Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
3 megyei tűzoltó-egylet lépjen be az országos tüzoltó- BzÖvetség kebelében alakult segélyz ő-alapba. Indítványát — melyet szóval bőven meg is indokolt — közhelyeslessel fogadták és Klimes Antal hőgyészi parancsnok felszólalására határozatiig kimondották, jiogy a „T o 1 n a m e g y e i tűzoltó-szövetség“ elnöksége szólítsa fel az összes megyei tűzoltó-egyesületeket az orsz. tűzoltói segély-alapba való belépésre, melynek üdvös volta kézelfogható a balesetet szenvedő tűzoltókra. Löwi Ignácz tűzoltóparancsnok szóba hozta az egyforma egyenruha és egyforma rangjelzés kérdését, melyre vonatkozólag az országos tüzoltószövet- ség tudvalevőleg már egy szabályzatot fogadott el, s ez kötelező az összes egyesületekre. E kérdéshez többek hozzászóltak, mire B o d a Vilmos határozatiig kimondotta, hogy a szabályzatot a hozzávaló rajzokkal minden megyei egyesületnek, — a mint felülről megkapja — azonnal megküldi. P a r r a g h Béla tamásii főparancsnok a tüz- felügyelet megkönnyítése végett egy szabályzatot dolgozott ki, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott és az elnökséget bízta meg annak kinyomatásával és szétküldésével. A választmányban megüresedett két helyet Bocskár Ferencz őcsényi és Zsigmond Ferencz szegzárdi parancsnokokkal töltötték be. Az elnök végül megköszönte a bajtársak érdeklődését és a közgyűlést berekesztette. Diszgyakorlat. A szegzárdi tűzoltók közgyűlés után délelőtt 11 órakor diszgyakorlatot tartottak a kétemeletes főgimnáziumi épületen. Az alsó- és felső sétateret, valamint a főgimnázium egész környékét óriási közönség foglalta el, hogy végig nézze a bátor tűzoltók disz- gyakorlatát. A vidéki tűzoltók előre levonultak zeneszóval, majd később egyszerre felhangzott a tűzoltó trombitás vészjeladása, mire előrobogtak a tűzoltók egy szerkocsival, fecskendővel és a hatalmas tolólétrával. Nem került három perczbe, már felállították a tolólétrát és működésbe hozták a fecskendőt, melynek csővezetőie, Székely József nagy gyorsasággal fen- termett a tolólétra felső fokán, honnan a háztetőre eresztette a vizsugarat. Néhány perczig tartott a képzelt tűz öntözése, mire a kürtös leszerelést fújt a főparancsnok rendeletére. A leszerelés is igen gyorsan történt, a mi tűzoltóságunk ügyességét bizonyitja. Nagyon érdekes volt a mentő zsákkal végzett gyakorit, melyet a második emelet egyik ablakában erősítettek meg s innen ereszkedtek le. Derültséget okozott D ö r y Sándor tűzoltó maszkja, a ki női jeli- mezbe öltözve menekült le a mentőzsákon. Még a köteleken tettek merész leereszkedési gyakoritokat, úgy a szegzárdi, mint több vidéki tűzoltó is, melynek végezte után a diszgyakorlat befejezést nyert. Általános bírálatunk a diszgyakorlatról csak dicsérő lehet; mert tűzoltóink szabatosan végezték a gyakorlatokat és a mi fő, nagy gyorsaság is járult a szabatossághoz. 1898. augusztus 28*. lette, hogy egy két krajczárt ne dobott volna a tar- gonczába. Kié e gyermek ? szólítja meg a koldusnőt egy egyszerű falusi asszony, kinek szivében a gyermek szép arcza vagy még inkább csengő hangja az anyai érzés nemesebb húrjait érintette, s mely magyarázhatatlan érzékével első perczbe kiolvasta, hogy ez nem lehet sarja azon társadalmi osztálynak. Én vagyok a gazdája — válaszolt a megszólított, kinek szennyes arcza s villogó szemeinek bizonytalan pillantása a legnemesebb szánalom érzetet egy pillanat alatt elfojtani képes volt, s mindenkiben azt a meggyőződést költötte fel, hogy a magasztos ember nevet csak bitorolja. Azt kérdem, hogy kitől kapta maga ezt a gyermeket. r En, én hebegő ez zavartan, kikerülve a kérdőnek reá irányzott éles pillantását, — én csak a felügyelettel vagyok megbizva, a gazdája nincs itt, nem adhatok felvilágosítást róla. Ez a válasz csak fokozta a lelkes pórnöben felébredt ama gyanút, hogy e gyermek szüleitől ello- patott, s valószinüleg szándékosan lett nyomorékká téve, ez bátorságot adott neki, hogy még erélyesebben tudakozódjék a gyermek szülei felől s miután a majd kitérő, majd ellentmondó válaszból, gyanúból újabb