Tolnamegyei Közlöny, 1899 (27. évfolyam, 4-13. szám)
1899-03-26 / 13. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.) 1899. márczius 26. lag is bematatott az iskola gyakorló terén, mely alkalommal nehány vadonczot ültettek el a növendékek az ő vezetése és útmutatása mellett. Nevezett müker- tész ur megigérte, hogy több ízben is meg fogja látogatni az iskolát. A legnagyobb köszönet illeti meg az ily lelkes tanügy barátot! — A borhamisítók Üldözése. A „Baranya“ czimü lap a borhamisítók üldözéséről ezeket írja: A magyar törvényhozás 1893-ban alkotta a XXIII. t.-czikket, mely a mesterséges borok készitését és forgalomba hozását a legszigorúbban tiltja. A törvényt azért hozták, hogy rossz hirbé jutott magyar borkereskedést a kinövésektől megszabadítsák és hogy a kereskedelem és bortermelés érdekében a magyar termés jó hirét a külföld előtt újból meg- állapitsák. A lelkiismeretlen visszaélések, melyek a bel- és külföldön a fogyasztóknak „Magyar bor“ elnevezés alatt nevetséges árakon kinált készítményekkel Űzettek, megsemmisítéssel fenyegették a magyar közgazdaság egyik felette fontos bevételi forrását. Az érintett törvényben van egy pont, mely a végrehajtási rendelet kibocsátása iránt intézkedik. De ez a rendelet nem lett kibocsátva. Az előbbi földmi- velésügyi miniszterek nem érezték magukat indíttatva, hogy ebbe a darázsfészekbe nyúljanak, mig végre Darányi Ignácz dr. földmivelésügyi miniszter, nagy kötelességérzet által vezéreltetve, állhatatosan sürgette a mübortörvény végrehajtását. Termelők és fogyasztók egyenesen a borhamisítókkal való egyetértéssel vádolták a kormányt és elitélték a rendszert, mely alatt büntetlenül lehet ily romboló visz- szaéléseket elkövetni. E mellett vígan folytak a borhamisítások. Budapesten alig lehetett egy csepp hami- sitatlan bort kapni, a külföld félve kerülte a magyar borokat s a fogyasztó közönség mindinkább elfordult a méregkeverékektől. Mikor a dolog ennyire elfajult, Darányi erélyesen kezébe vette az ügyet és intézkedett a mübortörvény szigorú végrehajtása iránt. Vizsgálatok indíttattak, minták vétettek, borhamisítók megbüntettettek, borküldemények lefoglaltattak. E miatt a borkereskedők egy részénél nagy lárma, a termelőknél és fogyasztóknál nagy megelégedés lett. Ez ügyben a legelső és legkorrektebb nyilatkozatok egyikének a „budai kereskedelmi csarnok“ határozatát tartjuk, mely testület behatóan foglalkozott a hatóságok eljárásával a borhamisítók ellen s egyhangúlag elhatározta, hogy a földmivelésügyi miniszternek köszönetét szavaz erélyes és igazságos eljárásáért. Hasonló nyilatkozat történt a „budapesti kereskedelmi és iparkamara“ közgyűlésén, mely testület pedig — talán inkább arra érezhette volna magát hivatva, hogy a borhamisítók üldözésének ügyében a kereskedelemügyi minisztert játsza ki a földmivelésügyi miniszter ellen; e helyett dr. Darányi eljárásának határozott méltánylása és elismerése lett az eredmény. Még hatalmasabb és jelentőségesebb az „országos gazdasági egyesület“ borászati osztályának nyilatkozata, mely szinte felszólítja a földmivelésügyi minisztert az általa választott ut további követésére, az egész magyar mezőgazdaság végtelen háláját tolmácsolja neki és melegen üdvözli őt valóban hazafias kezdeményezése alkalmából. Ha még oly hangosan lármáznak is a tisztátalan elemek és az existencziájukban