Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-27 / 48. szám
2 1898. november 27. óriási hegyektől mellékelt völgyön visz a vonat. Itt már látható a valódi kárpáti élet. A szűk völgyben apró hegyi falvak mellett haladunk el, melyeknek szélső házai úgy szólván már az erdőben vannak; egy-egy kis térség van kiirtva a falvak körül szegényes krumpli, hajdina vagy 'árpa földeknek, a határ többi része erdő és erdő. Nem magyar lakja ezen vidéket, hanem tót. A magyarnak eleme a sik, gabona termő vidék 1 íme önkénytelenül is bele merültem az ut leírásában, tehát megemlítve még azt, hogy Késmárk egy kis terjedelmű síkon fekszik, melynek gyönyörűségét képezi a szélén egekbe nyúló Lommiczi és Gerlach falvi csúcs, áttérek arra, ami czikkem czimét képezi, s a melyért Íródott is. Mint már említettem, Késmárk tanügye virágzó. Ezen virágzásban része van az államnak is, a mennyiben két nagyobb szabású iskolát tart fent ott: a kereskedelemi iskolák és a szövészeti szakiskolát. Ez utóbbit van szándékom ismertetni; ma midőn iparosaink maguk is belátják, hogy az egyes iparágak müiparrá való fejlesztésének nagyon is elérkezett az ideje, hogy a müveit államok iparával kiálljuk a versenyt, talán nem oktalan dolog társadalmi lapok utján is sőt, — azon intézményeket, a melyek e czélt elérni segítenek ismertetni. A nevezett intézetet Tschőrner müszövészeti szaktanár szives kalauzolása mellett néztem meg, a kinek magyarázatai, részben saját megfigyelésem után irom azt le. Ezen állami szövő ipari szakiskolának czélja szakképzett szövőket, mestereket és szövő gyárasokat képezni. Az iskola szép épületét az állam és város együttesen emelték 1896-ban. A tágas tantermek felszerelése a külföld ily irányú legmodernebb iskoláival is kiállja a versenyt. Az iskolával kapcsolatos műhelyben ezerekbe kerülő kézi és mechanikai szövő székek vannak felállítva, melyeknek nagy részét villamos motor hajija. A gépek a legkülönfélébb jelleggel bírnak, úgy hogy a tanulóknak alkalmuk van a különböző e nemű. gépek kezelésével alaposan megismerkedni. Az elméleti oktatásnál gazdag szövet, minta, és gipsz gyűjtemények állanak a tanulók rendelkezésére. A műhely gyakorlatok felölelik a csévelést, felvetést, felhengerezést, kenést, hozzásod- rást, behúzást egyszóval az összes előkészítő műveleteket, továbbá a szövést az összes szövő gépeken, melyek a műhelyben vannak; a szövő székek önálló szerelését és előigazitását, kártyák kiverését stb. úgy, hogy a tanfolyam bevégzése után a szorgalmas tanuló mint teljesen kész müszövész jő ki az iskolából. A tanfolyam két év és a ki ezt bevégezte, végbizonyítványt nyer s az iskola gondoskodik róla, hogy a végzett növendékek nagyobb gyárakban megfelelő alkalmazást nyeljenek. TARCZA. Áron zsidó lánya. Irta: Szőke Bandi. — A „Tolnamegyéi Közlöny“ eredeti tárczaja. — I. Áron zsidó lánya fejét meghajtva, megint kint ül a boltajtóban. Fehér a ruhája. Fekete selyem haja koszorúba fonva; arczán rózsás pír; ajka körül csendes, édes mosoly; szemeiben mélázó boldogság; két karja a mellére fonva: dobogó szivét szorongatja, vagy má- moritó ölelésről álmodozik. „Itthon van a Béla urfi megint; — látom . . . aki elvesz... ha, ha, ha... majd, ha fagy“ nevetett Áron. Pedig nem szívből nevetett; sirni is tudott volna. A lány arczán végig futott valami. Tán az elfojtott keserűség árnya: . . . „már megint bántják.“ Egy pillanatig még nézett, s azután csendesen lehunyta szemeit. Mennyi boldogságot és mennyi fájdalmat takart el pilláival! „No! jól van! — Hát csak álmodozzál, mig ki nem ábrándulsz. . . . Csak késő ne legyen“ , . . „Nem tisztességes ur az a Béla ur!“ . . . A Samu, az első segéd. — a pultra támaszkodva né2Í a lányt; egy könycseppet morzsol szét szemében ... a kisasszony már megint nem ő rá gondol . . . Nem . . . nem ő rá . . . Mintha még jobban leakarta volna hunyni szempilláit : — mintha tágultak volna orrlyukai, emelkedtek volna keble hullámi . . . Az elmúlt éjre . . .