Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám

1898. szeptember 25.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (39. sz.) a

postás kisasszonyra akarta ^tolni, de a kir. törvényszék a vád alól felmentette, úgy szintén a pqstamestert is, mivel a sikkasztást nem lehetett rábizonyítani, a hiányt azonban neki kellett megtérítenie.

— A vármegyei muzeum. A vármegyei muzeum ünnepélyes megnyitása a jövő hónapban, a közigazgatási bizottság napján, fog megtartatni. — Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy H e t y e y Sámuel pécsi püspök W o I i n s k y Mór esperes-plébános előtt kijelentette, miszerint egy alkalommal külön Szeg- zárdra jön s ekkor | is megtekinti a vármegyei gazdag múzeumot.

— Áthelyezés. Eáy Loránd p. ü. fogalmazót a p. ü. miniszter saját kérelmére és költségére, hason minőségben, a lőcsei m. kir. p. ü. igazgatósághoz helyezte át.

— Esküvő. Pribenazky Lajos szegzárdi kir. járásbirósági tisztviselő múlt csütörtökön délután es- kütött a szegzárdi rk. belvárosi templomban örök hűséget Németh Mariska kisasszonynak, Németh Gyula uradalmi erdővéd kedves leányának.

— Névmagyarosítás. Hedrovics Győző m. á. v. alkalmazott, paksi lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel Hevesire magyarosította.

— A vonatvezető tragédiája. A „P. N.“ írja, hogy Dombóvár mellett Gál János vonatvezetőt elgázolta a vonat. Lebukott a robogó tehervonatról, a kerekek keresztül mentek rajta és halva húzták ki a sínek közül. Gál éppen egy héttel a tragikus halála előtt nagyobb örökséghez jutott. Házat vett Dombóváron s azon gondolkozott, hogy ne lépjen-e terhes szolgálatból a magán élétbe. Mindenkinek örömmel dicsekedett: „Nem.is képzelik, milyen boldog vagyok. Eddig a nyomorúságból telt ki a részem, most már jobb napok következnek reám.“ Es kevéssel reá holtan húzták ki véres holttestét a sínek közül. A szerencsétlenségét saját gondatlansága okozta.

— Uj kaszinói tagok. A szegzárdi kaszinó folyó hó 21-én tartott választmányi ülésén rendes tagokul felvette: Borostyán Sándor p. ü. s. titkárt, Ócska y János polg. iskolai tanárt, Traiber János tanítót, Sárospataky József kir. alügyészt és L e n c z József vasúti pénztárost; vidéki tagul felvette : Á1 d o r f e r Simon kajmádi uradalmi intézőt.

— Az egyházmegyéből. A pécsi székeskáptalan mint kegyur a megüresedett bogdásai plébánia-javadalomra Sirisaka Jlgnácz beremendi segédlelkészt mutatta be a megyéspüspöknek kánoni beruházás végett. Az uj plébános legközelebb leteszi hivatalos esküjét. — Pataky Antal bogdásai ideiglenes adminisztrátort a főpásztor, Beremendre küldte segédlelkésznek. •

— Esküvő. Folyó hó 17-én a délutáni órákban esküdött örök hűséget Csertán István járásbirósági hivatalnok a szép és kedves Tóth Sárika kisasz- szonynak, özv. Tóth Pálné ref. lelkészné leányának. A polgári esketést Klein Endre Gyönk község főjegyző, az egyházi esketést pedig Varjas Gábor felső-nyéki ref. lelkész tartotta s igen szép és megható beszédet intézet a fiatal párhoz.

— Szárnovszky Ferenczet, a Garay-szo- bor zseniális alkotóját, a miniszterelnök megbízta Pálffy Miklós szobrának elkészítésével. Szerződés szerint Szárnovszky 20,000 forintot kap a szobor elkészítéséért.

== BllCSU-estély. A „Szegzárdi tisztviselői társaskörében folyó hó 22-én bucsu-estélyt tartottak a katonasághoz távozó négy fiatal tag tiszteletére. Az egyesület nagytermében mintegy 40-en foglaltak helyet a fehér asztalok körül s jó étvágygyal fogyasztották el az ízletes vacsorát. Vacsora alatt Sáfáry László, egyesületi elnök, búcsúztatta el a távozni kó- szelő tag társakat, kik névsjeriht Pelcz Szilárd és Sipos István posta- és távirótisztet, Laurencsics Gábor kórházi és Kogelbauer Lajos törvényszéki hivatalnokok voltak. Ezután Tamő Antal kir. adótiszt olvasta fel érzelemteljes szép alkalmi költeményét/ Pelcz Szilárd pedig maga és társai nevében emelkedett szellemű beszéddel köszönte meg a megjelentek szives ováczióját. Beszéltek még Boda Vilmos orsz. képviselő s Borzsák Endre ref. lelkész, s még többen. Az estélyen bár zene az országos gyászra való tekintetből nem volt, mindvégig vidám hangulat uralkodott.

