Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
1898. febuár 6. 3 világra kihat s nem hogy veszítene hajdani fényéből, sőt — mint egy tündöklő Luczifer — mindig ujult és erősödött fény nyel kél ki a múlt homályából, hogy bevilágítsa, elkábitsa, megvakitsa az emberi lelkeket. Mikor a jövő évi uj naptár első „őszi fécs- k éj e“ megjelenik a könyvpiaczon úgy október ele- jen: elkapkódják a földi halandók, és pedig különféle szempontú kíváncsiságból. A szegény magyar földművesnek, mondhatni, majdnem egész téli szellemi tápláléka a naptár. Tehát kíváncsisága jogosult, hogy vájjon megéri-e a naptár a 30 krnyi hallatlan magas árt? . . . S aztán első dolga a magyar gazdának, hogy megnézze a naptárban: milyen lesz a jövő évi termés? ... Mert ha kérded, fedded, vagy tanitod és világosítod a naptár jóslatok teljes bizonytalansága sőt nevetséges balgatagsága ügyében, azon eredményre jutsz, — a mire én már sokszor jutottam, — hogy azt mondja: „én nem hiszek a kalendárjomi jövendelésekben, de higyje el uram, sokszor beválik a szaval“ S igy lesz egy jóslat véletlen valósulésa termékeny melegágya a babonás hitnek, a naptári jövendölések csalhatatlanságának. A magyar gazdasszony már más szemmel nézi az uj naptárt. Ez a beékelt tiszta papírlapokat keresi, hogy van-e hova beírni a szolgáló kiadott bérét ? — vagy, hogy: hány itcze tejet adott január hóban a „S z ő k e“ tehén ? Hány kotló tikot ültetett el hány tojásra és mikor ? A czigány banda tagjai azt nézik benne, hogy az egyes úri névnapok mikor esnek ? Nem esik-e pl. József nap nagypéntekre, mikor nem szabad mulatni, stb. A kereskedők, iparosok, kupeczek. kofák, vásározók előtt fő rovat a sablonos vásármutató. (Hol engedélyeztek uj vásárt a vidéken.) Gyermekek a nevettető képeknek rémitő mesék, öreg anyókák a Sybilla jóslatoknak örülnek. És igy, tovább. A bájos kisasszonyok szeme legelőször is azt tekinti meg az uj naptárban nagy kecsesei: bir-e az uj év ránézve nagy becscsel? — Vagyis: hosszú lesz e a farsang? . . . Előttük minden más kérdés sürü homályba vész! . . . * * Az idei farsang se hosszú, se rövid, éppen olyan mint egy jó prédikáczió ! Annyi időnk van mulatni, farsangolni, amennyi ideig majd bőjtölnünk, vezekelnünk kell a farsang után husvétig. Igen ügyes naptári beosztás! . . . Csak a vagyok mondó, hogy ibolya keltő tavasz lenge szárnyon közelget, — a jég sport kultiválására ez idő szerint már fényes kilátás nincs (Isten is mentsen tőle); a farsang pedig végét járja, tehát: addig mulassunk, mig időnk van ! . . . A „kath. legényegylet“ bálja — úgy hallom — jól sikerült. Gratulálok a fényes sikerhez, azon biztató reményban, hogy a helybeli református énekkar („ember-egylet“) vasárnapi (febr. 6) dal- és tánczestélye is ugyan úgy fog sikerülni ugyanott A múlt héten kétszer előadott népszínmű vonzó ereje nagy mértékben abban is rejlett, hogy nem törültek az énekekből, kis színtársulatok mintájára, sem az eredeti dalokat, közszájon forgó újakkal nem cserélték fel. Hanem azokat Lengyel Ferencz, az eredeti hangjegy ek .szerint, úgy a szereplőknek, mint a zenekarnak betanította, mely önzetlen fáradozásáért, úgy a közönség, mint a műkedvelők őszinte hálája a