Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-12-11 / 50. szám
XXX. évfolyam. 50. szám. Szegzárd, 1902. deczember 11. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi Előfizetési ár: Egész évre...... 12 kor. — fill. Fél évre ...... 6 „ — )t Negyed évre . .. . . 3 „ — Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap Hetenként egyszer, csütörtökön. szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig.....................3 kor. 74 fii. 100—200 „ ..... 5 „ 74 „ 200—300 ., . . . . . 7 „74 „ minden további 100 szó 2 koronával több A denuncziáns. A sajtóügyekre nézve még ma is Uh nyomó részben érvémben levő 1848-ik évi XVIII. t. ez. 1. §-a következő emlékezetes szavakban mondja ki a sajtószabadságot: »gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti!« S a megtorló intézkedéseken kívül csak annyiban szab korlátokat, hogy azon újságok és időszaki lapok, melyeknek tartalma akár részben, akár egészben politikai tárgyak körül forog; meghatározott pénzbeli biztosítékot tartoznak letenni, hogy sajtóvétségekben történt esetleges elmarasztalások alkalmával a költségek és bírságok fedezetére felhasználhatók legyenek. Tehát kétségtelen dolog, hogy azok a lapok, melyek politikai tárgyakkal rendszeresen foglalkozni kívánnak, pénzbeli biztosítékot tartoznak adni ; a miből önként következik, hogy azok az időszaki sajtótermékek, melyek biztosítékot nem adtak, olyan dolgokkal, melyek politika körül forognak, nem foglalkozhatnak. De tisztelt denuncziáns ur, ki lapunkat is egy néppárti újságban ilyen váddal illette, megtudná-e ön egész határozottsággal mondani, hogy hol van az a határ, mely egy politikai és nem politikai hírlap jogkörét egymástól elválasztja ? Ön e tekintetben —> úgy látszik — meglehetősen, obskúrus nézeteknek hódol, mert egy nem politikai lap hatásköréből ki akarná zárni mindazon tárgyakat, melyeknek politikai részük, oldaluk vagy vonatkozásuk van. így például nem lehetne irni a csongrádi képviselőválasztás alkalmával előfordult etetés és itatásról; nem lehetne közleményt hozni a baja— bátaszéki dunai áthidalás kérdéséről, mert előbbinek választási, utóbbin >k forgalmi politikai háttere van. De, hogy egészen frappáns példát válaszszunk, egy nem politikai lapnak nem volna szabad Darányi Ignácz földmive- lési miniszter ur legújabb és legüdvösebb intézményének: a munkás biztosításnak sem propagandát csinálni, — pedig erre minden lap, kivétel nélkül, egyenesen a földmivelési minisztérium kiküldöttje által fel lett szólítva, mert hát ennek az ügynek is szocziál-politikai czélja és háttere van. A mi nézetünk sokkal szabadelvűbb az önénél, mert mi igy vonjuk meg a két irányú lap jogkörére' vonatkozó határt: egy nem politikai lapnak nem lehet pártpolitikai irányezikkelyeket közrebocsájtani, mig politikai lapnak ez is meg van engedve. — S hogy mi sokkal közelebb járunk az igazsághoz, mint ön, azt mutatja a politikai lapoknak egyetlen kitűzött czélja, mely nem más — azt hiszszük ezt ön is elismeri — mint pártpolitikát szolgálni. Nem különben a mi álláspontunk helyessége mellett bizonyít, hogy mi ezt a felfogást érvényesítettük harmincz év óta lapunkban s az a kir. ügyészség, melyet ön szeretne saját reakezionárius irányzata felé terelni, pedig minden lapszám, a törvény rendelkezéséhez képest, megküldetett neki, sohasem emelt vádat ellenünk, hogy jogkörünket túlléptük volna. Végre e tekintetben iránytadó gyakorlatra