Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. sz.) 1898. február 6. felül hozott évi jövedelmet. Újabban ez összegnek fele sem jő be> pedig a mivelési mód sokkal több fáradságot s időt vesz igénybe. Faddra nézve a dohánytermelés életkérdés. Faddon a dohánytermeléssel emelkedik vagy hanyatlik, virágzik vagy pang minden kulturális s társadalmi intézmény. Példa reá a faddi igazán szép góth stylü templom; ha Faddnak nincs dohánytermelése, úgy sohasem épül ily templom. És ha Faddra nézve a kulturális feladatoknak való megfelelhetés ez életerét elvágják, akkor nemcsak e feladatok magaslata felé nem fog emelkedhetni, hanem az eddigi szintájról is a legsiralmasabb mélységre fog alásülyedni. Nem lesz képes fejleszteni, de sőt föntartani sem, amit addig épitett s alapított. A közmivelődési czélok modem módon való elérése reá nézve elérhetlen ábrándkép lesz. De ki is fog itt ilyesról ábrándozni akkor, ha majd a terméketlen homok más mivelési ág mellett csak nyomort fog termelni és a dohánytermelés megszűnése sok munkáskezet tétlenségre kényszerítve a társadalmi felforgatás minden nemére hajlandó s kész proletáriatust fogja szaporítani. A nyomasztó elszegényedés lehetetleniteni fogja az erkölcsi nemesbedés eszközeinek felhasználását s az erkölcsi elvadulás orgiáit fogja felszabadítani. Hisz már most hallani a panaszt, hogy sokan azért nem járnak az Isten házába és sokan azért nem képesek gyermekeiket iskolába járatni! mert nincs ruhájuk. S ha igy nem épülhet a szivekben az Isten és hazaszeretet temploma, elfogialandja ott helyét minden borzalmával a bűnnek uralma. E röviden ecsetelt képből eléggé kitünhetik Faddnak kulturális és közgazdasági érdeke ez ügyben; de kitünhetik egyszersmind a faddi dohánytermelés nemzetgazdászati fontossága is. Eddig mindig azt hallottuk még pedig az ezen ügyben illetékes körökből, miszerint a faddi dohány a kir. dohányjövedékre nézve becses anyag; nem érdeke-e tehát az államnak egy becses és értékesíthető anyagot termelő művelési ágat megszűnni nem engedni ? Sőt nem érdeke azt lehetőleg előmozdítani ? Csak vessenek egy kegyes pillantást a dédelgetett nagytermelők mellett a kis emberekre is, annál inkább, mert Faddon a dohány- termelésre alkalmas területek többnyire apró birtokosok közt oszlanak meg; tehát itt a nagytermelés a a becses faddi anyagot nem állíthatná elő a kellő mennyiségben. És ha a faddi dohány-termelés Faddnak életkérdése I az államnak szintén fontos érdeke, miként van az, hogy az nem emelkedik, hanem hanyatlik ? Messze vezetne ennek okait kifejteni. Csak rö- ■ viden említem meg, hogy az okszerűtlen mivelési mód oda juttatta a dolgot, miszerént fajtiszta dohánymag már alig kapható s igy a faddi fajdohány kiveszőiéiben van. Azt sem feszegetem itt hosszasan, hogy ennek a termelők okai-e, vagy inkább a kincstár jövedék ügyeit intéző közegek, kik közül egyik-másik igen jól értheti az irodai ügykezelést és a bürokratiTÁRCZA. ZBordSbl. Hej, korcsmáros, bort ide az angyalát, Szerelmünknek ülöm én meg a torát. Húzd rá czigány, — zokogjon a czimbalom, Azt a kis lányt még egyszer hadd siratom. Rajta fiuk, igyuk a bor láng nedvét Meghozza az mindenkinek jól kedvét, Isten bizony, Noé apánk jót tette, Hogy a szőlőt bárkájába fölvette. Okos ember volt az öreg, a biz’ a, Hogy berúgott ? — Hát neki volt igaza! Hisz akkor is, csak ily rossz volt a világ, S but feledni üritgette poharát. But feledni? akkor többet is iszom, Belefojtom borba én a bánatom! Barna kis lány, többé rád sem gondolok, Az egemről lehullott a csillagod! Rónai Dénes. Tolnai mükedvelés. