Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
1898. szeptember 18. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (38. sz.) 3 kedet, mely oszlassa a nagy bánat komoly, komor fellegét, hogy — mint keresztyének — még eme borzasztó esetben is nyerjünk némi vigasztalást, ama tudatban, hogy semmi sem történhetik e világon a te tudtod és akaratod nélkül! . . . Hogy te mindent bölcsen rendelsz el a nagy világban ! A természeti eget — bonunk határi fölött — rég idő óta nem borítja egy ártatlan bárányfelleg sem — s ime most a szent haza egét egyszerre és váratlanul oly viharosan sötét, gyászosan fekete fellege borította be a nemzeti nagy csapásnak!-------Óh nagy Isten! esdve kérünk, forditsd meg a dolgok folyását s borítsd el jótékonyan esőző fellegekkel a természeti eget, hogy a föld népe örülhessen az isteni áldásnak, mely onnan felülről száll alá; — ellenkezőleg — engedd újra kiderülni, felragyogni a Haza egét, hogy a Felséges, nemesszivü nagv királynéért hullatott tenger-köny szivárványában, mely feltűnt a honfi gyász sötét fellegén: ragyogjon fel egy szebb jövő reménye, hogy él az Isten, boldog lesz e hon!-----------A sokat szenvedett kedves királynénknak adj csendes nyugtot óh Uram! jó és bölcs királyunknak add a keresztyéni megnyugvás lelkét, — nekünk pedig mindnyájunknak küldd el isteni sz. lelkedet, a ki bölcsen élni, erényt követni, felsőbbséget tisztelni, hazát szeretni tanítson a te szent nevednek nagyságára, a te nagy nevednek dicsőségére! Ámen. Az »Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei Nőegylet« tagjai múlt szombaton gyászistentiszteletet mondattak a belvárosi rk. templomban, melyen az egyesület tagjai impozáns nagy számmal jelentek meg. Ezen a gyászistentiszteleten a kir. törvényszék, a járásbíróság, az ügyészség, a selyemgyár testületileg vett részt; jelen volt az összes tanuló ifjúság is. A rekvem alatt a szegzárdi dalárda megható gyászénekeket adott elő. A főgimnáziumi, a polg. fiú- és leányiskola, valamint a rk. népiskolai tanulók is gyásztinnepélyt rendeztek Erzsébet királyné emlékének. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 24-én rendkívüli közgyűlést tart, hogy fájdalmas érzületének kifejezést adjon és hodoló részvétiratot intézzen az Ö Felsége a királyhoz. A szegzárdi izr. hitközség f. hó 21-én azaz szerdán délután 4 órakor Ö Felsége Erzsébet királyné halála alkalmából gyászistentiszteletét tart. Szász Károly, a Dunamelléki ev. ref. egyház- megye püspöke, körrendeletét intézett, hogy az egész egyházmegyéjében folyó hó 18-án istentisztelet tartassák Erzsébet Királynéért. A püspöki rendelet érteimében tehát ma minden tolnamegyei ev. ref. templomban gyászistentiszteletek lesznek. Béta. Erzsébet királyné ő cs. és kir. Felségének halálhíre múlt vasárnap délelőtt 10 órakor ért Bátára, mire a községi elöljáróság — mély gyászának kifejezéséül — nyomban kitűzte a fekete lobogót. Ugyan ezen nap délutánján a községi képviselet és az iskolaszék közgyűlést akart tartani, de a megrendítő hir hatása alatt mindkét ülés elhalasztatott. Az ösz- szes középületeken s a kath. olvasókörön gyászlobogók csüngnek, hirdetve a haza s a nemzet pótolhat- lan veszteségét. Az ünnepélyes gyászistentisztelet jövő hétfőn fog megtartatni a r. kath. templomban, amelyen a községi elöljáróság, a r. k. hitközségi képviselet, az iskolaszék s az egyesületek is részt fognak venni. Ugyancsak hétfőn gyászünnepély tartatik a r. k. iskolákban, ahol Csankó Géza tanító fogja a nemzeti veszteség nagyságát méltatni s az elhunyt Felséges királynénk emlékezetét, a növendékek leikébe vésni. Bonyhád. Bonyhádról irja levelezőnk: A királyné váratlan halálának megdöbbentő hire városunkban leirhat- lan izgatottságot szült. A „Budapest^Hirlap“ távirata, melyet a nevezett lap a kaszinó-egyletbe czimezett, hozta meg az első rémhírt. Este a postahivatalt valósággal megostromolták, mindenki mohó kíváncsisággal neki esett a hírlapoknak, hogy a hir valóságáról személyesen győződjék meg. A kaszinóban cso- portonkint összeültek s egy-egy csoportnak volt egy felolvasója, kit áhítattal és könnyes szemekkel hallgattak. A genfi merénylet okozta izgatottság nőttön