Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-06 / 10. szám
1898. márczius 6. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.) 3 egyike 5—600 frt kártéritézt kap. — Vájjon a város fogja fedezni a hiányzó kárösszeget? Annál is inkább, mert hiszen a kezelésre legalább is két hivatalnokot kellene alkalmazni, kiknek évi fizetése legkevesebb 1200—1500 frtot tenne ki. Ha már most előfordulna az, hogy 3—4 esztendő lenne szerencsétlen, ha előfordulna az, hogy 10—15 ház mellett, 1—2 üzlet és 10—15 gazda szalmás termenye és takarmánya égne le, mi történne akkor? Az „egy mindnyájáért és mindnyájan egyért“ elvnek következtében azt az 5 frt átlagos dijat még 5 írttal meg kellene toldani! Olyannyira optimistáknak egy ilyen komoly dologban nem szabad lennünk, hogy azt higyjük, hogy a városi kezelés következtében meg fog szűnni — ha volt — az öngyujtogatás, hogy ekkor elnémul a vágya a ‘kapzsi férfiúnak aziránt, hogy uj háza legyen régi, rokkant viskója helyett. Erre ugyan azzal felel czikkiró, hogy erre valók a biztosítási dij fölöslegéből adandó kölcsönök. — Tehát még kölcsönadással is foglalkozzék a város, ezen ügyek vezetésére is tartson 5—600 frt fizetéssel 1—2 embert, ki felülbírálja a kölcsönkérő hitelképességét, ki eszközli a kölcsönök leszámítolását, behajtását stb. — De ha a fenntebb vázolt viszonyok között kölcsönre számítani nem lehet? akkor, mi történik? Egy ily fontos kérdést tehát egy kis adag pessimizmussal lehet csak tárgyalni. S én a magam részéről, mint perhorreskálom az elemi biztositó szövetkezetekét, épp úgy elejtem „Paksi“ tervét is. Mert éppen Paks tüzveszélyességénél fogva, vegyük az érem másik oldalát vizsgalat alá. Tegyük fel, hogy 3—4 esztendeig egyetlenegy tüzeset sem fordul elő és igy a befizetett 30—40.000 frt a kezelési költségek levonásával még marad. De jön egy vésztetjes nap, egy szerencsétlen időpont, mikor megtörténik, ami már megtörtént a múltban ; leég Paksnak 150 háza. — A kártérítés kitenne 70—80000 frtot, az összegyűjtött tőke kitesz 30 — 40000 frtot, az a hajlékától megfosztott gazda, kinek minden elesége, minden darab ruhája bennégett, várja azt, mig a le nem égett felektől beszedik az utánfizetést, szép szóval, perrel, végrehajtással, árveréssel. Nem, ennek nem ez a módja, nem az hogy szövetkezzünk, nem az, hogy egyáltalában szövetkezetnél biztosítsunk, hanem az, hogy egy régi, jó- hirü szilárd társaságnál biztosítsunk, ki a vész pillanatában ott terem és becsületes, gyors kártérítésével felszáritja a szerencsétlenek könnyeit. Hiszen nem úgy van már, mint volt régen, midőn égy kisgazda elfizetett 500 frt biztosításáért 8 — 10 frtot, hanem fizet most 4—5 frtot, ha nád- tetőzetü és 2 — 3 frtot, ha zsindelytetőzetü az épülete. Ez oly csekélység, mely számba sem jöhet még egy kisgazda 3—400 frtos budgetjével sem. á sápadt szin, mely futamot játszott a puha ábrázatán, olyan gyorsan tűzben égett. Nem vették észre a Zzoricza felgerjedését. Csak forogtak, tánczoltak. Az egyik sarokban meg a legények a „Sti tu“-t dalolták, melyet úgy ismernek az Aranyos mentén a népek, mint a szalonban zongoránál az úri hölgyek. Tudják azt is, hogy ennek méla bus nótáját királyné komponálta. Zsóricza egyet gondolt. Az ő ártatlan lelke ugyan nem volt szokva az Avrám közönyéhez, de edzve is volt a falu vádjával. Nehezen ment, de átengedte varázs derekát a Korkes Silviusnak. Hadd vegye észre Avrám. Észre vette. Egy ideig nézett, aztán az ő arczát is megtán- czoltatta a belső érzelem pirossága. Es elöntötte az ábrázatát. Oda ugrott a leányhoz. Azt hitték ledobja. Nem bántotta, hanem kivezette és elvitte haza. Az egész utón nem szólt semmit. Hamar megint a korcsmában termett. Rézfokossal a kezében. Forgatta és tétova nélkül lesújtott vele a Korkes Silvius fejére. Az pedig leesett. Úgy hörgőit, mintha a melle szakadt volna föl. Nagy tolongás lett. Az egyik része a legényeknek megakarta torolni az Avrám gonosz tettét; de nem merték, csak egy súlyán ez hátulról, mikor nem vették észre, akkor csapott az Avrám fejéhez egy mozsártörőt. Avrámot pedig lefogták. A rendőrséget értesítették. Ezek megvasalták. Üres kézzel jött, nem volt nála