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Megyénkben kézművesek városa, Tolna. Nem gyárváros ugyan, mely gyártmányait exportálja, hanem kézműveseit, kikkel elárasztja a fővárost és a Duna mentét. A kik minden télen visszatérnek, itten kus vezetést, a dolog praktikumához pedig édes keveset ért s bakra bakot lő. Azt sem kutatom ezúttal, hogy a kincstár méltányos árakat íizet-e a termeléssel járó rendkívül sok és fáradságos munka ellenértékéül és a termelési anyagon túl az összes termelési műveletekre ható egyed- árassági hatalma nem-e inkább elnyomólag, mint eme- lőleg érvényesíti magát a termelésre nézve. És miért feszegessem azt a kérdést, hogy az ügykezelés egyszerűsítésén túl minő indokok műkődnek közre, hogy a nagytermelők kedvéért a kistermelőket teljesen mellőzni törekszenek. Sok egyéb körülmény van, mi érdekes fejtegetésekre nyújtana bő anyagot; de mindezt mellőzöm s abban összegezem, felszólamlásom czéljtt: vajha minden tényező önzetlenül s lelkesen működnék közre egy tősgyökeres magyar, nagy és virágzó, de immár nagyon hanyatlani kezdő községnek létérdekét képező termelési ág föntartása- s felvirágoztatásához. Ma — hála Istennek — oly egyének kezébe van letéve a faddi dohány-termelés ügye, kiknél az elméleti és gyakorlati szakértelem mellett azt a nemes jóakaratot is örömmel tapasztaljuk, mely a kincstár rideg pénzügyi érdekein kivül azon magasztos feladatot is ismeri, hogy ahol csak lehet és alkalom van, mozdítsuk elő annak lehetőségét, miszerént a nemzet minden rétege teljesítse a kulturális és társadalmi haladás körüli szent kötelességeit. És a jóakaratu irányítás s vezető értelem előtt hajoljon meg a termelő, a földnek munkása és a siker nem maradhat el. T A N Ü G Y. A tanítók korpótléka. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Tolnavármegye közigazgatási bizottságához leíratott intézett a tanítók korpótléka tárgyában. Tudvalevőleg az 1893. évi XXYI. t. ez. 2. §-a az összes elemi népiskolák tanitói számái’a 300 frtnál nagyobb fizetésükbe be nem számítható, 250 írtig emelkedő 50 frt évö- tödös pótlékot biztosított. A korpótlék alapját képező szolgálati idő az említett törvény hatályba léptével, azaz 1893. évi szept, 25-ével vevén kezdetét, a törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasitás 12. §-ában foglaltak szerint mindazon, megválasztás vagy kinevezés alapján működő tanítók és tanítónők, kik az emlitett időponttól kezdve szolgálatuk folytonosságát igazolni tudják, 1898, évi október 1-étől kezdődőleg, első korpótlék gyanánt kiszolgáltatandó évi 50 írtra igénynyel bírnak. A korpótlék kiszolgáltatása az iskolafentartók kötelezettségét képezi s csakis hivatalosan megállapított és igazolt szegénységük esetén van helye a hivatkozott törvény 14. §-a és az utasitás 17. §-a értelmében az állam részéről való segélyezésnek. Felhívja ez ok folytán a miniszter a közigazgatási bizottságot, hogy a végrehajtási utasitás 24. alapitanak családot és nevelik utódaikat. Sokkal közelebb van a megye szék faluja, Szegzárd, semhogy az intelligenczia dominálhatna benne, a földmi- vesek pedig a szűk határban kevesen vannak, tehát a lakosság túlnyomó része, az iparos osztály. Az iparos osztály nagy tényező, ha nem is itt, hát Angliában, mely ország, mind az őt világrészben folytatott háborúkat és tett hóditásokat, csak azért, hogy iparának és kereskedelmének uj piaczokat teremtsen. De nálunk . . . hja, nálunk. Mi izé . . . dzsentri nemzet vagyunk. Itten a fentemlitett két osztály, csupán a hivatásánál fogva, nem örvendhet oly nagy tekintélynek. Kiváló szép tulajdonságokkal kell bir- nia, hogy embertársai becsülését megnyerje. És mi volna erre alkalmasabb, mint a szépmüvészatek egy ágának kedvelése. Mert a mily szomorú az, ha a mesterlegényből felcseperedett nagyiparos fiainak már derogál a kalapács vagy a gyáriroda és verseny- istállókra, vagy ledér hölgyekre költik az apa százezreit; oly örvendetes, ha a kaptafa mellett híven megmaradva, önművelődésül és szórakoztatásul, a nemesitő szinmüvészetet kultiválják. Mint ezt a tolnai iparos és kereskedő ifjak múlt vasárnap és szerdán tették, elérve olyan erkölcsi és anyagi sikert, minő még e vidéken egy szinházdirek- tornak sem vágott be. Hogy ez nem túlzás, bizonyítja a tény, mert mint a múltkor jeleztük a „Czigány“ nápszinmüvet egy hét alatt kétszer adták zsúfolt ház előtt. Voltaképen háromszor, mert a jelmezes főpróbán meghívott vendégekből is telt ház lett. S az §-ának rendelkezéséhez képest figyelmeztesse f. é. ápril hó végéig a községi iskolaszékeket és felekezeti iskolai hatóságokat, mikép