Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-02 / 40. szám
XXVI. évfolyam. •&0. szám. Szegzárd, 1898. október 2. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: 6 3 frt — kr. Egész évre . . . Félévre Negyedévre I B 50 „ Egyes üim a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . ... 1 frt 87 kr 100—200 „ . . 2 „ 87 „ 200—300 „ . , . 3 „ .87 „ minden további 100 szó 1 írttal töb] Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1898. évi XXVI. évfolyamának IV. negyedére. Egész évre . . • . .6 frt — kr. Félévre . . • • • • 3 fß Negyedévre • •• ,• 1 50 „ mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. A bortermelők helyzete. Ezelőtt pár évvel az egész mezőgazdaság a legválságosabb viszonyok közé jutott. A gazdaközönség, mely mér amúgy is, a nagy adón kívül tetemes terhek viselésére yolt kényszerítve, éveken át az öt forintos búzaárakkal állott szemben, mely körülbelül any- nyit jelentett, bogy itt e kikerülhetien bukás. Óriási állami és magán terhekkel s a fedezetre hivatott jövődelemnek ily csökkenésével a gazda nem volt képes megküzdeni. Minden izében ropogott a magyar kánaán s mindenki el volt készülve egy eddig soha elő nem fordult rengeteg felfordulásra. Egyszerre azonban, éppen a tizenkettedik órában, balomra dőlt minden éveken keresztül nagy szorgalommal és jó akarattal ösz- szehordott s szaklapokba irt czikkekben és röpiratokban foglalt okoskodás; a búza ára, éppen midőn azt senki sem várta, tizenhat forintra szökkent fel s a gazda fellélegzett. Azóta, habár meglehetős visszaesés jelei mutatkoznak, még is a mezőgazdasági termények oly áron értékesíthetők, hogy a fogyasztásra utalt közönség sincs túlságosan nyomva, de a gazda is megtalálja mellette számadását. A mezőgazdaság tehát azon az utón van, hogy, ha a viszonyok ismét tetemesen nem rosszabqdnak, szerencsésen kibontakozhatik a rettenetes helyzetből. Az ország azon tekintélyes gazdaosztályának a helyzete azonban, mely a bortermeléssel foglalkozik, még eddig mit sem jaI vult s minden baj, mely ezt az osztályt a tönk szélére juttatni alkalmas, tán még fqko- zottabb mértékben fentáll és fejlődik, mint a múltban történt. A bortermelőnek ugyanis időnkben háromféle veszedelemmel kell megküzdeni. Az ö egyik az óriási költség, melyet a tömegesen jelentkező szőllőbetegségek: fillokszéra, pero- noszpora s a legújabban fellépett lisztbarmat leküzdésére kell fordítania; a másik az olasz bor, melylyel a behozatali vám meggondolatlan és buta leszállítása folytán elárasztják az országot; a harmadik a mesterséges bor gyártása, melyet daczára a hozott szigorú rendszabályoknak, még nem sikerült egészben leküzdeni. Mielőtt a szőllőgazdaság súlyos helyzetét előidéző fentebbi okokkaL tüzetesebben foglalkoznánk, mindenekelőtt két téves fogalom ellen szükséges síkra szállanunk s az ezekből levont következtetések ellen kell a gazdaközönséget megvédelmeznünk, mert hiszen tán mondanunk sem kell, hogy a bortermelők ellen hangoztatott vádak az ő körükön kívül álló társadalmi osztálybeliekből erednek. Az egyik vád a következő: a bortermelők panaszaikkal betöltik az egész országot s czéljuk, hogy minden verseny kiszorításával termesztményeiket oly magas áron értékesíthessék, mely egyenesen a fogyasztó közönség érdekeit érinti közelről. Hát szó sincs róla, hogy a termelők ily önző s a tiszteséggel össze nem egyeztethető czélokat követnének. A bortermelő nem kíván egyebet, minthogy termesztménye olyan áron kerüljön forgalomba, minőt a múltban, annélkül, hogy bármely részről a fogyasztó közönség érdekeinek hangoztatása előtérbe nyomult volna, mindenkor elért. Ez, hogy példával álljunk elő, a szegzárdi