Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

1898. február 27.

e napon, mig a többi egyesületek kebelében erre vonátkozólag semmi intézkedés' eddig nem történt. Igen kívánatosnak tartanánk, hogy Szegzárd nagyközség elöljárósága is követné a többi hazafias városok és községek példáját, melyek már elhatározták a nagy nap megünneplését.

— Névmagyarosítások. Csizmadia Ferencz. dunafbldvári illetőségű ugyanottani lakos, valamint kiskorú leányai Mária és Julianna vezetéknevének „Vargá“-ra, Gajdossik Győző fajszi kántor-ta- nitó, valamint kiskorú gyermekei Erzsébet, Viktória, Jenő és Ilona vezetéknevének „Gajdosára kórt változtatását a belügyminiszter megengedte.

— A „Budapesti Bazár.“ Lapunk előfizetőinek tudomására hozzuk, hogy a. »Budapesti Bazár«, mely harminczkilencz év óta szolgálta Magyarország nőközönségét, a melyet lapunk előfizetői kedvezményes áron kapta meg, részvétlenség és pártoláshiány miatt az »Évszak« czimü szépirodalmi divatlappal egyesült. A jelenlegi t. előfizetők, akik az »Évszak«-ot fogják kárpótlásul a »Budapesti Bazár« helyett kapni, minden igényeikben ki lesznek teljesen elégítve.

— Múzeum-egylet Szegzárdon. Mint tudva van, gróf Apponyi Sándor és Wosinsky Mór esperesplébános nagyértékü adományukkal megalapitották a toluamegyei múzeumot. A közoktatásügyi miniszter megígérte, hogy 300 frt segélyt biztosit a múzeumnak. A muzeum iránt az érdeklődést és támogatást az által akarják előidézni, hogy az illetékes férfiak mozgalmat indítottak meg m u z e u m-e g y 1 e t alakítása czéljából.

— Hivatalelfoglalás. Gerle Jakab károlyfalvi kir. járásbiró, ki a szegzárdi kir. törvényszékhez bíróvá neveztetett ki, uj állását múlt pénteken foglalta el s a telekkönyvi osztály vezetését vette át Kövessy Ödön bírótól, a ki a büntetőosztályba fog ezentúl működni.

— A tolnamegyei orvosok szövetkezése. Dr. Hangéi Ignácz megyei főorvos lakásán a napokban a helybeli orvosok értekezletet tartottak, mely alkalommal elhatározták, hogy megalakítják az országos orvosi szövetkezet tolnamegyei fiókegyletét 1 e. czél- ból legközelebb Szegzárdon közgyűlést tartanak.

— Nyomjelzés. A bátaszék-mohács-bara- nyavári vasút nyomjelzési munkálatait megkezdették a „Magyar Általános Hitelbank“ kiküldött mérnökei. Még husvét előtt megfogják kezdeni a vasút földmunkálatait is.

_2

___________________________________

TÁ

RCZA.

Nép dal.

Sajó völgyén a leányok,

Mind barnák.

Kacsingatni a legényre,

Megszokták.

Kapósak is az ottani Leányok,

A legények bolondulnak Utánok.

A ki akar házasodni,

Kedvére.

Ne menjen az, csak a Sajó Völgyére.

Kap ott szép lányt, a ki hii lesz Hozzája, Kinek nincs a kerek földön Se párja.

Hogy nekem házasodnom Lehetne,

A párom csak sajóvölgyi Lány lenne.

Nem bánnám meg tudom soha, Sohasem.

Mert csak vigság lenne vele Életem.

Kovács Zsigmond.

Hirschler főmérnök egy segédmérnökkel Mohácstól Baranyavárig, Baracs főmérnök és segédmérnök pedig Bátaszéktől Mohácsig végzi a nyomjelzési munkálatokat.

— Jubiláló posta- és távirdaigazgató. 0 p r i s

Péter pécsi pósta- és távirdaigazgató, a ki a m. kir. posta- és távirdaintézménynek egyik legkiválóbb és legnépszerűbb munkása, múlt szerdán ünnepelte meg hivataloskodásának 30-ik évfordulóját. Ez alkalomból a posta- és távirda igazgatóság személyzeté melegen üdvözölte az ünnepelt férfiút.

— Áthelyezés. Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott W a r g h a Lajos szegzárdi selyemtenyésztési felügyelőt Győrbe helyezte át s egyúttal az ottani felügyelőség vezetésével is megbízta.

— Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, Farkas János paksi kir. járásbirósági segédtelekkönyv- vezető élete legszebb évében meghalt. A megboldogult temetése múlt pénteken délután ment végbe nagy részvét mellett.

