbein Dániel apáthii, Hesz Pál tamásii, Huszár Pál őcsényi, Illés Gyula döbröközi, Kiss Pál gyulajovánczai, Lemle Béla györkönyi, Matzon Béla szegzárdi, Müller György pilisi, Pápay István mözsi, Purth Adolf bátai, Tóth Andor dunaföldvári, Virány Károly agárdi és Zsigmond Elemér harczi jegyzők. Kerbolt István egyleti elnök az ülést meg­nyitva, üdvözli a megjelent egyleti tagokat, bejelenti, hogy Csukly Ignácz szakályi, Lovászy Gábor nagy- mányoki és Reiszner Bélel kónyii jegyzők, választ­mányi tagok, elmaradásukat levélileg igazolták és a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Bereczk István simontornyai és Kiss Pál gyulajovánczai jegyző, egyleti tagokat kéri fel. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. — Olvastatott a követ­kező elnöki jelentés: »Tisztelt közgyűlés! Midőn a legutóbbi közgyűlésünk óta eltelt egy év alatt egyleti életünkben történt mozzanatokról és egy­letünk működéséről leszámolva, elnöki jelentésemet tisztelettel előterjesztem, mindenek előtt egy igen szomorú kötelességet teljesítek annak bejelentésé­vel, hogy Kühnel Ferencz Bonyhád község főjegy­zője, egyletünknek buzgó és lelkes választmányi tagja, folyó évi julius hó 31-ik napján váratlanul elhunyt. A férfikora delén elhunyt szeretett kartársunk halála nemcsak az ő szeretettéinek okozott szivet összeszoritó bánatot és soha nem pótolható veszte­séget, hanem egyletünket is igen érzékenyen súj­totta, mert benne egyik legkiválóbb tehetségű és leghívebb tagját és ügyeinek mindig kész harczo- sát vesztette el. Nem volt oly feladat, megbízás vagy kikül­detés, mely neki terhes lett volna, sőt kész volt áldozatot hozni, ha azt az egylet érdeke kívánta, — csakhogy tekintélyén csorba ne essék. Temetésén, a végtisztességadáson egyletünk képviseletében magam is megjelentem és megjelent, Klimes Antal egyleti I. jegyző ur is, és koporsójára igaz kartársi és baráti szeretetünk jeléül az egylet részvétét írásban fejeztem ki. Meg vagyok győződve, hogy ezen eljárásomat a tisztelt közgyűlés helyesléssel veszi tudomásul és elfogadja azon indítványomat is, miszerint boldogult kartársunk érdeme az iránta táplált, szeretetünk jeléül mély sajnálatunk kifejezése mellett jegyző­könyvünkben megörökittessék. Tisztelettel jelehtem továbbá, hogy a múlt évi közgyűlésünk által adott ama megbízásnak, hogy néhai Krisztinkovits János volt kartársunk sírjára halottak napján az egylet nevében koszorú tétessék, Virányi Károly agárdi, Parti József tolnai és Linka Károly fadtji kartársaink eleget tettek és a kegyelet adóját ekként lerótták. Áttérve ezek után egyletünk belső ügyeire, tiaztelettel van szerencsém jelenteni, hogy az egy­let vezetősége ama sajnos tapasztalatra jutott, hogy egyletünk, a tagjainak túlnyomó részében mutatkozó közönyösség, semmibevevés és ami legveszedelme­sebb, — a visszavonás következtében máris oly kedvezőtlen, sőt mondhatom, hogy aggasztó hely­zetbe jutott, miszerint, — ha a feltétlenül szüksé­ges melegebb érdeklődés, erkölcsi és anyagi támo­gatás a tagok részéről nagyobb mértékben nem nyilvánul és fel nem frissül, különösen pedig az anyagi támogatás, a tagsági dijak befizetése kész­ségesebben nem teljesittetik, az egylet a maga további fentartására és erkölcsi tekintélyének meg­óvására képtelenné válik, s m:hamarább bekövet­kezik az az időpont, amikor a másokkal szemben, különösen pedig az.országos központi egylettel szemben fennálló