nőtt, s mindenütt átkozták a gyilkost. A középületekre gyászlobogókat tűztek ki. F. hó 13-án a r. k. templomban mélyen megható gyászisteni tisztelet tartatott, mely alkalommal Müller József kántor-tanitó által szerzett C moll Requiemje adatott elő egy vegyeskar által. Mint rendesen, úgy ez alkalommal is különösen kitüntette magát a női énekkar, főkép Erményi Katalin és ,Biegel Anna k. a. „Alt“ han- guak remekeltek az »Agnus Dei« eléneklésénél. Az »Offertóriumot« Kertész Regina k. a. a tőle már megszokott korrektséggel adta elő. A »Libera« szólót Hofer István igazgató-tanitó énekelte. A templom minden része megtelt áhitatos közönséggel vallás különbség nélkül. A hivatalok ez alatt szüneteltek. Az intelligentia teljes számban vett részt a gyászszertartáson. A gyászmise a jelenlevőkre mély benyomást gyakorolt, sok szem megtelt könynyel. Ez alkalommal említésre méltó, hogy Hoffer József kereskedő és az „Első bonyhádi temetkezési-vállalat“ tulajdonosa gyönyörűen állította össze a » Tombát« és ismét megmutatta, hogy bármily rendezésnél jó Ízléssel bir. Az egész szentély feketével volt bevonva, a fényes ércz- koporsó mellett a tűzoltók képeztek sorfalat, fáklyákat tartván kezökben. Közigazgatási ülés. A közigazgatási bizottság múlt kedden délelőtt gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt tartotta szeptemberi havi ülését. Az alispáni jelentés szerint a központi fogalmazói személyzet tevékenysége a múlt hó folyamán igen kedvezően alakult, mert beérkezett 2282 ügydarab s igy a júliusról fenmaradt 534 hátralékkal együtt elintézendő volt 2816 drb; ebből feldolgoztatott 2579, közgyűlésre fentartatott 10 s igy az 534 drb. hátralék 227-re apadt, jóllehet az előadói kai’ 3 tagja a múlt hó egész folyama alatt szabadságot élvezett. Az alispán előterjesztése alapján felteije.'Ztést intéznek a belügyminiszterhez, hogy Bátún csendőr- örs állíttassák föl, mert ott a rakonczátlankodások és duhajkodások napirenden vannak. Fegyelmi eljárás a múlt hó folyamán egy rendeltetett el, rendbirságolás pedig 7. Az államépiteszeti hivatalfőnök jelentése szerint az állami és törvényhatósági utak a múlt hó folyamán jó karban voltak s a kitűzött munkálatok akadálytalanul folytathattak. A tolnai selyemfonodánál • a kazánház és kémény épitése egy hónapi halasztást szenved. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt hó folyamán 1980 ügydarab érkezett az árvaszékhez, melyhez a julius havi 636 drb hátralékot hozzászámítva elintézendő volt 2616 drb ; ebből feldolgoztatott 1969, hátralékban maradt 647. A pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt hó folyamán adókban és illetékekben befolyt 420,753 frt 4472 kr, 14540 frt 9972 krral több, mint a múlt év megfelelő időszakában. A kir. ügyész jelentése szerint a múlt hó folyamán 95 egyén volt letartóztatva a szegzárdi kir. törvényszék fogházában, kik közül fogházra volt ítélve 8, börtönre 51, fogházra 17, elzárásra 1, vizsgálati fogoly volt 6, fölebbezés alatt állott 12. A fogházi kórházban 13 egyén ápoltatott, kik közül 8 felgyógyult, ötöt tovább gyógykezelnek. A tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hó alatt az iskolázás szünetelvén, az évi statisztika összeállításával és a folyó ügyeknek feldolgozásával foglalkozott. Továbbá elnökölt a bátaszéki községi iskolai tanítónők és az őcsényi községi óvónő beválasztásán; részt vett a tolna-somogyi ev. ref. tanítói egyesületnek gyűlésén, valamint Görbőn, Ó-Dombováron felállítandó állami iskola ügyében tartott tárgyaláson is. E ténykedése 7 napot vett igénybe. Az 1897/8. tanévi népokt. statisztika összeállítása, valamint az iskola- látogatási naplónak lezárása után kiderült, hogy a jelzett tanévben Tolnavármegyében volt 2 állami, 14 községi, 122 r. kath., 5 gkeleti, 34 ev. ref., 33 ág. ev., 19 izr., 6 magán engedélyezett, 7 iparos és 1 kereskedő-tanoncz iskola, vagyis összesen 345. Tanító volt 412, ezek között képesített 363, nem képesített ij 49, kik 440 tanteremben végezték a 36,995 iskolába feljárónak tanítását, volt továbbá a vármegyében 81 óvóintézet, vagyis 14 óvoda, 32 állandó és 34 nyári menedékház, 16 óvónő, 32 állandó 26 nyári menedékházvezetőnő