— A „Bátaszéki Kathojikus Legény-Egylet“ 1898. évi szeptember hó 25-én a „Király“ vendéglő kerti helyiségében saját könyvtára javára tánczczal egybekötött zártkörű szüreti mulatságot rendez. Belépti-dij személyenkint 30 kr. Kezdete délután fél 4 órakor. Felülfizétések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kedvezőtlen idő esetén a szüreti mulatság október 9-én tartatik meg. — A mulatság sor-. rendje: 1. A szüretelők a kath. legény-egylet helyiségéből átvonulnak zenekisérettel a „Király“ vendéglőbe. "2. A kisbiró dobszóval hirdeti a hegybiró választást. 3. A hegybiró választása. 4. A hegybiró programm-beszéde. 5. A Peleskei nótárius érkezése és beszédje. 6. A csősznők és csőszök felvonulása.

7. A szüret megkezdése. 8. A szedők zenekiséret melletti bevonulása. 9. A szőlőkoszoru kisorsolása.

10. Szőlő sajtolás. 11. Must elárusitása csősznők által.

12. Ropogós csárdás. 13. Estebéd. 14. Táncz.

— Jóváhagyott alapszabályok. A tamásii járási községi jegyzők egyletének alapszabályait a belügyminiszter a jóváhagyási záradékkal ellátta.

— Munkaszünet a nemzeti gyász miatt. Erzsébet királyné temetése napján Hidján munkaszünetet tartottak Bezerédj Pál fenkölt gondolkozásu föld- birtokos rendeletére a pusztai cselédek. Jegenyés pusztán pedig Bezerédj Andor es. és kir. kamarás intézkedésére múlt hétfőn szünetelt a munka, hogy a pusztai nép is megjelenhessen a hidjai templomban megtartott gyászistenitiszteleten, melyet Fehér Márton szerzetes mutatott be a Mindenhatónak a tragikus véget ért legjóságosabb magyar királyné lelki üdveérL

— Hányán vették fel a bérmálás szentségét ? A pécsi megyés püspök a folyó hó 20-án és 21-én Szegzárdon megtartott bérmáláskor összesen 1730 gyermeket bérmált meg, és pedig 1200-at a belvárosban, 530-at az újvárosban.

— Húsz ezer talicska. Per ez el Decső, Lukács László meg egy iró.

Nemrégiben P e r c z e 1 Dezső belügyminiszternél látogatóban volt Lukács László pénzügyminiszter, meg egy ismert iró. Az iró mesélte el a két miniszternek ezt a jóizű dolgot.

— A füldmivelési miniszter, a mikor nagyban dühöngtek a sz »eziaíistikus mozgalmak a vidéken, leküldötte egyik hivatalnokát. Megbízta, hogy a szo- czialisti érzéiű és kenyér nélkül való embereknek adjon mankót. Azon a vidéken minden iparok között legnagyobb lendületnek a talicska ipar örvendett. Ezért a miniszter felhatalmazta emberét, hogy 20.000 talicskát, darabját 1 frt 60 krral számítva rendeljen meg.

A hivatalnok inkognitóban jött meg és felhivatta a szoczialista kolomposokat; feljöttek mind.

— Urak — szólt a megbízott — hallom, hogy maguk talicskacsinálással foglalkoznak ?

— Hát az volna a mesterségünk.

— Nekem talicskára van szükségem. Menyiért csinálják darabját?

— Hát egy forint húszért, meg egy 40-ért. Ki micsodás. Attól függ minő iából vagyon az talicska.

— Igen ám, de nekem nem egy talicska kell, se nem tíz, se nem száz 1 . .

— No, no! Hát mennyi, — hülledestek, csak nem ezer?

— Annál is több: 20.000!

A talicskások szava elveszett. Hiszen ennyi talicska a világon sincs.'

— És ha én húszezred rendelek, menyiért csinálják a darabját?

— Azt meg kell gondolni!

Hát gondolják meg kendtek.

A tálicskások délután ögyelegtek vissza.

— Nos hát meggondolták, menyiért csinálják?

— 1 forint 80 piz lesz darabonként az ára, szólalt meg a talicska kolompos.

— Emberek, emberek! Mi jut az eszükbe? Hiszen még egy tuczat is olcsóbb, mint magában egy. Hát még 20.000. Gondolják meg.

. — Mi pedig nem csináljuk olcsóbban még a török császárnak se, törtek ki az atyafiak. A kiküldött hivatalnok elhatározta, hogy jelentést tesz erről a furcsa esetről s ha a 4000 frt többletet megkapja, akkor áll velük ismét szóba. Hát ha addig meg is puhulnak.

Kiment a vonatra s egy pohár bor mellett várta a vonatot. Várakozás közben megpillant egy embert, a kiről föltette, hogy szintén talicskás. Melléje ült.

— Jó estét bácsi!

— Adj Isten!

— Mondja csak bácsi, én nem értem a dolgot. Hogyan van az, hogy ha egy talicskát csinálnak, hát az egy forint húsz vagy harmincz; én meg húszezret rendeltem meg, az meg egy frt 80 kr.

