Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-13 / 7. szám
XXVI. évfolyam. V. szám. Szegzárd, 1898. február 13. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- ________egyletnek, a tolnamegyei községi és köriegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Epész évre 6 frt — kr. Félévre .... 3 „ — N pjrvpd^vTP, . .1 * 50 rí-vnc CTlHrn a kiafiéhivatalban 12 kr. Szerkesztőség ■ Bezeréflj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megjelel: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr 100—200 | . . . 2 * 87 H 200—300 , ... 3 r 87 „ minden további 100 szó 1 írttal töb], A mi szennyesünk. Már hónapok óta közbeszéd tárgya volt, a szegzárdi társadalmi körök minden réi egében, azon még ma is jó formán homályba burkolt művelet, melynek alkalmazásával Dőry Andor zombai földbirtokos a szegzárdi takarékpénztár részvényeseit kerek negyvenezer forint erejéig károsította meg, vagy, hogy a folyamatba tett polgári peres eljárás döntését meg ne előzzük, ezt a kifejezést használjuk: meg károsítani szándékozik. Hogy hírlapiról feladatunk ellenére ezen arra nagyon is alkalmas esetet, a nyilvánosság előtt szellőztetni elmulasztottuk, annak egyedüli oka az volt, hogy nem kívántuk idő előtt, mig az ügy a békés elintézhetés fokozatán keresztül ment, szükségtelen lármával, az amúgy is nagy fokban ideges érdekelt közönséget még jobban felizgatni s mert tudtuk, hogy mindkét érdekelt pénzintézetünk, a hitelbank ép úgy, mint a szegzárdi takarékpénztár oly szilárd pénzügyi alapokon nyugszik, hogy a károsodás egyiknek létét sem veszélyezteti, különösen nem a hitelbankét, mely alig néhány ezer forintig van ez ügyben érdekelve. Most azonban, hogy ez eddig agyonhal- gatott, sajnálatos esemény a fővárosi lapok utján köztudomásra jutott, annak körülményeivel foglalkozni már csak azért is kötelességünk, hogy az ügy eddig ismeretlen részleteit szellőztessük s a jövőre nézve követendő eljárás felől nézeteinket elmondjuk. Bámulatos azon körmönfont ügyesség, melyet Dőry Andor a szegzárdi takarék- pénztárnál folyó számlára, biztosítási okirat alapján felvett kölcsön tárgyában alkalmazott, ha ugyan igaz az, hogy ezen kölcsönügyletről hozzátartozóinak tudomása nem volt s az okmányokon levő aláírások hamisítottak. Közszájon forog ugyanis erre nézve a a következő verzió. Midőn Dőry Andor a kölcsönért jelentkezett, a takarékpénztár igazgatósága csak úgy volt hajlandó abba belemenni, ha kiállítandó biztosítási okmány alapján a zálogjog neje ingatlanaira első helyen 40,000 frt erejéig bekebeleztetik. Az okmány kiállitására kerülvén a dolog,' Dőry Andor neje betegségét hozta fel okul, hogy az aláírásra az meg nem jelenhetett. Ekkor az igazgatóság megbízásából, ennek két tagja Zom- bára utazott, hogy az aláírást a helyszínén eszközölje, kik azután beleegyeztek abba, hogy minthogy egy beteg nőnek alkalmatlankodni tiltja a férfiúi lovagiasság, Dőry Andor vihesse be az okmányt beteg neje szó- I bájába, honnét az azután valaki által aláírva visszakerült ugyan, de most éppen ebből kifolyólag per tárgyát képezi. Azután jöttek a folyó számla állásáról szóló félévi takarékpénztári értesítések, melyek mint rendesen aláírva kerültek vissza az okmánytárba, jött a bekeblézés megtörténtéről való birói értesítés, az is szabályszerűen kézbesítve lön. Igaz, hogy Dőry Andor községében a birói tisztet is viselte s igy a kézbesítések kezén mentek keresztül, még is csodával határos, hogy ezt a manipulácziót éveken ke- I resztül folytatni lehessen annélkül, hogy az érdekeltek közöl valakinek tudomására ne jusson. Azonban ez irányban a közvélemény itélőszéke elé