Tolnamegyei Közlöny, 1899 (27. évfolyam, 4-13. szám)
1899-03-26 / 13. szám
1899. márczius 26. Szerencse még a szerencsétlenségben, bogy a leégett épületek tűzkár ellen biztosítva voltak s igy a gondatlanságból keletkezett tűz által okozott kár egy- része megtérül. — Nyilvános köszönet. A „Tolnamegyei Taka- . rék- és Hitelbank“ a bátai szorgalmas és jómágavi- seletü iskolásgyermekek jutalmazására 10 koronát küldött, mely kegyes adományból Báta község érdemes elöljárósága róm. kath. iskoláink növendékeinek 8, azaz Nyolcz koronát juttatott. E nagy lelkű adományért a bátai róm. kath. hitközség és iskolaszék nevében hálás köszönetét fejezi ki S z a 1 c z e r Sándor plébános, iskolaszéki elnök. — A „Bátai kath. olvasókör“ mint minden évben, úgy most is lelkes hazafiassággal ünnepelte meg márczius 15-ét, a szabadság évforduló-napját. Ez alkalommal mutatta be a csak most alakult kath. ifjúsági egylet is rövid működésének eredményét azzal, hogy a kör meghívását örömmel fogadva, közreműködésével tevékeny részt, vett az ünnepély fényének emelésében. — A „bátai kath. ifjúsági egylet“ Szt-Józsefet választotta védőszentjéül, miért is múlt vasárnap, A legnagyobb figyelembe részesül emez említett i három főbb csoportból a két évesek csoportja; mert ! ez a csoport képviseli a legszebb fajokat és nem csak olyanokat, a melyek csupája csak a kertben diszlenek, hanem olyanokat is, a melyek megfelelő tenyésztési mód mellett az üvegház, vagy a szoba díszéül is szolgálhatnak. Ezek szaporítása nemcsak magról, hanem dugványról is történhetik, még pedig két időszakban, u. m. télen és nyáron. A téli szaporításnak ideje januárra esik, ameny- nyiben ilyenkor az elszaporitandó növény fakadásait késsel le lehet vágni az anyanövényről, úgy azonban, hogy a metszési lap mindenkor vízszintes és közvetTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.)_ Szt-Józseí napján, az egylet testületig vett részt a hálaadó isteni tiszteleten, délután pedig vallásos ünnepélyt rendezett védőszentje tiszteletére a kath. kör nagytermében. KÖZGAZDASÁG. ___ A szegfű termesztése. Kétséget nem szenved, hogy a rózsa után a szegfű az a növényfaj, a melyet nagy előszeretettel tenyésztenek a kertekben; és nincs is virágos kert, melyből manapság a szegfű hiányoznék, ha nem több, de egy-két bokornak mindig jut hely. Hogy azonban nem csak most, hanem már a régibb időkben is kedvelt virágok közzé sorolták a szegfűt, mutatja az a körülmény, hogy már akkor is több féleségét tenyésztették a szegfűnek és mindig arra törekedtek s törekednek még ma is a hivatásos kertészek, hogy mesterséges keresztezés folytán — mindig újabb, szebb, tökéletesebb formájuak, illetve színűek jöjjenek létre. A mesterséges tenyésztés folytán azonban nem csak színükben s alakjukban változtak a szegfű féleségek, hanem változott azoknak igényességük is a tenyésztési tényezők iránt, valamint ma már nem egy, hanem három főbb csoportba szokás osztani a szegfű-fajtákat, tekintettel arra, hogy melyik fajta milyen időszakban virágzik és életképessége mennyi ideig tart. Az első csoportba tartoznak az u. n. egynyáriak, a másodikba a két éveseket és végül a harmadik csoportba az évelőket szoktuk sorozni. Az egynyáriak csoportja — mely ismét mintegy hat válfajra oszlik — minden évben uj szaporítást igényel. A szaporításnak egyedüli módja ezeknél a magvetés, mely szerint a magot márcziusban kell elvetni langyos melegágyba, honnan aztán a kikelt s megerősödött plántákat kiültetjük a szabad földbe 15—20 cm.-nyi távolságra egymástól. Leginkább üapos fekvésű, laza, bőven trágyázott talajt kedvelnek s gyors növekedő természetüknél fogva a gyakori öntözést igénylik, — a mit ha rendszeresen végezünk — júniustól szeptember végéig tartó virágzásukkal hálálják meg a velők való fáradságot. A két évesek csoportjába tartozó fajok magvait április-május hónapokba vetjük szintén langyos melegágyba s a kikelt, megerősödött plántákat aztán augusztus közepén ültetjük ki a szabad földbe 20—25 cm.