Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-06 / 10. szám
XXVI. évfolyam. IO. szám. Szegzárd, 1898. márcziu$^6. I TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Epész évre . . . 6 frt — kr. Félévre ....................3 „ |— „ Neg yedévre ... I „ 50 „ Fgyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség • Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová | lap szellemi részét illető közlemények intézendnk. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr 100—200 I . . . § 1 87 I 200—300 | . . . 3 | 87 | minden további 100 szó 1 írttal több Magunkról. Ez a rovat huszonöt éven keresztül kizárólag a közjónak volt szentelve. Több, kevesebb eredménynyel, de mindig változhatatlan jó akarattal és indulattal törekedtünk a köznek használni. Talán midőn oly hoszszu idő lefolyása alatt először történik, hogy lapunk élén magunkról beszélünk, meg fog bocsáj- tani a szives olvasó. Hát szó sincs róla, hogy valami szemforgató alázattal, vagy a szerénység mezébe öltözve iparkodjunk magunktól minden érdemet elháritani. Ezt nem teszük. Nem pedig azért, mert vétenénk a hirlapirók azon számban nagy, eró'ben kiváló, tisztességes csoportjának, kik kétségkívül nem jelentéktelen ön- feláldozással a vidék érdekének szentelik munkásságukat. A fővárosban a hirlapiró tollával, ha csak egy kissé rátermett, rövid néhány év- alatt, felküzdheti magát a dicsőség, a hirnéy legmagasabb fokára és élvezheti annak nem közönséges- előnyeit. A vidéki hirlapiró szűk körben mozog s munkásságának eredményje alig haladja túl a város, ritkán a vármegye határait,. mely tevékenységének szinhelye. Ezt az erkölcsi hátrányt még tetézi, hogy a vidéki hirlapiró sohasem szentelheti magát hivatásszerüleg feladatának, mert a vidéki hirlapiróság nehány nagyobb vidéki várost kivéve, anyagi ekzisztencziát egyáltalán nem biztosit. Hanem ha valaki e téren foglalkozni kiván, annak csak úgy felelhet meg, ha a megélhetés feltételeit máshol keresi s a hirlapirást csak mellékfoglalkozás- kép, vagy szabad óráiban kultiválja. De azért a vidéki hirlapirás iránti igények egyformák a fővárosiakkal. A vidéki hírlapban épp úgy megkívánja az olvasó közönség a jóravaló vezető czikl^elyt, mint a vonal alatti tárcza és egyébb rovatok tartalmasságát. A fővárosi hírlapoknál a rovatok változatosságát biztositja, hogy egy-egy rovatnak szolgálatában több elég jól fizetett arravaló egyén áll; a vidéki hirlapnál egy rovat ellátása mindig csak egy egyén vállát nyomja, de azért a versenyben elbuknia nem szabad. Nem szemrehányásként, de csak a helyzet jellemzésére hozzuk fel, hogy emlékszünk reá, midőn egy fővárosi hírlapírót nagy ünnepségekkel vettek körül azon alkalomból, hogy ezredik vezető czikkelyét megirta. E sorok írója már az 1200-on is túl van s még is soha senkinek eszébe se jutott, hogy legalább ahhoz kivánjon nekj szerencsét, miszerint a politika mellőzésével is elég találékony volt ily sok czikkelynek a tárgyát felfedezni. Igaz, hogy az a fővárosi hirlapiró bizonyára jobban értett a mesterségéhez, mint mi s az az elismerés talán nem is a meny- nyiséget, hanem inkább a minőséget illette meg, de az is igaz, hogy sokkal könynyebb dolog a tárgyban válogatva, jó czikkelyt írni, mint egy csendes vidéki városban alkalmas tárgyat találni. De akár miként van, anynyi bizonyos, hogy ahhoz sokkal nagyobb önfeláldozás I szükséges, hogy valaki a vidéki hirlapirás I szerepére válalkozzék s ne dobja magát, ha erre hivatással bir, a nagy világ bóditó légkörébe, hol buján terem a gáncs és az ér- demkoszoru. Ez az önfeláldozás érdeme megilleti mindazokat, kik a vidéki hirlapirás vizén, anyagi haszon nélkül eveznek. így tehát felfedeztük azt az oldalát a mi szereplésünknek, melyre némi büszkeséggel hivatkozhatunk. Kevés vagy semmi anyagi haszon, de nemes önfeláldozás. Babérkoszorú és elismerés az nincs, hanem van helyette egy csomó gáncs és igaz ságtalan birálat. Alkalmas tárgy Írásra vajmi ritkán akad, de a vidéki