— Pályázatok. A pécsi kir. törvényszéknél egy ’1600 frt fizetéssel és 350 frt lakbérrel javadalmazott birói állás van üresedésben. Pályázatok tizennégy nap alatt adandók be Sávéi Kálmán, kúriai biió, törvényszéki elnökhöz. A Sonnenvend Frigyes törvényszéki bíróvá történt kinevezése folytán a pécsi kir. járásbiróságnál üresedésbe jött albirói állásra kiírták a pályázatot. Az 1100 frt évi fizetéssel és 180 frt lakbérrel javadalmazott állásra a pályázati kérvények két hét alatt adandók be a pécsi kir. törvényszék elnökéhez.

— Magdolna. Megírtuk már, hogy T. Nyitray Lajos, a szegzárdi polg. iskola rajztanára, a ki az ecsetet hivatottsággalkezeli,újabban a bűnbánó Magdolnát ábrázoló festményével készült el, mely most a szegzárdi kereskedelmi kaszinóban látható. A sikerült képet T. Nyitray Lajos kisorsoltatja. Egy szám 1 frt.

— Nyilvános köszönet. A „Tolnavidéki Takarékpénztár“ 25 frtot, azaz: huszonöt forintot — a „Tolnai polgári Takarékpénztár“ 10 frtot, azaz: tiz forintot adományozott a tolnai önk. tüzoltó-egyesület- nek. Mely szives adományukért van szerencsénk e helyütt is hálás köszönetünket kifejezni. A parancsnokság.

— A főutczai árok beboltozása. Szegzárd fő- utczáján az uradalmi tisztilak, Bodnár István és Mayer János háza előtti nyitott ároknak megszüntetése tárgyában e hó 17-én d. e. 10 órakor B a j ó Pál szolgabiró helyszíni tárgyalást tartott. A tárgyaláson a város elöljárósága,' az államépitészeti hivatal főmérnöke, az uradalom kerületi felügyelője és az érdekelt háztulajdonosok voltak jelen. Az uj beton- csatorna, mely a „Szegzárd Szálló“ előtt levő régi csatornához csatlakozva a már említett házak előtt fog elvonulni és az úgynevezett várköz-utcza előtt

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.)

Böjt, bojt.

— Etelka Mariskához. —

— A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. —

Kedves Mariska!

Régen tartozom a válaszszal, de megbocsájtod, ha a farsangról elhalasztottam. Tudod, egész végig biztatott a remény, hogy — megírhatom a hymen híremet.

De sajna! Nincsenek már minálunk sem fiatal emberek, a kik házasodnak. Böjt van édesem, böjt, böjt. Harag és kétségbeesés fog el igy a böjt elején. Nemcsak a böjt, hanem az öreg leányi (hogy ne mondjam aggszüzi) állapot fagyos lehelete dermeszt meg. Bizony édesem régen volt, hogy kirepültünk a zárdából, két dologból tudom. Én tökéletesen elfeledtem az algebrát, a ki meg rátanitott, annak kihullt minden foga. Hallod, a papa azt kérdezte már a minap : Nem jó lenne megjubilálni az első bálom tiz éves fordulóját. Hallod, ezek a papák rettenetes kegyetlenek, mikor a divatáru számlákat kell fizetniök !

Mi az ok, édes, hogy nem tudok egy férjre, ha akkorára is, mint az öklöm, szert tenni. Rut vagyok ? Ez aligha. Hiszen még a másodfokú egyenletekhez nem is konyitottam, mikor te már elegyengetted hozzám az iskolai padba Árpád költeményeit, melyben bogár fürteimet, cseresznye alkaimat, alpesi hótiszta nyakamat, sőt még a szemölcsömet, az ádámcsutkám alatt mégénekelte, külön strófa szólott észvesztő szemeim varázsáról. Óh Árpád! bájaimnak első meg- éneklője, hogy mikor költeményt írtál rólam, tényleg elment az eszed, mert különben nem írtad volna ezeket:

levő mély folyókát is magába foglalja, az államépitészeti hivatal által tett számítás szerint 1295 írt 01 krba fog kerülni, melyhez az érdekelt házbirtokosok is hozzá járulnak.

— Adományok a szegzárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak. Fink Kálmán Szegzárd 5 frt, Tóth Antal sütőmester Szegzárd 160 drb régi sütemény. Ezen kegyes adományokat számos szegényeink nevében köszönettal nyugtatom. Szegzárd, 1898. február 25-én Bezerédj Pál.

