Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
XXVI. évfolyam. 31.. szám. i I I I Szegzárd, 1898 julius 31. TOLHAMEGYEt KÖZŰT KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt —• kr. Félévre .... . 3 „ — „ Negyedévre 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztősé? • Bozerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me? jelen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben I hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hív. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ : . . 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 r 87 . minden további 100 szó l írttal több. A szegzárdi polgári leányiskoláról. A körülmények szerencsés öszszejátszá- sának, de leginkább nagy látogatottságával igazolt életrevalóságának köszönheti a polgári iskola, hogy á nagy mozgalomból, mely a szegzárdi állami főgimnázium létesitése érdekében városunkban lezajlott, épen, a maga teljességében került ki. Pedig hát a vallás és közoktatási minisztérium középiskolai osztályának intéző köreiben teljes volt a megállapodás, hogy a főgimnázium olymódon létesüljön, miszerint annak fellálitása maga után vonta volna a polgári fiúiskola fokozatos megszüntetését. Ám a minisztérium népiskolai osztályában hallani sem akartak erről á merényletről s helyes álláspontjukat azzal indokolták, hogy a szegzárdi polgári fiú iskola látogatottsága oly arányú, mely kétségtelenné teszi, miszerint az közszükségletet képez s igy beszüntetése egyáltalán nem indokolt. Azután meg, valljuk meg őszintén, magában Szegzárdbaú is volt egy nem jelentéktelen áramlat, mely azon indokolással, hogy az iskola hivatásának megfel előleg nem képzett kereskedőkket és iparosokat, hanem dijnokokat és segédjegyzőket szállit, meglehetős ellenszenvvel viseltettek iránta s megszűnését örömmel üdvözölték volna. Hát hogy menynyiben felel meg ezen állitás a valóságnak s ennek alapján menynyiben volt indokolt a mutatkozó ellenszenv; végre, hogy léteztek-e egyébb körülmények, melyek ezen érzelmek keletkezésére befolyással voltak, azzal ezúttal nem foglalkozunk, legfőképpen azért, mert . ezen fejtegetések messze túlhaladnák egy vidéki lap vezető czikkelyének méreteit. A szegzárdi polgári leányiskola léte azonban az egész mozgalmas időkben sohasem volt veszélyeztetve, mert hisz mindenki tudta, hogy az egyetlen intézete nemcsak Szegzárd- nak, hanem egész Tolna vármegyének s igy annak szükséges voltáról mindenki meglővén győződve, támadásnak egyoldalról sem volt kitéve. Általános volt a nézet és meggyőződés, hogy a polgári • fiúiskola megszűnése esetében az az épület, mely most a leány- és fiúiskolát magába fogadja, magának a leányiskolának kényelmes ,és lakályos otthonául fog szolgálni; sőt annak fejlesztésére esetleg bennlakó növendék befogadására alkalmassá tételére, fog szolgálni. A fiúiskolának a viharos időkből történt örvendetes megmenekülése mindezeket a szép ábrándokat teljesen megsemisitette s most a fiú- és leányiskola együtt ott szorong a régi épületben, mely nemcsak mindennemű modern berendezkedésnek szűk voltánál fogva útját állja, hanem egyenesen tűrhetetlen helyzetet teremt. A fiúiskolának csak éppen annyi hely jut benne, hogy valamelyik osztálya nem kénytelen az udvaron vagy utczán ütni fel a tanyáját, de más mellékhelyiségek dolgában a legképtelenebb állapotba jutott. A leányiskola még sokkal rosszabb helyzetben van s tekintettel a növendékek nagy számára, egyenesen a szabad mozgásban van akadályozva. A két iskolának nincs egy nagyobb terme, melyben a záróünnepélyeket vagy egyébb nagyobb arányú összejöveteleket meglehetne tartani s a legutóbbi alkalommal is a leányiskola a főgimnázium tornahelyiségeiben, a fiúiskola pedig a ,,Szegzárd Szálló“ nagy termében volt kénytelen ünnepélyes ténykedését végezni. A fiú- és leányiskola közös tornaterme olyan közveszélyes állapotban van, hogy