hirlapiró nem azért vidéki és nem azért hirlapiró, hogy ne tudjon magának ilyet úgy megrendelésre készíteni. Es ime azért mégsem tudunk ettől a keserves pályától megválni. Úgy vagyunk, mint a művész a színpaddal; ha egyszer azokon a deszkákon helyet foglalt, nincs erő, mely onnét eltávolítsa. Mi is sokszor nem kedvező körülmények közt huszonöt évet, tehát életünk java részét, ezen a pályán töltöttük el, még is vajmi keserves maga az a gondolat is, hogy a tollat letegyük s a pályától megváljunk. írni fogunk tehát, a meddig tudunk s a mit tudunk, mert hát ez már megszokássá vált s a szokás ez ember életében nagy szerepét játszó tényező. írunk mindaddig, mig lesz a ki olvassa s kezünk a tollat vezetni lesz képes s ha egyszer azután egyik vagy másik esély bekövetkezik — akkor, tán még akkor is------ír ni fogunk! IA tolnavármegyei muzeum néprajzi osztálya. A művelődés folyton halad és alakitja az embereket ; a korszellem a népre is van hatással s igy éz is elhagyja lassan régi szokásait s enged a kultúra befolásánák. Hisz nem kell oly messzire vissza mennünk, sőt még a most élő idősebb emberek is észlelhették, hogy bizony fiatal korukban a nép sok oly szokással birt, melyek ma már kihaltak vagy kihalófélben vannak. Itt van pl. vármegyénkben a Sárköz népe, melynek már csak kis része őrizte meg régi viseleti és életszókásait teljes tisztaságában.' Hazánk, mely néprajzi szempontból rendkivül érdekes ilynemű gyűjteményekben, meglehetősen szegény. Pedig mily érdekes és tanulságos a századokkal ezelőtt élt népek életére vonatkozó eszközöket, viseleteket stb. szemlélni! Mintegy megelevenítve látjuk a kort s a benne élt emberket. Ma, midőn a kultúra a népre sokkal nagyobb befolyást gyakorol, mint valaha, midőn régi szokásaiból mindinkább kivetkőzik ; hazánk történél me iránti kötelességünk egyenesen parancsolja, hogy mindazon eszközöket, viseleteket stb., melyek a nép életének megismerésére elengedhetlenül szükségesek: az utókornak megőrizzük. Múzeumunk, mely tulajdon képen vármegyénk történelmét az ősidőktől kezdve a mai napig akarja bemutatni, a néprajzi osztály nélkül nem lett volna teljes s azért a következő kérelmet intézi a nagyérdemű közönséghez és községek elöljái’óihoz: Legyenek azon, hogy minden oly régi eszközt, mely a népéletre (halász-, pásztórélet stb.) vonatkozik s melyeket a modern kultúra lassan-lassan a használatból már kiszorít, összegyüjtsék s a múzeumba juttassák. Hassanak oda, hogy a népnél még feltalálható régi, faragott, festett vagy betét munkájú szebb bútordarabok vagy régi himzések vagy végre a régibb népviseletnek eredetibb darabjai örök megőrzés czél- jából a múzeumnak ajándékoztassanak, vhgy hogyha ez nem sikerülne, legalább azok léteiéről lajstrom készíttessék s a muzeum igazgatóságának beküldessék, hogy azok, ha a muzeum pénzviszonyai megengedik, vétel utján beszereztessenek. Talán vállalkoznak egyes községek társadalmi utón való adakozás folytán arra, hogy saját népviseleteikből, legyen ez akár magyar, német vagy rácz egy-egy férfi és női viseletét a múzeumnak ajándékozzanak. Á muzeum reméli, hogy a nagyérdemű közönség és községek elöljárói kellőleg méltányolni fogják ezen irányú törekvését és czéljának elérését hazafias buzgósággal előmozdítják. A begyülendö anyag feldolgozására, rendezésére való tekintetből kéri az egyes tárgyakat minél előbb a múzeumba juttatni. O "ojS 2 ‘8 I S© R >« ■ S ’l. 3? CÖ •— fc Cű U ff 3 © a>» I a> > E j 2 *- sz a> ö >\ A tavaszi és nyári évadra! Legújabb divatu creton-, zefir-, gyapjú-, selyem- ruhaszövetek és díszítmények; kész hölgy és leányka kabátok és felöltök; divatos bel- és külföldi úri gyapjúszövetek, úri mellény különlegességek; kész fiú ruhák és úri vízhatlan gyapjú köpenyek; dús választékban raktárunkra érkeztek. Úri ruhák teljesen kiállíttatnak. «3«-Ä-zrui naizitáiJsIsisil "bérmentve szolg’ál’u.n.lsJÓZSEF és FIAI áx-uJa.á,zö, Sz;eg:zárd.oxx. TX (9«0: 3« ■S &> 3 S®" S) (8 2. < SJ.-h 1 ? mm ■ I
