Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-27 / 9. szám
XXVI. évfolyam. 0. szám. Szegzárd, 1898. február 27. TOLNAMEGYÍI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ________egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesitője. El őfizetési ár: Egész évre . . . . 6 írt — kr. Félévre 3 „ 'r-r- „ Negyedévre ... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-ntcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr 100—200 ff ... 2 „ 87 r 200—300 r ... 3 r 87 r minden további 100 szó 1 írttal több Osztályharcz. Törvényes rend és fegyelem nélkül nincs társadalom. Az éretlen tömeg már sokszor megzavarta a törvényes rendet és fegyelmet. Igaz, hogy csak rövid időre, de elég bizonyságul arra, hogy értelem nélküli uralkodás a legembertelenebb. Az emberek veleszületett természete a hatalmaskodás s minden korban voltak egyesek, kik a szegény emberek ezen gyarlóságát (néhányan meggyőződésből, sokan érdekből) szították s az emberek hol kisebb, hol nagyobb tömegben hallgattak az izgatókra s •csoportosan felültek nekik. A mi munkás osztályunk is egy idő óta kevesli a bérét s mert azt rohamosan nem javítják, felizgatva elkezd hatalmaskodni, több vidéken erőszakhoz nyúl s már nemcsak fenyeget, de néhol tettlegességre is vetemedett. Kévéséivé munkabérét, a helyett, hogy annak javítását a gazdákra, vagy a hatóságra bízná, képzelt önerejére támaszkodik s önmaga akar intézkedni és pedig rövid utón. Pedig a munkások érdekében már többféle javító intézkedés történt s történni fog ezután is, de nem a mozgalom okából, hanem méltányosságból. S bármily mértékben nyughatatlankodnak és szítják az osztálygyülölséget, fenyegetik a közbiztonságot, azért a többi osztályok nem fogják őket viszont gyűlölni, hanem érdekükben tovább is közrehatnak s nem hagyják elpusztulni, mert tudják jól, hogy a társadalomban minden osztály nélkülözhetetlen, — legfeljebb egy kicsit magukra hagyják, hogy a maguk okozta káron okuljanak. Az izgatók azt állítják, hogy munkás- osztály nélkül megélni a többi osztálynak nem lehet. Hát természetes, hogy nem lehet; de ők sem élhetnek meg más osztály nélkül. Egy rangban, egy osztályban az emberek csak vadon lehettek, a mint érdekük társulni kényszeritette őket, az egyenraguság megszűnt. Különböző osztályok keletkeztek s az osztályok fenn fognak állani mindaddig, mig az emberek szeretni és becsülni fogják egymást. Minden osztálynak meg van a maga működési köre s minden osztály tiszteletre és becsülésre méltó, még akkor is, ha tagjainak többsége nem helyesen viselkedik. Az ember beleszületik egy bizonyos osztályba, de rendezett viszonyaink között nincsen kasztrendszer. Hiszen volt herczegprimás, a ki iparos osztályból származott s voltak és vannak méltóságos urak, szegény paraszt munkások gyermekei. Ellenben vannak egy-t kor hatalmas és dúsgazdag családok ivadékai, kik napszámosokként keresik mindennapi kenyeröket. Rangban és osztályban egyenlők nem vagyunk s az emberiségre nem is lenne jó, ha egyenlőkké lennénk. Viszonyaink közt a közpályára mindenkinek nyitva van az ut, a napszámos gyermekének éppen úgy, mint akár a legvagyonosabb főúri ivadéknak. A társadalmi osztályok különben egy testet kell, hogy képezzenek s ha a testnek egyik tagja szenved, á társadalom érdeke, hogy az orvosolva legyen és pedig nem ku- ruzslókkal, a kik vagy nem tudják a szo- cziális elrendezkedés jelentőségét, vagy a zavarosban akarnak halászni. Mindenki érdeke, hogy a szabolcsi, bodrogközi és egyéb elégületlenség lecsillapodjék, békés tényezőkkel küzdje ki igazát az, aki úgy érezne, hogy ő neki sérelme van. Becsületes emberek összetartása szükséges, hogy az osztályharcz békés fegyverekkel küzdessék, ne pedig zendüléssel, melyet a csendőrszurony preventív föllépése csitít. Preventív intézkedés csak elfojtja, de nem gyógyíthatja a bajt. E bajnak az orvosa az egymást megértő és szerető társadalom. Dr. S. Felhívás T olnavármegye iparosaihoz. Áthatva azon tudattól, hogy minden ember —- legyen ez bárminly pályán is — csak akkor haladhat előre, ha sokat lát és tanul is, csak akkor boldogulhat, ha megszerzett képességeivel versenyre