Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
XXVI. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1898. szeptember 25. TOLNAMEGYEI KÖZLÖK KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 fit — kr. Félévre .....................3 „ — „ Negyed évre .V. -I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. JTyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . '. . 1 frt 87 kr 100—200 „ ... 5 B 87 „ 200—300 r ... 3 „ 87 r minden további 100 sző l írttal több I Tolnavármegye gyásza. | Ólomszürke fellegek borították a még tegnap is mosolygó kék eget s az őszi eső permetezése adta hozzá a keretet, mintha csak a természet is gyászba borult volna, midőn Tolnavármegye immár megdicsőült nagyasszonya emlékének hódolva, S z é c h enyi Sándor gróf főispán külön meghívójára, közgyűlést tartandó, egybegyülekezett. A sok politikai küzdelem lezajlásáról nevezetes vár- megyeházi diszes nagyterem, ma feketébe öltözött alakokkal telett meg, kik a meghatottság kétségbevonhatlan jelei közt, néma csendben hallgatták a főispán által sokszor a megindulástól fátyolozott hangon elmondott következő remek beszédét: Mélyen Tisztelt Közgyűlés ! A középületeken lengő gyászlobogó tökéletlen hirdetői azon mélységes gyásznak, mely minden helyesen gondolkozó magyar szivében honol, hogy Felséges Asszonyunk, Erzsébet magyar királyné hült teteme f. hó 17-én ősei sirboltjába örök nyugalomba helyeztetett. Áldott szivét gyilkos tőr átszurta, nem dobog az többé nemzetünkért. A magyar parlament gyászkoszoruja ott hervad sirján. A magyar földön nyílott virágok hulló pora utolsó üdvözletként egyesülni fognak annak hamvaival, ki életében szivét nékünk adta. Istennek e remeke, csak rövid tündöklésre volt hivatva, de mint az északsark vidék napja rövid ragyogásában is sugarai melege mennyi életet, mennyi nemest, mennyi jót, mennyi virágot fakasztott maga körül. Felséges Urunk gondteljes napjaiban leghivebb támaszát, gyermekei szerető anyát, a női erények mintaképét siratja benne a monarchia egyik fele; de mi, magyarok mindannyinál többet vesztettünk, mert a hála örökös és szent köteléke fűz emlékéhez. Történelmünk emléklapjai tanúskodnak magyar királynékról, kik babért fűztek Szent-István koronájára, kik hazánk hatalmi állását növelték, de 0, a nő a legnemesebb fegyverével, a szeretettel küzdött a legnagyobb diadalt aratta, mert Királyunk szivét vívta vissza hazánknak. Annyi bájt, annyi fényt ragadott el tőlünk az ádáz sors, mert nem most, de már 10 év előtt érte Ot a halálos sebzés, melytől háromszoros érczmelvért ndtn óvhatta meg, sem a királyi palást bíbora, sem környezete szeretetteljes gondozása, mert az anya szivét érte a halálos seb. Megtört nemes lelke élt, de csak azért, hogy á távol a trón fényétől, az emberek zajától, csendes magányban rejtse sajgó fájdalmát. Ott, hol gyógyulásra nincs remény, hol a vigasz kifogyott, ott a sir pihenés, a halál áldás lehet. Istennek, a Mindenhatónak kezében van a nemzetek, királyok, hatalmasok és szegények élete egyaránt és a véges emberi ész hiába kutatja a sors rejtélyeinek miértjét. A Gondviselés rejthetetlen bölcseségében és irgalmában a legsúlyosabb csapással egyszerre az enyhülés balzsamát csepegteti vérző sebeinkre; alig egy arasznyi idő választ el bennünket azon időtől, midőn villámcsapásként ért el hozzánk a rettenetes merénylet hire, mely fájdalom fellázadó keserűség és megdöbbenés harczát kelté szivünkben; és ma Uraim Isten akaratában való megnyugvás, a szeretet, kegyelet és részvét megható nyilvánulása szorítja ki országszerte a vad felháborodást. Mélyen sújtott Urunk és Királyunk népeihez intézett megható szavaiban mint delejtü reámutat a magasztos, igazi keresztény felfogásra. Felséges Asszonyunk iránti ragaszkodásunk élni fog sziveinkben mig magyar lakja e hazát! Erzsébet királyné nevét áldani fogja az utókor, ki mint külföldi származású megérté a magyar nemzetet, mielőtt még nyelvét beszélte, szavát értette, kinek utolsó haldokló szava magyar volt. Győzzön bár a megadás, a nemesebb érzület ereje, nem fojthatjuk el a feletti megdöbbenésünket, hogy létezett Isten képére teremtett emberi lény, ki megfontolva hidegvérrel mártá gyilkos tőrét egy nő szivébe, melyből csak irgalom és vigasz fakadt mindenki számára, ki bizalommal hozzáfordult. Rettenetes a tudat, hogy a 19-ik, a műveltség századában létezik örjÖngőknek bandája, — mert politikai pártnak ezeket nevezni nem lehet, — mely fenevadak módjára szedi áldozotját, gyászba borítva országokat! A kedélyek tengerzajlásához hasonló hullámverései közben egy érzés uralta a sziveket, ez hangzott el paloták és szegények kunyhójában és az agg