-nyi távolságra egymástól. Legjobban kedvelik ezek a magasabb, nyílt fekvésű, tápdus, homokos, agyakos talajt, melyet az ültetés előtt mélyen kell megművelni. Az első időszakban öntözésben részesített ily szegfü-plánták mihamarább növekedésnek, bokrosodásnak indulnak, majd pedig a talajt kell egyszer-kétszer megkapálni éa^ha száraz télre van kilátás, a szegfüveket lombbal, vagy ily félével be is kell takargatni. Tavaszakor a takarót eltávolítjuk, a talajt ismét megkapáljuk, szárazabb időjárás alkalmával pedig öntözésben is részesitjük a szegfüveket, hogy igy aztán júniustól augusztusig gyönyörködtessenek virágaikkal. Végül az évelő szegfű-fajok egy és ugyanazon a helyen több évig is elélnek, különösen sziklás, meredek kertrészletek díszítésére a legalkalmasab- í bak. Szaporításuk részint magról, részint pedig hom- litá.8 utján történhetik; többnyire egyszerű viráguak, a talajban nem válogatósak, a telet minden takaró nélkül is kiállják s tavasztól őszig virágoznak. len az iz alatt legyen. Az igy lemetszett dugványokat kevés idő múlva aztán — homokkal telt cserepekbe 3—4-essével dugványozzuk, úgy azonban, hogy azok IV2 cm.-nél mélyebben ne jussanak a homokba. Mintegy 6 hétig — a mig a meggyökeresedés j tart — meleg, nedves és világos helyen kell tartani ' a dugványokat; a gyökeresedés után több levegőt kívánnak a növények, majd pedig cserepekbe ültetjük egyenként s igy neveljük mindaddig, a mig a szabadba ki nem ültethetjük.' A kiültetés május elején történjék, mely alkalomkor a növények hegyeit visszacsip- jük, hogy elbokrosodjanak; különben pedig egész nyáron öntözni, kapálgatni, szóval ápolni kell s az augusztusig jelentkező bimbókat pedig le kell csip- desni, hogy igy a növény teljes erejét a tőke fejlesztésére fordíthassa. Az augusztus hóban és ez után jelentkező hajtásokat és bimbókat már nem távolitjuk el, hanem bevárjuk, mig azok megerősödnek, mely után kiássuk a szegfüveket a szabadból s megfelelő nagyságú cserepekbe, tápláló földbe ültetjük. Hogy pedig a begyökeresedés gyorsabban történjék meg, valamely zártabb helyre, p. 0. melegágyba helyezzük a szegfüveket, a hol azok úgy két hét múlva teljesen helyre jönnek. Mindaddig, a mig a hidegebb időjárások be nem következnek, kint hagyhatjuk a cserepes szegfűket a szabadban; de azután a fagyok bekövetkeztével berakjuk egy világos, jól szellőzhető és füthető üvegházba, vagy ha nem sok példány van belőle, a szoba ablakába is elhelyezhetők, a hol 8—10 -j- °R.-nél nem melegebb a levegő. A kellő öntözésben részesített szegfüvek ilyen helyen aztán január vége felé virágozni kezdenek . A nyáron való szaporításnál — dugvány utján — szintén úgy járunk el, mint a téli szaporításnál, csak abban van eltérés, hogy a meggyökeresedett dugványokat nem ültetjük ki a szabad földbe, hanem cserepekben neveljük virágzó példányokká. Ilyen tenyésztési módok mellett minden virág- kedvelő nem csak nyáron a kertben, de télen az tivegházban,. vagy a szobában is gyönyörködhet a szegfű pompás virágaiban. Csérer Gyula. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Tolnavármegye kir. Tanfelügyelőjétől. 395—1899. szám. Tisztelt tanító ur! Bizonyára tudomással bir arról, hogy a névmagyarosításnak nem egyéb a czélja, mint külsőleg is kifejezésre juttatni azt, a mi a bensőben honol, vagyis magyarrá tenni névben azt, ki szivben és lélekben már úgy is magyar. Ha a tanítóság névsorát végig lapozom, igen sok idegen hangzású névvel találkozom; holott biztos tudomásom szerint egy sincs köztük, kinek minden tette, gondolata, sőt szivének minden dobbanása magyar ne volna; ki naponként nemzetünk jövőjéért, drága hazánk felvirágoztatásáért ne fáradoznék! Ha igy áll a dolog, ha neveink magyarosításával nemcsak a magyarságnak, hanem a nemzetnek is szolgálatot lehetünk, ha egész életünket a magyar népnevelésügy felvirágoztatásának vagyis