és 31 dajka, összesen 105 nő vezetése alatt, kik 5785 növendéknek felügyeletét gyakorolták. Mind összeszámítva volt tehát Tolnavármegyében az 1897/8. tanévben 426 tanintézet, 517 egyénnek vezetése és felügyelete alatt. Óvodás tan- I köteles volt összesen 14,887; ebből ovóintézetbe járt 5785, vagyis 39 százalék, nem járt tehát 9.102, vagyis 61 százalék. Iskolás tanköteles 46.605, ebből Mikor a hajóra fölszállt, azt kérdezte tőlem ő felsége: — Mondja csak, nem vagyok halovány? E szavak után összeesett, eszméletét elvesztette. Én magam abban a biszemben voltam, hogy idegroham vett erőt a királynén. Merényletre nem is gondoltam. Mikor a királyné ruháját kibontották, nem láttunk vérnyomokat. Egy pillanatra magához tért és tiszta' hangon azt kérdezte tőlem: — De mi is történt velem tulajdonképpen? E szavakra visszahanyatlott, lélekzete eleinte nehéz lett, később liörgéssé vált. A királynét eszméletlenül szállítottuk a vendéglőbe, a hol kevés perez múlva kiszenvedett, a nélkül, hogy tudta volna, hogy merényletnek esett áldozatul. * Fáik Miksa dr. 1866. végén megbízatást nyert, hogy ő felségének a magyar irodalomból leczkéket adjon ő irja: „A királynénál szorgalmasabb tanítványt képzelni sem lehet. Bármely iskolában első eminessé tehették volna. Csak egyszer történt kivétel. Egyik napon, az óra kezdetén itatóspapirféle lapott adott át. Én bámulva néztem, hogy mi az ? 0 felsége aztán igy magyarázta meg a dolgot : ♦ — Tegnap — úgymond — egész nap mindenféle fogadtatásokkal voltam elfoglalva, este udvari hangverseny volt, a hangverseny után pedig oly fáradtnak éreztem magamat, hogy azonnal lefeküdtem. De akkor eszembe jutott, hogy nem készítettem el a feladatomat. Elővettem tehát az éjjeli asztalomon levő kalendáriumot és a fiókból egy czeruzát, kitép tem egy üres papírlapot a kalendáriumból és az abban foglalt mesés históriáknak egyikét lefordítottam, hogy ön ha már kötelességemet nem teljesíthettem is, legalább jóakaratomat lássa. * Az ujabbkori irók között Eötvös József báró •volt az, a kinek müvei iránt ő felsége a legnagyobb rokonszenvvet viseltetett. Nem politikai és filosofiai munkák, hanem a költemények keltették föl legjobban ő felsége érdeklődését. E költeményeket Fáik Miksával egytől-egyig elolvastatta és különösen a „Végrendelet“ czimü kis vers volt az, a mely a királynét elragadtatásra bírta. Kár — mondá ő felsége — hogy testvérem a nápolyi királyné nem tud magyarul, mert ő igen élénk érzékkel bir az ilyenek iránt. — Ha felséged parancsolja, lelehetne forditani németre — mondotta Falk, a ki aztán a királyné nagy érdeklődése mellett meg is csinálta a hevenyészett fordítást. Másnap ezt mondotta a királyné Fáiknak. — A nápolyi királyné nevében meg kell köszönnöm önnek fáradságát. A vers rendkívül tetszett. Meg is tartotta magának emlékül. Mikor a királyné Gasteinban volt, gyakorta fölment a Pyrker magaslatra, a melyet Pyrker egri érsekről neveztek el. Egyszer a hegy lábánál elébe akad egy öreg ur. Megszólítja a királynét. — Bocsánat kisasszony. Látom, hogy a Pyrker magaslatról jön. Nem lenne szives megmondani, hogy messze van-e meg a csúcs és fölérhet oda hetven- esztendős ember. — Hát bizony meglehetősen messze van még, felelt a királyné mosolyogva, hanem azért egy óra alatt egy hetvenesztendős is följuthat. Nem ismeri Ön ezt a vidéket. — Éppenséggel nem. Nagyon messziről való vagyok. — Honnót való? — Nagyszebenből! — Ah ! szólt a királyné örömmel és magyarul folytatta: Ön tehát magyar? Aztán jó darabig beszélt a királyné magyarul, de a szász nem tudott egy szót sem, a mit bevallott. — Kár! mondotta a királyné és könyed fejbó- lintással elhagyta. Később tudta meg a mokány szász, hogy a királyné volt, és azt mondta: •— Egyszer életemben beszélhettem volna a császárnéval és akkor sem sikerült, mert nem akart velem németül beszélni. Most bánom csak, hogy nem tudok magyarul. Görög nyelvmestere Christomanos irja: „Abban a szerencsében részesültem, hogy három év alatt három ízben időzhettem a királyné oldalán. Az ő szeméivel láttam meg az élet rejtett szépségeit, ő mutatta meg nekem azokat a titkokat, melyek a hegyek és vizek rejtenek magukban. Fel-