• Röviden még megemlittem, hogy a 14 évet már betöltött tanulók vétetnek fel, ha a polgári iskola 2 osztályát vagy az elemi iskola 6 osztályát bevégezték. Legszívesebben felvesznek főleg olyanokat, a kik a takács mesterségben már foglalkoztak és a szövésben némi ismeretet szereztek, A kiknek a szövésben semmi gyakorlatuk nincs, azok augusztus hóban 4 heti szövési gyakorlatra utaltatnak. Különben az iskola igazgatósága szivesen nyújt felvilágosítást mindazon szülőknek, a kik netalán gyermekeiket ezen kétség kívül hasznos pályára szánják. Alkalmam volt továbbá megtekinteni a kész munkákat is, a melyek raktáron vannak és eladandók ; vannak közöttük igazán remek asztalterítők, asztal- futók, asztalkendők, törülközők, ablakfüggönyök, szőnyegek stb. melyek mind szolid gyártmányok. E czikkek a legmagasabb igényű családok Ízlését is kielégíthetik és mivel nem nyerészkedés czél- jából árusittatnak el, aránylag olcsók. Mintegy két órai tanulságos és kellemes időtöltés után, a kalauzoló tanár urüak köszönetét mondva, s búcsút vettem tőle és vonatra ültem s hazafelé vettem utamat. Útközben elhatároztam, hogy lapunkban megismertetem ezt az iskolát; minthogy nagyon érdemes dolog, hogy minél szélesebb körben ismerjük azon intézeteket is, a melyek az ipar terén missiót teljesítenek. És ez egyike azoknak. Szkicsák Sándor. Járványos idők. Veszedelmes epidémia üli meg közéletünket. Uj veszedelmek vigyorognak ránk és a közállapotoknak bizonytalansága uj lelki és gazdasági nyavalyákat zudit ránk: Csakugyan ajkunkra tolulhat a régi magyarok jajveszékelő sóhaja: „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, Isten ójja nagy csapástól mi magyar hazánkat.“ Bár közéletünkben nagy fájdalommal látjuk a szenvedélyek nagy tülekedését, ráhagyjuk másokra az ítéletet, aggódó érzéssel látjuk, hogy ez évben a járványok más ágai ránk szakadnak, azok a -járvá- uyos bajok, melyek gyermekgyilkos kórok megdöbbentő nagyságában nyilatkoznak. A kanyaró és vör- heny egy év óta alig vesztett arányaiból. Országos bajjá vált, mely a fővárosban úgy, mint a vidéken nagyban szedi áldozatait. Pedig az ősz elég kedvező volt. Száraz, csak a legközelebbi napokat ülték meg sürü nehéz ködök. Mi lesz, ha beáll a téli lotyok, a midőn az egész vonalon nem sporadikus módon, de súlyos alakban és járványszerüleg lép föl a baj. A gyermekgyilkos kórok ravasz ellenfelek, melyekkel amúgy félválról elbánni nem lehet. Vagy ra dikális intézkedés teendő, vagy nem teendő semmi. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (48. sz.) Csillagsugáros volt . . . Soh’sem volt még ily szép. Mintha minden csillag egy-egy kis angyal lett volna; ragyogásuk édes mosolygás, rezgő fényük egy- egy szempár igéző játéka. A szerelem csillaga sem ragyogott még igy soha . . . soha. Béla csókja sem volt még ilyen. „Elveszem Rózsikám“ — hallja még most is, érzi az ölelést is. „Elveszem szerelmem . . . elveszem . . . hogyne . . . hogyne!“ — s csókolódva repdestek körülötük Ámor libegő szárnyú angyalkái. * * * Béla urfi Pesten élt —- könnyelműen, ledéren. Elverte volna a Dárius kincsét is: kellett a sok szeretőnek, kikről az az igénytelen kis zsidólány otthon a faluban mit sem tudott. Mámoros volt akkor is, mikor egyszer a szegény Samu fenn járt nála Pesten. „Nagyságos fiatal ur! Áldja meg az Isten: Ne bolonditsa Rózsikát . . . könyörgöm . . . Becsületes ... jó lány. Van magának idefenn elég, akit szerethet. Ne csavarja el az ő fejét is. Lássa! kettőnket tesz boldogtalanná ... Engem is.“ . . . „Mondja meg neki, hogy nem veszi el. Tán magának elhiszi.“ ... Az urfi elhajította a czigaretta csutkáját. „Hát az’tán Samu! ... kellene magának, aki már az én szeretőm is volt?“ * A Samu alighanem erre is gondolt. II. Áron zsidó lánya még mindig kint ült a boltajtóban. Hit a szemében, s álmodozik: hisz' „szent annakminden szava.