Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
2 Isteni tisztelet a szegzárdi eu. ref. templomban. Bor zsák Endre ev. ref. lelkész folyó hó 18-án isteni tiszteletet tartott, mely alkalommal a következő szép imát mondotta: laacLaSzivet lesújtó fájdalom jajéval Jelentünk meg házadban Istenünk ! Es esdve kérünk: gyógyír balzsamával Kötözgesd be, tátongó, mély sebünk ! Nem egyes ember buzgó, szent imája, Repül ma égre, s nem felekezet, Hanem, kinek csak Magyarhon: hazája, Mind bízva nyújt Hozzád kulcsolt kezet. A nemzet gyászol — — jó anyját siralja — S az árvák milliója felkiált: óh égi felség! nemzeteknek atyja, Vigasztald a hazát és a királyt! lm gyász könyüink mostan összefolynak Dicsőséges szent trónod zsámolyán, És hangos jajjal égre felzokognak: Egy árva nemzet s egy özvegy király! — — Király és nemzet — hogyha összetartnak =| Csodát tehetnek máskor — jól tudod! — De szörnyű gyászát most a bus magyarnak : Nem oszlathatja más, mint szent karod! ! . . Mély bánatában jó öreg királyunk S szegény hazánk Előtted térdre hull És esdve kér, Te tégy csudát minálunk : Törölj könnyet szemünk pilláiról! — — — Te vagy király, kitől fél s reszket ég 1 föld Kinek hatalmad mindenségbe’: nagy ! — j— De jótevő és édesen szeretve Áldó atyánk* — — az is1 az is Te vagy I — * Imádkozunk hát Hozzád óh hatalmas De jóltevő és áldó szent atyánk, Hogy annak az országos ravatalnak Szüntesd meg szörnyen sújtó bánatát! — — Sok sorscsapás által levert királyunk Nemes szivét gyógyítsa szent kezed És Gileád balzsamára találnunk Engedj minket is, siró nemzetet! . . . Az angyalarczu és szivü királynét, Hazánk szelidlelkü nagy asszonyát Emeld magadhoz, ahol nincsen árnyék Látni örök dicsőség szent honát! . . . Ámen. A szegzárdi izr. hitközség f. hó 21-én tartott megdicsőült királynénk lelki üdvéért gyászistentiszteletet. A tágas templom mely választékos ízlésről tanúskodó módon volt a gyász jeleivel díszítve, egészen megtelt az ünnepélyen résztvett gyászoló közönséggel, melynek soraiban ott volt a megyei hatóság és a kir. törvényszék Döry Pál alispán és Selcz József törvényszéki elnökkel az élén. Jelen voltak továbbá a királyi ügyészség, a járásbíróság, a pénzTARCZA. Erzsébet királyné. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Közel egy fél évszázada, hogy a magyar nemzet november 19-ét ünnepnapjai közé sorozta. E napra esett Erzsébet királyné névnapja, ez tette e napot a magyar nemzet előtt ünnepnappá. Nincs e honban senki se, a kinek ez a kérdés lebegne az ajakán hogy, — ki volt azaz Erzsébet királyné, mert nincs itt senki, a ki ne tudná, hogy ki volt ez a nagy, fenkölt jellemű nő. A napkeleti regékben, mesékben olvastam, hogy egy hős elment világot látni, hirt, nevet, dicsőséget szerezni. Hetedhét országon is túl, egyszer csak a sötét országba jutott. Volt abban az országban rét, a melyet kristálytiszta patakvize öntözött. Volt abban remek lombosfáktól koszoruzott hegy, arany kalásztól rengő rónaság, virág, pazar pompájú illat és növény világ. És ezeket ragyogó fénysugár aranyozta be. Mégis sötét volt az ország. Sötétté tette az a mérhetlen gyász, a mi az országban volt, a mit mutatott a sok gyászlobogó, a lakosság ruhájáról alá folyó gyászfátyol. De legjobban mutatták az ország sötétségét az emberek arczán legördülő könyek, az arczokból kiolvasható mérhetlen bánat. Hol van ez az ország, — ne keresse senki messze keleten, itt van ez, a mi édes, kedves hazánk. Ez az a napkeleti mesében is feltalálható sötét ország, a melyben híjában van annju virág, bájos völgy, remek rónaság, még is sötét itt most minden. ügy igazgatóság, a tanfelügyelőség, a főgimnázium és polg. iskola igazgatói és tanári testületéi és a nőegylet. A templomi vegyeskar megható szép gyászéneke után dr. Ungár Simon rabbi hatásos szónoklatban méltatta megdicsőült nagyasszonyunk erényeit és a magyar nemzet iránti gondviselésszerü kegyességét különösen a gyász és rettegés ama idejében, midőn a dicsőséges harczok után levert nemzetünk ^gjotybjAi ellen volt emelve a bosszuállás sújtó karja. A megdicsőült lelki