Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (35. sz.) A szegzárdi önként^ tűzoltó-egyesület volt a megyében az s az ő példáján buzdulva keletkeztek a megyében a többi egyesületek is, i^dyeknek száma jelenleg huszonkettő'. Ezen egyesületek nemes versenyre kelve iparkodnak íélszereléseiket tökéletesíteni, magukat a tűzoltásban begyakorolni és a vár- megfi'éi tüzoltószövetségben az erők egyesítésével a közös czélt szolgálni. A szegzárdi tűzoltóság tehát nehéz úttörő munkát végzett Tolnavármegyében s a megfutott negyedszázad alatt mindenkor elöl- járt, hogy nemes buzdítással minél több község vezetőiben felkeltse a tűzoltói szervezet létesítése iránt a törekvést. Hány embernek mentették meg a derék szegzárdi tűzoltók vagyonukat a pusztulástól, hányszor tették életöket koczkára, hogy mások hasznára lehessenek. Ezrekre és ezrekre megy azoknak száma, a kik hálatelt szívvel kell hogy áldják azon nemes emberbarátokat, a kik 25 évvel ezelőtt minden előítéletet ,és ellenszenvet leküzdve, Boda Vilmos felhivására megalapították a szegzárdi önkéntes tüzolt ó-e gyesületet. Minden szónál ékesebben beszél az intézmény megteremtője mellett az a tény, hogy a szervezéstől a mai napig soha nem lankadó ambiczióval vezényelte a szegzárdi tűzoltóságot éjjel úgy mint nappal, ha a félre vert harangok ércznyelven tüzet jelentettek és ha megszólalt a telefon vésztjelző csilingelőse. Az elismerés koszorúját, ha valaki, úgy leginkább az önkéntes tűzoltó érdemli meg; mert valljuk be őszintén, hogy a mai érdekvilágban kétszeres érdemnek vehető azok cselekedete, a kik önérdek nélkül harczra kelnek a pusztító elemmel, hogy megvédjék felebarátjok javát az enyészettől. Azért csak fájó szívvel konstatáljuk azon szomorú valót, hogy a lezajlott tűzoltói ünnepségek Szegzárd intelligens elemeit — számba alig vehető kivétellel — érintetlenül hagyták, a mennyiben nem vettek abban oly módon és mértékben részt, mint a hogy az kívánatos lett volna. Hogy mi volt ennek a fagyos közönynek az oka? — azt nem tudjuk magunknak megmagyarázni; de nem is feszegetjük; mert hisszük, hogy jönni fog egy jobb idő, midőn a legmagyarabb főherczeg nemes példáján lelkesülve résztTARCZA. Már azt hivém .... Már azt hivém, hogy el leszek temetve, Hogy szivem kihűlt, keblem jéghideg; Voltak barátim, a kik már fölöttem Vidám halotti tort is ültének. Hosszú időkig tart a haldoklásom, S már-már szememre éjek-éje szállt; Olyan valék mint fáradt vándor, a ki Várva várja a megváltó halált. Ntncs oly nehéz bilincs kezén a robnak, Ki ott sovárg a börtön mélyiben, . Mint a milyen bilincsre verve voltak Hosszú időn át agyam és szivem; Sötét kétségnek hollói gyötörték, Tépték telkemet unosuntalan . . . . . Oh mily gyötrelmes volt nekem ez élet, S egész életem mily boldogtalan! És most mikéntha tavasznak derűje Ömölne szerte újra lelkemen; Reményeimnek halavány ködéből Egy fénysugárba világot nekem; E fénysugár sötét szemednek fénye, Sötét szemedé édes angyalom. Hadd töltseKbé az lelkem ragyogással, Oh hadd legyen az hajnalcsillagom! vevésökkel és nagyrabecsülésökkel halmozzák el a humánitás bátor katonáit. A mi ünnepünk fényét legszebben a vidéki baj társak impozáns nagy számmal való megjelenése emelte, a kik időt nem kiméivé, kényelmet nem keresve, eljöttek a megye legtávolabbi pontjáról is, sőt Baranyából Má- gocsról is ide vezényelte gróf Festetits Alfonz fegyelmezett tűzoltóit, hogy megtiszteljék a jubiláló egyesületet. Térzene és ismerkedési estély. A tűzoltói ünnepség már pénteken d. u. 6 órakor a Garay-szobor előtt adott térzenével kezdődött, a mit tüzoltózenekarunk szolgáltatott Müller karnagy vezetése alatt, a ki — dicsérettel legyen felemlitve — annyira