fenyegetett nem tisztességes borkereskedők, mi teljesen igazoltnak és az ország érdekében levőnek találjuk Darányi erélyes akczióját a borhamisítók ellen és biztosíthatjuk a minisztert, hogy a termelők és kereskedők túlnyomó többsége köszönettel és tetszéssel adózik neki és a nagy közönség örömmel és megelégedéssel ismeri el a közérdek megóvása körül szerzett nagy érdemeit. Csak ne maradjon a dolog félmunkánál! — A hivatal beteg. Egy közeli városkából Írják nekünk az alábbi mulatságos, de igaz históriát: Beteget jelentett egy hivatalnok a városházán. Ez nem ritka szomorúság ebben a náthás időben. Azonban ez a szomorú beteg, aki összezsugorodva jelent meg a hivatalfőnök előtt, igen gyakran ki szokott dőlni a munkaasztal mellől egy-egy kis időre és mivel továbbá amúgy igen erős testállásu egyéniség: a hivatalfőnök ur szigorúan követeli mindenkor a hatósági orvosi bizonyítványt. — Hol van az orvosi bizonyítvány? — kérdi most is a „betegtől.“ — Még nem kaptam, kérem, de beteg vagyok kérem, itt már a reczept is, a mit az orvos ur irt. A főnök átveszi a reczeptet, megnézi és gyanakvó pillantással méri végik a „beteg“-et. — Hiszen ezt a reczeptet a doktor nem most irta . . .— Tegnap, kérem ... — Tegnap ? És maga még nem csináltatta meg az orvosságot .... Most már csakugyan beteg szint kapott a hivatalnok és bizonykodott, hogy éppen most akarta vinni a patikába. A főnök, aki jó eminens volt valaha a diáknyelvből, még közelebről tanulmányozza most már a gyanús reczeptet és leleplezi végre egészen: — Hiszen ez poloska-irtó szer . . . Aztán jött a főnöki medeczina.’ A vége az, hogy a beteg hagyjon békét az ártatlan poloskáknak és menjen vissza azonnal — a munkaasztalához. — A kölezsdi országos vásár, mely folyó hó 21 és 22-én tartatott meg, a rósz, télies időjárás miatt meg sem közelitette az ott tartani szokottakat. A marhavásár igen szép kimenetelűnek Ígérkezett, a 9 órakor támadt hóvihar azonban szétverte, úgyszintén a kirakodó vásáron igen kevesen jelentek meg. A legközelebbi vásár május 2 és 3-án fog megtartatni. — A Dreyfuss ügy és a párisi világkiállítás. Ezen sokat hangoztatott ügy, a mint értesülünk, a kiállítás előmunkálataira a legkisebb befogással sincsen és az annak idején megállapított munkaprogram az utolsó pontig végre, fog hajtatni. Az úgynevezett mérvadó körök egész biztosak abban, hogy a Dreyfuss-ügynek olyan befejezést kell nyernie, mely Francziaország részére a külföld már-már tartózkodó magaviseletét megváltóztassa és annek simpáthiáját visszanyerje és mint tudjuk, ennek előlegezéseképpen a kiállítás vezetősége, mely nem bukik és változik a franczia kormányokkal, a külországok kiállítóival szemben a legnagyobb előzékenységet tanúsítja. A párisi szórakozások tekintetében is különböző tervek látnak napvilágot, a melyek közül a legérdekesebbek egyike: a „Szajna-folyón úszó O-Páris (Le vieux Páris)“ már a megvalósulás stádiumába lépett. Ó-Pá- ris a világváros legérdekesebb mozzanatait fogja az elmúlt századokból szemeink elé varázsolni és a hat hónapra megállapított program minden egyes pontja, történelemhü jelmezek igénybe vétele mellett az akkori életmódot fogja a lehető legeredetibb módon bemutatni. Csupán egy irányban nem történtek kellő előkészületek és pedig a várható nagy számú látogatók elszállásolása tekintetében. Az eddigi nagy szállók rendes