kötelezettségének teljesítésére birói utón fog kényszerittetni; — a vezetőségnek pedig komolyan kell azzal a gondolattal foglalkoznia, hogy vájjon felvesse e már a legközelebbi köz­gyűlésen a tovább-fennmaradás, vagy feloszlás kér­dését, avagy a pangásnak adva tovább is helyt, az egyletnek csupán hivatalos alapszabályaiban köte­lezett száraz működésében nyilvánuló életét szellemi táplálék és kellő erkölcsi és anyagi támogatás hiányában önként kialudni és megszűnni engedje. Sajnosán tapasztalja ugyanis az elnökség, hogy az egylet tagjainak csak kisebb részét teszik azok az elismerést érdemlő kartársak, akik tagsági dijaikat az egylet pénztárába pontosan befizetik, mig a túlnyomó rész évről-évre hátralékban ma­rad és tartozását szaporodni hagyja, — azt több­szöri megintés és sürgetés daczára sem fizeti le, aminek igen gyakran az a káros következménye származik, hogy a követelés behajthatatlanná válik, azt le kell írni. Ez pedig költségvetésünkre zava­rólag hat. Már pedig, tisztelt Közgyűlés, ha azt akarjuk, hogy az egyletünk általános czélja mel­lett egész lelkesedéssel kitűzött humánus czél — a jegyzői szegény árvák segélyezésére rendelt millemumi ösztöndij-alap létesítése — illuzióriussá ne váljék, közakarattal és közlekedéssel kell oda törekedni, hogy az említett czél eléressék és az utódok elismeréssel emlékezzenek meg azokról az elődökről, a kik a segély-alap létrehozásán fára­doztak és az általuk hozott anyagi áldozat árán eszközt iparkodtak teremteni arra, hogy a szegény apátlan-anyátlan jegyzői árva majdan a koldus­bottól megmenthető legyen. Ezen nemes czél elérésének biztosításához azonban nemcsak az eszme megpenditésekor nyil­vánult közlelkesedésre van szükség, hanem szük­ség van oly emberbaráti szeretetre és áldozatkész­ségre is, mely az egylet minden egyes tagját át­hatni és kötelességének pontos teljesítésére sar­kalni képes. — Sajnos azonban, hogy az egylet vezetősége már évek során azt tapasztalja, mi­szerint ezen közös ügyünk iránt az egylet tagjai 'közül sokan hidegséget tanúsítanak és a segély alap czéljára még azt a csekély áldozatot is vona­kodnak meghozni, a mely az egyleti tagsági díj­hoz csatolva évenként csekély 2 koronánál többet nem tesz. Miérf is kénytelen vagyok a tisztelt köz­gyűlés becses rendelkezését kérni arra nézve, hogy a kint levő s egyes tagoknál máris tetemes Ösz- szegre felszaporodott tagsági dij-hátralék, — te­kintve, hogy annak behajtása iránt eddig igénybe vett és foganatosított eljárás kellő eredményre nem vezetett, — mily uton-módon hajtassék be ? Mert az eddigi még kíméletes eljárás nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy az által a kint levő egy­leti követelések, különösen a nagyobb hátraléko­soktól befolyjanak, miután a múlt évi pénztári számadásban kitüntetett 1497 kor. 48 fillér hátra­lékos követelésre kétszeri megintés és e mellett még a járási főszolgabíró urak szives támogatásá­val történt külön felhívásra is ’csak 422 kor. 98 fillór folyt be, a többi még máig is hátralékban van, pedig épen ezen kint levő összeg képezné a segélyalap tőkéjének nagy részét — ha befolyna. Meg vagyok győződve, hogy az egylet igen tisztelt tagjaiban mindnyájában meg van az az emberbaráti szeretet nemes erénye, de az áldozat- készség tekintetében, — bizony, — számos tagjá­nál — bocsánat a a nyíltságért —, Inég sok a kívánni való. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents