Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
XXVI. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1898. szeptember 18. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre...........................3 „ — „ Negyedévre . . . I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető köz- . lemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jntányosan számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 Frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 B 200—300 „ ... 3 „ 87 B minden további 100 szó 1 írttal több. királyné Ma egy hete, hogy gyász borult a magyar nemzetre. Földi Pátronánk,' a magyarok jóságos Nagyasszonya hajmeresztő' bűntény áldozata lett, — hirdették egymásnak ma egy hete a kétségbeesett emberek, szivünk átérzi ma is abban a bénult agygyal, megfélemlített lélekkel a borzalmas gonosztettet, szivünk még ma, sem tud zsibbadságából fölocsudni, agyunk, mintha megrakták volna terhekkel, a rendszeres gondolkozásra képtelen, egész fizikai lényünk a nagy katasztrófa borzalmai közben beteg, gondolataink szakgatottak és rendszertelenek. A toll szinte kiakar esni kezünkből,. mint az elmeháborodottak ugrunk föl a helyünkből s nagy bánatunk tehetetlensége közben kiáltjuk. Nem, nem lehet. Nem lehet ember olyan gonosztévó', hogy földi Szentet, és^a napi élet szenvedő Martyrját leölje. A század legnagyobb gonoszsága tette árvává a magyar nemzetet és fosztotta meg a rajongó szeretetének tárgyától. Egy hete, hogy a borzalmas gonosztett, az elvetemültség' és morál sektájának egy förtelmes alakja világ felháborodásra és el- szörnyedésre ad okot, de most is oly intensiv a mélységes, igaz bánat. Siratjuk őt. ki nekünk mindenünk volt. Szószóló a trón zsámolyánál, fénysugár a bajok éjjelén, egy nemzet anyja,, az elesettek enyhítője, imádatunk tárgya. Hogy bírta életét kioltani az a lelketlen gyilok? A ki minket szeretett, a ki örömben, gyászban velünk volt, szótalanul koporsóban fekszik. 1898. szept. 10-e nagy nemzeti szerencsétlenség lesújtó napja. Könnyünk méltán omolhat drága hamvaira, hisz könnyet érdemel ő, ki oly nagyon szeretett, ki oly sokat szenvedett. Neki betelt földi kálváriája, a kiket itt hagyott azoké a bánat. Vond magad gyász- lepelbe Clió, midőn az ő nagyságát, életét, nagy szivét és mártyriumát beszéled. Nem volt a századnak boldogtalanabb asszonya, mint a koronás fő. Nemcsak az az eszeveszett, gyilkoló aczél tett Téged mártyrrá, hanem azok a nagy, szivet fagyasztó csapások, melyek az édes anya szivét megsebzették s szép homlokát az ezüst hajszálak glóriájával vonták be. Mikor a nyár elején Nauheimba ment a bánatos Nagyasszony, egy egész nemzet imádkozott életéért. Ima, a nemzet imája tartotta fönn életét. Az orgyilok megölte. Zsibbadt agyunk képes-e a pathologiai adatok után kutatni, vagy rettenétes vérbosz- szuért kiáltani az éghez? Nem képes. Mi nem tudunk distingválni a szülött erkölcs tébolya, vagy a lélek hiánya, vagy a népboldogitó exaltáczió dőre álma, hóbortja, — vagy mi az, a mely a förtelmes emberi alakoknak gyilkos szerszámot ad kezükbe és §§§f vérre szomjaznak. Nem, mi azt nem kutatjuk. SR rlBg A lélekanalizis búvárai mélyedjenek el benne, 'i|j ha szivök képes erre, mi zsibbadt agygyal _gg(: csak a gyász előtt állunk reménytvesztetten, csüggedve, imádságos ajakkal. És ebben a nagy nemzeti szerencsétlenség lesújtó pillanatában egész emberszeretetünk tekint rá az ősz, a jóságos Nagy Királyra, kinek haj! hány halálos sebet osztott a kérlelhetetlen vaksors! Emberi szive tör föl rettentő fájdalomban: Yan-e hát még csapás, a mi sújthat? Ez életem legszomorubb órája. Pedig mennyi oly szomorú órája volt. Testvérét gonosztevő módjára forradalmi bíróság viszi vérpadra és löveti agyon túl a tengeren. Egyetlen fia trónjának várományosa szörnyű halált hal. Hitvesét, a csapások alatt összeroskadt angyali asszonyt, kinél méltóbb alig viselte a királynéi koronát, — a politikai nihil áldozata lesz. Ennek szörnyű benyomása alatt roskad össze mindenki és ha az emberi szívnek vigaszt nyújthat a részvét, melylyel egy ország, sőt az egész világ oly megindító módon járul az ősz, a nagy király elé, ha egyáltalában van vigasz, enyhület e mérhetetlen csapásra: akkor ám enyhüljön meg a Nagy Király szive. A szeretet, hűség, bánat nagy tanúsításai legyenek az ő enyhülete. És városom a gyászban szólunk te hozzád. Nagy katasztrófa előtt állunk, nemzeti gyászunk nagy. Legyen szivünk érzéseinek tanúsítása méltó, mi az uralkodó alattvalóinak c^ak kis része vagyunk, de igaz kegyeletünk és gyászunk tanúsításában szolgáljunk mi is irul egy beteg szívre, melyei úgyis a nemzet Nemtöje tarthat meg és vigyázz, hogy össze ne ömöljék. Magyarok gyászoljatok! Erzsébet királyné nincs többé! Erzsébet
