Tolnamegyei Közlöny, 1899 (27. évfolyam, 4-13. szám)

1899-03-26 / 13. szám

1899. márczius 26. 5 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.) — Katonasorozás. Tolnavármegye területén főivé évi április hó 17-én kezdik és május 26-án fejezik be a katonasorozást. Gyünkön április 17—21-éig, Pakson április 24—29-éig, Tamási­ban május 1—6-áig, Szegzárdon május 8—13-áig, Bonybádon május 15—19-éig, Ó-D o mb o váron május 23—26-áig tartanak a sorozások. — Halálozás. A dunaföldvári tekintélyes Stäu­ber családot nagy szomorúság érte dr. Erdős Jakab ezeczei körorvos hirtelen halálával. De nem csak a gyászba borult özvegy s két világszép leánya siratja az élet delén elhunyt férfiút, hanem minden ismerőse fájlalja örökre távozását. Halála sivár sötét- ségü űrt hagy hátra a czeczei izr. hitközségben, melynek a megboldogult egyik legtevékenyebb tagja volt és maradandó emléket a „Czeczei Önsegélyző Egyesületben/' melynek alapitása és felvirágozása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Emlékét ál dani fogják a megye határán túl is. Nyugodjék bé­kében és hálás kegyeletben. — Jóváhagyás. Kocza József szegzárdi ev. ref. egyház-községi gondnok, az 1898. évi zárszámadását, mind a helyi közgyűlés, mind a tolnai egyházmegyei számvevőség elfogadta s a nevezett gondnoknak a „felmentvényt“ szokott óvás mellett megadta. — Apagyilkos. Borzalmas apagyilkosság történt a napokban Madocsa községben, a hol Tarczal András saját édes atyjának a fejét hasította szét baltával. A csendőrség a minden emberi érzésből kivetkezett fiút elfogta, a ki habozás nélkül beismerte szörnyű tettét, melyért a bíróság előtt fog beszámolni. — Félévi Vizsga. Korunk számos intézőköre a félévi vizsgálat megejtetését teljesen feleslegesnek tartja, sőt el is hagyja. De nem igy a szegzárdi ev. ref. Egyházközség érd. elöljárósága. Mert ez évben is a régi „usushoz“ biven elrendelte a téli vagy kis vizsgálatot f. hó 12-ére és 13-ára. Mikor is 12-én d u. a IV-Y-VI. oszt., 13-án d. e. a II-III. oszt., d. u. az I-ső oszt. vizsgálatai folytak le. A vizsgála­tok eredménye dicséri a tanitói kar buzgalmát. Vajha tanügyünk az az egy (nyári) vizsgálattartásával nálunk is kitűzött czéljához érhetne. — A „Szegzárd-tolnamegyei rabsegélyző-egylet“ múlt vasárnap tartotta meg Szegzárdon közgyűlését, mely alkalommal az egyesület titkára Vattay Mik­lós felolvasta az egylet működéséről szóló szépen szerkesztett jelentését, melyből közöljük a követke­zőket: Tisztelt közgyűlés ! Egyletünk az elmúlt 1898. évben fennállásának tizedik évét töltötte be. Ha visszapillantunk ennek 10 évi működésére s az általa anyagi és erkölcsi segélyezésben részesített szeren­csétlenek nagy számára, fényes bizonyságát látjuk annak, hogy egyletünk mily fontos emberbaráti mis­siót tölt be. Sajnos azonban, hogy a társadalomban a rabsegélyző egylet, mely tagjainak a feltűnésre és csillogó szereplésre módot nem nyújthat, egy évtized óta tartó eredménydus működése után sem számíthat arra a támogatásra, melyet méltán megérdemelne, tagjai nemhogy szaporodnának, de folyton fogynak. Egyletünket elmúlt évi működésében is nagyobbrészt az Igazságügyminiszter ur ő Nagyméltóságának jó­akaró adománya s csak kis részben a társadalom részvéte segítették. Az Igazságügyminiszter ur ö Nagyméltósága ugyanis az elmúlt év folyamán is 200 forintot volt kegyes kiutalványozni, mely kegyes adományáért az egylet ő Nagyméltóságának hálás köszönetét fejezi ki mindazok