Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-26 / 26. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (26. sz.)

1898. junius 26.

vábbá, hogy a mucsfai és izményi ág. hitv. ev. iskola Il-ik tanitói állomása már több időtől betöltetlen, hogy a kölesdi községi állandó menedékház megfelelő helyiséggel nem bir és végre, hogy a varsádi nyári menedékháznak állandóvá fejlesztése, a magyar beszédnek nagyobb mérvben leendő terjesztése czél- iából kívánatos volna.-th.

Marha« Imre 25 eyes tanári jubileuma.

Bonyhádi levelezőnk iija: Folyó hó 21-én megható ünnepély folyt le a bonyhádi ág. ev. al-gymna- sium, ez alkalommal díszesen fellobogózott, tornacsarnokában. — Ugyanis a minden évben szokásos évzáróünnepélyt összekötötték Marhauser Imre gymn. tanár 25 éves tanári jubileumával.

Az iskolai nagy bizottság ez alkalommal dísz- gyülést tartott, a hol N á d a s 1 y Kálmán kir. tanácsos esp. felügyelő a megjelent nagy számú közönségnek, — mely az ünnepelt tisztelői, jó barátjai, volt és jelenlegi tanítványaiból állott, — megmagyarázta a mai nap jelentőségét, mire egy küldöttség az ünnepeltért ment. Ez utóbbi megjelenvén, nagy ovácziók- ban részesült. Első sorban Bauer Adolf fő-esperes üdvözölte az ünnepeltet az intézet fentartósága nevében. Forberger László tanár a kartásak nevében méltatta érdemeit, különösen kiemelvén lankatlan munkásságát. — Ezután P a p p István mórágyi ref. lelkész következő nagyszerű beszédet intézte az ünnepekhez :

Nekem jutott a megtisztelő feladat és oly kedves kötelesség, hogy a most oly méltán ünnepelt férfiút volt tanítványai nevében üdvözöljem. Volt tanítványok ! Hogyan is hiányozhatnánk mi innen e szép, lélekemelő ünnepélyről ?

Hisz úgy tetszik nékem, hogy első sorban is egy szép, kedves családi ünnep ez a mai nap mindnyájunkra nézve és azok utánf ünnepelt férfiú, a kik te hozzád, a te szivedhez legközelebb állanak, bizo- I nyára mi következünk, a te volt tanítványaid, szellemi gyermekeid, kiket nemcsak tanítottál, hanem neveltél! Tanítottál szívvel és lélekkel és neveltél nemcsak szóval, hanem nemes példaadással is. — Igen, te két kézzel, tele marokkal szórtad el még zsenge szivünkbe ama legjobb tanítás magvát, hogy az életben csak komoly munka, törhetlen szorgalom és becsületesség által érhető el az igaz boldogulás.

Hisz ez neked oly könnyű, nálad oly természetes, mert a te egész lényed, egyéniséged, életed egy nyitott könyv, egy élő programm. egy lelkesítő eszme, mely munkára hiv, tett vágyra sarkal, szerénységgel és becsületességgel párosult érvényesítésre buzdít.

De az emlékezés ünnepe is ez a mai reánk nézve, a te huszonöt éves áldásos működésed emlékezetének ünnepe. És velem együtt bizonyára sokan közülünk emlékeznek mi volt itt e helyen 25 évvel ezelőtt. Mi volt itt ? Rom és pusztulás és mi van ma! Az irás szavaival szólva egy hegyen építtetett „város,“ melynek fundamentuma és minden köve a

te fáradhatatlan buzgalmadat, tervező, építő, gyarapító tettvágyadat hirdeti. Mi volt itt? bizony csak halvány majdnem kialudni készülő mécses, de a szuny- nyadó, közönyös lelkek is tüzet fogtak a te lelkesedésed szikrájától és van ma itt egy égő< messze világitó csipkebokor, a körirattal „nec tarnen cansume batur“ meg nem eméztetik ez. S mint itt e helyen kevés idővel ezelőtt egy ihletett, ma már fájdalom elnémult ajak mondá jött ide ez intézett 25 évvel ezelőtt egy kicsiny pálczával és ma ime kétszerese vagyon. S mi, a kik ez intézetnek tanítványai voltunk örömmel, büszkeséggel néztük ez intézet fejlődését, gyarapodását és azért jöttünk ma ide, hogy mi is lábaid elé tegyük az elismerés koszorúját, mert tudjuk, hogy te mindezeknek nagy részese voltál.