— Kipattant titok. Egy szomszédos város szalonjaiban sokat suttognak pár nap óta egy érdekes elválási esetről. A válási pert egy általánosan ismert nevű úri ember adta be felesége ellen, mivel az egy meggondolatlan pillanatban találkozót adott az udvarlójának. Meg is volt a randevú, elrepültek a bol- dog jperczek, de a férj tudomást szerzett a dologról s azonnal különvált a feleségétől s megindította a válópert is.

A fiatal, gyönyörű szép asszony nevét elhallgatjuk s csak az esetet Írjuk meg röviden, a mely az elválásra okot adott.

Egy sötét, csillagtalan estén egy hintó állott meg a temető vaskapujánál. Rövid időre rá a kocsiból egy lefátyolozott hölgy lépett ki. Bement a temetőbe s körülnézett a sötét sirkertben. Kísérteties éj volt. A temető némán és félelmetesen nézett ki s csupán a sirásó kunyhójában pislogott egy fáradt mécs. Mindenki aludt. Örök álmukat aludták a halottak. Az asszony magában suttogta :

— Senki ...

Várt. A kocsis kíváncsian leste a nagyságos asszonyt. Még a lovak is fülhegyezve bámultak a kísérteties éjbe.

Végre, nem tudni honnan, megjelent ő, a várva- várt ő. A hintó ajtaja kettőjük mögött bezárult. A kocsi tovább robogott. Az éj sütétje elnyelte őket.

És másnap a férj mindent tudott. Nem tudni ki árulta el őket.

— Hiszen csak ketten voltunk, suttogta az asszony harmadnap lovagja fülébe és félve, szeretettel ölelte meg a gömbölyű karjával a férfit.

Csak ketten voltunk: egy asszony és a lovag. A kocsisra nem is gondolt senki!

Erről a kísérteties éjről, egy asszonyról, egy „ő“-ről, s egy közeledő válópörről suttognak most ozsonnák alatt az asszonyok.

— Halálozás. Özv. Forster Zsigmondné szül. jobbaházi Döry Emma rövid szenvedés után folyó hó 22-én, életének 60-ik évében elhunyt. A megboldogult úrasszony haláláról a gyászbaborult család az alábbi jelentést adta ki: Forster István a saját, úgy nővérei Kardos Kálmánná szül. Forster Gizella, ennek félje dr, Kardos Kálmán, kir. ügyész, gyermekei Margit, és Mária, Forster Melanie nevében mély fájdalommal jelenti, hogy forrón szeretett anyjuk, illetve napa és nagyanjuk özv. Forster Zsig„Temetőben ránézek a sírodra,

Könnyem árja kijön velem bírókra.

Huzzuk egymást, rántjuk egymást,

Miglen földhöz csapjuk egymást.“

Es mi lett belőlem, a kihez- a nőnöveldóben verset Írtak. Czitálom magamra a halotti beszédet: „Iza pour és chomu vogmuc.“ A helyi lap riporterének annyira a kezére jár a nevem, (nem csoda, hiszen tiz év alatt megszokhatta,) hogy oda is betesz a jelenvoltak közzé, a hol távollétemmel tüntettem.

Milyen bálokban voltál édesem | Én voltam vagy egy tuzatba és képzeld, hova tovább azt tapasztalom, hogy ezek a pipotya, idegzsábás ficsurok, úgy tánezolnának velem, mintha kimélnének. Nem azzal a vervvel, a mivel hajdan. Bizonyos melancholiával bi- legtünk, mikor a Rezes Jóska a fülünkbe muzsikálta:

Úgy szokott az lenni,

Mindenféle szerelemnek, vége szokott lenni.

En mép azt tenném hozzá, hogy a gyakori bálózó leány is olyan kevésbé csiklandós és keresett lesz, mint a kel-káposzta csuszpájz, pláne ha „auflag“ (értsd: hozomány) nem kínálkozik körülte.

A mamuska, a ki olyan optimista, mint egy premontrei quardián, azt mondja: ne busulj leányom. Hiszen lesz még böjtben is mulatság, de én azt tartom a böjti mulatságokról, hogy olyanok azok, mint a fagyos krumpli. Édesek ugyan, de nem Ízletesek.

Mond csak, Marcsa ! Yolt-e nálatok piknik? Te, csak azt ne rendezzetek. Ezt nem hívták meg, azt nem hívták meg, van utána tracscs ! Pikniken különben is az asszonyok dominálnak. Én őszintén nem is sajnáltam. Mert a mai fiatalság úgy ’felönt a garatra, hogy a pacsuli illata a legkifogástalanabb összekeveredésben szál felénk a korcsma gőzével. ‘És én a magam