is hivatkozhatunk, mert a magyar székvárosban megjelenő számos nem politi- tikai lap is hasonló módon jár el; nem szolgál pártpolitikai czélokat, de politikai vonatkozású számos üdvös dolgot szellőztet hasábjain. S váljon hasznára volna-e a magyar irodalomnak és legfőképen a magyar közügynek, ha a nem politikai lapokat az ön szűk látókörű felfogása értelmében sok közérdekű ügy támogatásától elzárnák? Azt hisszük, ez lenne a leghazaíiatlanabb eljárás,. mely valaha emberi agyban megfogamzott. Hát. ha mi pártpolitikai czélok szolgálatába akartunk volna szegődni, bizon nem tartott volna vissza bennünket az a 10.000 korona biztosíték, melyet nem is kell készpénzben letenni és holt tőkeként szerepel- I tetni, hanem elég jelzálogi bekeblezéssel I előállítani 1 De sokkal becsületesebbeknek tartjuk is magunkat, semhogy a törvény kijátszására vállalkoznánk s meg nem engedett vagy tiltott irány követésére magunkat elhatározhatnók. A kettőnk felfogása közt tehát a különbség csak az, hogy mi szabadelvűek vagyunk, ön pedig nem az. Befejezésül csak azzal a kérelemmel járulunk önhöz, tisztelt denuncziáns ur, hogy szíveskedjék feljelentéseit ellenünk ezúttal TAR CZ A. Két level. Azt irta a múltkor Kicsinyke levélen: »Jaj, ne haragudjék Édes mindenségem ; Ferde az Írásom, Hibát is lel benne, Mert, jaj, nagy a bánat Szerelmes szivembe. •. . Sokat nem irhatok, De csak annyit írok, A szivemmel, éde', Alig-alig bírok, Levelemben küldök Száz bánatos sóhajt, De a mikor megjön, Ezer csókot kap majd .. .< — Bánatos galambom ! Leveled megkaptam S minden kis betűjét — Mintha csak te volnál, Szép gyenge virágszál — Összecsókolgattam ... — Azt írtad másodszor Illatos levélen, Egyenes sorokkal, Gyönybetükkel, szépen: »Itthon megígértem, Hogy irok magának, Hogy el ne epeszsze A szerelmi bánat, Jól mulatok itthon. Beleszoktam könnyen, Hogy közülünk elment S nem ontom a könnyem, — Gondolom, maga is Elég sokat mulat! Csókot most nem küldök, Mert nincsen hangulat... — Galambom! Megkaptam! De minden sorára Haloványan néztem; S mintha nem te volnál, A szelíd virágszál — Könnyem hullott rája ... Illyés Kálmán. „Pirkadás.“ Ez a czime a »Tolnamegyei Kör« most megjelent évkönyvének, melyet két ideális érzületű és szép reményekre jogositó megyénkfia: Koritsánszky Ottó és Illyés Kálmán szerkesztettek. Ez a nagy gonddal megirt Évkönyv tanúbizonysága annak, hogy a mi megyénk müveit fiai hova tova megvalósítják azt a nemes czélt, melyet csak a múlt évben kibontott és fennen lobogtatott zászlajukra Írtak. — Az a kis fiatal gárda, mely vármegyénkből az ország szivébe felkerült, hogy a felsőbb iskolákban megszerezze a való élet számára a tudomány fegyvereit, melyekkel küzdve hasznára lehessenek imádott hazájuknak; immár bebizonyítva látjuk, hogy nem szalmatűz volt eszményeik fellobbanása, hanem erős eltökélt akarat, mely előbb vagy utóbb diadalt arat. A mai reális korban, midőn mindent lenyűgöz a rüt önzés, mely szárnyait szegi, a kitörni akaró magasabb eszményeknek, kétszeres elismerés illeti meg az olyan fiatalságot, mely lelkének megőrzi szűzi tisztaságát a főváros terhes levegőjében is és nem hódol a mámoritó élvezetek démonjának, hanem komoly tanulásnak él és szabad idejében tollat ■ ragad, hogy művelje nemzeti irodalmunk tág mezejét, azt az irodalmat, a melynek annyi hivatott államférfit, költőt és nemzeti hőst adott már a nevezetes történelmi múlttal dicsekvő Tolnavármegye,