vörös borra nézve a nemrég múltban, minősége szerint, hektoliterenként 20 és 30 frt között váltakozott. Mégadta a vevő ezen árt szívesen s senkiitek sem jutott eszébe a fogyasztók érdekeinek hangoztatásával a termelőket önző eljárással gyanusitani. Most azonban a helyzet következő, melyet szinte példával fogunk megvilágítani. Egy szegzárdi bortermelő, miután újabb időkben a vörös bor éppen nem keresett czikk, rendes vevőjéhez, egy bécsi borkereskedőhöz fordult tanácsért, hogy váljon jónak ígérkező terméséből sillert, vagy vörös bort csináljon-e? Melyiknek van kilátása nagyobb kelendőségre ? Nem sokáig kellett a feleletre várni, mely a következő volt: a bécsiek nem szándékoznak magyar vörös borokat vásárolni, mert ők az olasz vörös bort Bécsbe szállítva 16 írtért kapják; a, magyar borokért pedig többet követelnek ; azért a termelő készítsen csak sillert s azt iparkodjék a helyi fogyasztásnál értékesíteni. Nos tehát ezen bor ár hasonlít az öt forintos búzaárhoz, melylyel a termelő nem képes kijönni s igy tökéletesen jogosult a termelő panasza az árak és verseny miatt, anynyival inkább mert kétségtelen, bogy a fentebb említett korábbi bor árak éppen nem voltak oly magasak, mely miatt a fogyasztóközönség joggal panaszkodhatott volna. Nincs ugyanis bormérés Magyarországon, hol a bor literjét 30—40 krajczáron alul árusítanák el, pedig ez nem is jó féle magyar bor, hanem legtöbbnyire émelygős, szeszszel telitett olasz keverék. Már most vegyük a magasabb árt; ha az a kimérő a bor literjéért 40 krajczárt szed, bátran adhat a termelőnek a borért 25 krajczárt, mert az adó megfizetése után hektóliterenként még mindég 10 frt nyeresége marad. Azonban a kimérő rendesen nem elég-- szik meg ily összeg nyereséggel, hanem az áldatlan olasz bor versenyét felhasználva, iparkodik a termelőt nyomni s annélkül, hogy a fogyasztó közönség valamit nyerne, a küzdelem árát a termelő adja meg, oly értékesítésre kényszeritetvén,, mely mellett képtelen a termelés nagy költségeit fedezni. Ez a bortermelők mai helyzete, mely egyenesen a pusztulás útja. Ezen kedvezőtlen állapot előidézőjeként tehát nem szerepelhet a termelő s nem mondható tulkövetelönek, ha terméséért a fentebb vázolt igényeket támasztja. A másik a termelők iránt táplált téves feltevéssel térszüke miatt a következő czikk- ben vagyunk kénytelenek foglalkozni. b. Erzsébet királyné emléke. A szegzárdi kaszinó múlt vasárnap délelőtt fél 12 órakor nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott, hogy boldogult s megdicsőült Erzsébet királyné emlékezetét jegyzőkönyvében megörökítse, f A rendkívüli közgyűlésre, melyen B i r ó y Béla alelnök elnökölt, a tagok impozáns nagy számban jélentek meg. B i r I y Béla a rendkívüli közgyűlést megnyitva, röviden elmondotta összehívásának okát és felszólította Bodnár Istvánt, a kaszinó ékestollu jegyzőjét, hogy olvassa fel a tragikus véget ért Erzsébet királyné ő Felsége emlékét megörökítő jegyzőkönyvet. A magas szárnyalásu, megható szép 'jegyzőkönyvet itt közöljük egész terjedelmében. „Mi a szegzárdi kaszinó egyesületnek tagjai, a választmány kezdeményezésére kibocsátott meghívóból megértvén mai összejövetelünk czélját, lelkünk mély Pirnitzer József és Fiai I áruháza Szegzárdon, Garay-tér és Széchenyi-utcza. Hölgy és lányka kabátok és felöltő újdonságok; Legújabb divatú gyapjú és selyem ruhakelmék és díszítései; Uj mintázatú pangitok és velotinok; Eclieirpcűs és ficla/uJs; IolöÍgy és nri Úri ruhaszövetek, fiú és úri kalapok és mindennemű idéifiyszerü csikkéit, dús választékban raktárunkra érkeztek.-----1— Úr i ruhák teljesen kiállíttatnak. — Áru mintákkal bérmentve szolgálunk.