a korpótlékot a tani- tók részére biztosítsák’, vagy ha arra képesek nem volnának, államsegélyt kérő kellően felszerelt folyamodványukat 1898. junius végéig a közigazdatási bizottság utján annál ifibább nyújtsák be, mert később beérkező kérvényeket figyelembe venni nem fogja. Felhívja a miniszter a közigazgatási bizottságot, hogy igyekezzék az egyes kérvényeket különösen azon iskolafen tartókkal szemben, melyek a tanitói fizetésének kiegészítéséhez ez ideig államsegélyt igénybe nem vettek, úgy az igény jogosultsága, mint a felszerelés, de főleg az iskola fentartó anyagi helyhelyzetének tekintetéből a leglelkiismeretesebb elbírálás alá venni, hogy á tanítók törvény-biztositolta jogának államsegélylyel való érvényre emelése mellett, az államkincstár jogos érdekei szem elöl ne tévesztes- senek. A kérvények iskolánként külön tárgyolandók és külön indokolt javaslat kíséretében terjesztendők fel a miniszterhez. Figyelmezteti végül a miniszter a közigazgatási bizottságot, hogy mindazon esetekben, midőn az iskolafontartó korpótlék czimén államsegélyért nem folyamodik, vagy esetleg anyagi erejéhez mérten a kiszolgáltatás kötelezettsége vele szemben kérvénye alapján részben vagy egészben megállapittatik, a legszigorúbban ügyeljen arra, mikép az emlitett törvény és annak végrehajtása tárgyában kiadott utasitás rendelkezései a legszorosabban betartassanak s a tanítók korpótlék czimén kijáró illetményüket is pontosan megkapják. ______ TÖVISEK. ___________ lE ^a-rsa^golj^u-nls: I... Mily rövidke és mégis mily sokat jelentő szó! Mennyi kéjjel cseng — mennyei harangként az ifjak fülébe, mely — mint a virág kehely a hajnal szálló ezüst harmatot — felfogja s kacskaringós kagylójában egy perez alatt gyönyör élvezetté kö- g i t i a szó, a felhívás értelmében rejtő büyös erőt. Mikor a szó hangsik: „F ar s an go lj un k !“,-—- az ifjak szive dobban, a lába t o p p an, a szeme 1 o b- b a n, a lelke jobban! . . . És ez igy volt világkezdetétől fogva mind e mai napig s igy lesz világ végeztéig. Mióta a farsangot tudós naptár csinálók kieszelték (bizonyosan kedves nejeik s bájos leányaik tanácsára!...), sohasem volt a politikai élet ezerféle, változó hullámcsapásai között is oly ingathatatlan trónus, mint a farsang királykának, Karneválnak hajlítható jégen épült ragyogó trónusa ; sohasem ütött divat oly állandó, örök tanyát közöttünk, mint a farsang divatja. Népek enyésztek,- országok pusztultak, kormányok buktak, divatok újakkal cseréltettek fel, de a farsang divatja ez egész alacsony helyárak daczára, felülfizetés nélkül, csak egyik előadásra bejött 210 frt. Az elsőt önmaguk rendezték, a tűzoltók javára, a második előadást a „Tolnai Kör“, saját könyvtára javára és a szereplők dicsőségére. Miután az eddig műkedvelők által előadott sok vígjáték, sőt szinmü, daczára a legügyesebb szereplőknek nem volt képes ilyen eredményt elérni, tehát ami hódított, az a népszínmű. Ebben újabb bizonyítékát látjuk azon régen és több Ízben hangoztatott állításunknak, hogy Tolnán csak a zenés színdarabokért lelkesül a közönség. Tehát, a hol ilyen közönség van — jó (és szezény) színész pedig van hazánkban, több mint kellene — mi kell egyéb, mint egy : szinpártoló bizottság, mely e kettőt összehozza. A községi jegyzők eléggé túl vannak terhelve, nem kívánhatjuk tőlük, hogy ha egy színigazgató engedélyért jön, nagy körültekintéssel figyelembe vegyék, vájjon annak társulata megfelel-e Tolna igényeinek és ízlésének, vájjon nem-e kell a meg nem felelő társulatocskának éhezni és útiköltséget gyűjteni; ilykép elkeseredve rólunk aztán országszerte egymásközt rossz hírünket terjeszteni. Holott a közönségnek, mely ízlésének megfelelő élvezetért nemcsak költ, hanem áldoz is (mint ezt hat év alatt, három szinigazgatónal tapasztaltuk), nehéz szívvel évekig nélkülözni kell azt a műfajt, melyért lelkesül. Mindnyájunk, valamint a jó ügy érdekében, szivünkből óhajtjuk, hogy ezt a legmérvadóbb társa- dalmi tényezőink magukévá tegyék és alakuljanak szinpártoló bizottsággá, melytől függjön, hogy mely szintársulat kapjon engedélyt.