nevében, kik abban részesültek. Ezen kívül a befolyt 77 frt 50 kr. tag­sági dijat lehet még mint jövedelmet említenünk. Egyletünk tagjainak száma részben lemondás, elhalá - lozás és a megye területéről való elköltözés folytán 15 taggal apadt s csak 4 rendes taggal szaporodott. Egyletünk az elmúlt évben az alapszabályszerü köz­gyűlést márczius 27-én tartotta meg. A közgyűlés tárgya az 1897. évi működésről szóló évi jelentés felolvasása, eey választmányi tag megválasztása és a rabiskolai tanitó kérvényének tárgyalása volt, ki tiszteletdijának felemeléséért folyamodott. A közgyü lés méltányolva Kálmán Károly rabiskolai tanító­nak 9 évi működése alatt kifejtett szorgalmát, tisz­teletdiját évi 140 írtra emelte fel. Egyletünk május 8-án rendkívüli közgyűlést is tartott, melyen az eltá­vozott Mátrai Gábor egyleti titkár helyébe Vat­tay Miklós helybeli fogbázfelügyelő választatott meg. Az évnegyedes választmányi ülések márczius 21., junius 12., szeptember 25. és deczember 26 án tar­tattak meg, mikor is az egyleti pénztár vizsgálat mellett a lefolyt évnegyedben kiutalt segélyek és egyéb kiadások előterjesztése volt napirenden. Egy­letünk főfeladatát az elmúlt évben is a rabok isko­láztatása képezte. Rendes iskolá'ztatásról azonban a különböző korú, nemzetiségű és műveltségi fokú egyéneknél, kik majdnem minden tanórán váltakoz­nak s kiknek nagyobb része — az alábbi kimutatás szerint — egy fél évig sem vett részt az előadások­ban, szó sem lehet. Az eredmény mégis, melyet Kálmán Károly rabiskolai tanitó a deczember 26-án megtartott zárvizsga alkalmával egyletünk elnöke, a kir. ügyészség vezetője és több választmányi tag jelenlétében felmutatott, nevezett tanitó buzgalmáról, türelméről és ügyességéről tett tanúságot. A rabisko­lát az elmúlt évben 84 egyén látogatta, kik közül a beiratáskor írni és olvasni tudott 58 egyén, keveset tudott 16, nem tudott 10. — Ez utóbbiak közül 21 jól megtanult Írni és olvasni, ötnél a tanítás sikerte­len maradt. A múlt év tanügyi eseményei közül meg­említendő, bogy a márczius havában vizsgálat alatt levő 38 szocziálistának különösen az uj munkás-tör­vényről előadás tartatott. Pénztárunk állása a követ­kező. Bevétel: 1897. évről áthozott maradvány 1778 frt 52 kr. Tagsági dijakból befolyt 77 frt 50 kr. Állami segély 200 Irt. Oszvald István által fizetett részlet 7 frt 71 kr. Tőke kamat 10 frt 32 kr. Ösz- szesen 2074 frt 05 kr. Kiadás: Tanitó tiszteletdija 140 frt. Titkár 60 frt. Szolga fizetése 20 frt. Nyom­tatványok- és iskola-szerekért 22 frt 54 kr. Rabok segélyezésére 143 frt. Összesen 385 frt 54 kr. Le­vonva a kiadást a fentebbi bevételből, marad az egy­let vagyona 1898. deczember bó végével 1688 frt 51 kr. azaz : Egyezernyolczszáznyolczvannyolcz forint 51 kr., mely összegből a Tolnamegyei takarók- és hitelbanknál van elhelyezve 1684 frt 94 kr, kézi pénztárban 3 frt 52 kr. Összesen 1688 frt 51 kr. — Ezen humánus egyesületnek meleg pártolását a lehető legjobban ajánlhatjuk, mert az évi csekély tagdíj lefizetése által eszközt nyújt az egyesület ke­zébe a végett, hogy a jó útról letérteket a becsüle­tesség és javulás ösvényére vezesse. — Halálozások. Vettük a következő gyászjelentést: Alulírottak mély fájdalommal tudatják a felejthetetlen áldott lelkű nagyanyának jó testvérnek és szeretett rokonnak özv. Schmidt Józsefné szül. Jäger Emma úrnőnek folyó bó 20-án délelőtt IIV2 órakor tevékeny életének 65-ik évében agyrázkódás következtében történt gyászos