Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-10-16 / 42. szám
42. szám. XXX. évfolyam. Szegzárd, 1902. október 16. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre. . .. . . . 12 kor. — fill. Fél évre..........................6 „ — •„ Negyed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová. a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjeleli: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hív. hirdetések: 100 szóig ; .... 3 kor. 74 filr 100—200 „ ....................s 74 „ 200—300 ., r 74 „ minden további 100 szó 2 koronával . több Önműködő fúrt kút. Pár hét előtt e sorok Írója lent járt a magyar alföld egyik fejlődő, vagyonos, hazafias, szép városában s a vágyódástól és mélázástól nem teljesen ment érzelemmel szemlélte a lapos földből egyenesen kiemelkedő, két méter magas vascsövet, melynek mind a négy oldalán kinyúló vas karjaiból, két ujnyi vastagságban folytonosan, minden mozgató erő alkalmazása nélkül, ömlött alá a föld mélyéből kikerült és igy minden rothadt szerves anyagtól ment, kristálytiszta viz. Eszébe jutott, hogy éppen mint a most már teljes középiskola után, úgy vágyódott Szegzárd közönsége immár húsz éven keresztül egy ilyen önműködő fúrt kút után. Egyszer már majdhogy komolyan meg- kisérlették létesítését. A képviselő-testület foglalkozott vele. Jelenvolt Zsigmondy Vilmos hírneves viztekintély s meg is egyeztek vele, hogy a város 16.000 koronát fizet egy ily kút létesítéséért. Minden rendben volt, mikor valaki véletlenül azt a kérdést intézte Zsigmondyhoz, hogy jót áll e érte, hogy a kút fúrása sikerül; mire nevezett kijelentette, hogy ez irányban jót állást nem vállalhat. A város atyái erre a szóra úgy széjjelrebbentek, mint a felriasztott fogolycsapat. Mit szólnának a tisztelt megbízók, ha ők 16.000 koronát kiadnának oly czélra, 1 melynek sikerülte bizonytalan s a felmerült üdvös eszme húsz hoszszu évre el lön \ temetve. Ez alatt a húsz év alatt sok minden létesült Szegzárdon; közte egy modern fürdő [is — a mi szinte nem volt — mely minden I igényt kielégíthet ugyan, de azon hiányban [szenved, hogy az egyetlen kutból szivattyu- I zott viz nem elegendő mennyiségű és nem eléggé tiszta.— A fürdőző közönség mind [hangosabban követeli ezen baj megszüntetését. A fürdőtulajdonos belátva a kívánság jogosságát, kész is volt rá s a fúrást meg [ is kezdette, de egyszerre csak mást gondolt s ásott kút létesítésére határozta el magát, a mely a legnagyobb valószínűség szerint I ismét nem fog elegendő vizet szolgáltatni. Azért, ha az ügygyei komolyan foglalkozunk, belátjuk, hogy a legczélszerübb megoldási mód az lenne, ha visszatérnénk az ezelőtt 20 évvel megpendített eszmére s még egyszer megkisérlenők egy önműködő fúrt kút [ létesítését és pedig a következő okokból 1. A város lakossága rothadó szerves | anyagoktól ment tiszta ivó vizet kapna, mi [ lényegesen hozzájárulna a szomorú közegészségi viszonyok javulásához. 2. Lehetne az annyiszor emlegétett utcza öntözést kevés költséggel létesíteni. 3. Meg lehetne menteni a szépen berendezett, de az öntözés hiánya folytán már is pusztulásnak indult múzeumi sétányt. 4. Tűzveszély esetén a lakosság nem nagy távolságban nagy mennyiségű vízhez juthatna. 5. A fürdő kényelme is biztosíttatnék s annak értéke esetleges meleg viz találása által lényegesen emelkednék. Hát hogyha egyik mérlegbe a fürdőtulajdonos, másikba a város érdekeit tennők, nagyon kétséges, melyik nyomná le a másikat. Szóval ez a kútfúrás egy kiváló közös ügy, — mostanában ilyenek úgy is minden téren nagy divatban vannak — kisértsék meg tehát az érdekelt tényezők közös ügy módjára, vagyis együttes közreműködéssel megoldani. Természetesen, ha a fürdőtulajdonos előállna és azt mondaná: kisértsük meg közös akarattal és közös költségen egy ár- tézi kutat létesíteni; akár sikerül az, akár nem, — a város atyái éppen úgy hátat forditanának, mint ezelőtt 20 évvel Zsig- mondynak; mert hát kísérletezésre a városnak nincsen pénze; hanem ha a fürdőtulajdonos azt mondaná: »én komolyan megkísérlem egy ilyen kút létesítését; hasikerül, akkor, minthogy a kísérlet költséges, a közös