jutalom. Miután a népszínmű énekesnő és énekes nélkül nem létezhez, tehát a teljes diadal G a u z e r Etelkát (Rózsi) és Antal Istvánt (Gyűli) illeti. Énekeiket viharos taps követte. Rózsi annyira otthon érezte már magát a színpadon, hogy nyílt színen leszállt a színpadról a két rendezőnek, midőn tévedésből neki nyújtották azt a csokrot, mely a többi hölgy szereplőnek volt szánva. A népszínmű énekesnél a jó hangon kívül, főkellék, hogy jellemző magyaros és érzésteljes legyen az éneke és ebben Antal István olyan művész, hogy egy elrontott darabot egymaga megtudna menteni; hát még ha környezete is ilyen kitünően megállja helyét. Aránylag a darab nagyságához, nem nagy szerepét minden izében jól kiaknázta. Nagy hatást ért el azon jelenete is, midőn mátkájának szemrehányásokat tesz és elhagyja, ekkor nyílt jelenetnél tapsra ragadta a drámai részeket e darabnál különben nem tapsoló közönséget is. Nagy tetszést aratott énekszámaik ezek: „Megkérem a tens’ nemes vármegyét“, énekelte Rózsi. „Kerti fán csörög a szarka“, é. Gyuri. „Nincs édesebb a hevesi dinnyénél“, é. Gyuri. — a Szegzárd Szálló nagy termében! . . . Mulassunk, farsangoljunk, mig lehet, egymásért, a magunk javára, a mások hasznára, mert hajh! . . . rövid a farsang, rövid az élet, gyorsan kell egymást szeretni, hogy késő bánat ne legyen jutalmunk az embertárs : szeretet hiánya, téli hidegsége miatt! . . . Ezennel egész tisztelettel meghívok mindenkit a szegzárdi református énekkar által febr. 6-án tartandó igen kedélyes, “ élvezetes és felette olcsó dal- és tánczestélyre! Bankett, evés-ivás ára 1 frt, (beleértve a báli élvezetet); dal, táncz, evés és ivás kezdődik este 7 órakor, hogy a hamar röppenő időben néhány perez mindenre jusson reggeli 7 óráig. A dal (én ga- rantirozom) kitűnő lesz; a táncz (a fiatalság garan- tirozza) reggelig tartó; az ételek és italok (Mang ur áll értök jót) remekek, olcsók és hamisítatlanok! Fel tehát: farsangoljunk! . . . . Palást. kUlÖ N F ÉLÉK. — Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága rendes havi ülését február hó 10-én tartja meg. r Uj püsköki számvevő. H e t y e y Sámuel pécsi püspök J a n o s i k Béla kultuszmininiszteri számellenőrt püspök-uradalmi számvevővé kinevezte. — Uj tanári állás. A szegzárdi állami főgimnáziumnál egy tanári állásra a classica philologia vagy a magyar-latin szakból képesített pályázók folyamodhatnak. A kinevezendő tanárral a főgimnázium tanári testületé hat tagból fog állani. — Tisztújító közgyűlés. Két évvel ezelőtt alakították meg a „SzegzárdiTisztviselői Társa skör“-t, hogy a köztisztviselőknek igazi otthont szerezzenek, a hol a napi gondokat feledve, szellemi szórakozást és üdülést nyerjenek. A lelkesedéssel megalapított egyesületnek egyik főczéljául tűzték ki a megalapítók a tiszttári szellem ápolását, a közérzület megteremtését azon tisztviselők között, a kik eddig csak a hivatalos helyiségekben találkozhattak. A lefolyt két év alatt sok nehézséggel kellett az egyesületnek megküzdenie, a mit némelyek indokolat- an visszavonása idézett elő. Ezeket a nehézségeket erős s körültekintő vezetés mellett az egyesület le fogja küzdeni, ha a tagok a közczélt szem előtt tartva, szorosan egy táborba tömörülnek, hogy igy virágzóvá s életterőssé tegyék az egyesületet. A tisztviselői társaskör múlt hó 30-án délután 2 órakor tartotta meg évi rendes tisztújító közgyűlését Sáfáry László elnöklete alatt, melyen a tagtársak szép számmal jelentek meg. Az elnöki jelentésből kitűnt, hogy az egyesületnek 111 rendes és 8 vidéki tagja van. Az egyesület összes bevétele volt 974 frt 80 kr, kiadása 964 frt 85 kr, pénztári maradvány 9 frt 85 kr. A tagdij hátralék 228 frt. Leltár szerint a vagyon 721 frt 26 kr, adósság 425 frt, e szerint a tiszta vagyon 269 frt 26 kr. Az elnöki jelentést, TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. sz.) valamint a számvizsgálók jelentését is a közgyűlés tudomásul vette és a pénztárnoknak a szokásos óvás fentartása mellett a felmentvényt megadta. Egyleti vendéglősül K apu vár y Antalt választották meg. A t’sztujitás eredménye a következő: Elnök: Sáfáry. László, alelnök: Horváth Ignácz, igazgató: Vinko- vits Vincze, pénztárnok : Halmai István, könyvtárnok: Hradek Ede, jegyző: Lengyel Pál. Számvizsgálók: Lantos Flóris és Preineszberger Gyula. Választmányi tagok: Búzás József, Csizmazia Imre, Erdély Lajos, Jambusz Gyula, Kálmán Károly, Kemény Adolf, Kiss Zoltán, Krautsack József, Mihályfy József id., Mihályly Lajos, Morvay István dr., Rill Jószef. A választmányi tagok közül az ügyészi teendők végzésével dr. Morvay Istvánt bizták meg, helyettes igazgatói teendőkkel pedig JJa m b u s z Gyulát. — Kettős eljegyzés. Ritka szép ünnepély folyt le dr. Hilbert István szegzárdi ügyvéd és neje szül. A b a f f y Anna családi körében. Két szeretetre méltó leányuk tartotta a napokban eljegyzését. Nagy Béla szegzárdi gyógyszerész Elvira, Mikulu Dezső szegzárdi polg. iskolai tanár pedig Hedvig leányukat jegyezte el. — T. Nyitray Lajos újabb festménye. A szeg zárdi polgári iskola kiváló képzettségű rajztanára, T. Nyitray Lajos, a kinek ecsetje alól már számos sikerült festmény került ki, újabban ismét egy sike rült festménynyel készült el, mely a bűnbánó M a g- dolnát ábrázolja. A festményt T. Nyitray Lajos kisorsoltatja s egy szám két korona. .— „Nagy váltóhamisítás“ czimen a „Magyar- ország“ folyó évi február hó 5-én megjelent számában tévesen az állittatik, mintha D ő r y Andor zombai földbirtokos a tolnamegyei takarék- és hitelbankot váltóhamisítás utján 60 ezer frt erejéig megkárosította volna. E birrel szemben megkerestettünk annak kijelentésére, hogy a tolnamegyei takarék- és hitelbank D ő r y Andor és neje elleni ügyekben összesen csak ötezerötszáz forinttal van érdekelve, a miből 3300 frt teljesen biztosítva van, a 2200 frtra nézve pedig birói eljárás [van D ő r y Andor és neje T ö m ö r y Irma ellen folyamatban; — még tehát ezen ügyben birói ítélet nincs, addig a tényleges megkárositásról szó sem lehet. A tolnamegyei takarék- és hitelbank tehát a legrosszabb esetben is csak 2200 frtot, nem pedig hatvanezret fog ezen Dőry-féle ügyben veszteni. — Hitközségi és iskolaszéki ülés. A szegzárdi róm. kath. hitközségi tanács és iskolaszék múlt hétfőn tartott Wosinsky Mór esperes-plébános elnöklete alatt ülést. Az elnök bejelentette, hogy Hanny Gábor pécsi kananok megküldötte