a fokos. Az őrsvezető rá iávalgott: A szerkesztő ur engedelmével, majd egy más alkalommal visszafogok térni a biztosítás ügyére, felvilágosítást fogok nyújtani a biztosítás egy némely ágazatáról, mely még kevéssé ismeretes és melyből megtanulhatják gazdáink, hogy hogyan és hol biztosítsanak legelőnyösebben, mely módozat a legkedvezőbb, amikor számokkal is befogom bizonyítani, hogy mi az előnyös és mi a veszélyes a gazdaközönségre. — De addig is üdvözlet „Paksi“-nak, ki a kérdést felvétette és a téves eszmét kárpótolja a szándék tisztasága és önzetlensége. Nevelési irányelvek. A nevelésről oly sok jeles paedagogus-szakférfiú irt már s fejtegetvén annak elveit, hogy tán szükségtelen volna arról több szót is emelni, de mivel Haugg Leó-ként nincs felségesebb művészet a nevelés művészeténél, az irányelvek mindig ujjak maradnak. A festő és szobrász csak élettelen alakot teremt; de az okos ambicziózus nevelő élő remekművet állít elő, melyben Isten és emberek szemei gyönyör ködnek. A neveléstől függ az ember egész jövője oly annyira, hogy a nevelés irányát tekintve előre mondhatjuk, mi válik a gyermekből, lesz-e jó vagy gonosz, boldog vagy boldogtalan. 4 Kimondhatatlan sok fordult meg azon a benyomáson, melylyel mieink első éveinkben szivünkre hatottak. Az élső érzetek képezik ugyanis a gyermek szivében az alaphangot, a mely szerint aztán hangolva marad. De hány nevelő, atya, anya gondolja ezt meg! Az emberek életmódja, érzelmeik, hajlamaik és egész magukviselete legtöbbször a neveléstől függ. A fiatal korban beléjök öntött elvek és az elsajátított szokások oly erősen tapadnak lelkükhöz, hogy azokat később vagy épen nem, vagy csak erőmegfeszitéssel, (a rossz pajtáskodást, a rossz társalgást) lehet leikökből kiirtani. Mily fontos tehát, hogy a fiatal emberi csemeték jól ápoltassanak, neveltessenek és úgy mü- veltessenek, hogy egykoron necsak ők legyenek boldogok, hanem utódjaik is mindinkább megjavuljanak. A neveléstől függ a nemzet boldogsága, vagy hanyatlása is. A gyermekek az emberi társaságban a tavasz azon virágai, kikből a szülők és nevelők nevelésök és fáradozásaik áldásos gyümölcseit várják, az édes haza pedig önzetlen, hü s engedelmes honpolgárokat nyer, mert a mostani ifjúságban rejlik a sokat zaklatott, sokat szenvedett hazánk jövő boldogsága, reménye : a szocziálizmus kiirtása. A helyes nevelés által lesznek a gyermekek jó keresztények, értelmes, müveit emberek, derék munkaszerető és sorsukkal megelégedni tudó honpolgárok és honleányok, Zrinyi Ilonák stb. — Fogd a kezedbe a gyilkos szerszámodat. Hiszen a piros vért lemossa a hó. Már pedig az a bűnjel. Kár lenne, ha megfakulna. Avrám értett belőle annyit, hogy: bűnjel. Nem szólt, pedig szorította a kezeit a bilincs, lelkét a vád, szivét a szerelem. Egy csoport ember kisérte. Többen szétszéledtek. A Silvius anyja ott siránkozott a fia mellett kétségbeesetten. Csak a korcsmárosné vigasztalta, a vén Szófia néni, a ki már többször látott ilyet. Most már sápadt volt. A vágást vizes, lágy kenyérrel kötötték be. A sebesült két ember karján támolygott haza. Úgy látszott, mikor az orvos megnézte, hogy ember lesz még belőle, de éjszakára rosszabbul lett és reggel felé négy órakor meghalt. A leány ott töltötte a Silvius mellett az éjszakát. A virrasztó nép sugdosott is, látszik, hogy ez a hűtlen teremtés, ez a falu szépe a Silviust szereti. Pedig szegény azért sirt ott a betegnél, mert tudta, hogy Jovucz Avrám börtönt kap. A szive majd meg szakadt, hogy az a jó legény, az ő szeretője, mennyit szenved most a börtönben, s az őrsvezető bizonyosan a puskatusával kinozza. Silviust temették. Gyászba öltözött a leány, nem Silviust, hanem a maga sorsát gyászolta. És Avrámot is kihozták a csendőrök, a ki midőn a gyászos, könnyező leányra tekintett, sötéten mormolta maga elé: — Silvius helyett ezt a leányt kellett volna agyon csapni. * Az emberi szív olyan, mint a folyam árja! Az emberi szivet, az emberi szellemet, a mikor annak ideje van, szabályozni első főkütelessége a szülők és nevelőknek ! Ezen igazságtól áthatva és azon meggyőződéssel, hogy az emberek között észlelhető minden nyomor és baj — a