táplálékot nyert s végre megingathatatlan meggyőződésnek adott helyet: az eleinte kiváncsi Megható jelenet következett ekkor, a midőn a szegzárdi tűzoltók egy hatalmas keretben foglalt arcz- képeiket nyújtották a jubileum alkalmából szeretett főparancsnokuknak, B o d a Vilmosnak, a ki a bajtársak eme gyöngéd figyelmét meghatva köszönte meg. Bankett. A szegzárdi tűzoltó-egyesület által a »Szegzárd Szálló*-ban rendezett banketten 174-en vettek részt. Az első felköszöntőt Boda Vilmos orsz. képviselő mondotta ő Felségére, I. Ferencz József apostoli koronás királyra. A lelkes beszédeit a hallgatóság riadó éljenzéssel fogadta s utána a czigány tust húzott. A legmagyarabb főherczeget, a tűzoltóság lelkes védnökét, Parragh Béla tamásii ügyvéd s főparancsnok köszöntötte fel. Tóth Károly, a Duna- védgát-társulat főmérnöke s a szegzárdi tűzoltó-egyesület elnöke szép beszédben éltette P e r c z e 1 De- zsőnét, mint a szegzárdi tűzoltó-egyesület zászlóanyját, kit a szegzárdi tűzoltóság 25 éves jubileuma alkalmából meleghangú táviratban üdvözölt. K1 i m e s Antal hőgyészi jegyző s tűzoltóparancsnok a jubiláns szegzárdi tűzoltókra emelte poharát, Boda Vilmos pedig nagy tetszés között gróf Festetits Alfonz mágocsi főparancsnokot és a bajtársakat éltette. Szavait újra és újra kitörő frenetikus éljenzések követték. A sikerült bankett a legderültebb hangulatban délutáni 4 óráig tartott s e jó kedvet Garai Ferkó zenéje élesztette. T ánczvigalom. Az ünnepséget a szegzárdi polgári olvasókörben fejezték be, a hol esti 8 órakor tánczvigalmat tartottak, melyen óriási közönség jelent meg. Az első négyest nem kevesebb, mint 64 pár tánczolta. A zenét Garay Ferkó bandája szolgáltatta. A befejezés tehát szintén pompásan sikerült; mert sokan csak a hajnali órákban tértek haza egy jól eltöltött mulatság kellemes emlékével. Horváth Ignácz. Gazdák, mint spekulánsok. Egy sajátságos tünet, mely eddig sohasem jelentkezett, mutatkozik most szerte mindenfelé. De, hogy mezei gazdák nagy szenvedelemmel vetik magukat a gabonavásárlásra s oly árakat adnak a gabonáért, melyeket a tőzsdei napijegyzés, melyhez magukat a hivatásos gabonakereskedőknek tartaniok kell, — meg nem adhatják. Mit jelent ez ? Egy uj szellem inaugurálását, a midőn a gazdák nemcsak nyerstermelők többé, hanem az arkanjunkturák kizsákmány olói ? Vagy valami csalogató lidércz űzi csalfa játékát? Legyen bár miként, tény az, hogy a mint a helybeli pénzpiacz mérlegei mutatják, a takarék betétek megcsappantak, mert a gazdaosztály tőkéivel most a buzapiaczon spekulál; ezenkívül nagyban felszökött a váltótárcza, jelezvén, hogy a spekuláczió lidércze merészebb koczkázatokra is csábit kölcsönpénzzel bocsáj tkozni vételekbe. Különösen ez utóbbi az aggasztó tünet. Mért a TOLNAMEGYEI KÖZLuNY (35. sz.) később felingerült tömeg támogatása segítségével a gyermeket az egy csoporthoz tartozó koldusokkal együtt a községházára vitték, hol a falu jegyzőjének nemesszivű neje a gyermeket ápolás alá vette. Félévig tartott a gyermek származásának kiderítése, Meddő eredménye az lett, hogy a hatóság a koldusnőt a gyermeksikkasztás vádja alól felettement s a gyermekeket kiadatni rendelte. Mit ? — kiadni a gyermekeket, újból kidobni a nyomornak, melynek csontvár kaijaiból azért ragadtam ki, hogy ha testileg nem, legalább szellemi tekintetben oda emeljem, hova őt hajlamai után Ítélve, a teremtés szánta, — Istenemre nem! Ezt nem engedem soha! A kis Gyuricza a jegyzőéknél maradt, kik egész lélekkel s vállvetve azon vannak, hogy a gyermeket nevelés és tanítás által lehetőleg visszaadják a társadalomnak, melyre nézve már teljesen elveszett volna, s a nemesszivű család nagylelkű tettéért s áldozatáért legszebb jutalmát a gyermek nem közönséges szellemi fejlődésben találja. Igaza van a német költőnek. Az idő rossz, de akadnak még nagy lelkek. Kohányi Róbert. ki 4^2—5°/o kamatveszteség árán, esetleg megtakarított tőkéje kis hányadának elvesztésével fog a manőverbe, — az majd csak talpra áll s busán fogja mondani, hogy nem másnak, hanem a maga kárán tanul a magyar, — de a ki kölcsön pénzzel