Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-27 / 9. szám
1898. február 27. 3 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.) — Szacziálisták. K a j d a c s o n, mint levelezőnk írja, a szocziálistának felesküdött földmivesek száma eddig már hetvenre szaporodott. Ezek átjártak Szedresbe, „elvtársakat“ szerezni; azonban a szedre- siek azt felelgették, hogy őh bizony nem lesznek sznczilisták; mert a szegény embernek ez nem hoz sem munkát, sem pénzt, sem földet, csak kiadást vagy áristomot. Mondogatták is: „ezért is gyütt meg a bírónak írásba’, hogy bakét embert együtt lát tanakodni, kergesse ükét s z é j j e’. — Szénkeneg. A zalatnai állami szénkéneggyár- ból a vármegyei szőlősgazdák által a tavaszi gyérítéshez megrendelt szénkéneg mennyiség fele, vagyis 150 m. m. a szegzárdi raktárhoz megérkezett, s azon szőlősgazdák vihetik el, és csakis az árának lefizetése ellenében (tehát a hitelezés ki van zárva), a kik a múlt évi deczember hó 10—19-én szénkéneg szükségletüket előjegyzéshez vétették. A nyári és őszi gyérítéshez szükséges szénkénegre május hó 10-ig lehet előjegyeztetni az egyes községek elöljáróságainál. Azon szőlősgazdák, a kik szükségleteiket előjegyzésbe nem vétetik, csak áz esetben kaphatnak szén- kéneget az őszi gyérítés után, ha felesleg marad. — „A várdombi földosztók“ E czimen az összes fővárosi lapokat az a hir járta be, hogy a félrevezetett nép folyó hó 17-én a falu határához közeli rétek fölött a helyszínén osztózkodni kezdett. Azt is világgá kürtölték, hogy a szöcziálisták megostromolták a községházát s a jegyzőt agyonütéssel fenyegették. Ennek következtében a hatóság a korhatalom kirendelését is kérte, mire a tolnán állomásozó 12-ik ulá- nus ezrednek egy százada azonnal a lázongó községbe , r sietett. Es igy tovább ki van szinézve a s z e n z á- cziós hir, melyből egy árva szó sem igaz. Nagyon kívánatos volna, ha az illetékes hatóság kinyomozná az ilyen lelkiismeretlen hir íróját melylyel csak élesztik az izgalmakat és megtévesztik a hatóságokat. .-— Eltűnt tojáskereskedő. Rejtélyes módon tűnt el H a a s z Fülöp bonyhádi tojáskereskedő, a ki folyó hó 12-én Arnold Konrád bonyhádi fuvarossal Szeg- zárdra jött, hogy itt bevásárlásokat tegyen. Velők voltak Szeifert János és ennek neje, valamint Kellert Margit bonyhádi lakosok is. A mint Szeg- zárdon a kereskedő a bevásárlást és egyéb dolgait is elvégezte, hazafelé hajtatott. Midőn már közel voltak Bonyhádhoz, az úgynevezett ó-hegyi szőlőknél hirtelen Haasz leugrott a kocsiról és futva a sötétben eltűnt kisérői elől. A tojáskei’eskedőt a rejtélyes eltűnése óta senki se látta és hollétéről sem tudnak. A völgységi járás főszolgabirája most elrendelte Haas Fülöp hollétének kinyomozását. — Nyilvános köszönet. A tolnamegyei takarék és hitelbank a szegzárdi önkéntes tornász-tüzoltó-egy- letnek 10 frtot, azaz tiz forintot adományozott, ezen nemesszivü adományért ez utón is köszönetét mond az egylel nevében N ijkli tits Imre egyleti pénztárnok. — .Közgyűlés. A „Szegzárdi kath. legény-egylet“ folyó hó 27-én, azaz ma d. u. 3 és fél órakor a városháza nagytermében tisztújító közgyűlést tart. — Razzia.A. csendőrség az egész megye területén az elmúlt héten razziát tartott, hogy a veszedelmes csavargókat, a kik a szocziális eszméknek terjesztői, ös8zefogdossa. A csendőrség az összefogdosott munkakerülőket a szolgabiróságnak adta át. — Elkobozolt méreg. Pelczer Ádám hátai lakos feljelentést tett a bátaszéki csendőrségnél,' hogy Góczy János bátaszéki kereskedő hatósági engedély nélkül mérget árusít el, melyből ő is vásárolt, hogy azzal a házában elszaporodott patkányokat kiirtsa. A 14 dg, pfosfort, fél dg. árzent és 1 dg stryhint a kereskedő segédei: Rudolf Rezső és Feil Nándor szolgáltatták ki neki. A feljelentésre a csendőrség kutatást tartott a nevezett kereskedőnél, de nála mérgett nem találtak. A vizsgálat során kitűnt, hogy a kereskedősegédek gazdájuk tudta nélkül adták el a mérget. A csendőrök Pelczer- t ő 1 a mérget elkobozták, a kereskedőt pedig a szegzárdi kir. járásbíróságnak jelentették fel. — A harangozó állma. Kul Márton zombai ájtatos és istenfélő harangozó előre megálmodta, hogy valaki a templomból a perselyt pénzzel együtt ellopta. A jámbor harangozó