is kelhet, a „Tólnavármegyei Muzeum“ vezetősége elhatározta, hogy nevezett muzeum keretében iparművészeti osztályt is létesít. Vezette ezen elhatározásában azon körülmény, hogy iparosaink között sok az olyan, kik technikailag nagyszerű munkát végeznek, de hiányzik soknál ezen munkákból a stíl, az Ízlés. — Hisz azon szegény mesterlegénynél, ki nem sokat látott, legyen bármennyire is zseniális, müizlés nem fejlődhetett. Ezek számára lesz valódi áldás múzeumunknak ezen iparművészeti osztálylyal való kibővítése. Látnak majd ottan az ipar minden ágából remekeket ábrákban és kivitelben, tehát lesz alkalmuk tanulni. Tanulhatnak nemcsak az ábrákból és a vár- megyei iparosok müveiből, hanem a kormány részéről is a legnagyobb támogatásban fogunk zészesülni. Kilátásba van helyezve a kormány részéről, hogy a müiparnak minden ágába vágó műremekeket fog az országos gyűjteményből átengedni, melyek évről-évre újakkal cseréltetnek föl s igy a müizlés fejlesztésére állandó alkalom nyujtatik. Sok iparos látott és tanult is sokat, mesterségét magas tökélyre vitte, de családi viszonyai vidékre,, faluhelyre kötik, hol soha sincs alkalma ismereteit érvényesíteni, egy darabig tengődik, de utóbb pártolás hiányában elkallódik. Hány ilyen az ipar terén valódi zsenit lehet a szó szoros értelmében felfedezni csak megyénkben is. Vannak űyenek pl. Zombán, N.-Dorogon, Sár-Szént-Lőrinczen, Bonyhádon, de itt helyben is az iparnak talán minden ágában. Ha ezek műremekeit nagy közönség előtt tesszük ismeretessé állandó kiállítás által, mily nagy szolgálatot tettünk ezzel egyrészt azon munkaadóknak, a kik keresnek ügyes, szolid czégeket, de mert nem ismerik a különben ügyes és szakavatott kis iparosokat, kénytelenek bevásárlásaikat a főváros nagy iparosainál eszközölni. De ha megismertetjük nagyobb körben ezeket a pro- ríncziális jeles munkaerőket, elég gyakorlati példa van előttünk, hogy mire viheti a kis iparos is munkájával. Ilyen pl. a mi kárpitosunk, a ki már 4—5 vármegyének dolgozik; egyik-másik helyen látják munkáját b ez terjeszti tovább. Fogjunk tehát hozzá vállvetve, egyesült erővel, erős akarattal és kitartással s törekvéseink nem maradnak eredmény nélkül. Tanuljunk és fejlesszük képességeinket tovább ! Tartsuk szem előtt a mennyire csak lehet nemzeti irányunkat, a magyar stilt, alkalmazzuk ezt megfelelő müizléssel, a hol csak lehet s akkor áldoztunk a nemzeti eszmének a magyar ipar terén is. Minden irányban a logkészségesebb felvilágosításokkal és tanácsokkal szolgál alólirott vezetőség. Az elkészített munkák beszolgáltatási idejének legvégső határnapja folyó évi május i-je. Kéijük tehát az érdeklődő iparosokat velünk a lehető legrövidebb idő alatt összeköttetésbe lépni. Szégzárdon, 1898. február hó. A „Tolnavármegyei Muzeum“ iparművészeti osztály vezetősége. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. Hetyey Sámuel pécsi megyés püspök dr. Hink a Lászlót uradalmi ügyészének nevezte ki. Hinka László néhai Dulánszky Nándor püspöknek is ügyésze volt s igy az uj püspök választása csak elismerése a régi ügyész érdemeinek. — A magyar szabadság ötvenéves évfordulója. Mindenütt az egész országban, városokban, úgy mint a falvakban készülnek a magyar szabadság ötvenéves évfordulójának megünneplésére. Az ünnepségekből a törvényhatóságok, testületek és egyesületek is kiveszik a maguk részét. A márcziusi nagy napok megünnepléséből nem is maradhat el senki sem, hacsak méltatlan fia nem akar lenni az ősök által vérökön szerzett szabad hazának, melynek igazi szabadságát ötvenévvel ezelőtt vívták ki márczius 15-én. Szégzárdon eddig két egyesület határozta el, hogy ünnepet ül Fekete és színes fiú- leányka és gyermek CZipÖk; Pichler Antal gráczi kalapgyáros, valamint legkitűnőbb minőségű honi gyártmányú divatos fekete és színes úri és fiú ka.l3.pok^ legdivatosabb nyakkendők', legújabb diva tu fehér, redős és hímzett, színes zefir és selyem úri és fiú ingek; gallérok*, kézelők; lábravalók; teher és színes zsebkendők; inggombok; sétabotok a tavaszi évadra dús választékban beérkeztek. FIRNITZER JÓZSEF és FIAI áruháza SZÉGZÁRDON. ALLAPITATOTT 1840. ÉVBEN.
