Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
XXVI. évfolyam. 0. szám. Szegzárd, 1898 február 6. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítőié. Előfizetési ár: Epréaz évre . . . 6 firt — kr. Félévre | . . . 3 „ — „ Negyedévre ... I „ 50 „ Feyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: • Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megjelec: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 8 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr 100—200 „ « • • 2 „ 87 „ 200—300 „ ... 3 r 87 r minden további 100 szó 1 írttal több A rakonczátlan Sédpatak. Szép fekvésű, gyönyörű kilátásokban bővelkedő, regényes helyzetű begy és völgyekben gazdag székvárosunk legkiesebben fekvő helye kétségkívül a remete völgy. Magas hegyek közé ékelve, védve a pusztító északi szelek fagyasztó lehelletétől, szeli majdnem derékon Szegzárdot s képezi a három nyúlvány egyikét, melyek vármegyénk székhelyét oly kiválóan jellemzik. A kifogástalan szép fekvésnek, a fülemüle lakta, csalitos, csendes völgynek van azonban egy félelmetes árnyoldala, egy ijesztő réme, mely ugyan, csendes viszonyok közt altató csermely csergedezésével vezeti le a hegyi források kristály tiszta vizét; égi háborúk, záporozások alkalmával azonban a környező két hegy lankás oldalán lehulló óriási vízmennyiség levezető csatornájává változik át s ilyenkor zúgva, rombolva, pusztítva vonul végig a város azon részén, mely keletnek fekszik, piszkos hullámaival elsodorva mindent, mi útjába akad. A remete völgy ezen réme tudvalevőleg a rakonczátlan sédpatak. Mi, a kiknek alkalmunk volt káros szereplését évtizedeken keresztül figyelemmel kisérni, tudjuk, hogy minő veszélyeket rejt magában egy záporeső arra az egész emberlakta völgyre, melyen a Sédpatak keresztül vonul. Hány emberiét pusztult már el, mennyi vagyon ment már tönkre garázdálkodásai folytán. Hiszen elég az 1896. augusztus 6-ki viharra utalnunk, mikor éjnek idején egy egész utczát öntött el hullámaival s rakott meg1 iszappal, úgy, hogy valóságos csodaszámba ment miszerint akkori szereplése emberéletben nagyobb áldozatot nem követelt. De az ilyen időszaki pusztításai olyan sebet ütnek csak, melyeket az emberi gondosság rövid idő alatt behegeszt, meggyógyít; hanem ott vannak a romboló elem állandó v nyomai az egész remete völgyben, melyeknek végzetes következményeire utalni és ez irányban a közfigyelmet felkölteni, feladata sorainknak. Ha valaki a legutóbbi nedves időjárás következményeiről magának helyes fogalmat akar szerezni, csak vegye magának a fáradtságot és sétáljon végig a Sédpatak partjain, mindjárt tisztában lesz a bekövetkezendő eseményekkel. Az az egész emberlakta völgy, melyen a Sédpatak keresztül vonul, a pusztulás ijesztő képét tárja fel előtte. A vizár által elmosott partok kiszélesedtek ; sokhelyen olyan mélyedések képződtek, melyek házakat volnának képesek befogadni * s a kis földréteg, mely még a lakházakat a patak óriás módon megnőtt medrétől elválasztja, egyre vékonyodik, folyton omladozik s igy csak idő, még pedig rövid idő kérdése, mikor fog az egész hosszú házsor, mely a patak medrét közvetlen szegélyzi, a föld színéről eltűnni. Hát ezt a pusztulást immár nem lehet tovább behunyt szemmel nézni, melyben Szegzárd 2000 lakósa oly közelről van érdekelve és pedig annál kevésbé, mert végre is a Sédpatak medrének szabályozása az egyetem feladata és kötelessége s minél tovább halaszta- tik a megfelelő rendszabályok alkalmazása, annál nagyobb lesz a pusztulás s annál tekintélyesebb lesz az az anyagi erő, melyet a baj elhárítására fordítani elódázhatlan szükségnek fog mutatkozni. Úgy fogunk mi járni a Sédpatak rendezésének költségeivel, mint járt az ókori király Sybilla könyveivel. Először 12 könyvet ajánlottak neki megvételre, de ő sokalta az árt. Az eladó ekkor egy könyvet a tüzbe dobott s a megmaradt 11 könyvért ugyanazt az árt