dolgozik, mi lesz azzal, ha a mi valószínű — kontremin kellemetlen fizetési zavarokba kergeti a bankban ? Ezek közül már áldozatok is lesznek a kereskedelmi szellem tévelygő utain kalandozók sorssuj- tottsága. A játék veszélyes s megengedjük, hogy a tavalyi év vérmes sikerű jelenségei után csábitó is. A szeptemberben 6 frt 70 krral jegyzett búza májusban 15 frt 60 krra szökött. Hm! Ez hallatlan. Nem csodálom, ha soknak az agyába szökik a vér. De kérdezzük, a gabonatőzsde jegyzései mutatnak-e ilyen kü- lömbséget ? Sztiletnek-e minden évben szerencsés emberek ? És beáll-e a nagy búzatermő országok olyan jóformán aszálya, mint tavaly ? Amerika nagy rónáin most hull a rend, a jelentések kedvezőek, a háború befejezett, a munkaidő szabad. Az oczeáni forgalom nincs korlátozva. Ezen adott körülmények befolyásolhatják-e akként a börzét, hogy a búza ára csak megközelítőleg is felszökjék a tavalyi árra? Ha van a börzének logikája, akkor ez be nem következhet; igy előre meglehet állapítani, hogy a spekuláns gazdák valami nagy kincset nem fognak zsebre gyűrni. De egyébként lehet valami non pontarem. Mindig be Dem látható s nem sejtett körülmények csináltak e tér$n meglepetéseket. Lehet, hogy az nevet legjobban, aki utoljára nevet s ezek ebben az esetben a gazdák lesznek. Hanem tisztán véletlenségekre alapítani va- I gyoni létét, nem az okosság munkája. S ezért kell a józan mérsékletet a legkomolyabban gazdáinknak ajánlani. Azért, mert köztük akadnak merész spekulánsok, a kik a kereskedelmi napiforgalom értékjegyzését kutyába sem veszik s nagyobb árakat ígérnek s adnak mint a hogy azt kereskedőink tehetik, az a búza árára semmi befolyással nincs. Láttuk tavaly e korszak legmerészebb játékosait. Össze vásárolták a gabonát fölszöktették az árát, milliók tulajdonosai szövetkeztek velük s a vége az lett, hogy százmilliók vesztek e hallatlanul merész üzletben. A mit amerikai pénzkirályok meg nem csinálhattak, a búza árak fiktív árát, azt még a helyi piaczon is csak ideig óráig csinálhatják meg a gazdák. Ezt minden gabona- kereskedő tudja. S nem fáj a feje a gazdának újabb veszélyek miatt. Sőt azt hisszük, örültek is neki, mert a börze minden műveleténél czudar módon jelentkezik az az élettani logikai törvény, hogy akczió után reakczió jelentkezik. S majd a reakcziót, a búzaárak apályát fogják a kereskedők felhasználni. Van-e erre szükség? Mi a nagy közönség, a gazdák érdekét szolgáljuk, óva intjük, hogy midőn kereskedelmileg spekulálnak, legyen jelszavuk az előrelátás és az óvatosság. _________T A N Ü G Y._________ Be iratások a főgimnáziumban. Az 1898/9. tanévvel az intézetnél megnyílik a IV. osztály. A javitó, pótló és felvételi vizsgálatok folyó I évi augusztus 3Lén reggel 8 órakor kezdődnek. A tanulók felvétele és beírása szeptember három első napján történik. Ezentúl egy hétig csakis a késedelmöket szigorúan igazoló tanulókat veheti fel az igazgató. A még később jelentkezők felvételét az igazgatóság utján benyújtott folyamodványra a tanév két első havában a tankerületi főigazgató, ezentúl a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedheti meg. A gimnázium első osztályába csak oly növendékek vétetnek fel, kik életük kilenczedik évét már betöltötték, és vagy arról, hogy a népiskola négy alsó osztályát jó sikerrel végezték, nyilvános népiskolától nyert bizonyítványt mutatnak elő, vagy felvételi vizsgálaton igazolják, hogy hasonló mérvű képzettséggel birnak. 12 évesnél idősebb tanuló felvétele iránt a tanári testület határoz. A felvételre minden tanuló személyesen és atyja, anyja vagy gyámja kíséretében tartozik az intézet igazgatójánál jelentkezni. A beiratás alkalmával minden tanuló fizet: felvételi dij czimén 4 frtot, az ifj. könyvtárra~es az évi értesítőre 1—1 frtot, összesen 6 frtot. Ezen dijak alól senki sem menthető fel. Az évi tandíj 30 frt, mely négy részletben fizethető, u. m. az első részlet október 15., a második deczember 1., a harmadik márczius 15. és a negyedik május 1-ig. Szegénysorsu és jó magaviseletü tanulók, ha I jeles vagy legalább jó előmenetelt tanúsítottak, a