üdvéért és az uralkodó életéért elmondott gyönyörű ima után a kar énekével a gyászünnepély véget ért. Felemiitendőnek tartjuk még, hogy I hitk, elöljáróság elhatározta, miszerint a megdicsőült királyné temetésének napjától számítandó 30 napon át halotti mécset éget és ezen időn belől minden istentisztelet alkalmával a halottnak lelki üdvéért imát mondat. A tizedik izraelita község-kerület nevében Leo-‘ pold Sándor kerületi elnök a királyhoz részvétfelira - tott küldött, melynek szószerinti szövegét a következőkben adjuk: CSÁSZÁRI ÉS APOSTOLI KIRÁLYI FELSÉG! LEGKEGYELMESEBB ŰRÜNK! Inkább könyekben, mint szavakban ömlenek melyen sebzett, bánatos szivünkből ama búérzelmek, melyek egész lényünket átrezgik, a nagy, a kimond- hatlan nagy csapás folytán, mely páratlan, angyali jóságú Királynénk hirtelen elhunyta által Felségedet és a Hazát érte. A prófétával feljajdulunk: „Tekintsetek felénk, nézzétek, van-e seb a mienkhez hasonló !“ Csak sírni tudunk, könyeket, keserű könyekét hullatunk, de fájdalom, a határtalan veszteséggél szemben, egyetlen vigasztaló szóval sem közeledhetünk Felséged legmagasabb trónjához! Érezzük: Könyek- kel könyeket szántani nem lehet! Templomaink gyászba borultak, imákat rebegünk a Mindenhatóhoz megdicsőült Királynénk, Hazánk ezen jóságos nem- tőjénék lelki üdvéért és midőn emberi gyarlóságunk tudatában vallásunkból merített megadással elmondjuk : „Isten adá, Isten vévé a 'dicsőültet. Legyen az Örökkévaló neve áldott!“ egyszersmind legforróbb fohászainkat küldjük az Egek Urához: Tartsa meg jóságos Atyánkat, szeretett Királyunkat, az egész világ által, méltán csodált lelki erejében, hogy e nehéz csapást elviselhesse, óvja meg minden további bú- és bánattól, áldja meg állandó egészséggel, liosz- elettel, hogy az igazságos jogara alatt álló milliók javának szentelt atyai gondoskodását boldogan és bol- dogitóan még soká, igen soká folytathassa. Kik alattvalói hűséggel vagyunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek Szegzárd, 1898. szeptember 16-án legalázatosabb szolgái a tizedik (tolna- és baranyamegyei) izr. községkerület Leopold Sándor, kér. elnök. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (39. sz.) zánkat érte. A jó királyné, a kinek névnapját majd félszázadév óta örömmel ünnepelte a magyar, nincs többé. — meghalt. A nemzet mélységes gyászát mutatják az épületekről leloggó gyászlobogók, a ruhákat körül övedző gyászfátyolok és mindennél jobban a szemekből aláhulló bánat könnyek, az arezokon visz- szatükrözödő mérhetlen szomorúság. Erzsébet, a magyar nemzetnek majd félszázad óta királynéja, védőasszonya nincs többé. Egy nyomorult orgyilkos vette el életét, azt a drága életet, melyet a magyar nemzetnek csak egy istenség tudott adni, a melyet csak egy istenség tud a nemzetnek kárpótolni. Szeretettel simultunk hozzá, bizalommal közeledtünk feléje mert az első pillanattól kezdve a mikor a miénk lett, mindég édes gyermekének tekintette a magyar nemzetet. Könnyes szemmel, sajgó szívvel állunk koporsója mellett. Előttünk a múltban az a sok, kedves lebilincselő emlék, az a biztató és bátorító, kitüntető szeretet, a melylyel bennünket elhalmozott; hátunk megett a sötét jövő, a melynek előre vetett árnyékában minden lehet, csak az ő, bennünket támogató szerető, védő, oltalmazó, segítő áldott keze nem lesz meg. Mivel adózzunk, mivel rójuk le szeretetünket iránta ? Mint a jó gyermek a ki rajongással szerette azt az édes anyát a ki őt minden lépten nyomon szere- tetével halmozta el, édes anyja halála alkalmával visszagondol annak múltjára, kedves cselekedeteire: úgy tegyünk mi is a mi szeretett királynénk halála 11 1 I 1 T» .. 