körülmények között is alig elegendők és láttuk 1889-ben micsoda mizériák uralkodtak Páris- ban. Az „International Palace Company“, melynek tulajdonosa tudvalevőleg az ismert Wagons-Lits társulat, épített ugyan az előkelő világ részére egy óriási luxus szállót, a „The Elysée Palace“ hotelt, a mely már a f. évben tető alá jut, de azt hisszük, hogy a látogatók nagyobb része nem azokból fog kikerülni, kik az ily elszállásolásra tartanak igényt és szélesebb körben fog tetszésre találni azon négy „Grand Hotel“, a melyet a Trocadero negyedben a Szajna partján ugyan csak a Wagons-Lits társulat emeltet egy e czélra alakult külön nagy társulattal, a melyekben naponként 3000 ember lesz elhelyezhető, részint külön-külön, részben pedig kétágyas szobákban, szintén a legelegánsabban berendezve, a melyek a kiállítás egyik látványosságát fogják képezni. Ez utóbbi társulat már ma szervezi a kiránduló társaságokat, olvasóink figyelmét tehát ezekre különösen felhivjuk. A társulat, melynek magyarországi főképviselője a budapesti menetjegyiroda, a kiállítás meglátogatása tárgyában külön kimerítő prospectusokat bocsátott ki, a melyeken kivül lapunk szerkesztősége is szívesen szolgál részletes felvilágosítással — Minta-rendőrök. Bátán, persze, hogy a szomszédos Bátán vannak azok a hires jó rendőrök, a kik nemcsak, hogy kipuhatolják a tolvajt, hanem mindjárt efrettentő példát is szolgáltatnak. Egy istenadta szegény napszámos ember, Dér Péter az ut szélen vagy 15 kr. értékű száraz gályát szedett össze, hogy hideg szobáját kefüthesse. De azért végtelen módon megharagudtak a falu nagyeszű, de kiváltkép humánus rendőrei. Rögtön vasra verték szegény Dér Pétert és házról-házra vezették, kötelességévé tévén minden ház ablakán beszélni imigyen: „így jár, a ki rőzsét lop.“ Történt vala pedig ez az urnák ezer- nyolczszázkilenczvenkilenczedik esztendejében. Az is igaz ám, hogy Báta még 200 évvel vissza van. — Öngyilkosság. Könnyelműen dobta el magától az életet Molnár Pál bölcskei lakos, mivel semmi örömet sem talált benne. Molnár Pál ugyanis folyó hó 13-án délután 4 órakor felakasztotta magát s mire észrevették tettét, már halott volt. Tettének oka életuntság. — A balatoni hajózás. A „Somogy“ ban olvassuk a következőket. Ha valamivel több vállalkozó szellem van bennünk, a Balaton már régen európai üdülő helylyé válhatott volna, a hova ezrével tódulnának az idegenek. Somogyvármegyén semmi esetre se múlik, hogy a mulasztások, a miket ebben elkövetünk. mentül hamarabb ne pótoltassanak. A megye ugyanis 3000 forinttal segélyezte évenkint a balatoni gőzhajós társaságot s most, hogy ez a kötelezettsége lejáróban s a kereskedelmi miniszter az évi segély föntartását kérte, a melyre közgyűlése készséggel ajánlotta fel az évi 3000 frtot további tiz esztendőre, vagyis 1900—1910-ig. Kikötötte azonban, hogy a társaság váltsa be azt az ígéretét, hogy két uj hajót szerez be és a fürdőévadokban naponkint négy hajójáratot tart fenn az összes kikötő helyeken, A közgyűlés egyúttal felkérte a minisztert, hogy ha ez a segély a többi érdekelt törvényhatóságokéval együtt sem lenne elég a balatoni közlekedésnek ilyen mértékben való fentartására, emeljék föl a társaság állami szubvenczióját, hogy ha már a Balatonhoz való hozzáférés az északi part elhanyagolt összeköttetései miatt nem megfelelő is, legyen legalább magán