De a szeretet és hála ünnepe is e mai reánk nézve. — Igen, mi szerettünk téged a múltban, szerettünk midőn jutalmaztál, szerettünk midőn büntettél és e szeretetünk most már hálás elismeréssel is párosul.

És ha e hálás elismerés virága egyőnk, vagy másunk szivében hervadóban, fonnyadóban lett volna is, felujul az ma uj színre, illatra, pompára kél s azért jöttünk, hogy mi néked ezt megmondjuk, hogy téged továbbra is hálás szeretetünkről és elismerésünkről biztosítsunk.

De a szeretet aggódó is mi is agódtunk akkor, a midőn ez intézet oly szép ünnepét velünk nem ül- hetéd, de annál nagyobb a mi örömünk ma, igen örvendünk az örvendőkkel, hogy te nemcsak ifjúi lélekkel, hanem épen és erőben vagy ma itt, a mi ünneplésünk szeretett tárgya.

S mivel fejezhetném be mással megbízóim nevében mondott e pár üdvözlő szavamat, mint egy jó kívánattal a jövőre nézve. -— Es e jó kívánat: legyenek a te hátra levő napjaid egy aurea aetas, egy boldog aranykor. — Hisz te átélted a többi korszakot mind, a vaskorszakot az ő nélkülözéseivel, bánatával, hidegségével, közönyével, — az ezüst korszakot az ő derengni kezdő fényével, —- legyen meg hát neked már itten méltó jutalmad: egy boldog aranykor, legyenek a te napjaid megaranyozva, a szeretet, békesség és hálás elismerés sugarai által. — Ezt kívánjuk mi néked. — Ad multos annos. - Isten tai'tson ! — Isten áldjon I

Az ünnepelt mindegyik beszédre' reflektálva maghatottan válaszolt. — A kartársak egy gyönyörű ezüst babérkoszorúval, jelenlegi tanítványai pedig ezüst tálczán levő ezüst serleggel lepték meg. A volt tanítványok pedig az ünnepelt nevére egy nagy alapítványt óhajtanak tenni. Az ünnepelt ez alkalommal szegény tanulók segélyezésére egy 500 frtos alapítványt tett.

Ezek után következett a tulaj donképeni záróünnepély, szép szavalatok, zene és ének előadások képezték az ünnepély főrészét, a jutalmak kiosztása után a lélekemelő ünnepély befejeződött.

Délben 1 órakor egy 160 terítékes bankett tartatott, ott volt Bonyhád szine java a társadalom - minden rétegéből, osztály, rang és valláskülönbség nélkül.

folyással. A fertőző betegségek közül volt: difteritisz 38, vörheny 19, kanyaró 54, hagymáz 3, járványos fultőmirigylob 7, gerinczagylob 2 s végre 3 trachoma, ez utóbbi a szegzárdi Ferencz-közkórházban.

Védhimlőoltás akadálytalanul folyt, legnagyobb rész be is fejeztetett. ■

Törvényszéki bonczolás 2, rendőri hullavizsgálat szinte kettő teljesittetett.

A szegzárdi Ferencz-közkórházban a folyó évi márczius 1-én megkezdett szülésznői tanfolyam május hó 30-án fejeztetett be jó eredménynyel; szülésznői képesítést nyert 7, részleges vizsga ismétlésre utasit- tatott egy, a tanfolyam alatt mint kiképzésre nem alkalmas 6 küldetett ki az intézetből.

Kur ez Vilmos árvaszéki elnök jelentése szerint az elmúlt hónap alatt két munkaerő hiányzott s igy a beérkezett ügydarabok feldolgozása nagy nehézséggel járt. Mielőtt a hátralékok felszaporodnak, kívánatos volna az aljegyzői állás mielőbbi betöltése. Az árvaszéki elnök továbbá jelentette, hogy május vége- felé egy kisegítőt alkalmaztak, de 15 napi működés után, ezredéhez kellett bevonulnia. Az ügyforgalmi kimutatás adatai szerint érkezett 2077 ügydarab, melyhez a múlt hó végén maradt 655 hátralékot hozzászámítva elintézésre várt 2732, ebből feldolgoztatott 2092, elintézetlan maradt 640 drb.