“ . . . Észre sem veszi, hogy a nap elperzseli fehér bőrét; hogy az egész fain sür-forr. A fél intézkedés nem hogy használna, hanem árt, sőt végletes is, mert terjeszti a járványt. Az orvostudomány rendelkezik fegyverekkel, melyeknek czélszerü alkalmazása által le lehet győzni az ellenséget. Ez a tisztaság, az orvosság és a szigorú izolálás. A vörheny, melyet az orvosi tudomány iskolai betegségnek tart, nem is szelidithető másként, mint szigorú elkülönzéssel. S okos intézkedés, ha mindjárt a járvány elején az összes elemi iskolákat becsukják s fertőtlenítik: Egy két iskola bezárásával nem érünk el semmit. Ha késedelmeskedünk, akkor hónapokra van szükség, mig a baj első hetében egy-két hét alatt végig szalad a ragály, vagy elszigeteltetik, ez az egyébként veszedelmes baj gondos ápolás mellett amúgy is igen kis százalékban idéz elő halált, vagy elő sem idéz, ha járványi jellege enyhe. A tudomány kérlelhetetlen számokkal mntatja ki, hogy a gyermekjárványok főfészke az iskolában van. Iskoláink helylyel-közel rettenesek és mintha csak a járványok csiratermelő nagy gyüjtőházává emelték volna őket. Az újabb iskolai építkezések megfelelnek a korszellem követelésének; de nagyon sok iskolánk létezhetése legmesszebbre terjedő korszakát már elérte. Aa iskolai tisztaság kérdése lényeges ennél a dolognál, midőn tudjuk, hogy a járványt tenyésztő csirák a por- és piszokban találják meg elemüket és hogy nagyon sok iskolánknál a tisztaság — enyhén szólva — sok kivánni valót hagy maga után, a mellett nem is kell . nagyon bizonykodnunk. Különösen felkérjük az intézkedő hatóságokat, hogy a részleges iskolai bezárásokat el ne rendeljék. Annak, hogy járvány esetén egy pár osztályt bezárnak, a többieket pedig megnyitva hagyják, semmi értelme. Ha a vörheny iskolai betegség, engedjék, hogy folyamatosan menjen végig és intézkedjenek radikálisan az összes iskolák bezárásáról. A vörheny, kanyaró alattomos betegség, mely nem jelentkezik mindjárt felismerhető, ijesztő tünetekkel. A gyermek köhög, náthás, bágyadt Ügyet nem vetnek reá. Meghűlt — gondolják a szülők — a mi nem is csoda, a mostani időjárás mellett. A gyermek tovább jár iskolába; daczára annak, hogy a betegség csiráját már magában hordja s már fertőzött másokat is. Nem czélszerü, nem is helyes dolog tehát megvárni azt az időt, hogy valamelyik iskolában már járványszerüleg lép föl a kanyaró. A fertőzés idejét meghatározni nem lehet; igy minden késedelmezés csak növeli a veszedelmet. Ez okokból nem tartjuk eredményesnek az olyan intézkedést, hogy csak részletekben zárják be az iskolákat. Tessék az összes iskolákat bezárni; ez által oly gátat áilitunk fel, melyen a járvány át nem csaphat. Legouvé mondja, hogy az egészséges gyermek idővel többet használ, mint a tanult. Ennek a mondásnak az igazságát a tapasztalat eléggé szentesítette is. Az emberek a piaczon csoportokba verődnek. A Julisnéni is mond valamit Katinak, mig a tejfelt a bögrébe méri, hogy „megmond ám az asszonyodnak ; “ meg az almáskofa is tudhat valamit: nem hiába settenkedett köztük a falu szája — Mátyás — a sürgönyhordó ! A kereskedők is futkosnak. Összesúgnak a zsidók. Valami sürgönyről szólnak. Tán esett a búza?! az egyik most Áronhoz szalad: „Tudja már?! . . . Letartóztatják. — Váltót hamisított“ . . . „Ki ?“ „Nagyszerű! — Hát Béla urfi!“ . . . III. Azt hitték, tán soh’sem tudják felmosdatni. Végre kinyiltak a szemei. Az arczán megint mosoly. Szemeiben megint boldogság. Végre lélegzik. Sóhajt. Hullámzik a keble, ki-kitetszik rózsaszínű teste az ingváll felett. Ott vannak az Áron, meg a Samu. Az egyik simogatja, a másik aggódva, kínos szeretettel nézi. »ügy-e lányom, megnyugodtál már? Felébredtél az álomból — feledd el.“ Kimerednek a Samu szemei, úgy figyel, úgy lesi. A lány mintha még édesebben mosolyogna; — mintha biztatna. A Samu feje szédül; végre elkapja valami,, kitör belőle: „Hát az enyém lesz Rózsika?“ A lány nyugodtan bólint fejével. Nem rezdül egy izma sem; az egyik kezével megsimitja a Samu kezét, a másikat a levegőbe emeli, s azután természetes, lassú, csodálkozó hangon magyarázza: „Hogyan édes Samu ?! Hiszen engem elvesz, a Béla?!“