elhunytét. A felejthetetlen kedves halott hült tetemei márczius hó 22-én délelőtt 10 órakor fognak a tamásii róm. katb. temetőben levő családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesz­telő szent-mise-áldozat márczius bó 22-én reggeli 8 órakor fog a tamásii róm. kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Tamási, 1899. évi már­czius bó 20. Áldás és béke lebegjen porai felett! Jäger Károly, özv. Ferenczy Istvánná szül: Jäger Ilka, Fejős Károlyné szül: Jäger Flóra testvérei. Dr. Búzás Lászlóné szül: Barbacsy Blanka unokája, dr. Búzás László unoka vője — Vajay Ferenczné, született Tiringer Terézia, fájdalomtól megtört szívvel jelenti úgy a maga, valamint gyermekei: Vajay Katalin, férjezett Bukovics Imréné, Vajay István, ifi. Vajay Ferencz, Vajay József, Vajay Lajos és Vajay Gyula nevében felejthetetlen jó főijének, ille­tőleg forrón szeretett édes atyjuknak Vajay Ferenc z- nek folyó hó 21-én este 8 órakor a halotti szentsé­gek buzgó felvétele után életének 71-ik, boldog házasságának 41-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytét. Temetése folyó hó 23-án, délután 4 órakor lesz, Bölcskén. Az engesztelő szent­mise áldozat pedig ugyanazon napon reggeli 7 és fél órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Bölcske, 1899. márczius 21-én. Az örök világosság fényesked- jék neki 1!! — Egy csendőrőrmester elhunyta. A bátaszéki nyugalmazott csendőrőrmestert, László Samut, múlt vasárnap kisérték ki bajtársai Szegzárdon örök nyu­galomra Várady János csendőrőrmester vezetése alatt. László Samu őrmester 42 éves volt s néhány évi szolgálat után kellett már nyugalomba mennie, mivel munkaképtelen lett. Csak havi 17 frt nyug­dijat élvezett, a mi nagyon megnehezítette neki a megélhetést s hozzá még folytonosan betegeskedett is. Özvegyét oly nyomorban hagyta, hogy Buday Gyula szegzárdi csendőrfőbadnagy és kér. szakasz­parancsnok gyűjtés utján szerezte be a megboldogult temetésére a szükséges költségeket, a mi által meg­mutatta nemes szivének egyik legszebb vonását. — Árverés. Folyó hó 23-án reggel 9 órakor árverezték el a Tarrody Lajos-féle,—volt kölezsdi postamester, ki sikkasztás miatt vád alá helyeztetett — házat. A sok, rája igényt tartó közül Ó v á r y S. veszprémi ügyvéd vette meg 1260 forintért. — A marhalevél átadása, mint adásvételi bi ZOnyiték. Tudvalevőleg a fennálló közrendészeti sza­bályok szerint élő marha : dásvételénél a továbbadás csak a vonatkozó marhalevélnek átírása mellett tör­ténhetik. Ezt sokan úgy fogják fel, hogy a vételi szerződés megkötöttnek csak akkor tekintendő, ha a marhalevél az eladó kezéből a vevő kezeibe átmegy. A kir. kúria azonban folyó évi január 24-én 1065/1898. szám alatt kelt határozatával ezt a felfogást jogosu­latlannak jelentette ki, kimondván, hogy a marhale­vél átadása nem képezi az adásvételi ügylet megkö­tésének szükségképeni feltételét, mivel az megkötöttnek tekintendő, mivel a vétel tárgya a vevőnek átadatott, tekintet nélkül arra, hogy a vonatkozó közrendészeti intézkedéseknek elég lett-e téve vagy nem. — Szerelmi idyll. Férj és feleség voltak. A férj vadászott, az asszony meg halászott. A férj lőtt bakokat, a nő fogott nagy halakat. Egyiknek a szerencsétlensége okozott a másiknak szerencsét. így ment ez jó ideig, mig a férj abbahagyta a peches sportot s nyugalomba vonult. A nő azonban egyre jobban-jobban űzte: „A hullámzó balaton tetején, csolnakázik egy szegény halász legény“ czimű nóta