— Halottam róla! — felelt az öreg paraszt. Hát hogy a szó köztünk maradjon, én tudom annak az okát. Ez úgy vagyon, hogy ha valaki tiz talicskát rendel, akkor a kincstár erdőből lopjuk hozzá a fát. De már húszezer talicskára valót lopni nem lehet, a fát pénzért kell venni. Ez az oka.

Arra csöngettek, jött a vonat és ment a megbízott. *

A hogy ezt a históriát az iró elbeszélte Per- czel és Lukács minisztereknek, Lukács megszólalt.

— Nem hiszem én ezt!' Olyan anekdota az egész . . .'

— Perczel minisztertársa vállára tette a kezét és mosolyogva szólt:

—: Laczi, — én elhiszem.

— Hivatalos helyiség változtatás. A szegzárdi m. kir. államépitészet hivatalos hetyiséget változtatott. A hivatal ugyanis a Bezerédj István-utcza 23-ik számú házba költözött, a szegzárdi adóhivatal átel- lenébe.,

— Véres verekedés. Múlt vasárnap délelőtt Si- montornyán a falu végen levő czigánykunyhó előtt K o 1 o m p á r György simontornyai és G ó m o n József kocsolai kolompár czigányok szóváltásba keveredtek, de előzőleg mind a kettő jól bepálinkázott. Górnom József a felesége után jött, azt akarta haza csalni, de az asszony sehogy sem ment vele. Gómon felesége is kijött a sátorból, s akkor félj és feleség között lett perpatvar, mely idő alatt Kolompár György, kit a sok pálinkaivás elálmositott, lefeküdt mintegy tiz lépésre a kunyhótól a földre s ott elaludt. Midőn Gómon látta, hogy feleségét semmikép sem képes rábírni, hogy vele haza Kocsolára menjen, dühbe jött, felkapott egy a közelben levő akáczfa karót s az alvó Kol ompár Györgyöt úgy homlokon vágta, hogy annak homlokcsontja azonnal betörött s eszméletlenül feküdt a földön. Gómon Józsefet a csendőrség- azonnal letartóztatta, s a gyönki kir. járásbírósághoz, szállította, hol is most vizsgálati fogságban van. A vizsgálatot M e g y ey y Dezső kir. aljárásbiró vezeti.

— A legjobb orvos. Ki ne ismerné Szegzárdon Danit, ki magyar attilában szolgálja az igazság csarnokát? A ki ismeri, bizonyára résztvéttel értesül arról, hogy szegény Danit, a kánikulai hőség daczára a harmadnapos hideglelés kínozta. — Megadólag tűrte szegény ember a sorsiul reá mért eme csapást, s vaczogó fogakkal teljesité kötelességeit. — De végtére is, a midőn nem használt már a mediczina gyanánt bevett geberdus, a mi Danink orvoshoz folyamodott, s kihez ment volna, mint a község nagyon ismert orvosához. — Oh de fátum, nem vala otthon, de abban a reményben, hogy nem sokára megjövend, Dani átvonult a túlsó, árnyékos oldalra, s betegségének teljes kínjával epedő szemekkel várta hírneves orvosunk haza érkeztét. — Nem jött. — Már-már majd összeroskadt, midőn ismerős hang ekként szólitá meg: „Nó mi a baj Dani?“ — Nagy az én bajom, tekintetes uram — lön a válasz fátyolozott hangon, — a hideg lel ebben a nagy hőségben, s az orvos urat várom, hát ha valami jó cseppeket írna a bajom ellen. — Csak ez a baj ? akkor nem kell várni az orvost, menjen el Magyarékhoz, igyék egy liter vörösbort, meglássa vége lesz minden betegségnek. — Dani igében szeget ütött ez az épen nem kellemetlen ajánlát. A jó tanácsadót, a ki nem volt más, mint a megyei állatorvos, rögtön megkérte, hogy az ajánlott gyógyszert Írná fel egy kis papírra, mit az szívesen meg is tett, a becses nevét is alá bigyeztette. — Dani barátunk kezdett már felmelegedni, hogy ezen állapota ne változzék, el is ment az ajánlott helyre, a hol a liter vörösbort alaposan el is fogyasztotta. — Fizetés helyett azonban az aláirt re- czeptet adta át, mit készpénznek el is fogadtak, igy tehát Daninak az orvosság mibe sem került, s teljesen meggyógyulva ajánlgalja minden szenvedőnek az ő jó orvosát, — a kit — midőn fizetnie kellett, majd a Dani betegsége fogott el.

— Lopás a padlásról. Varga György regöl-yi lakosnak a háza padlásán tolvajok jártak a napokban- A padlásajtót befeszitvén, elvittek onnan több zsák búzát és kukoriczát. Az .ismeretlen tolvajokat még nem sikerült kinyomozni.

— Csendőrség Bátán. Bátai levelezőnk már többször kifejtette azon indokokat, melyek nagyon is sürgetik, hogy Báta mielőbb csendőrséget kapjon. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a belügyminiszterhez felterjesztést intéz a Bátán felállítandó csendőrség tárgyában. így tehát remélhető, hogy a miniszter el fogja rendelni a kért csendőrszakasz létesítését.