Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-12-04 / 49. szám
XXX. évfolyam. 49. szám. Szegzárd, 1902. deczember 4. II II KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesitöje. Előfizetési ár: Egész évre ...........................12 kor. — fill. Fé l évre ...... 6 „ — „ Negyed évre...................... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig.....................3 kor. 74 fii. 100—200 „ ..... S „ 74 .„ 200—300 ...................../ „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával töhl • A hoszszas küzdelem vége. Majd egy emberöltőn keresztül folytatott szívós küzdelem árán, melyben éppen úgy részt vett a hivatalos világ, mint az érdeklett társadalom, egyesek s az ügyet folyton napirenden tartó helyi sajtó, — végre eljutottunk törekvéseink végczéljához. Nem jelentéktelen anyagi áldozat, fáradtságos utánjárás és önmegtagadó buzgalom volt ehhez szükséges mindazok részéről, kik a közérdek kielégítésének nehéz szerepére vállalkoztak. Nem lehet czélunk, egyesek, talán valamivel nagyobb sulylyal mérlegbe eső, közreműködését kiemelni, hogy a nem kevésbbé önfeláldozó buzgalommal működő közkatonák szereplését háttérbe szorítsuk. Mindnyájunknak — a milliókat számláló nagy tábornak s a százakat magába ölelő vezérkarnak közös érdeme a nem mindennapi siker, hogy zsákutczába került helyi érdekű vasutainkat sikerült egymással, a dunai áthidalás kieszközlése folytán, össze- I köttetésbe hozni. Hogy minő közgazdasági fellendülés [ lesz, mely óriási vidékre hat ki, ennek az luj közlekedési eszköz létrejöttének követ- [ kezménye, azt számokkal kifejezni alig lehet, I elég annyit mondanunk, annyit reményle- | nünk és várnunk, a mit a szabad mozgás I óriási nagy előnye számunkra biztosit. Az egész magyar alfölddel, Erdélylyel, a dunántúli nagy vidékkel és a magyar tengerparttal egyenes és közvetlen összeköttetés létesül a dunai hid épitése által, mely immár befejezett tényként áll előttünk. A hosszas, sikertelen küzdelem azonban sötéten látókká tette az embereket s igen sokan találkoznak, még a múlt szombaton Széli Kálmán miniszterelnöknél, Lukács László pénzügyi és Lán^* Lajos kereskedelemügyi minisztereknél tett tisztelgés alkalmával elhangzott hivatalos kormány nyilatkozatok után is, kik a baja-bátaszéki dunai áthidalás létrejöttében kételkednek. Hát a ki hasonló küldöttségi tisztelgésekben többször részt vett és a kormány tagjainak diplomatikus nyelven tett, biztató, de semmit sem Ígérő nyilatkozatait ismerni tanulta, az tisztában van említett áthidalási ügyünk mai helyzetével, a mely a következő, minden kétséget kizáró, pár szóval fejezhető ki: a baja-bátaszéki dunaihid megépítése befejezett tény. Mert mit is mondtak a kormány tagjai a tisztelgő küldöttségnek ? Széli Kálmán miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány a baja-bátaszéki hid építését a legközelebbi teendők közé sorolta s Őrül\ hogy a küldöttségnek kielégítő, megnyugtató választ adhat. Lukács László pénzügyminiszter igy nyilatkozott: csak kötelességemet teljesítettem, akkor, a mikor a bajabátaszéki áthidalás kérdését napirendre hoztam. Attól a pillanattól fogva, hogy ennek a lehetőségéről meggyőződtem, azon voltam, hogy ez az idei beruházások programmjában helyet foglaljon s nagyon Örülök, hogy az országnak egy kiváló vidékét támogathattam erdekemek kielégítésénél, a mint most előttem képviselve van. Végül Láng Lajos kereskedelmi miniszter a hozzá intézett beszédre azt felelte : hogy hivatalba lépésének megtörténte után mindjárt a legsürgősebbek egyikének találta e kérdés megoldását. Hogy azonban az áthidalásból és az ezzel kapcsolatos vasúti vonalból csakugyan az legyen, a minek tervezik, még sokféle pálya