álma csakugyan be is teljesedett; mert másnap a perselynek csakugyan hült helyét találták. Hogy ki követte el a lopást? — azt a harangozó bizonyosan szintén meg fogja álmodni, hacsak a csendőrség ebben őt meg nem előzi. — Tüzesetek a vidéken. Kis-Mórágy községben kigyuladt Felde Károly ottani lakos istállója s a lángok csakhamar a lakóházra is kiterjedtek, mely az istállóval együtt elhamvadt. Bölcske községben folyó hó 12-én Papp István gazda háza égett le, folyó 19-én pedig Pakson pusztított a tűz. K a j d á 1 Mihály és Brezsovszky Ferencz lettek hajléktalanokká. Lám Györgyné gondatlanságból okozta a veszedelmet. — Verekedő asszonyok. Benkovics Istvánná és Hangonyi Jánosné szegzárdi szomszédasszonyok már régóta ellenséges viszonyban éltek, a napokban azután ismét szóváltás támadt köztük, melynek az lett a vége, hogy hajba kaptak és Hangonyiné úgy fellökte Benkovicsnét, hogy az halálos sérülést szenvedett. — Öten egy ellen. Vígan mulattak a napokban G1 o s z Gáspár bátaszéki korcsmárosnál a legények a kik végre annyira vitatkoztak, hogy összevesztek és botokkal támadták meg Schatzenbach Istvánt, a kin bebizonyosodott e közmondás: „Sok lúd disznót győz“. Ellene ugyanis öten támadtak, névszerint Jok 1 Márton, Schvartz Antal, Feid 1 Antal, Herbst József és Peinitz Bálind. Ezek Schatzenbach Istvánt annyira leverték fütyköseikkel, hogy rajta az orvos súlyos testisértést kons tatáit, beszámolni. A verekedők a bíróság előtt fognak tettökről mondné szül. jobbaházi Döry Emma úrnő folyó hó 22-én, délután fél 4 órakor, életének 60-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után Tabódon elhunyt. A drága megboldogult teteme e hó 24-én fog előbb a halottas háznál, majd délután 3 órakor Zombán, a családi sírbolt kápolnájában beszenteltetni s ugyanott örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat e hó 25-én 9 órakor fog a megboldogult lelki üdvéért a zombai róm. kath. templomban az egek Urának be- mutattatni. Tabód 1898. február 22-én. Legyen áldott a drága halott emléke! — Árufelvétel. A „Dunagőzhajózási-Társulat“ forgalmi ügynökségétől vett értesítés szerint az árufölvétel a szegzárdi hajóállomáson, úgy a „Dunagöz- hajózási Társulat“ összes állomásain is február hó 26-án megkezdődött. A személyszállító hajók közlekedése is nemsokára megindul. — Halálozás. Élete delén r&gadta el a kérlelhetetlen halál B a s s o 1 a Árpád nyug. körjegyzőt, s a tolnai lovassági laktanya felügyelőjét. A korán elhunyt férfiú általában kedvelt ember volt a társadalmi életben ‘ s hirtelen elmúlását a bánatos özvegyén kivül számos barátai fájlalják. A gyászesetről a következő jelentést adta ki a mélyen lesújtott bánatos özvegy: Özv. Bassola Árpádné szül Krapp Karola a maga, valamint aZ összes rokonság nevében is mélyen megszomorodott szívvel jelenti, felejthetetlen szeretett férjének, B a s § o 1 a Árpád nyug. körjegyző, lovassági laktanya felügyelőnek folyó hó 25- én,' életének 47-ik, boldog házasságának 22-ik évében hosszas szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytat. A megboldogult hült tetemei folyó hó 26- án délután 5 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni s a tolnai sirkert- ben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 28-án reggel 9 óakor fog a tolnai plébánia templomban a Mindenhatónak be- mutattatni. Tolnán, 1898. február 25-én. Áldás és béke lebegjen porai felett! — A borkereskedők figyelmébe. A budapesti országos borvásárt, mely eddig a R u d a s-fürdő előtti rakparton tartatott, a fővárosi tanács aVám- ház-köruton levő központi vásárcsarnokba he lyezte át. Önként jelentkezett gyilkos. Eberl ing József paksi születésű téglás pár hónappal ezelőtt rájött, hogy a felesége megcsalta. Lest vetett reá és amikor szeretőjével együtt találta, mind a kettőjőket megölte. A gyilkos azután földönfutó lett és a rendőrség hiába kereste. Az éhség és lelkifurdálas azonban végre is kicsalta a rejtekéből és önként jelentkezett a szegzárdi kir. ügyészségnél, töredelmesen megvallotta a lelkét terhelő nehéz bűnt. Az ügyészség kihallgatta a gyilkost és másnap a duna-adonyi kir.' járásbírósághoz kisérte megvasalva, mivel a nevezett járásbíróság területén követte el a kettős gyilkosságot. részéről inkább elmegyek egy la2aretumba hólyagos himlős betegeket ápolni, mint égy férfival polkázni, a ki spitzes. Befejezem Göre Gáborral: melyhez hasonló lyó- kat kíván édes Marcsám, a te Böjti Etusod. _____:—_ I F ehér lelkek. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Irta: Prigl Olga. Három, négy öreg ember ült a hátsó padsorokban, nehány olvasós asszony balról a rendes helyén, elől az apáczák vakító fehér korveljeikkel. Derengő fény ülte meg a tomplomhajót, a szentélyt, kékes színe küzködvén a felgyújtott gyertyákjobogó, misztikus világosságával, szokott ünnepélyességgel néznek alá aranyos kereteikből a glóriás szentek, az evan- galisták a maguk jelvényeivel. Szétnyitott könyv tiszta lapjára hajolva, festette egyiket a művész, visz- szahajtott vállköpönyege alól, erős izmos karja nyúlik elő, a mint ujjait a tolira fekteti, szinte serczegni látszik az a papiroson. A szent néz, néz a maga jóságos tekintetével s jegyez. — A lelkeket rajzolgatja sorba. Vékony, fiatal leány térdepel le «legutóbb. Épp abban a pillanatban, mikor az orgona rákezdi a maga ájtatos prelúdiumait. Apró kezein megfeszül a keztyü. Karikagyűrű elmosódó körvonalai tűnnek rajta keresztül, azon az ujján, melynek a poéták szerint, miniden mellék kacskaringók nélkül egyenesen a szivvel vannak összeköttetésben. A szentnek szemei megálla- podn k rajta s útjára indul a toll. íme uram, bemutatok neked egy menyasszony lelket. Halkan búg az orgona, a leány felüti imádságos könyvét. Olvassa a sorokat: Jegyesek imája. De a betű tánczol előtte. A bőrkötésű kis könyv reszket a kezében. Pedig Istenem, hányszor elolvasta már a kis imádságot. Legtöbbször a kíváncsiság vitte rá, no meg a titkos vágyódás, beleélni magát a menyasszony szerepébe s most . . . Latolgatja a szavakat s mig mondja tovább, a lelke remeg. . . . Tiszta, önzetlen szerelemből megyek hozzá, nem csupán vagyonáért, vagy más egyéb múlandó földi javaiért. Csakugyan úgy képzelte akkor, hanem azóta ?... Maga se tudja hogyan, de épp az ellenkezőjét mondja: . . . Nem tiszta önzetlen szeretedből megyek hozzá, csak a vagyonáért. Keresztet vetett magára a szent. Uram, minő gonosz a világ, az ördög sáfárkodik a tiszta lelkekkel s reájok üti a kárhozat bélyegét. Eme leányzó itt . . . A kibúvó nap fényesen rásütött az ólomkarikába szorított metszett üvegtáblákra; a szivárvány színében verték azok vissza a sugarakat. A haragos zöld színbe bemártotta tollát a szent. — Keserű azon leány lelke, mint az epe s a hiúságok hiúságát mutatja körülte az aranycsik. Eme vörös lobogó láng nem a szeretet jele, hanem a világgal daczoskodó gyűlöleté, mely a maga földi javaival kérkedik. Óh, uram! "Mivé lesznek a te hófehérnek tekintett leikeid. Sötét árnyék borul a szent arczára s nemes haraggal fordítja el tekintetét. Keres más lelket, fehér lelket. Sápadt képű fiatal ember támaszkodik a bejáró oszlophoz. Csukva van ajka, szempillája se rebben. A lelke az a bűvös lámpa, mely az elmúlt idők képeit festegeti. A szigorú szent ismerős arezra akad a férfi lelkében. A karcsú, finom menyasszony-leányt látja benne mindenütt. Mosolygós tavaszi tájban elsőbb virágos mezőn, napsugaras jókedvében. Maga az ártatlan szerelem beszél tekintetéből, a mint az ifjúra néz, kinek az arcza szintén piros volt akkor. Piros, mint az élet. Szürke szint mutat a másik kép. Zivataros is helyenként. Az alakok szomorúan jönnek- mennek benne. Izgatott öreg ember, beteges asszony s egy csomó rongyos ruháju gyerek soijába, mint az orgona sip. Szomorúak mind. Kérő arcza van az apának, anyának, a napsugaras kedvű fiatal leány pedig sir, sir. S ime megtörik alakja, lekonyul, mint valami hervadt liliomág. Majd ismét vidámabb kép. A karcsú szép fiatal leány ujjára épp a gyűrűt huzza a vőlegény. Itt- ott suttog a vendégség — hiába, csak akad mindég rossznyelvü: — Apja lehetne a vőlegény, de hát persze szegény a leány s nagy a szerencse az egész családra. Ma holnap a párnájukat is elvitték volna. Pedig a leány mást is szeretett, szegény fiút. — Uram bocsásd meg neki a vétkét, mert tudja, mit cselekszik. Fohászkodik az oltárnál a sápadt fiatal ember. A szent pedig vévé méltóságosan az ő tollát s keresztül huzza az imént írottakat. Angyal szárnyára jegyzé: — Fehér lelke van neki uram, fehér . . . #