hazánknak szenteljük; ha minden téren igaz honfiúi hévvel szolgálunk mindent a mi magyar, a mi a magyar nevet erősebbé, a nemzetet nagyobbá és tiszteltebbé teszi, miért ne vehetnénk fel magyarhangzásu nevet, miért ne járhatnánk e tekintetben a népmilliók előtt követendő jó példával! ? Azon tudatban, hogy t. tanító ur jelen soraimat nem magyarázza félre, sőt hivatalos nyomásnak sem veszi, hanem hazafias érzületemhől folyó egyszerű kötelességnek, felkérem, hogy névmagyarosítása iránt való elhatározásáról engemet folyó hó végéig levelező lapon értesíteni szíveskedjék. Szegzárdon, 1899. évi márczius hó 16-án. Hazafiui üdvözlettel Tihanyi Domokos, kir. tanfelügyelő. A szegzárdi anyakönyvi hivatal értesítése. 1899. évi márczius hé 18-tól 24-ig. Született i 4 gyermek, 3 fiú és 1 leány. Meghalt: Császár Ágnes, Szilágyi István, Szilágyi József, László Sámuel, Osztroczki György, Sárközi Róza, Mihalovits Sándor. IRODALOM. * Kyros. Kyros élete egyik legszebb lapja a keleti történelemnek. Az erő, ész és ifjúság diadala. Kezdete a — gyermekkor — mesés és csodás, mint minden ókori hősé. A mellett sok rokonságot mutat a későbbi nagy emberek pályájával. Szegény sorsban született, atyja rabló volt, anyja kecskéket őrzött. Minden nagy birodalom alapitó ilyen: Kháldeában Sargina, Lydiában Gyges, sok épen kitett gyermek: Romulus, Mózes. Kyros élete egy egész élet példája, felemel és meghat. Egyszerű környezetben születik, igénytelenül, de erősen és bátran, mint a sas. Erőre kap, szárnya nő, magas utakon jár, hol más nem követheti. Szárnya a nap királyi fényében ragyog. S elerőtlenedve, elaggva meghal csendben, rejtett fészkében. Szürke tolla halotti ruhája. íme Kyros élete — 3000 év után ime újra Kyros élete, a Napoleon sorsában. Országokat hódított, egész világrészt vett meg. S midőn száz éves korában látni kívánta jó barátait, már mind halottak voltak. Fia ölette meg őket. Elhulltak mellőle, elpusztultak, mint a reménység, s ő árván, egyedül, szárnyszegetten haldoklik kopár fészkében, Babilonban, vagy szent Ilonán. De jön a legenda s égbe ragadja. E fényes lelkesitő nagy élet történetét mondja el —- többek közt — a Nagy Képes Világtörténet 16-ik füzete. A munkát dúsgazdag, remek kivitelű képek díszítik. Egy kötet ára 8 frt. (12 kötet lesz.) Részletfizetésre is kapható. Füzetenként is megjelen, minden szombaton egy füzet. Egy füzet ára 30 kr kapható a kiadóknál, Révai Testvérek írod. Int. R. T. és minden hazai könyvkereskedésben. Vasúti menetrend. 1 I II nd. érk. 1 n 8£0 800 3°0 u Budapest | 125 822 820 1131 II01 451 P érk. Ind. 1 1135 500 51« j 1 Sárboqárd 522, 1155 51O Ind. érk. |040 404 1122 646 221 636 Nagy-Dorogh 909 205 937 718 300 709 Kölesd -Tengelicz 8« 128 9^5 738 330 729 Hidja-Apáthi 824 1254 852 800 405 749 Tolna-Mözs 801 1216 829 818 424 808 érk. Ind. Szegzárd 740 ||46 82« 830 439 820 Ind. érk. 730 ||26 754 842 451 832 Ocsény 718 1 114 742 855 507 8« Decs 706 1102 730 911 526 901 Pilis-Berek 649 10*1 713 925 540 915 Báttaszék 6*6 1025 7OOJ ill22 — ||06 Bonyhád] 5^1 — 501 1 140 — 1255 Dombóvár 1 325 — 230 I 800 820 T Budapest R 830 — 800 érk. ind. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Megfagyott versek. Kár volt úgy örülni a korai tavasznak, mely meghozta idő előtt a legfrisebb hajtású füzfa-sipokat, — most meg fagyos verseket kaptunk a tegnapelőtti postán. Időszerűnek ugyan időszerű volna, de nem válik be egyetlen egy sem, mert miként a költő énekelte hajdanta: ». . . hej beh korán enyészet szállt reája!« — B. K. L. Az a vers nem úgy szól, mint ön imitálni akarta, hanem igy: »Semmi rózsám, semmi, így kell annak lenni. Mindenféle szerelemnek, Vége szokott lenni.« Máskor jobban nézze át az eredetit. Csemete költőnknek azt üzenjük, hagyják abba a versírást, s ne szerezzenek nekünk vele örömöket. — J. A beküldött két csinos versecskét legközelebb hozni fogjuk. Kiadótulajdonos ás felelős szerkesztő: BODA VILMOS.