belevezette a zenekart a trombiták kezelésébe, hogy játékukkal az egybegyült szépszámú közönséget igen kellemesen lepték meg. Itt játszottak két órabosszáig s azután a messzebb fekvő községekből megérkezett bajtársak fogadtatására indultak a tűzoltókkal. A kölcsönös szívélyes üdvözlések megtörténvén, a vendégeket zenével a szegzárdi polgári, olvasókörbe kisérték, a hol az ismerkedési estély szívélyes és kedélyes hangulatban' folyt le. BevonulásSzent István napján már kora hajnal bau az ős Bartinán megszólaltak a mozsárágyuk, jelezve első apostoli koronás magyar királyunk tiszteletére törvényesített ünnep felvirradtát és hirdetve egyúttal a lakossággal azt. is, hogy ej napon jubilál a leghumánusabb egyesület Szegzárd falai között. Az ünnepnek pompás nyári nap kedvezett s egész tartalma alatt semmi sem zavarta meg annak harmonikus lefolyását. Az ünnep jelentőségét a nyilvános és számos magánházra kitűzött nemzeti zászlók külső képen is emelték s már kora reggel a tűzoltó kürtösök riadót fújtak a városban, mire csakhamar összegyűltek a városházán a tűzoltók, a honnan katonai zártsorokban zeneszó mellett levonultak a vasúti indóházhoz, hogy a vonattal érkezőket fogadhassák. Bátaszék felől 7 óra 40 perczkor, Tolna felől pedig 8 óra 18 perczkor robogott be a tűzoltókat hozó vonat, a kiket a zenekar fogadott. Néhány perez alatt sorakoztak a bajtársak a pályaudvaron, s mintegy 250-en a zenekar játéka mellett bevonultak a városba, s mindenütt jóleső örömmel fogadták őket. A menet a városházára tartott, a hol a napi parancsot meghallgatva, villásreggelihez láttak, melylyel a vendégeket a szegzárdi tüzoltó-egyesület lepte meg. Istentisztelet. A hálaadó istentiszteletet a belvárosi rk. templomban tartották meg, melyet a bonyhádi segédlelkész végzett. Az emberszeretet lelkes bajnokai a városházából mentek katonás rendben az Isten házába s a vidékiek a padokban, a helybeliek pedig a padok között foglaltak helyet. A" nagyközönség is szépen S e hajnalfénynél s szived melegénél Oh hadd felejtsem szörnyű múltamat! E szörnyű múltat minden könynyel, gyászszal, A mely annak emlékihez tapad. Oh hadd felejtsem minden tervem, vágyam, Mik lánczok voltak eddig lelkemen ! . . . Vezércsillagom csak te légy ezentúl Örökvilágu, égi szerelem! X. T. fels Gr37“CLrIC!ZSl— A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Midőn az itt leirandó történetre gondolok, nem tudom mi erősebb és jogosultabb bennem, a gyűlölet az ember iránt, ki a hiénát vadságáért, megirigyelve, azt — mintegy a teremtés megszégyenítésére — felülmúlni igyekszik, vagy csodálatom azon emberbaráti nemes érzés s szivjóság felett, mely a nőt — méltán az angyalok sorába emeli. A szerzet ódon templomának tornyain a harangok ünnepélyes összhangzatban hirdették a pünkösdi búcsúra rendezett istentisztelet kezdetét. A kis falu utczáin — mint medréből kilépett ár — hömpölygött a néptömeg; a mindenfelől kilépett odasereglett bucsusok hosszú menetekben tódultak a hegyalján emelkedő templom felé. A harangok zúgásába belevegyültek a bucsusok szent énekének áhitatteljes hangjai. A tiszta, üde tavaszi levegő szárnyaira vette a szent hángokat s elvitte a képviselve volt a szent misén, s az áhítatot emelte a templomi énekker megható szép énekeivel, melyek minden jelenlevőt igazi lelki gyönyörrel töltöttek be. Közgyűlés. A „Tolnamegyei tűzoltó-szövetség“ a városháza nagytermében tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen B o d a Vilmos orsz. képviselő elnököt, a jegyzői tisztet pedig V é g e s János töltötte be. Pont 10 órakor üdvözölte a nagy számmal megjelent bajtársakat az elnök, a ki mindenek előtt konstatálta, hogy a szövetségi közgyűlés