Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
XXVI. évfolyam.-43. szám. Szegzárd, 1898. október 23. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ................6 frt — kr. Fé lévre ...... 3 „ — „ Negyedévre I , 50 , Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. A záróra a vidéken. I Az alkotmányos szabadság, melynek ki- I vívása az emberiségnek annyi véráldozatába került, csak ott bir igazi értékkel, hol az annak megőrzésére hivatott hivatalos közegek a törvényes rend czége alatt békóba verni meg nem kísérlik. Nagyon természetes, hogy ennek a szabadságnak is meg vannak a maga hatásai s annyiban korlátlan, a mennyiben mások hasonló jogaival összeütközésbe nem jön; vagyis az egyéni szabadság csak addig jogosult, mig mások teljesen egyenrangú szabadságát meg nem támadja. Ezzel ellentétben az önkényuralam minden szabadságot elkobozva, bizonyos általa alkotott szabályok és törvények korlátái közé szőrit minden halandót s mindenkit ezen határok közt élni kényszerít. Hát hogy a kettő között a magyar közvélemény melyiket választotta, azt egy hosszú és áldozatteljes küzdelmem már rég eldöntötte. Tiszteletben is tartotto mindenkor a hatalom ezen kivivott jogot; sőt nem késünk kijelenteni, hogy ez a tisztelet maga egészében ma is fentáll, azonban a közigazgatás kifogástalan kezelése iránti törekvés gyakran tüntet fel ténykedéseket, melyek tán egész akaratlanul az egyéni szabadság nagy és nemes eszméjét ok nélkül megtámadni látszanak. Ezen ténykedések közöl ezúttal csak egyet kívánunk fejtegetéseink tárgyává tenni, fenntartva magunknak a jogot, hogy a többiekkel is alkalomadtán tüzetesen foglalkozhassunk. S ez a záró óra intézményének kérdése. Vármegyénk ugyanis a többi vármegyék és törvényhatósági joggal felruházott városok példájára szinte megalkotta szabályrendeletét a csend és rend fenntartása érdekeben s ennek keretében meghatározta a nyilvános mulatóhelyek nyitvatarthatásának idejét is. Hát semmi kifogásunk .ellene, ámbár hibáztatnunk kell, hogy ezek a szabályrendeletek a fővárosi minta után készültek, vagy is egy kis vidéki város azon keretbe szorittatott bele, melyet az egészen más szempontból megítélendő fővárosi élet kívánt meg. A fővárosban, hol a közélet annyi veszedelmes irányzata központosul, már csak a csendőrség ellenőrzési kötelessége is szükségessé teszi, hogy a mulató helyek látogatása bizonyos korlátok közé szorittassék, mig vidéken, hol a rendet támadó elemek sokkal kisebb számban s kevésbé veszedelmes alak-, ban jelentkeznek, ilynemű megszorításoknak sokkal kisebb mértéke is elégséges az egyetlen czél: a közcsend és rend fenntartásának biztosítására. De ettől eltekintve, hogy nézetünket leplezetlenül kimondjuk a szabadság minden korlátozását, melyet a rend fenntartása megkíván, helyesnek, jogosnak, szükségesnek ismerünk el, ellenben az oly, habár szabály- rendeletben foglalt rendőri intézkedések kérlelhetetlen alkalmazását, melyek a rend fenntartás érdekében, a helyi viszonyokat tekintve, nem szükségesek, a czélon túllövő s az egyéni szabadságot megtámadó eljárásnak kell tekintenünk. Azt mondhatják ezen állításunkra, hogy a rendeletet és törvényt minden körülmények közt végre kell hajtani, ha pedig helyteleneknek bizonyulnak, meg kell azokat vál-. toztatni. Tökéletesen igaz, csakhogy minden a törvények rendeletek végrehajtásától és alkalmazásától függ. A végrehajtásnak nagy játéka van s egykülönben szigorú, de helytelen rendeletet alkalmazásában lényegesen enyhíteni lehet. Hiszen az említett vármegyei szabály? rendelet kihat az egész vármegyére s min- dénütt egyforma, még is beszélnek egy községről, hol a rendőrség az egész községet télen, nyáron nyolcz órakor este lefeküdni kényszeríti. Azután meg itt a székhelyen történt meg, hogy a rendőrség egy szálló bérlőjét, mert mulató vendégeit nem távolította el rögtön, vasra verve kisérte be, pedig csak arra van joga, hogy az időn túl mulatókat a