szocziálizmus — az elhanyagolt, vagy megromlott gyermekneveléstől ered és azon vágytól vezettetve, hogy mindezeknek gát vettessék, kell, hogy a szülők gyermekeiket, nevelők tanítványaikat szeressék és szeretettel neveljék. így fog aztán a megromlott nevelés a a szülők, nevelők örömére, a haza javára megjavulni. A" szülőket gyermekeik iránt való szeretetre buzdítani némelyeknek talán feltűnő, szükségtelennek és fölöslegesnek tartják, mert Isten a természet által öntötte a szülők szivébe a gyermekeik iránt való gyöngéd szeretetet. De ne csak a természet, hanem az erény is tegye a szülőket szülőkké. Az u. n. majom szeretet, mely sok szülőnél, különösen az egyke rendszer mellett, mely Sárközben divatban van, szinte káros hatással van a nevelésre. Sok szülő kitagadta már gyermekét az örökségből, mert rossz, elfajult és gonosz volt. De viszont hány idegen fogad fel jó maga viseletű gyermeket, kit szerettek, ápoltak és róla gondoskodtak, mintha tulajdon gyerme-kök lett volna. Ebből láthatjuk, hogy okos szülőknek, ha gyermekeiket helyesen akarják szeretni, nemcsak a természet, hanem az erény szózatára is kell ügyelniök. A gyermektelen házastársak boldogtalanoknak vallják magukat. Tehát ha ezek boldogtalanok, akkor a gyermekekkel megáldott szülőknek gyermekeiket a legnagyobb boldogságnak, Isten áldásának kell tartaniok és azokat szeretettel nevelniük. Figyeljük csak meg, mint kaparja fel a kotlós- tyuk a földet, hogy csirkéinek eledelt keressen f mint vonja meg önmagától a talált eledelt és engedi át nekik. Tanuld meg te könnyelmű atya, mint kell arezod- nak verejtékével gyermekeidről gondoskodni. Tanuld meg te könnyelmű anya, mint kell magadtól az utolsó falatot is elvonni, hogy gyermekeid ne éhezzenek. Az oroszlán, ezen vadállat, — mondja szent Ágoston — a pusztákban és erdőkben száguld, ordít és mindenkit elrémit úgy, hogy senki sem mer az erdőbe menni, mihelyt azonban barlangjához érkezik, hol fiai tanyáznak, megszűnik dühöngeni és iecsendese- detten megy be hozzájuk. Sok szülőt lehetne ezen vadállathoz az oroszlánhoz küldeni, hogy tőle tanulják meg mint kell gyermekeiket szeretniök. Valóban oly szülőknek,' kik gyermekeiknek ritkán mutatnak jó ar- ezot és alig méltatják egyszer egy héten jó szóra, sőt káromkodnak, mint a jégeső, a kegyetlen oroszlánnál is keményebb szivüek. Mit mondjunk az embertelen verésekről, melyeket a pálinka gőztől áthatott dühös atya, vagy anya elkövet a gyenge gyermeken ?! Ezek mind bűnök a szeretet ellen, melylyel gyermekeikből kiölik az érzést, a szeretetet. Okos szülők gyermekeik nevelésében nagyon kell, hogy ügyeljenek arra, hogy azt közösen foganatosítsák, nehogy egyik lerontsa, a mit a másik épített. Semmi sem árt inkább a nevelésnek, mintha egyik szülő védelmére kell a gyermeknek, midőn a másik szigorúan akar vele bánni, esetleg büntetni mert ezáltal az egész nevelés meghiúsul. A nevelés legfontosabb feladata, hogy a gyermeket a rossztól visszatartsák, a jóra pedig szoktassák. A gyermekek, mig jó nevelés által nem müveltetnek, inkább állatokhoz, mint emberhez hasonlítanak. A gyermeki szívben jelentkező hibákat ki kell irtani, az istenességet és erényt pedig beplántálni, mert a gyermekek fiatal fákhoz hasonlók, melyek csak akkor teremnek jó gyümölcsöt, ha oltás által nemesitik, ha éles késsel a vadhajtásokat róluk eltávolítják és azok helyett nemes galyakat oltanak beléjök. A szentirás is figyelmezteti a szülőket, hogy gyermekeiknél — ha kell — ne kiméljék a ve:szőt: „Ki a vesszőt kiméli, fiát, leányát gyűlöli“. A gyermektől ne vonjuk meg a fegyelmet, mert ha gyermekedet bünteted, lelkét megszabadítod a pokoltól, mondja az irás. A büntetés és dorgálás bölcseséget ad | a mely gyermek pedig maga akaratjára hagya- tik, megszégyeniti atyját, anyját. Ki gyermek korától fogva isteni félelembeu nem élt, azt szenvedélyeinek növekedő árja okvetlenül a bűn útjára sodorja. Azért kell, hogy mihelyt a szülők gyermekök jó cselekedeteiben és viseletében helyes nevelésök gyümölcseit, a szépen kicsirázó erényeket látják, folyton buzdítsák a jóra. Továbbá kell, hogy minden szülő gyermekeit óvja, hogy a jó nevelésüket gonosz emberek el ne