a Balatonon olyan a közlekedés, mely a müvélt emberek igényének megfelel. — Hírhedt kuruzsoló asszonyok. A pokoli bűnnek a legalább valója az a cselekmény, hogy vannak lelketlen vasó rru bábák, a kik egész nemzedéket pusztítanak ki boszorkány mesterségökkel. Titokban ölik meg a csecsemőket, mielőtt napvilágot látnának és csak ritka esetben kerülnek a földi igazságszolgáltatás kezébe. Egy ilyen gyermekirtó bandára akadtak a napokban a nagy-doroghi csendőrök, H e n c s Mihályné szül. Nagy Pál Zsuzsánna méhmagzatát ölték meg és azt a trágyába ásták el, a honnan a sertések feltúrták és megették. Egyelőre Nagy Pál Jánosné és B o z ó t i Jánosné kerültek hurokra. B o z ó t i Jánosné boszorkánykonyhájában lefoglalták a pokoli mesterséghez szükséges szereket. — Az ál-kereskedő. Lővry Ignácz, simontor- nyai lakoshoz a napokban beállított egy fiatal ember s Neuwirth Jakab csaczai (trencsénmegyei) gazdag fakereskedő fiának mutatta be magát s pillanatnyi pénzzavara enyhítésére 15 frtot kért tőle. Azonban csakhamar hallotta a hirét, hogy valami csaló ültette fel s erre bejelentette a csendőrségnél, a kik aztán a vasúti állomáson el is fogták az ál-kereskedőt. És kitűnt róla, hogy az illető egy foglalkozásnélküli csavargó, névleg N o v á k Henrik, a ki trencsénmegyei ugyan, de Neuwirthékkel semmi rokonságban sincs. Hasonló módon Monoron, Gödöllőn és Budán is követett el csalásokat, mintegy 150 frtot szedvén össze, mig végre most bekerült a börtönbe. — Megy a juhász szamáron. A tamásii határban J ó z s ó József nevű kanászgyerek baktatott szamáron. A község közelében pajkos gyermekek játszadoztak és a mint meglátták a szamarat és az urlovast, incselkedni kezdtek hol az egyikkel, hol a I másikkal. Józsó József egyidőig csak tűrte a gyermekek pajkosságát, de utóbb aztán megunta és „nagyot ütött a botjával“ az egyik gyermek fejére, hogy ez hétszámra fog betegje lenni incselkedésének. Persze, hogy Józsó József sem viszi el szárazon ebbéli felháborodását, mert ő rá meg a bíróság fog egy pár heti büntetést kiróni. — A czigaretta ártalmassága. Azt, hogy egy . gyenge tüdejü embernek árt a czigaretta, felesleges vitatni, de viszont téves felfogás az, hogy a „füstpapiros“ káros következményeit egészben a papírra hárítjuk. A dolog igy áll: ha valaki naponta 25 czi- garettát szi el, a mi meglehetős kvantum, az 0.8 gramm papirost használ el vele, a melynek a hamuja 0.06927 gramm. Ez a hamu mindenféle ártalmas anyagokat tartalmaz, mint például: vasat, meszet, rezet és egyebeket, de természetesen oly csekély meny- nyiségben, hogy az, a ki huszonöt éven át megszakítás nélkül dohányzik és minden szippantását a tüdejére szívja, az mindezekből csak egy grammnyit lélegzik be. Egészséges tüdejü embernél a dohány nem okoz semmi ártalmas következményt,, ^pusztán az idegeket izgalja kellemesen s adohányt elburkoló papiros pedig fenti tartamánál fogva a legkevésbbé sem veszedelmes. — Tüzet okozó gyermek. Ismét egy tűzesetről t kell írnunk, melyet megint a szülői felügyelet nélkül 1 maradt gyerek okozott. Pálfán volt ez a tűz S i b i n- 1 g e r József házánál, kinek négyesztendős fia a kony- jhából — anyja gondatlansága folytán — gyufát vitt ■ki a félszerbe s az ott levő kukoriczaszárat játékból 1 felgyújtotta. A félszerből a tűz átcsapott az istálló, I majd a lakóházra s mind a három épület leégett.
