Tolnamegyei Közlöny, 1899 (27. évfolyam, 4-13. szám)
1899-03-26 / 13. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.) 1899. márczius 26. És majd mienk lesz a húsvéti szent öröm is a feltámadás nagy ünnepén. íme a három esemény: 1. Jézusnak diadalmas bevonulása hajdan Jeruzsálembe, — a mikor § rövid élte sok szenvedéseiért elmondhatta: »mégis volt egy fénges napom!« — az ezernyi hozsánnázók és előtte meghajtók, tisztelgők táborát látva. Ez volt az ő földi értelemben való felmagasztaltatása s mely ünnepély csillogó fényére azonban a közelgő pénteken a golgotái kereszt sötét gyásza ült rémes felhő gyanánt. 2. Ennek a véres keresztnek iszonyatos gyászát nem mossa el minden mi fájdalmunk sűrűn omló könyzápora sem a golgotái keresztnél, hacsak az isteni kegyelem és bűnbocsátó szeretet napjának meleg sugarai fel nem szárítják azokat. 3. E hitbeli örömnek az Atya szeretetének ünnepe a husvét, mely halhatatlanságunk biztos záloga. íme e három esemény, ismételjük a virágvasárnapi, nagypénteki és húsvéti váltság tényei azok, a mik a husvét hetét nagyhétnek jogosan czimezék el. Tehát csak maradjon is e hét örökre nagy hét a kér. lelkekben! . . . Mert a hitetlenség, vallás- talanság, önzés és a bűn mindjobban elszakit bennünket létünk eredeti hazájától, a mennytől. Milyen jó, hogy a naptári 52 hét között, melyek mind oly közönségesek, kicsinyek, aprólékos eseményekkel rakottak, van egy nagyhetünk, mely újabb és újabb szent lángot ád a szívnek, vallásos érzésekkel tölti meg a keblet s szárnyakat fűz a magasba repülni vágyó isteni szikrának, a léleknek ! . . Azt kívánom a t. olvasóimnak, hogy élvezzék zavartalan szent gyönyörrel a nagy hét vallásos örömeit; de egyszersmind óhajtva, hogy igazán boldogul ünnepeljenek! . . . A Csörgeték lecsapolásáról. A közlöny legutóbbi vezérczikke a védgáttár- . sulat zseniális tervét szatirizálja, hogy a Csörgetéken keresztül vezette a belvíz csatornáját, s ezzel tönkre tette a fürdőt. Minthogy abban a bundában melyet itt porolnak én vagyok benne: szükségesnek vélem nem vitatkozás, hanem inkább felvilágositás czéljából a következő megjegyzéseket koczkáztatni. Alaposan téved czikkiró azon véleményével, hogy a Csörgeték vizét meglehetett volna menteni a szabályozás irányának megváltoztatásával. Akkor midőn 4 Q mérföld összefüggő területen a talajvíz 1 méterrel leszállittatott: hiába kerülgetjük mi az ezen nagy terület közepén fekvő kis tavat, annak a vize utánna száll a talajvíznek, ha megy rajta körösztül a csatorna ha nem megy. Vagy talán arra értsem czikkiró ur nehézmé- nyét, hogy sokalja az 1 méter vizszin leszállítást? Azon ugyan könnyű segíteni a lefolyó árok zárásával, BŐt akár a régi állapotot is vissza állíthatjuk, ha a tó alatti beton csővet eltömjük, csakhogy együtt fog emelkedni a tó felett levő összes terület talajvize is egész a vámbidig. TARCZA. Vonaton. Villámként vágtat, vágtat a vonat . . . Hah mily tompán zúg, zajog, zakatol! Lihegve száguld, mint az üldözött, Ki rejtek helyre nem talál sehol! Állj most eléje, világmozgató Hatalmas ember, — sárból gyúrt anyag! Izekre morzsol szét ez oktalan, Hitvány gép, — bármily isteni agyad! E vasmű, melynek nincsen élete, Kioltni képes milljom életét! óh ember, ember, ki megalkotád, Reája bíztad hitvány lételed. Nem gondolván meg, mily gyarló, silány, Mily pillanatnyi és mulékony az, S ki végtelenbe öntél életet, Magad mi könnyen elmúlsz, pusztulasz ! Nem gondolád meg, hogy minden kis út, Minden