Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (12. sz.) tünk — bár visszavonultságba — élő; Perczel Mór tábornokra, mint a 48. eszmék vitéz bajnokára ürítette poharát, melyet frenetikus taps és „Éljen“ követett. A harmadik tósztot dr. Schvetz Antal ügyvéd mondotta rövid visszapillantást vetve a szabad- ságharcz nevezetesebb mozzanataira s annak kimagasló alakjaira, a tőle megszokott ékesszólással és szónoki hévvel. A negyedik tósztot Gyalogh István casinói elnök „házi gazdai“ minőségében a jelenlevő hölgyekre mondotta, megemlékezvén azon dicső honleányokról is, kik lelkesedést és bátorságot csepegtettek annak idején az „igazi honvédek“ kebelébe. Az ötödik tósztot Dr. Rosenthal Tóbiás főrabbi mondotta, kiemelvén benne a „Szabadság, Egyenlőség és Testvériség“ nagy eszméit, a magyar nemzei életrevalóságát, anyagi és szellemi haladását kellőleg méltatva e hazában levő vallásfelekezetek közti türelmességre ürítette poharát. Biczó Zsigmond ref. lelkész az öreg 48-as honvédekre mondott tósztot. Ezzel a banket befejeződött, mialatt Barát Lujzi bandája a leggyujtóbb nótákat húzta, mely annyira felvillanyozta a jelenlevő fiatalságot, hogy az asztalokat kitéve —— csakhamar tánczra perdült s járta a különféle régi és uj tánczo- kat — kivilágos kivirradtig. Jellemző vonása e rögtönzött mulatságnak: jó kedv, fesztelenség, mely mindvégig háboritlanul megmaradt. Megvagyunk győződve, hogy a jel'envoltak kedves emlékkel távoztak, s soká nem fogják elfe- edni az 50 éves jubileumot. Paks. Paks város lakosai is megünnepelték 1848 már- | czius 15-énék ötven éves emlékünnepét. Már az ezt megelőző vasárnapon emlékünnepi istentiszteletet tartottak úgy az ág. ev., mint az ev. ref. templomban, hol az illető lelkészek a nagy napeseményeit méltató, lelkesítő, hazafias beszédeket mondottak. Márczius 15-ét megelőző napon már itt-ott feltünedezett egy-egy zászló a* házak tetején; de az emlék napon egész városunk zászlódiszben állott a ref. zsidó és ev. templomokon is ott lengett a nemzeti lobogó. A községi iskola és óvodában, a református és ev. iskolákban szüneteltek az előadások. A községi iskola növendékei tanítók vezetése alatt isteni tiszteletre vonultak, azonban épen gyászmise tartatott, mit a gyermekek valószínűleg úgy magyaráztak, hogy ez a 48-ban elesett honvédek emlékére van. Maga az ünnepély azonban a polgári iskolában folyt le a következő műsorral: 1. Hymnus. Erkel F.-től. Előadta az intézet énekkara. 2. Az igazgató megnyitója. 3. Hunyadi induló. Az énekkar. 4. Nemzeti dal. Petőfitől. Szavalta egy IV. oszt. tanuló. 1898. márczius 20. babonát itt igen ki tudják használni. A templomokba se lehet bejutni előbb, mig egy sereg szegénynek nem adakozott. Először állnak a vakok, azután a némák, azután a többi nyomorék. Itt vagy gazdag legyen valaki, vagy nyomorék; e két elem él legkönnyebben. Az isteni tiszteletet a Notre Dame templomban a kath. hívek számára fényes pompával tartják. Szép templomi zenével rendelkezik ezen egyház és az ének kivétel nélkül megható. A szertartásokra nagy súlyt fektetnek, nem csak a papok czelebrálnak drága egyházi öltönyökben, hanem a miniszter gyerekek egész serege van finom és változatos szinü