határozat- képes, mivel az alapszabályok által előirt tagegyletek Vs-da képviselve van. Ezután Boda Vilmos elnöki jelentését terjesztette elő, mely szerint a megyei tüzoltószövetség kitűzött czélját máris elérte s működésének köszönhető, hogy a tüzfelügyelői intézmény minden községben ellenőrzi a tüzrendészeti szabályzat szigorú végrehajtását. Örömmel konstatálta, hogy a megyei szövetség 21 egyesületet foglal magában s legközelebb a de esi tüzoltó-egyesület is be fog a szövetségbe lépni. A szövetség anyagi helyzete konszolidált, a mennyiben a kiadásokat leszámítva, a pénztárban még 368 frt és 48 kr. maradvány van. Ennek kapcsán elnök kiemelte Niki tits Imre pénztáros érdemeit, mit a közgyűlés helyeslőleg vett tudomásul. Végül felhivta a közgyűlés figyelmét arra, hogy ma tartja meg a szegzárdi tüzoltó-egyesület fennállásának 25 éves évfordulóját, mely alkalomból indítványozza, hogy a tűzoltó-szövetség fejezze ki a szegzárdi tüzoltó-egyesület iránt érzett szerencsekivánatait. Á közgyűlés az indítványt lelkes éljenzéssel elfogadta. A közgyűlés megnyitása után az elnök felolvasta Téry Emil hngyészi főparancsnok sürgönyét, a ki szívélyesen üdvözölte a szövetségét és sajnálattal tudatta a gyűlésről történt elmaradásának okát. Ezután a tüzfelügyelők jelentéseit mutatta be az elnök, melyek kiadattak az elnökségnek, hogy a szükséghez képest tegyenek a mutatkozó hiányokról a közigazgatási bizottságnak jelentést. A pénztár állapotáról Nikitits Imre pénztárnok referált s a számadásokat megvizsgálás végett nyomban kiadták Löwi Ignácz, B o z s á n Samu és Er mell N. tagokból álló bizottságnak, kik még a közgyűlés folyamán jelentették, hogy a pénztári számadások teljesen rendben vannak s igy ennek alapján a pénztárosnak a felmentvényt a szokásos óvás fentartása mellett megadták. P a r r a g h Béla tamásii főparancsnok meghívta a „Tolnamegyei tűz oltó-szövetség“-et Tamásiba, hogy a jövő közgyűlést ott tartsák meg. Meghívását különösen azzal indokolta, hogy jövőre üli meg a tamásii tüzoltó-egyesület alapításának negyedszázados ünnepét. A meghívást elfogadták és kimondották, hogy a jövő közgyűlést 1899. évi augusztus hó 20-án Tamásiban tartják meg. Az indítványok során Konkoly Gábor ó-zsáki szakaszparancsnok egy határozati javaslatot terjesztet írásban be, melyben azt javasolta, hogy minden tolna1898. augusztus 28. közeli szomszédos helységekbe, melyek az áhitato- sokkal együtt a kiváncsiak nem csekély számával szaporították a néptömeget. Hozzájárul ezen néptömeg növelésére az ilyen alkalommal messze földről összeseregleni szokott valóban szánalomra méltó koldusok nagy száma is. Egész serege a legszánandóbb, de egyszersmind legvisszataszitóbb alakoknak: férfi, nő, agg és gyermek vegyesen képezett sorfalat a faludon végig, kik különböző leirhatlan hang- és taglejtésekkel mintegy versenyeztek az előttük elhaladók könyör- érzetének felköltésében s ki tagadná meg a bünbocsá- nat ünnepén ily nyomorultaktól az alamizsnát, ha azt szájától kellene is megvonnia ? Egy asszony — az említett koldusok közül, — hatásra számított szennyes ruhába burkolva, mely rongyokkal visszataszitóság tekintetében csak arezra vetélkedhetett, — több a felismerhetlenségig megnyomorított testű, gyermek társaságban ülve, elpalás- tolhatlan örömmel tapasztalta, hogy ma kiválóan szerencsés napja van, mert hálója, melynek szálait összeszedett koldusgyermekei képezék, ezúttal a rendesnél is jobb fogásokat tesz. Különösen megnyerte sziveket az a kis szőke, nyílt homloku, kékszemü fiúcska, kinek értelem s kifejezés telj es fehér arczát, rongyokkal csak félig elfedett s látszólag erőszakosan elnyomoritott teste csak még jobban kiemelte. Senki sem ment el mel-