záróra bekövetkezésére figyelmeztesse s ha azok nem távoznának, neveiket feljegyezze. Végre ugyancsak itt történt, hogy a hatóság, midőn a vendéglőst záróra törésért felelősségre vonta és megbírságolta, egyúttal hivatalos nyomozást rendelt el annak kiderítése végett, hogy abban az időben, kik tartózkodtak a mulató helyen. Hát ezek mind olyan esetek, melyek kétségtelenül igazolják, hogy ha azokat a szabályrendeleteket a végrehajtás alkalmával idáig lehet fejleszteni, lehet azokat más irányban 'enyhén is értelmezni. Az ilyen tulhajtások, mert igy kell azokat neveznünk, sok anyagi kárt okoznak azoknak az üzlettulajdonosoknak, kik ily módon üzleteiket ok nélkül bezárni és vendéHiv. hirdetések: 100 szóig . . I 1 írt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 I 87 § minden további 100 s^ó 1 írttal több geiket eltávolítani kénytelenek; de mérhetlen erkölcsi kihatásuk is van, mert véd nélkül csorbát üt az egyéni szabadságon, mely pedig minden alkotmányos polgárnak első és legfőbb kincse. Ha valahol alkalmazható, azért a közmondás, mely az arany középutat jelöli meg az eljárás leghelyesebbjének, az a zárórára vonatkozó vármegyei szabályrendelet végrehajtásánál van helyén. Fenntartani a csendet és rendet, de tiszteletben tartani az egyéni szabadságot, ez az az arany középút, melynek vármegyénk egész területén érvényt szerezni szükséges volna. b. IRODALMI CSARNOK. ____ Eg '37- Isis leán.37-. Irta: Kiss Béla István. Volt egyszer egy piczi, igen piczi leány. De vig, mint egy játékos pillangó, mely kibúvik reggel a harangvirág kelyhéből, hol éjjeli szállása volt s a következő pillanatban már bohókás játékon jár az esze. Egy egész sereg türeljnetlen kérdés a szemeiben, egy egész szivárvány az ajakán csupa mosolygásból, ami arra való, hogy megvilágositsa arczán a fehérség szinét. A ruha rásimult alakjára. Egy kicsit szűk a karjain, egy kicsit a mellén. Anyja nem volt, csupán édes apja. Okos, jó édes apja, aki nem adta volna az egész világért az ö bogárkáját. Reá gondolt még a hivatalban is. Abban a roppant palotában, ahol szász meg szász hivatalnok jár-kel, fontos, ünnepélyes arezczal s irkái álmos, elunt ábrázattal, — ezek közül senki sem emlékszik arra, hogy a nagyságos urat valaha rossz kedvűnek látta volna. Mosolylyal az arczán, egyik szó olyan nyugalommal vált le, mint a másik. A toronyutczai egy emeletes házban, hol a nagyságos ur lakott, napközben csendes volt minden. Délután 4 órakor jött haza a nagyságos ur a hivatalból. A puha, meleg fészekben az apa türelmetlenül várakozott leányára, aki pontban 5 órakor szokott haza érkezni; lévén 4-től 5-ig franczia órája. Milyen öröm, mikor beröppen az ajtón! Az apa simogatja drága pillangóját, elnevezi csöppségnek, tündérkének s megcsókolja benső gyönyörrel azt a bájos kis arczocskát, melyet a leány oda rejt pirulva apja mellére és nem meri bevallani, hogy valami nagy repes szivében, ami arczába löki vérét és aminek még nincsen neve . . . Van azonban egy csúnya fekete fiatal ember, aki mindennap várja a sarkon és olyan csúnyán néz, hogy egész testében megrázkódik tőle. Föltette magában, hogy nem azon az utón jön haza, hanem megkerüli az utczát — de nem tud. A nevelőt könnyű volna rábírni, az ott kisérné haza, ahol ő akarná; van azonban valami titkos igézet, valami borzasztó hatalom, ami úgy összeszoRendkivüli nagy választékban raktárunkra érkeztek: Minden szélességű juta -, cooos-, manilla-, hollandi Kidderminster-, Tapestrie , Velvet- és brüsseli futó-szőnyegek; valamint ezen minőségekben úgy Axminster és Argaman minden nagyságú sopha-szonyegek; Gyapjuanyag, Transparent és csipke függönyök és Stoorok, — ágy- és asztalterítők, diuántakarók, Lamberquins, butorszöuetek, angol utazótakarók, kocsibeuonatnak posztók és bőruásznak. , DKZ-ü.iön.leg'essés' - ^VLtó, scrplxa* és nciosclóelő, ■valocli Ijinols’vs.saciLegolcsóbb áron ajánl: PIRNITZER JÓZSEF és FI AI áruháza Szegzár dón, Oaray-tér.