és ábránd megvalósitását. Mikor a halak már fogytán levének, igy szólt a férj hűnek vélt nejének : elmegyek én messze,, messze országokba s dús kincsekkel térek vissza hozzád hívséges don­nám. El is ment a harmadik határig, oda, hová a felesége találkát adott az egyre-másra váltakozó jó barátjainak ... A szép márcziusi délután ismét ki­csalta a fészkéből a fiatal asszonykát, szive repesett, keble hullámzott, szeme ragyogott. . . mig egyszerre oda ért a megszokott helyre. De csodák csodája: egy őszbevegyült, de azért villogó szemű férfi várta, az ifjú helyett, kinek ölelő karjai nagyon sok kék, meg zöld foltot hagytak az alabastrom testen. így történt, ez volt a vége; két asszony igy mesélte. — Szegény! Minden második lépésnél letette töredezett, kopott kis kézi kosarát. Görnyedve, bo­torkálva hülye mosolylyal vértelen ajkain keresgélt a földön. Végig járta az egész piaczot s mire vissza­tért oda hol kezdte, kosara telve volt piszkos, férges eltiport babszemekkel, tengerivel, félig rothadt almá­val, akad közötte füstölt hal is, egy kis papírban szalonna, só, paprika a mit úgy adtak a kofák és a falusi asszonyok neki. Szánalmas, összetört alak, pe­dig még nem is oly öreg. Pergamenszinü, fakult, piszkos arczárói éhség ritt le, mélyen benn ülő szemei­ben kifejezéstelen elmosódott fény csillogott. A ru­hája rongyokból állott. Három blúz is volt rajta, egyiket sem az ő derekára szabták, legfelül még szakadozott ósdi gyapjú kendő is. Szinehagyott czaf- rangos szoknyáján egymás hátán feküdtek a nagy öltéssel felvarrt tarka foltok, mezítelen lába kikandi­kált a puha posztó czipőből. Talán rendes lakása sincs, csak jó emberek könyörületéből húzódik meg estéről-estére a külváros dohos fakamráiban, pinczéi- ben. Mindig talál ott künn, az alacsony házak között egy akkora zugot, hol kuczorogva, összegörnyedten átaluszsza az éjszakát. Nappal ? A fényes ragyogó napon, övé az egész város s a szépen öltözött uri- asszonyokat bámulva eszébe sem jut a közelgő éj­szakára gondolni. Akad mindennap itt vagy ott egy jó ember. Mohón eltátott szájjal harapdált egy darab kenyérből s közben szaporán szedegette az elhullott fényes bab és tengeri szemeket. A király-utczából galambősz, hatalmas széles vállu, szép öreg ur jött kifelé, egy erőteljes, tisztán öltözött suhancz vezette karonfogva. Bizonytalan léptei elárulták, hogy nem lát, hogy örök éj fedi szemit. Egy pillanatra kiegye­nesedett az a szerencsétlen nyomorult asszony, hagyta a babszemeket, a félig rothadt almákat, elfeledett kenyeréből harapni, nézte a galambősz szép urat. Már fönt mentek a templom körül, az a szerencsét­len még mindig szemmel kisérte őket. Aztán szána­kozva, szomorúan, mélyen sóhajtott föl. — Szegény ! És ismét szedte tovább a babszemeket, a félig rothadt almákat. — Szak előadás. A Gindli-család községben lévő állami elemi iskolánál a jelen tanévben meg­nyílott a gazdasági ismétlő iskola, melynek fő czélja az okszerű gyümölcsfatenyésztés alapos megismerte­tése. A tanítványokra nézve a kik mindnyájan szőlő­művelők gyermekei, valóban jó hatással leend ez az iskola. Mint örvendetes tényt kell felemlítenünk, hogy a vezető tanitó nincs egészen magára hagyatva. E hó 19-én F u k a Vincze felső-tengeliczi mükertész ur tartott a növendékek előtt egy minden tekintetben alapos és jól átgondolt szakelőadást a vadonczok he­lyes ültetés módjáról, a melyet nyomban gyakorlati-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents