Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-10-23 / 43. szám
XXX. évfolyam. 43. szám. Szegzárd, 1902. október 23. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: ■Egész évre ..............................12 kor. — fill. Fé l évre................................6 — "N egyed évre........................ 3 „ — „ Szám onként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István -utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fii. 100—20Ö „ . «. . . 5 „ 7* m 200—300 *............................. 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több Statisztika és magyarság. Tolna vármegyének a legutóbbi nép- számlálás alapján készült statisztikáját olvasgatom s csodálkozva nézem azt a sok számot, melyek bizony furcsa dolgokat beszélnek. Ezer éve elmúlt, hogy ez a föld a népeket fentartó Isten kegyelméből s a nemzet erejéből magyar föld, mely nem egy vitéz katonát, igaz kuruczot adott a hazának s a melyen egykoron, nem is olyan nagyon régen, Garay és Vörösmarty énekeltek magyar dicsőségről, magyar hazaszeretetről izzó lelkesedéssel, a költői lélek minden erejével szép éneket. Minden sorukból, minden szavukból az az intelem hangzik: Te, a ki e földön születtél, szeresd e földet s légy büszke hazádra és nemzetedre, mely annyi vér és áldozat árán tartotta meg azt! Áz ember azt hihetné, mikor a magyar költők hazaszeretettől izzó dalait olvassa, mikor a magyar vitézségnek törökkel, tatárral, némettel vívott harczain, győzelmein táplálkozik lelke, hogy a magyar ~'ár,(X szívben, lélekben, nemzeti érzésben egy hatalmas tömeggé összeforrt erő, a melynek csak egy a czélja: a magyar haza nagyságáért való munkálkodás, egy a büszkesége: magyar volta. Csak egy tekintet a nemzetiségek széthúzására s meggyőződhetünk arról, hogy csak ábránd, csak egy szép álomkép az az összetartás, az a közös czélra csak egy irányban való törekvés, mely a közös érzelemnek gyermeke s a nemzeti nagyságnak legelső követelménye. Fájó szívvel be kell vallanunk, hogy attól a magyar földtől, melynek minden röge magyar hősök vérétől párolog, még sokan nem tanulták meg a magyar hűséget, szeretetet és lelkesedést. Tolna vármegyében olyan nemzetiségi széthúzásról, ihely a hazaárulással volna rokonságban, nem beszélhetünk, mert bár elég . szomorú dolog az, hogy egyes községek német ajkú, de magyarúl is beszélő népe, vagy a népnek egy töredéke, az Isten házában száll botrányosan síkra a magyar szó ellen, nagy általánosságban hazafiatlan törekvésekről a mi német ajkú polgártársaink nem vádolhatok, — legalább ez idő szerint nem. — De ha nem is bevallott ellenség, vájjon jó barát-e, s igazán és minden körülmények közt megbízható polgártárs-e az, a ki az Isten házában is perbe száll hazája nyelvével s hazafias papjával ? — Nem kel- lene-e attól félni, hogy egy ellenséges fuva- lomra elállnak mellőlünk s ellenünk sorakoznak nemcsak az eddigi tüntetők, hanem azok is, a kik a származás és nyelvközösség révén közel állanak hozzájuk, a kik pedig elég sokan vannak. A statistikai kimutatás szerint Tolna vármegye összes lakossága 253,182 lelket számlál, a kik közül magyarul beszélni tud 207,263 s mégis németnek vallotta magát 77,293 ! E számokból az tűnik ki, hogy van a vármegyében 45,920 ember, a ki azt val- j lotta, hogy nem tud magyarul, azok közül pedig, a kik tudnak magyarul, németnek vallotta magát 31,373. Miért vallják magukat ezek németajkuaknak, mikor ép oly jól beszélnek magyarul, mint pl. én ?... Kocsolának van 2282 lakója, ezek közül német ajkúnak vallotta magát 1100; Kurd 1739 lakója közül németnek mondotta magát 1103; Zomba 2060 lakója között a népszámlálási bevallásnál 1146 német akadt s- én fogadást ajánlok, hogy e községekben összesen nincsen 100 ember, a ki nem tudna magyarul, a többi pedig nemcsak hogy beszél, de igen szépen, jól, tökéletesen beszél magyarul. Hát akkor miért vallják magukat német ajkúaknak ?... Miért helyezik azt az “ í'ücgün országból importált nem is német, hanem keserves sván nyelvet 3,-íüagyar elé és fölé ? Ennek a hagyománynak ilyen féltékeny módon való megőrzése nem dicsőség s ez a hagyomány itt Magyarországon igen kétes értékű portéka ! ... Ezekben a községekben a magyarosodás nyelv dolgában jól áll, — de a nyelv tudása mellől hiányzik az a szellem, az az érzés, a mely a magyar föld iránti szeretetből és hálából fakad s büszkén magyarnak vallja magát. — Pedig nekünk erre az érzésre, erre a szívre és szellemre is szükségünk van! Mutatok derűsebb képet is. Csibrák 1039 lakója közül magyarnak iratkozott 420, Tolna 8510 lakója közül magyar 4075,— Paks 12034 lakója közül magyar 9558 ! — Azok a csibráki, tolnai, paksi magyarok váljon mind vérszerinti magyarok-e ? vágy az anyjuktól tanulták-e a magyar szót ? — Bizonyosan tudom, hogy nem, hanem sokan közülük, a kik német anyanyelvüeknek születtek, a mikor megtanulták a magyar szót, ezzel együtt megtanulták a magyar érzést, szellemet, a magyarságra való büszkeséget is. A magyar szóval együtt magyar lett a szivük és a lelkűk. S ezek előtt tisztelettel és szeretettel emelek kalapot! — De igaz tisztelettel hódolok azoknak is, a kik a nyelvben is, érzelemben is tanító mestereik voltak ! .... Félre azzal a dicstelen idegen hagyománynyal, hadd legyünk egyek nyelvben, szívben, lélekben s akkor boldog lesz a magyar! Magyar. Az élelmiszer-üzletekről egészségügyi szempontból. A budapesti sütőmesterek iparhatóságának elnöke nemrég beadványt intézett a főváros hatóságához, kérve, hogy tiltsa el a sütemények kihordását, mert ez — szerinte — elősegíti a fertőző betegségek terjedését. A fővárosi sajtó sokat szellőztette ezt a beadványt s különösen rámutatott arra, hogy a fertőzést a pékműhelyek tisztátalansága sokkal inkább elősegíti, mint ez a sütemények kihordása alkalmával történik. Ha másra tehát nem is volt jó az emlitett beadvány, azt az egy hasznot tőle megtagadni nem lehet, hogy ráterelte a figyelmet az összes élelmiszer-üzletek egészségügyére. Megjegyezzük, hogy az élelmiszer üzletek egészségügyének kimerítő megbeszélése, amennyiben az fekvés, áruhelyiségek megvilágítása és szellőztetése, az áruk elrendezése és megóvási módja, azok elromlásának megakadályozása és sok más figyelembe volna veendő, nem czélja jelen czikknek. Czélunk csupán a szakszerű egészségtannak arra a részére irányítani a figyelmet, mely a vevőközönséget első sorban érdekli: a kéziáru- sitás egészségügyére. A gyarmatáru, hús-, kolbász-, csemegeüzletekben, a pékeknél és czukrászoknál árusított élelmiszerek többnyire olyanok, hogy azoknak az él- r vezet előtt való megtisztitása vagy leöblitése lehetetlen. Annál inkúbb követelhetjük tehát, hogy e czikkek kézi eladása és az ennél elkerülhétcuéíi kézhasználat azzal a kényes tisztasággal történjék, amely szükséges, hogy élvezetüket meg ne rontsa. Mert undort és émelygést okoz, ha az élelmiszerekkel idegen kéz tisztátalanul bánik. Hogy azonban a kézi eladás ebben a tekintetben még nagyon sok kifogás alá esik, azt mindenki el fogja ismerni, aki a naponként, még az előbbkelő üzletekben is, folyton ismétlődő helytelenségekre figyelt. Első sorban az eladó egyénisége veendő szemügyre. Hányszor piszkosak a ruhái, kezei, körmei gyászszegélyüek, undoritó tapaszokat vagy piszkos kötéseket látunk az ujjakon, olykor torzító bőrbajokat az arczon, pattanásokat és szemölcsöket a kézen. Nem ritka a kiszolgáló személyzet között a beteges, köhécselő, köpködő, aki a megtöltött papírzacskóba ráadásul be'eköhög. Jogosan követelhető tehát, hogy az elárusítók egészségesek legyenek s legalább az arczukon és a kezükön ne legyen torzító vagy genyesedő kiütés, — legyen tiszta ruházatuk és fehérnemüjök és ápolt, de legalább is tiszta legyen a kezök, mindenekfölött pedig tiszta legyen a körmük. Az utolsó követelés azonban csak akkor valósítható meg, ha az árusitó helyiségben mosdó és elegendő törülköző áll a személyzet rendelkezésére. Még pedig nem az üzlet valamely sarkában elrejtve, hanem látható helyen. A közönség szeme láttára tisztogathassa meg magát a személyzet, amit mindenki a megelégedés érzetével fog tudomásul venni. A törülközők természetesen gyakran váltandók. Hogy az áruasztaloknak és a rajta levő mérlegeknek folyton tisztáknak kell lenniök, bővebb megokolásra nem szorul. Az élelmiszereket sohasem szabad csomagolás vagy begöngyölés nélkül, mérlegre tenni.