a volt pénztárnok által elsikasztott összeget, s a kamatokat pedig, mely az ezer frtot meghaladja, még ebben az évben megfogja küldeni. Egyéb elnöki előteijesztések után a hitközségi tanács elfogadta az 1898. évi költség- vetést, melyből kitűnik, hogy a hitközségnek 1897. évi január 1-én 25,614 frt 1 kr adósága volt, 1898. I Messze jártam, másutt is volt jó dolgom“, é. Rózsi és Gyuri. „A nyáron, a nyáron“, é. Rózsi és Gyuri. „Seprik a pápai utczát“, é. Rózsi és Gyuri. „Nézz ki rózsám ablakodon“, é. Rózsi és Gyuri. „Nem siratlak, nem átkozlak“, é. Gyuri, stb. K á n y i Anna, H a n u s c h Juliska, B i e n Teréz, Szikora Helén és Czerna Gizella, kikből a hölgyek kara állott, olyan kedvesen énekelték: „Erdő, erdő, de magas vagy“ és ezután a frisset, hogy végnélküli volt a taps és háromszor meg- kellett ismételniük. Még szebb volt az ezt követő: „Voltál-e már Devecserben“, ugyanazoktól, de végén közbe kellett vágni a hajdúnak (Pusztay József) és igy ennél az ismétlés elmaradt, de azonnal követte, kedélyesen és pajkosan: „Este jár a hajdú a faluban“, ugyanazok által énekelve; miközben a hajdúval incselkedtek, talán mág hivebben, mint az életben. Igen jó nyelves asszonyt adott K á n y i Irma (Rebekka). A kellő hangsúlyozás és arezjáték mellett, jól festett (guzsalynál) Stoll Józsa (Évi). R o t h Jakab derék iparos, kié a hálás czim- szerep volt, tetszés mellett énekelte: „Mondd meg rajkó a bírónak“, dörmögű j czigány nótát és a czigány élczekkel megnevettette a közönségnek, ezek iránt érdeklődő í'észét. De ezen darabban a czigányszerep nem azon a színvonalon áll, mint a többi népszínműben, ahol csak egy komikus mellékszerep; henem itten egy drámai hős, a kinek szivszaggató és szivhez szólló sorsa meg kell, hogy indítsa a közönséget; de ehhez nem alkalmas a hangja mely vibrálni nem képes és mindég egyenlő vastagon hangzik. Az indulat kitörés teljes hiánya legérezhe- több volt azon jelenetben, midőn holtnak vélt fiát viszontlátja. K n i p 1 Flórián volt (Peti) fia I és a legeredetibb két magyar paraszt, minél jóizübben kívánni sem lehet, voltak P o 11 á k Oszkár ésRechnitzer M. (Kurta és Márton) úgy beszédmodor, kiejtés, mint a mozgás tekintetében. Elég jól szónokolt S t r a s s e r Dezső (Várszegi földesur). A kisbiró Spitz, násznagy Gauzer, vőfény Kányi voltak és a leghall- hatatlanabb súgó G o 1 d f a h n Alfréd. A „tolnai kör“ színpadát megfelelő uj díszletekkel látták el. Valamennyien kitünően voltak maszkírozva és a hölgyek a magyar népviseletben igen előnyösen néztek ki. Egy szóval a közönséget, ez a teljes siker általánosan meglepte. Daczára a csak egy heti tanulásnak, a zenekar igen jó volt 1 csak a „gymesi vadvirágot“ kár volt az ötven év előtti alak (Zsiga) hegedűjébe tenni; és kár volt őt, midőn őrült leányát vigasztalja az egész zenekarnak kis.érni, mert három hegedűt és egy fuvolát külön-külön hallottunk, holott ez határozottan megrontotta a hatást; azt a hatást, melyet az idéz elő, hogy egy száll hegedűn kesereg egy vén igen szerencsétlen czigány apa, ki becstelenitett leányának szomorút húz, a mikor vigasztalásul vigat akart. Mindkét előadást igen sikerült tánczvigalom követte. Paskusz Emil.