lépésed végzetes lehet, —-Maréletednek kéjét örömét — Mámorpohárt ürítve — élvezed. S holnap lehet — a mámor véget ér, Gyönyört hiába kínál már a kéj. Nem érzesz többé bút, se örömet . . . Halotti szem fedőd lesz örök éj. Megengedem, hogy akkor a mikor a földmive- lésének nem aggatunk vele: épen nyár idején a talajvíz lehetőleg visszatartandó — a mint erről a társulat már intékedett is — ámde ebből a csörgeték vízállására, épen a nyári vízhiány miatt nem sok eredmény várható. Különben is kétségbe vonom azon állítást, hogy a tó vize ezután már nem használható fürdőzésre. Lecsapolás élőtt volt közepesen 6 és fél méter mély vize, most pedig 5 és fél méter. Három öl mély vízben miért volna lehetetlen a fürdés ? Az sem következik, hogy ezután már hamarabb felmelegszik a vize. A tó hossza volt 280 méter, a lecsapolással redukálódott 200 méterre: a sekélyes helyek a melyek épen felszoktak melegedni, kiapadtak, a viz a mélyére húzódott, tehát épen az ellenkezőt lehet következtetni, hogy a hőmérséklete alacsonyabb és állandóbb leend. Lehetne itt igen könnyű szerrel e helyet kiesebbé és kirándulásra alkalmasabbá varázsolni, részint a tó partjainak körül befásitásával, részint pedig a viz alól most felszabadult 1 kát. hóid területnek árnyas ligetté alakitásával. Csakhogy ilyenre kevés érzékünk van. Szegzárd, 1899. márczius hó 21. Tóth Karoly, társulati mérnök. ___ IRODALMI CSARNOK. Me gbocsátok. Megesküdtünk. Nem oltárnál, Csak az Isten színe előtt : Hogy szeretni foglak hűen S hű szived a szivemhez köt. Esküvésed perczenetjén Szived mélyén én lakoztam. S kitaszittál! Oh mert szived Nem kelhetett — megosztottan ! ... . Üldöztek az éltetőid: Apáid, anyád. Nem kellettem. Balga leány, nem fogtad fel, Hogy nem kellett szegénységem ! . . . Lemondottál, bár szereltél, Hogy gyermek légy — engedelmes S nem gondoltad: sebet üthetsz-----— S vérzik a seb, veszedelmes. így lettem én elhagyatott. Kin tanyázik csak lelkemen, S bele vássa nagy karmait, Hogy feledést ne engedjen. Édes a kin, ha tőled jön, Édes a seb, melyet adtál, S a feléd szállt gondolat is , ... . Emlékezés el ne hagyjál! És nélküled érted élve, Szenvedjek én, te légy áldott! Isten véled drága leány, Vérző szivem megbocsátott ! ... . Győry Gyula. Mert ez, csak ez a földiek sora ! Mely annyi csodás müvet alkotott, Megölni képes egy lágy lenge szél A porból készült, porló anyagot l Óh titkos égnek rejtett istene, Gyarló világod alkotója te ! Ez hát fenséges alkotásod, ez 9 Tekints a földre s emberekre le ! Ha megtekintéd már e sártekét, Tökélyesebbnek mért nem alkotád 9 S mért alkottad meg azt egyáltalán, Ha tökélyesbbé tenni nem tudád 9 Az ember, mint magast, nagyot dicsér, S csodál, mint kit csak sejt’ni bir agya. Imád, mert hisz te adtad éleiét, Tőled nyeré, hogy él, mozog maga! Tisztellek, bár én nem vagyok hivöd, Oly magasztosnak nem tekintelek, Művészt, ki elhibázta nagy művét, Nem imádat illet, csak tisztelet! Vagy mért nem alkotád a földet úgy, Hogy örök légyen minden részlete, S ne semmisüljön meg többé soha, Minek csak volt avagy van kezdete 9 ,. . Ideges £i.a/ta,l emToexelsről. Érdekes arczu, csillogó szemű, fiatal barátaim, tudják-e Önök, hogy Hymen rózsalánczának összetűzésében legtöbbször az orvosoké a döntő szó ? Önök mosolyognak és mégis úgy van. Aesculap, az orvosok hitregebeli patronusa, nagy konkurrencziát csinál a szegény kis Ámornak, sőt mi több az ő vétója nagyon megcsorbitja a szárnyas kis isten hatalmát. A