fél év óta a tornatanitás, az ifjúság testedzésének rovására, szünetelni kénytelen, vagy legalább is nem ölthet olyan arányokat, melyek kívánatosak volnának, sőt előírva vannak. Tehát egy virágzó tanintézet, mely a helyiségek szűk és elégtelen voltánál fogva szenved, sőt tán viszszafejlődik. Kézen fekvő dolog, hogy ezeket a bajokat rövid idő alatt orvosolni elengedbetlen szükség, ha csak nem akarunk olyan állapotokat teremteni, melyek végeredményükben magát a tanintézetet, vagy a mi azzal egy, az eredményes tanítást veszélyeztetik. A szegzárdi polgári fiú- és leányiskola, tudvalevőleg községi tanintézet, de államilag segélyezve van s fenntartási költségei oly módon fedeztetnek, hogy a személyi kiadásokat: a tanerők díjazását az állam vállolta magára, a dologi kiadások pedig az iskolaalapból fedeztetnek. Hogy miből áll az iskola alap, menynyit jövödelmez s mily öszszeg az, mely az iskola dologi kiadásainak fedezetére szolgál, azt kénytelenek vagyunk, helyünk szűk voltánál fogva, egy következő czikkelyben részletezni. Most egyelőre csak arra szorítkoztunk, hogy a helyzetet a maga valóságában, minden színezés nélkül feltárjuk s az intéző körök figyelmét arra irányítsuk. De tovább is megyünk s szabatos javaslattal és tervvel fogunk előállani, hogy- ez által, a mennyiben szavunk nem lesz pusztában elhangzó szó, csekély erőnkhöz mérten, elősegítsük olyan közvélemény megteremtését, mely belátva a helyzet tarthatlan voltát, erélyes kézzel ragadja meg a kezdeményezést s oly tevékenységet fejt ki mely végeredményében a létező bajok teljes és tökéletes orvoslására fog vezetni. b. SIrlTrdin.37"Ide-oda Krivány nem is név lesz, hanem fogalom. A hero8trateszi dicsőséget még ebben az évtizedben nem igen élvezte oly mértékben senki, mint ő. Miért? Mert egy jó negyed millióig dézsmálta meg az árvavagyont, nyolcz heti szabadságot vett s elment Amerikába. Mindezt a legkitűnőbb beosztással, rendszerei s a legnagyobb kényelemmel csinálta. A nagy Wertheim-szekrényhez álkulcsot csináltatott, ebben a nagy Wertheim-szekrénybe őrizték az árvák értékeit. Az úgynevezett rovancsolásoknál pedig nem nyitották föl a nagy Wertheim szekrényt, abban a jó biszemben, hogy a szekrénynek úgyis három kulcsa van, ezek nélkül a sikkasztás ki van zárva. Krivány 12—15 év óta szedegette ki az Almay féle örökség 4 százalékos földhitelintézeti és talajjavitási kötvényeit s 269 ezer forintig koppasztotta meg a pénztárt. Még most is kopasztaná, ha a tragikus kifejtés nem következik vala, vagyis, ha az Almay örökös nem válik nagykorúvá. Szeptember elsején lett volna nagykorú az örökös és akkor ki kelletett adnia örökségét. Ezt az időt nem volt tehát szabad Kriványnak bevárnia. | hogy feltűnés grand signeur módjára ugorjék meg, hónapokkal előbb hirdeti, hogy tengeri fürdőre megy a nagy gyomorbaja miatt. Egész kényelmesen mehetett, mert szeptemberig időt vélt nyerhetni. Negyedikén utazott el s már hatodi- kán amerikai hajóra tette a lábát Hamburgban, közbe esett nyolcz nap, mikor a sikkasztást fölfödözték; hol volt már akkor Krivány. Sajnáljuk a magyar alföldnek Párisát, Aradot, mely egy két nagy erkölcsi csődnek hányadát viseli, néhány gazemberért szenved hire a melynek erkölcsi romlásán krokodilus könnyeket sir nehány újság. Ezt mi a legnagyobb igazságtalanságnak tartjuk. Egy megyét, várost pellengérezni bármily ocsmányság, de egyetlen gazember szomorú munkája révén, nem igaz, nem méltányos dolog. Úgy is megrázza, felforgatja ez a defraúdáczió a várost. Megőszülnek, leroskadnak azok a férfiak, a kik legfölebb a köteles ellenőrzés körül lettek jóhiszeműségük áldozataivá. Minket azonban, nem vezetnek szubjektív szempontból. Bármily enyhén Ítéljük meg e gazemberség Gabona zsákok, Vízhatlan ponyvák minden nagyságban eredeti g^ári ársűsiorrPirnitzer József és Fiai áruházában Szegzárdon, Garay-tér és Széchenyi-utcza.