ruhákban, mindmegannyi püspök, vagy érsek kisebb kiadásban. A szülők szívesen küldik e külsőség révén is gyermekeiket templomba, maguk is kiváncsiak gyermekeikre és igy hamar megtelik a templom, Erre a franczia pap siet beszédei tartani, hogy hívei buzditás nélkül szét ne oszoljanak. Kenyér-áldás is van minden ujhold vasárnapján, a miből a szegények táplálkoznak ezután. Az árva gyermekekre apáczák gyűjtenek naponkint. Kocsi megy körül a városban és nap, nap után táplálják a kicsinyeket. Az iskolásokat omnibus szedi össze reggel és viszi haza este felügyelet alatt. Akárhányszor láttam, hogy egész iskolát visznek valamelyik inhalátor intézetbe, tehát látnivaló, hogy a hygeniára sokat adnak. Az iskolásokat kék vagy fekete kötényféléjökről messze már fölismerjük. Ezen ruhával a tinta-foltok ellen védik az ifjúságot. Az iskolátestvérek hetenkint többször nagy sétára viszik tanítványaikat a hegyekbe. Ez a szerzet itt nagyon erős és majdnem monopolisálta az elemi tanítást. Különös jelenség ez a liberális fran- czia-földön, ahol azt kellene gondolnunk, hogy Isten nélkül nevelnek. A cathechesis nyilvános a templo5. A hazáért. Pósától.Szavaltaegy IV.oszt. tanuló. 6. Kossuth Lajos nóta. Lányitól. Az énekkar. 7. Alkalmi beszéd. Ozsváth János tanártól. 8. Fohász. Oláh K.-tól. Az énekkar. 9. A régi könyv. Váradi-tól. Szavalta egy IV. oszt. tanuló. 10 Minek jön az vissza, a kit eltemettek. Jókaitól. Szavalta egy III. oszt. tanuló. 11. Népdalok. Az énekkar. 12. Az igazgató bezárója. 13. Szózat. Egressy B.-től. Az énekkar. Az egész ünnepély fénypontját Ozsváth tanár alkalmi beszédje képezte, ki, igen szépen egy lengyel írótól vett hasonlattal kezdte gyönyörű s úgy az ifjúságra, mint a jelenvolt nagyszámú közönségre is nagy hatást tett beszédét. Nagy dicséretet érdemel még úgy az énekkar szép, összhangzatos előadásáért, melyet szintén Ozsváth tanár vezetett, valamint a szavalók is értelmes és érzéssel előadott szavalataikért. Az igazgató felszólalásairól alig szükséges megemlékezni, mert annyira ismeretes már tapintata és lelkesedése, párosulva minden egyéb kellékekkel, hogy tudja mindenki, a hol ő szól, csak helyesen, lelkesen és lelkesítve beszél. Csak egy hiány tűnt ki ez alkalommal, t. i. az, hogy kár volt az intézet tornacsarnokát annak idején nem nagyobbra építeni, hogy az eféle ünnepélyeket azután ott lehetett volna tartani; mert a mostani helyiség szűknek bizonyult ez alkalommal Este közvacsora volt a nagy vendéglő nagytermében, melyen vagy 130-an vettek részt az ünnepély szelleméhez méltóan városunk minden rendű és rangú lakosai közül. A vacsorát megelőzőleg, á megállapítás szerint, Ozsváth tanár itt is elmondá nagy tetszéssel fogadott hatásos alkalmi beszédét. A vacsora alatt pedig Szabó Károly ref. lelkész mondott elragadó szép felköszöntőt, ügy tetszett azonban, mintha a többi jelenvoltak közül nem igen bátorkodtak volna felszólalni, attól fartva, hogy az első felköszöntő mellett az övék-é eltörpül mert ezután már csak egy-két felszólalás történt, pedig számos jó szónok is volt jelen. Elismerés illeti végül a helybeli kaszinó tagjait, vagy tán első sorban annak vezetőségét, mert az ő érdeme, hogy a közvacsora együttesen tartatott, összehozván