alakulásnak kell történnie. — Baján pedig a hid kérdésnél a talajviszonyok is differálnak valamelyest. Azt akarom, hogy a hid ne csak vasúti, hanem közúti híd is legyen. Úgy hisszük, ezek minden kétséget kizáró, határozott nyilatkozatok, melyeknek elhangzása után nem lehet kételkedni abban, hogy az általunk oly hosszú időn át kulti- vált eszme most már a megvalósulás stádiumába jutott s minden vasúti bajainkon, melyek orvoslását évtizedeken keresztül hiába sürgettük, rövid idő alatt alaposan segítve lesz. A tanulság pedig a dologból az, hogy a legtöbb ügynél a kitartás és szívós akarat majd minden esetben biztosítja a sikert. Mi ezeket a tényezőket vittük fárad- hatlan elhatározással a harczba s végre is TARCZA. A mit a korcsolyák mesélnek. — Irta: MÁRTONFFY IMRE. — — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. — Miért kell nekem az 0 íróasztalának titkos fiókjában eltölteni napjaimat ? Miért vesz elő úrnőm esténként, midőn mély sötétség borítja a földet és a fáradt emberek nyugvásra hajtják fejőket és sokáig elnézdel, mígnem Iszép szemeiből könnycseppek lópóznak elő — el- •jmesélem nektek miért. Gyermekkoromra alig emlékezem én, csak arra emlékezem, midőn ezelőtt 5 éve egynapon két kedves leányfő hajolt skatulám fölé, melyben elhelyezve voltam s engem ikertestvéremmel együtt megvettek. Azonnal jégre vittek és a picziny lábakra illesztve megkezdtük pályafutásunkat. Kezdetben m nden uj volt előttem. A pompás jég, a vidám urak és hölgyek, kik tovasiklottak; a tarka, vegyes zűrzavar élénk benyomást tettek rám; fe!éb:edt bennem a dicsvágy és büszke voltam arra, midőn mindenfelé haliám : hogy a Sárdy nővérek a legbájosabban korcsolyáznak. (Természetesen a mi sfegitségünkkel.) Az én úrnőmet Ellának hivták, bájos alak örökös pajzan mosolylyal biborajakán, ki mint egy szitakötő, pihenés nélkül fáradhatatlanul repkedett ide-oda s megjelenésével mindenütt hódított, mint a vidám napsugár éltető melege. Azonban Leontint is nagyon szerettem. Leontin egy évvel idősebb volt Ellánál és sokkal magasabb növésű. Dús gesz- tenyeszinü haja nyílt homlokot övezett, fekete mély tüzü szemében búskomorság honolt, mely azoknak sajátsága, kik sorsukat szenvedés p'-an^jt választják ki maguknak. Ajka körül nyájas mosoly játszódott. — Leontin mindig nyugodtnak és csendésnek látszott, épp ellenkezője Ellának, ki vígkedvű és heves volt, mindamellett szüleinek és jó ismerőseinek kedvencze vala, de ki is haragudott volna a bájos könnyű szárnyú szitakötőre. A jégen rendesen Elemér ur — a két nővér unokafivére — volt a kísérőnk. Sárdy Elemér gL nos barna fiatal ember volt, nyílt egyenes jellenr mel és érző szívvel. A fővárostól nem messze v tak nagy terjedelmű birtokai, a telet azonban i dig a fővárosban töltötte és nálunk. Megérkezte után a két öreg nagynéni t getését lestem ki és arra felfedezésre ju hogy Elemér atyja szívesen beleegyezne hogy ha fia a két lány valamelyikét nőül Elemér azért jött is fel ... Boldog órák voltak, boldog napok A két testvér beszéd modora köz' különbség, mig Leontin egyszerű net meleg leheletétől volt áthatva, ad( úgy duzzadt a pajkosságtól és vidáms gyönyörködött az eleven kedélyben és sanként elhomályosodott Ella mellett * Egy napon a jégpályán voltunk, hol sok ismerős fogott körül minket s mig Leontin ezekkel társalgott, az alatt Elemér Ellával mint a nyíl siklott tova a tükörsima jégen és kevésbbé látogatott helyre vezette. — Ella, hadd beszéljek veled egyszer komolyan — hallám Elemért, kinek hangja izgatott volt — én szeretlek egy igaz szív őszinte hevével: te vagy első szerelmem, forró, hű szerelmemben nem kételkedhetek Ella, mond tudnál-e szeretni s remél- i^'em-p l' -w mint kedves feleségemet vihetlek