követelte. S mikor a 11 könyvért még kevésbé volt hajlandó a követelt árt megadni, ismét egy könyv a tüzbe röpült, minek köztudomás szerint az lett a vége, hogy megismerni kivánván a könyv tartalmát, utoljára a megmaradt egy könyv bírása fejében, kifizette az eredetileg 12 kötet könyvért követelt árt. Ismerjük városunk kétségbeejtő anyagi helyzetét, tudjuk iól, hogy mostanában ily nagyobb arányú befektetés majdnem a lehetetlenség határait érinti; azonban miután azon körülmény, miszerint a képviselő testületnek ez ügygyei foglalkoznia szükséges lesz, okvetlenül be fog következni, itt az ideje, hogy a kezdeményező lépés megtétessék. Mindenek előtt tisztába kell jönnünk és pedig beható szakértői vizsgálat alapján, hogy mi módon lehetne a bajon segiteni s mily pénzösszegre lenne szükség, ha azt orvosolni akarnánk. Azután pedig módot kellene keresnünk, hogy az elválalandó teher ne csak annak a nemzedéknek vállait nyomja, mely a sors csapásai által amúgy is hallatlan módon meg lett látogatva, hanem legalább részben átháritas- sék azokra, kik talán kedvezőbb körülmények közt futják meg földi pályájukat. Ilymódon talán megbirkózhatnánk a megoldandó kérdés nehézségeivel, mely akár akarjuk, akár nem, parancsoló szükséggel fog elénkállni s megoldását fogja követelni. Ám a ki nézetünket nem osztja, avagy a megoldásnak jobb módját tudja felfedezni, szíveskedjék azt közrebocsájtani. Mi szívesen támogatunk mindenkit, ki jó tervvel áll elő, csak egyet nem helyeslünk, mert az nagyon megboszulhatja magát: az ügynek elódázását; b. A faddi dohánytermesztés érdekében. Tolnamegyének két kiváló terménye: a szegzárdi vörös bor és a faddi dohány. Mindkettő régi időktől ismeretes jelességéről; de — úgy látszik — nemesak a jelességben osztályosok, hanem abban is, hogy mindkettőt végveszély fényé-, geti. Mert hát amint megvan a szegzárdi szőlőnek a philloxerája s peronosporája, úgy megvan ez a faddi dohánynak is. Nem a vajfüvet ertem, mely mint élősdi a dohány gyökerére veszi magát, s kisziván életerejét elszáradásra késziti azt s azért a nép csak száritónak nevezi; s a dohány-ragyát sem értem, hanem a faddi dohány philloxeráját abban látom, hogy a faddi nép a művelési módot illetőleg nem akor haladni s marodiságát eléggé elárulja ama mondása : öregapám s dédapám is igy dolgozott, ne tanitson engem senki arra, amit oly régóta gyakorlunk. Ezenkívül azonban van a faddi dohánynak peronosporája is s ez: a kincstárnak ezen ügyiránti közönye. Mindkét hajt könnyű lenne — szerény nézetem szerint —• elhárítani; nem kell ahhoz sem szénkénege- zés, sem hordói keverékkel való permetezés, mi mind a kettő ugyancsak igénybe veszi a szőlőtermelő erszényét. Valamely létező haj orvoslására első feltétel, hogy az, akire a haj káros hatását gyakorolja, ne legyen ez iránt elfásult és érzéketlen; s ha érzi baját, ne szenvedjen abban tétlenül fatolista módra, hanem keresse orvosát. Hát Fadd község lakói már nagyonis érezhetik a nagy hajt, mely abból áll elő, hogy dohánytermelé- sők mindig kevesebb és kevesebb hasznot hajt nekik. Hogy mi a sikeres dohánytermelés Faddnak, azt csak az tudja, ki egyszersmind azt is tudja, hogy a népes Faddnak aránylag kevés s az is terméketlen homokföldje van, mely dohánytermelésre első sorban s kiválólag alkalmas. Voltak idők, midőn a faddi dohányt külföldön is szivesen vették s volt év, mely Faddnak dohányért 100,000 frt: azaz egyszázezer fton Valódi angol vízhatlan linoleum szőnyegek, ugyanilyen mosdóelök ós lamberkinok, briisseli-, velvet-, axminster-, argaman-, Smyrna-, kidderminster-, juta- és manilla — sopha-, futó-, ágyelö- és faliszőnyegek; cocos-futók és lábtörlők; ágy-és asztalterítők; különböző minőségű csipkeszövet-, gyapjú- és fantasie-függönyök; eredeti angol utazó-és gyapjú-ágytakarók; szobapadló és lópokróczok nagy választék és előnyös árban ajánl: Pirnitzer József és fia áruháza Szegzárdon.