Királyunk iránti kimondhatatlan részvét, ki élete boldogsága, családi élete romján feljajdulva, de meg nem törve áll uralkodói kötelessége élén, ki sajgó fájdalom közepette átérzi népei szeretetét és ebben vigaszt talál. Tudom Uraim, hogy a mindig nemesen gondolkodó Tolnamegye osztatlan érzését fejezem ki, azon inditványomnak, hogy hódolatteljes felirattal fejezzük ki határtalan részvétünket és fájdalmunkban meg- kettőztetett alattvalói ragaszkodásunkat. Örökítsük meg jegyzőkönyvünkben az utókor részére e nehéz napok gyászos emlékét! A közgyűlés egyhangú helyesléssel fogadta a főispán azon inditványját, hogy hódolatteljes felirat intéztessék 0 Felsége a királyhoz; valamint helyeslő tudomásul vette azon főispáni jelentést is, hogy a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményjében lőcsben a temetésen megjelent s a királyné koporsójára koszorút helyezett. Dőry Pál alispán olvasta fel erre a felirat következő tervezetét: FELSÉGES CSÁSZÁR ÉS APOSTOLI KIRÁLY! LEGKEGYELMESEBB URUNK! Azon megmérhetetlen, veszteség, mely Felségedet a Királyné, imádva szeretett Felséges Asszonyunknak megrendítő váratlansággal bekövetkezett halála folytán érte, lesújtó gyászszal borit el bennünket s e honnak minden fiát. Roskadozva, tehetetlenül állunk meg e szörnyű való előtt, s gyarlóságunk csüggesztő tudatábul aggódalmak alakjában sötét felhők szállnak fel hazánk égboltozatára, melynek jóságos napja, legtündöklőbb csillaga hullott alá imádott Nagyasszonyunk eszményi életének kialvásával. Aggódva kérdjük önmagunktól, hogy Felséges Urunk és Királyunk — ki a földi élet fájdalmainak legirtózatosabbjait O vele, a boldogulttal egyesülten átszenvedte már, ezt a véghetetlen uj csapást is elviselni képes lehet-e? A Gondviselésben vetett hitünk mellé is oda furakodik a kérdés, hogy azt a szinaranyból való szent kapcsot, mely egy nemzetet királya szivéhez erősített, elvetemült ember ocsmány keze miként érint- heté ? Azt a drága repkényt, mely törzset és koronát viharoktól óva mindig tiditőleg edzett és tartott együvé széntségtelen kéz miként téphette szét? E kínos aggódalmaink és bánatunknak tájtalan sötétségében tévelyégvén, szivünk sugalma a fájdalom útjára indít bennünket, hogy azon haladva Golgothánk legmagasabb pontjára érve, Felséges színe elé boruljunk és ott ha vigaszt nem is, de legalább némi enyhülést keressünk, s nyújthassunk a nagy, a meg- oszthatatlan bánat együttes viselésében. Milliók vagyunk, kik Felséged bánatát egész súlyában szivünkben hordani meg sem szűnhetünk. Bánatunknak ezen szent közösségében pedig alattvalói törhetlen hűségünknek egy újabb elmul- hatatlan alapját egyben zálogát tiszteljük. Hitet, reményt merítünk belőle, balzsamot is nemzetünk seb- jére abból a milliók könyeiből vegyitünk: keresztény megadással és bizodalommal fohászkodván a Minden- ség alkotójához, hogy a magyarok Királyának apostoli erejét hagyja meg épségben még sokáig, fájdalmait pedig enyhítse népeinek hűsége, szeretete és boldogságával, a feledhetetlen Hitves, a legszentebb, az imádott Védanya tiszta emlékezetének halhatatlanságánál. Ezért esdekelve, ezért küzdve maradtunk mély alattvalói hódolattal Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának Szegzárdon, 1898. évi szeptember hó 24-én tartott rendkívüli közgyűléséből. A törvényhatóság nevében: Dőry Pál, alispán. Egyhangú helyeslés hangzott fel erre; valamint akkor is midőn Bernrieder József indítványozta, hogy a főispán ur beszédje egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktattassék; hogy a királyné szobrára 1000 korona felajánltatván, egyúttal erre a czélra megyeszerte gyűjtés rendeltessék; végre, hogy a vármegye hat hónapon keresztül levelezései gyászkörzetben történjék. A közgyűlés befejeztetvén, a bizottsági tagok a gyászmagyarba öltözött főispán vezetése alatt a belvárosi r. k. templomba vonultak s ott a Wosinsky Mór esp.-plébános által nagy segédlettel tartott gyászmisét végighallgatták; kellemesen érintette a jelenvoltakat azon körülmény, hogy a szegzárdi dalárda a mise alatt gyászdalokat énekelt. A dalárda által énekelt darabok utolsója, a Himnus volt, melyet az egész templomi közönség állva hallgatott végig. Pirnitzer József és Fiai áruháza Szegzárdon, Garay-tér és Széchenyi-utcza. Hölgy és lányka kabátok és felöltő újdonságok; —Legújabb divatú gyapjú és selyem ruhakelmék és díszítései; -i— Uj mintázatú patáitok és veloat»ok; Eclistrpols: és ficlvcLls; Ixölg^ és -u.ri :r^3ra^l^encLől^; Úri ruhaszövetek, fiú és úri kalapok és mindennemű idényszerű czikkek, dús választékban raktárunkra érkeztek. Úri ruhák teljesen kiállíttatnak. — Áru mintákkal bérmentve szolgálunk.