lelkiismeretes házi orvos ugyanis nemcsak addig kiséri figyelemmel a leendő férjeket, míg azok átesnek különféle gyermekbajokon, hanem akkor is, mikor eljön az idő, hogy élettársat válaszának maguknak. S a hol a gondos szülők igazán szivükön viselik gyermekeik boldogságát, ott a házi orvos placet-je adja meg igazán a szivbeli frigy végleges szentesítését. Ilyen alkalommal az orvosi kérdéseknek egész sorozata szokott szőnyegre kerülni. Nem akaijuk ezeket egyenként megvitatni, csakis egyikről kívánjuk nézetünket kifejteni és ez az a fontos kérdés : H á z a s o dh a t i k-e a fiatal ember? A milyen mindennapos ez a kérdés, épp oly nehéz reá megadni a helyes választ. Mert az éppenséggel nem áll, hogy az ideges férfiakra valóságos áldás a házasodás és hogy a házas élet gyors és biztos gyógyulást hoz. Egész más szempontok jönnek ilyenkor tekintetbe. A házas élet jó vagy rossz hatása első sorban is a fiatal ember idegbajának nagyságától függ. Az a fiatal ember, akinek idegessége csak egyszerű fejfájásban, múló szédülésben és rossz alvásban nyilvánul, ha különben erős a fizikuma, bátran háza- sodhatik. Az idegességével együtt járó kedélybeli zavarok nem vernek nagyobb hullámokat a családi élet csendes kikötőjében. Mert igaz ugyan, hogy a csekélyfoku idegességben szenvedő férfiak többnyire haragosak, szeszélyesek, ingerlékenyek, az egyik pillanatban örülnek, nevetnek és kaczagnak, a másikban búsulnak, levertek és kedvetlenek, de másrészt javukra kell Írni azt, hogy többnyire éleseszüek, gyors gondolkozásuak, sőt gyakran elmések is. Az ilyen férfiaknak felette finom és előkelő az ízlésük. Mindezek a tulajdonságok pedig a házaséletet kellemessé teszik. Egészen más elbírálás alá esik azoknak a házasulandó fiatal emberek idegessége, kiknél ez a baj súlyosabb alakban jelentkezik. Vannak köztük olyanok, kiknél mindennapi a főfájás, a szédülés, álmatlanság, rossz az étvágyuk, szivdobogás gyötri őket, sőt időnként el is ájulnak. Kedélyhangulatuk egyre változik, mint a kaleidoszkóp képei, mert örvendenek, nevetnek és kaczagnak, majd ismét kétségbe esnek és levertek. Az ilyen teremtések általában rajongó természetűek. Ha valami megtetszik nekik, azt feltétlenül bírni akarják, ha valami ellenszenves nekik, azt mindjárt meggyülölik ; szóval a szélsőségek között hullámzik kedélyük. Hirtelen fellobanó érzésükben mindenre képesek, csak egyre nem: a lemondásra. Az ilyen fiatal emberből, ha férj lesz, ez mar persze sokkal kellemetlenebb, mint azt hinnök. OröKöltő, művész nagyot alkothat-e, Nagyot, mely örök és el nem múló Ha örökéltűt nem teremthetett A legnagyobb az égi alkotó 9 . . . Oh ember, ember! most sem látod-e: Hamis bálvány imádott istened, Kinek csodált hatalma megtörik, A véletlenség ereje felett! Vesd félre hitvány, ócska bibliád, Mely gyermekdolgokat mesél neked. Vesd el hited, zúzd széjjel templomod, Vedd ostromlóba a bezárt eget . . . ! Szilágyi Ernő. ezredoiTTos. Irta: Igálisz. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Bosszul cselekedett Turbányi János ezredorvos, mikor hajlott korában megnősült. De nem nősülési szándéka volt hibás, hanem választása esett rosszul. Az ötven évet meghaladó férfiú egy alig 20 éves fiatalságot vezetett oltárhoz. Az öregség beleszeretett az ifjúságba, az élemedettség az üdeségbe, a kóró a rózsabimbóba. De hisz ez érthető. Ám érthető az is, hogy az ifjúság nem volt szerelmes az öregséghez, az üdeség az élemedettségbe s a rózsabimbó a kóróba.