használat fejében térítse meg a reá fordított költségek egy bizonyos részét a város; ha nem sikerül, akkor az összes kiadásokat én viselem« — azt hisszük ezt már megfontolás tárgyává lehetne tenni. Oly nagy előnyök fiizvék a jó minőségű és kellő mennyiségű önműködő kúthoz, hogy azt hisszük, szkepticzizmus nélkül, nem lehet affölött könnyedén napirendre térni. Százai városunk lakosságának hullanak el az inficziált viz használata folytán, — hiszen nem régen a roncsoló toroklobb uralkodása idejében, egy egész temető rész apró keresztekkel telt meg — s a legújabb orvosi elméletek az azt előidéző baktériumokat rendesen a vízben fedezik fel, — a pécsi hagy máz járványt is a rossz viz idézte elő, ha tehát nehány ezer koronával városunk lakosságát tiszta és veszély nélküli vízzel láthatjuk el, az olyan javulást idézhet elő, mely előtt szemet hunyni, a könnyelműséggel volna határos. Nem vagyunk oly sokan magyarok, hogy évenként százakat és százakat áldozhatnánk a temetőnek ! b. Gazdasági ismétlő iskolák. Bárhogy erőlködjünk, bárhány uj tárnát is nyissunk, melyekből az országnak, édes hazánknak bevételi foirását szaporítjuk, hogy nemzetgazdásza- tilag nyugoti szomszédjaink mögött ne maradjunk: mégis csak az őstermelés képezi legjelentékenyebb jövedelmünket. Féltve kell tehát őriznünk az anyaföld kincseit mindig, de bizonyosan add'g, mig helyettesi- tésökről megizmosodott ipar- és kereskedelem nem gondoskodnak. S minden mozzanatott, mely gazdaságunk fejlődésére befolyással lehet, ébren figyelemmel kell kísérnünk; keresni, kutatni kell eszközöket és módokat, melyekkel a földben szunnyadó életerőt fölélesztve termőképességüket növelhessük. Okszerűséggel kell mivelnünk mindannyinak éltetőjét : az áldással teli talajt, — hol értelemmel segíteni a természetet, hol okkal-móddal kiaknázni jótéteményeit. Ezt a fontos és nemzetgazdászatunkra annyira kiható munkát, azonban csak a tanult és jártas gazda végezheti, épp ezért szükséges, hogy elegendő számú, értelmes gazdáink legyenek. A gazdasági szakiskolák egymaguk nemcsak, hogy nem képesek a megkivántató számú gazdákat nevelni, de az ott kiképzett gazdák nem is arra valók, hogy a gazdaság alsóbb rendű munkáit maguk végezzék, hanem a feladatuk a munkát helyesen vezetni. Kezdték belátni, hogy nem elegendő, ha csak a munkát vezető szakférfiú ért a gazdászathoz, hanem, hogy az eddig kellően nem méltatott valóságos kincs rejlenék abban, ha a földmivelő nép maga is értené a modern, okszerű gazdálkodás minden csinját-binját; s ha arra egyelőre gondolni sem lehet, hogy magasabb gazdasági, de legalább gyakorlati ismereteket sajátítson el. A kormány felismerte ennek nagy jelentőségét és alig egy-két év előtt létesítette a gazdasági iskolákat. Az intézmény kitűnő reményekkel kecsegtet s most a kormány felbuzdulva a nyert tapasztalatokon, rendelet utján egységes szervezetet adott ezeknek az ismétlő iskoláknak. Hogy mennyire általánosítják a mmiszterek ezeket az iskolákat, kitűnik abból a rendelkezésből, hogy a gazdasági ismétlő iskolákat minden oly község köteles állítani, mely többnyire földmivelők- ből áll és legalább negyven ismétlő iskolás gyermeke van. De a kormány legmodernebb rendelkezése, (mely egyszersmind tanúbizonyságot tesz arról, mennyire becsüli a női munkaerőt a gazdaságban), az: hogy a községek, ha legalább öt ismétlő iskolás leánygyermekök van, ezeknek külön gazdasági iskolát kell szervezni. A gazdasági ismétlő iskolák száma tehát nagyon meg fog szaporodni. Ez okos és közhasznú intézmény életbeléptetésével a kitűzött nemes czél könnyen elérhető. A magyar földmivelő népet kellően ki lehet oktatni, gazdasági ismereteit tetemesen lehet gyarapítani s ennek hasznát nem kizárólag a nép, az állam látja, de érezni fogja maga a föld is, mely szakértelem nélküli, felületes, gazdálkodás hijján nem teszi azokat a szolgálatokat, miket tőle elvárhatunk. A kormány nagy jelentőségű intézkedésé hozzásegíteni fogja a földmivelő népet a fejlettebb gazdasági ismeretek megszerzéséhez, a gazdasági haladás és fejlődés gyakorlati módszerének elsajátításához, miknek támogatásával — a föld korrekt