csak maga Dőry Andor állítható s a legnagyobb igazságtalanságot foglalja magában, ha a fővárosi sajtó feltűnés vágyából, tiszteletre méltó férfiak neveit ezzel a csúnya ügygyei összeköttetésben emlegeti, kiknek pedig köztudomás szerint csak a bukottal való rokonságuk az egyedüli, immár szétszakadt kapocs. A mi most már az okulást illeti, melyet pénzintézeteink a tapasztaltakból levonni kénytelenek, az kétségkívül az, hogy pénzügyekben nem lehet bizonyos tekinteteknek hódolni. Ott különösen, ha mások pénze kezeltetik, a törvényes formaságoknak mindenkivel szemben, a legkörültekintőbben meg kell felelni, mert különben az a gyengéd növény, melyet bizalomnak neveznek, nagyon köny- nyen hervadásnak indul. Bizalom nélkül pedig a pénzügyek kezelése merő siméra. Természetesen ebben a gyűlöletes ügyben még a csattanó csak ezután következik be, mert hisz a szenvedendő nagymérvű károsodást, ha ugyan az bekövetkezik, valakinek viselni kell s ez nem lehet más, mint a részvényesek összesége. Hát hogy a folyó hó 28-kán megtartandó közgyűlés tagjai minő hangulattal fogadjak a közlést, hogy egy esetleg két évi jövődel- mtikről le kell mondani, aziránt jóslásokba nem akarunk bocsájtkozni. Bizonyos csak az, hogy az igazgatóság nehéz feladatot lesz kénytelen megoldani, ha a részvényesek közt a nyugalmat biztosítani kívánja. Nem vagyunk tájékozva a tervekről^ melyek ez irányban, bizonyára jól megfontolva, a közgyűlés elé fognak kerülni; de annyi kétségtelen, hogy az izgatott közvélemény nehezen fog a megtörtént dolgok felett egyszerűen napirendre térni. Még csak néhány hót s szinről-szinre fogjuk látni az igazgatóság javaslatait s akkor elmondhatjuk azokra vonatkozó nézeteinket | addig csak sajnálatunknak vagyunk kénytelenek kifejezést adni, hogy ezt a sors látogatottá szegzárdi közönséget, mert hisz a részvények legnagyobb részben itt vannak elhelyezve, a fillokszéra pusztításain túl még ilyen csapások is érhetik. Nagyon sok embert igen érzékenyen fog érinteni egy biztosnak hitt jövedelmi forrásnak a bedugulása, de azért nem szabad kétségbe esnünk. Majd egyszer csak kifárad a sors az üldözésben s ekkor lesz még jólét és megelégedés Szegzárdon! b. Tűz Pakson! i. Ezen rövid két szó a közel múltban is még annyit jelentett, hogy egy fél város, néhány száz ház porrá égett, és hogy egy rengeteg vagyon semmivé lett. Mert Paks általában úgy van építve, hogy tűz esetén alig, vagy csak nagy nehezen lehet a pusztító elemnek gátat vetni, kivált szeles időben. A többnyire szűk utczákban a házak, úgy szólván, egymás hátára épitvék és majdnem kivétel nélkül náddal, vagy fazsindelylyel fedettek. Ha ehhez hozzáveszszük még az udvarokban szükségképen felhalmozódó egyéb égő anyagokat, is láthatjuk, hogy itt bármikor fölösen talál tápanyagot a tűz. De nem csak ezen körülmény volt oka a városunkban oly gyakori tüzeseteknek, hanem oka volt még — és ezt sokan tán hihetetlennek tartják — maga a tüzbiztositási intézmény is. Igen, még pedig úgy. hogy a sok között találkozott olyan ember is ki rozoga házát, viskóját lehető magasra biztosította és ezután alkalmas pillanatban reá röpítette a veres kakast; vagy ha szomszédságában már égett valahol, úgy a röpködő sziporkáknak kicsit segített égő gyufával, hogy a tűz az ő házát is vigye és ily módon a biztosítási összeg ái'án újat kapjon. így állván a dolog, semmit sem lehet csodálkozni a múlt időben oly gyakran előfordult és nagy tüzeseteken. Mai nap ezen viszonyok már némileg javultak, /to Stf? TELJES HÖLGY KELENGYÉKET legjobb munkaerők által kiállítva dús választékban ajánl S\ \ e<s Pirnitzer József és Fiai áruháza Szegzárdon.