a különféle osztályú és felekezetű lakosokat. Valóban a kaszinóhoz méltó nagy fontosságú dolog volna, ha általában is vezérszerepre vállalkoznék az oly sok irányban széthúzó paksi társodalom egyesítése és tömörítése czéljából. Simontornya. A simontornyai iparosok olvasó-egylete a márczius 15-ke félszázados évfordulóját fényesen ünnepelte meg. mokban és a felnőttek is szívesen vesznek részt gyermekeik oktatásába. Vasárnap az idegenek jó példájára mindan ember imakönyvvel kezében smt egyházában. Unnepies szint ölt ilyenkor a város daczára annak, hogy az üzletek mind nyitva vannak ép úgy, mint hétköznap. Temetés gyakran van, idegen is elhal elég, de ezt egy újság sem jelenti, mert árthatna a kiima hírnevének. Schönbornné halálát csak kéz alatt lehetett megtudni; az újságok hallgattak Z Érdekes, hogy a templomok rendesen el vannak látva könyvtárral is a hivek számára; a használat ingyenes. A nép szívesen olvas, ezt abból következtetem, hogy minden vén parasztasszony kezében látok korán reggel már újságot. A közkatona, ha sétál, járva olvassa újságát. Képkiállitás is van a tenger parton. Kaulbach- tól I Fuite en Egypte, remek felfogású modern Madonna kép. Brandtól: Un alarmé. E kép tele van cselekvénynyel, mozgalommal, pedig alig 6 alak szerepel rajta. Max Gábrieltől: La dame blanche. Az a fehér asszony ez, akiről Napoleon is állította, hogy szellemét látta éjjel megjelenni. A kifejezése e képnek oly nyugtalanító, hogy sokan aludni sem tudtak megtekintése után. Nagyon kedves kép : Les Curien - ses, Blastól és Eberletöl: Une bonne chasse. Azonban az ilyen dolgot látni kell, ezt leírni meddő dolog, sőt az olvasóra fárasztó. Folyton azt kutatom, mi jót lehetne tapasztalni, hogy azt hazámban érvényesíthetném. De bár sok hiányzik nálunk, amire nagy szükség volna, én azért hiányaiban is mindenek fölött előnyt adok hazánknak abban, hogy ami csekély javaink vannak, azok igaz i javak és mentek a szemvényvesztéstől. Ez az irány többet ér, mint a sok hűhó semmiért. Dr. Hirling Antal. , Taraczk lövésekkel jelezte az ünnepély kezdetét. Az egylet délelőtt 10 órakor a szt. Ferencz- rendüek templomában tartott hálaadó istenitiszteleten testületileg vett részt. Az istenitisztelet magasztosságát emelte a rk. népiskola gyermekkarának Árpád Jenő néptanító vezetése alatt énekelte Hymnusa. Este 7 órakor az egylet helyiségében az‘ünnepélyt társas mulatság kivette, a melynek kezdetén Németh József, az egylet elnöke, üdvözölvén a jelenlevőket, hosszantartó lelkes szavakban emlékezett meg a nap jelentőségéről és az 1848-iki márczius 15-ke megteremtőiről. A beszéd végeztével a nagyszámú jelenlevő közönség szűnni nemakaró éljenzésben tört ki. Később Árpád Jenő, az egylet titkára, átérzett szavakkal szavalta el Petőfi „Nemzeti dal“-át; ezt követte Morvái János szónoklata, a melyet a fellelkésült jelenlevők nagy érdeklődéssel hallgattak. Majd Fö rdős Lajos, Horpay Kálmán és még többen tartottak beszédeket emelve az ünnepély fényét. Az ünneplőkre, akik szűnni nemakaró jókedvvel énekelték hazafias dalaikat, virradt rájuk a márczius 16-ának felkelő napsugara, a mely után dicséretre méltó példás rendben hagyták oda a helyiséget. Az ünnepély