1 1 rí . . . . . , 1898. szeptember 25. TolnaTolnáról Írják lapunknak: A pécsi püspök körrendeleté értelmében a magyar nemzet védasszonyának Erzsébet királynénak lelki üdvéért szeptember 19-én oly fényes gyász istenitiszteletet rendezett Tolna közönsége, hogy annak nagysága húen visszatükrözte mindnyájunk mérhetetlen fájdalmát. A templomba lépve — melyet zsúfolásig megtöltött a bánatos közönség —■ igen komor hangulat uralkodott. Az oltárok gyertyatartói fekete szalaggal bevonva, a padok fekete lepellel takarva, az óriási katafalk délszaki növényekkel, fekete szalagos gyertyákkal, gyönyörű élővirág koszorúkkal gazdagon feldiszitve nagyon szomorú benyomást gyakorolt a szemlélőre. A ravatal tetején egy fehér virágokból készített kereszt és ugyanilyen virágokból kötött gyönyörű korona diszlett, oldalán pedig a legyező és keztyü jelképezte a nagy halott iránti kegyeletes emlékezést. A szentmisét Yárady Géza aranykeresztes tábori lelkész végezte Kopári Gyula és Mayer Tódor tiszt, lelkészek segédlete mellett. A gyászmisére megjelent | a katonaság, de csak | templomon1 kivül állhatott fel, továbbá Tolna község elöljárósága, Tolna község képviselőtestülete, a tolnai uradalom tisztikara, a tanitókar a gyermeksereggel, a pénzügyőrség, a tolnai kör tagjai valláskülönbség nélkül, a tolnai iparosok olvasó-egyesülete gyászlobogóval, a tolnai róm. kath. olvasókör, a tolnai tűzoltóság gyászlobogóval, a községi ovoda növendékei óvónőjük vezetése alatt gyászlobogóval és ,az ájtatos hivek olyan száma, a mennyi csak a templomba bepréselhette magát. Szándékosan hagytam utoljára a tolnai nőegyletet, hogy a figyelmet annál inkább reá irányítsam. Ezen egyesület a templomban szemlélhető gyászpompa kifejtésében és berendezésében óriási tevékenységet fejtett ki úgy annyira, hogy fáradhatlan szorgalmuk és áldozatkészségük nyilvános elismerésében alig jöhetünk eléggé korán. Bárhova tekintettünk e napon, a nőegylet választmányának, de különösen Borbás Istvánná, Tenczlinger Lajosné és Sker- tics Irma úrnők kezeinek nyoma mindenütt meglátszott. Megtörtént azon hallatlan eset, hogy nevezett úrnők saját költségükön felmosatták, kisepertették és leporoltatták az egész templomot, a milyen esetre nálunk a legöregebb emberek sem emlékeznek. —*----------Hja! azt csak nem kívánhatjuk, hogy még az ilyen kicsinyes dolgokkal is a hittanács bíbelődjék. — Megható volt a nőegylet .felvonulása teljes gyászban. Zászlójuk szalagján e felirat volt: Erzsébet, szeretettkirálynénk gyúszos halála emlékére —• a tolnai nőegylet választmánya. A magas ravatalt jobbról balról fehér ruhás és fekete vállszalagos kis leánykák sorfala állta körül, hasonló öltözékben állták körül a nagyoltárt az ovoda leánynövendékei is. A kóruson a templomi vegyes énekkar megható gyászénekeket zengett, melynek végeztével az iskolásgyermekek tanítóik vezetése mellett vissza mentek iskolájokba és itt minden ősz kezetünkben azt a hosszú időt, a mig Erzsébet királyné szerető édes anyja volt hazánknak, emlékezzünk meg róla és az ő tetteiről e szomorú órában. Varázsoljuk vissza képzeletünkbe az ő nemes működését, a mit hazánknak a magyar nemzetnek érdekében kifejtett. Hisz a bánat, a mely ma sziveinket eltölti nem fokozható, hisz a könyzápor, a mely a nagy királyné gyászos halála alkalmával szemeinkből kifolyt már erőssebbé nem tehető; hát szüntessük meg kissé szivünk fájdalmát s szeretetteljes fiúi ra-, gaszkodással vessünk egy-két pillantást életére arra az életre, a melyből mig élt nemzetünk reményt, bizalmat nyert a jó iránt, most pedig, hogy meghalt, megdöbbenés és kétség fogja el lelkünket, hogy vájjon mi lesz ezután? Ad-e a gondviselés a magyarnak egy második Erzsébetet, egy olyan édes anyát, a ki a trónon oly szerető kézzel egyengesse a nemzet nehéz életfolyását, mint tette ő. Erzsébet bajor királyi herczegleányt 1854. év ápr. 24-én vezette oltárhoz I. Ferencz József ausztria császára, magyarország apostoli királya. Az ifjú királynőről annyi szépet és nemeset beszélt környezete, hogy a magyar nemzet reménységgel telve nézett a jövő elé s az akkori szomorú s nehéz viszonyok javulását tőle várta. A nemzet reménye lassankint bár, de fokozatosan teljesedésbe ment. Az esküvő napján a fiatal uralkodó megszüntette honunkban az ostrom állapotot, sok politikai fogolynak megnyittatta börtöne ajtaját. A fiatal királyné boldog volt, hogy uralkodónévá levése első pillanatában már örömöt okozhatott a magyar nemzetnek. Az ostrom állapot megszüntetése, a