rendezésén nagy odaadással fáradoztak : Németh József, Gábris Gyula, S z a 1 a i Ferencz és Sipos Imre egyleti tisztviselők. A simontornyai polgári olvasó -egylet és hazafias érzelmektől áthatott tagjai szépen ünnepelték meg az 1848-iki események félszázados évfordulóját. A hajnali harang megkondultával mozsarak dördültek el, mintegy jelt adva az ébredőknek, hogy bekövetkezett a nagy nemzeti ünnep. Reggel az olvasó-egylet tagjai összegyűltek helyiségükben, a honnan a rk. templomban d. e. 10 órakor megtartott hálaadó istentiszteletre indultak. Az istentiszteleten óriási közönség volt jelen felekezet külömbség nélkül, a kiket meghatott az a jelenség, I midőn a rk. népiskola gyermekkara Kölcsey Hymnu- sát énekelte. Az isteni tiszteletet társas mulatság követte délig. A mulatság folytatására este 6 órakor mozsarak dördülései hívták össze az egylet tagjait. Az estéli mulatságot Szabó János, az egylet alelnöke, nyitotta meg, a ki lelkesült szavakkal emlékezett meg a szabadságért küzdött nagy alakjainkról. Majd Árpád Jenő, az egylet jegyzője, szép szavakkal adott érzelmeinek kifejezést, a midőn az ünnep jelentőségéről szólván, felszólította a jelenlevőket, hogy a jövő nemzedék sziveibe vetett csirákat fejlesszék, ápolják. Később Kronstein János emlékezett meg elhunyt hazafiaink dicsőségeiről. A kedélyek felvil- lanyozásához járult a tűzoltói zenekar közreműködése. Oly vidám hangulatban volt az ünnepelő egylet, hogy az 'éjfélutáni órákban oszolt csak szét hazafias énekeket dúdolva. Elismeréssel tartozunk az ünnep rendezőinek, különösen pedig F. Takács Isfván, Szőlősi István, Szabó János és Diczi Józsefnek. Béta. Márczius 15-én már kora reggel mozsárágyuk dörgései hirdették Bátán nemzetünk örömünnepét, a szabadság újjászületésének napját. Reggel fél 8 órakor istentisztelet tartatott a rk. templomban, ahol a községi elöljáróság, az önkéntes tűzoltó-egylet, a rk. olvasókör s a rk. tanítói kar testületileg vett részt. Az istentisztelet hatásosságát nagyban emelte az, hogy Horgász János és R át kai Antal 48-as honvédek az oltár előtt égő gyertyát tartva kezükben „vigyázz“ állásban hallgatták végig a szt. misét. Mise végén Szalczer Sándor plébános gyönyörű imát mondott a hazáért. Este 7 órakor díszközgyűlés tartatott a r. k. olvasókörben. A díszközgyűlés megnyitása előtt Gáspár Ödön kántortanitó vezetése alatt szépen énekelte el a nagyszámú hallgatóság a „Szózat“-ot, melynek elhangoztával Szalczer Sándor plébános a kör elnöke, mondta el ritka szépségű, költői kifejezésekben gazdag s mégis mindenki által jól megértett s átérzett ünnepi beszédét. Beszédében a legremekebb színekkel ecseteié az 1848. évi márcziusi napok eseményeit s azt a páratlan honszerelmet, mely inainkat fellelkesitve tettre késztették. Nagy hatású beszédét e szavakkal végzé: „Éljen a szabad Magyar- ország!“ Szűnni nem akaró éljenzés követte e lelkes beszédet, melynek lecsillapultával Szántó Mihály és Balázs József 48-as honvédek kérettek föl a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére. Most K r e s k a y István, a kör titkára, szavalta el nagy tűzzel s lelkesedéssel Petőfi „Nemzeti dal“-át „Talpra magyart“ s dörgő éljenzés követte szavait. _________ 5