Perszina Alfréd kir. főmérnök az állami és törvényhatósági közutakról tett jelentést, továbbá felemlítette, hogy több újságnak egybehangzó nyilatkozata szerint a m. kir. államvasutak igazgatósága utasította a szegedi üzletvezetőséget, hogy a szabadka-bajai h. é. vasútnak első rangú vasuttá való átalakításához szükségelt műszaki iratokat mielőbb készítesse el. Minthogy ezen átalakítás által a bátaszéki dunai hid kiépítéséhez az első lépés megtétetik, — következtetni lehet, hogy mégis Tolnavármegyére oly nagy fontossággal bíró hid a megvalósítás stádiumába lép.

Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő az elmúlt hó alatt 14 iskolát, 1 ovodát, 2 állandó és 1 nyári menedékházat látogatott meg 9 napon át, 24 tanteremben és 3 napon át részt vett a szegzárdi polg. leányiskolában tartott magánvizsgálatokon.

Nevezetesen meglátogatta: a lengyeli, győrei, kölesdi és gyönki ev. ref. (német), mucsfai, izményi, győrei kölesdi, gyönki, varsádi és kis-tormási ág. hitv. ev. és a gyönki magán elemi iskolát; továbbá a' lengyeli róm. kath. ovodát, a kölesdi és gyönki községi állandó és végre a varsádi községi nyári menedékházakat.

A meglátogatott iskolákban az elért eredményt, — a győrei róm. kath. és a mucsfai ág. hitv. ev. iskoláknak kivételével, mert a győrei róm. kath. iskolában a számtanból, földrajz- és történelemből csekély eredmény lön felmutatva, a mucsfai ág. ev. iskolában pedig a történelem és terméezetrajz még mindig német nyelven adatik elő — jeles és kielégítő közöttinek minősítette.

Megemlítette, hogy a győrei róm. kath. iskola padozatlan és az iskolai épület tetőzete csurog; toTÁRCZA.

Egy szívtelen hölgynek.

Minek hintett, gyöngyöt rózsát Utad elé a természet,

Hogyha saját lábaiddal Osszetiprod, összetéped!

Minek adott érző szivet Tele élet, tele lánggal,

Hogyha eltaszitod azt, kit Elbűvöltél sugarával.

Bőség szórajából minek Pazarolt rád annyi kincset,

Tán, hogy gúnyt űzhess azokkal,

A kiket megrövidített ?

Minek adott fényes elmét,

Magas röptű képzelettel

Ha a hiúság porából

Nem ragad ki, — nem emel föl.

Vagyha osztályrészed minden,

Mit a szív kívánhat, kérhet!

Mért nem adta, mért nem azt is,

Hogy a szív szavát megértsed.

Kohányi Róbert.

Keresztelés előtt.

— Tanyai kép. —

— A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. —

Még csak egy kis bogárhátu épület a pusztaságon : a tanya embriója. Csőszház, mely fölött habos felhőnyáj kóvályog. Tulnan a mocsaras szélekről szárcsák, bibiczek sipongnak, gólyák gubbaszkodnak, vadkacsák tollászkodnak, a nád lábán pióczák ker- getőznek. Fönséges a pusztaság kitartó, szinte végnélküli csöndje.

Zizeg a nád. A kalászos táblaszélén kivakkan egy aprócska gyerek, fékevesztett türelmetlenséggel száguld a kutgém felé s visitó szava messze hallszik a pusztába.

— Édös apám, édös apám.

A gém még egyre nyekereg. Javabeli ember déli italt tölt a nyájának. Pipája szokott polezán ül: a kalapja karimáján.’ Széles ingujjával ingerkedik a szellő, napsütött aczélos izmok feszülnek alatta.

Mikor a vékony gyerekhang újra ismétlődik, ügyet vet a szóra. Felneszei és rászól a gyerekre, a ki már alig győzi szuszszal:

— Jöjjön kend haza. Edös anyám hivatja. Kis gyereket fürösztenek odahaza. Meglestem.

És pásztor embertől nem is várna az ember ekkora érzékenységet, Az első, a mit az öröm meggondolatlanságával tesz, hogy lekapja fejéről a pörgét és az első minutumban úgy vágja a földhöz, hogy

dirib-darabokra törik el a garasos pipa, a mi mellett annyi andalgása vált füstté.

Szaporán üget a bogárhátu házhoz. A kis ököl ficzkó alig ér nyomra. így megy az sokáig. Akkor meglankad az ember feje lekonyul s a gond lefújja arczárói az örömet. Az élet gondja, ez az irigy vén asszony, a ki. mindég harezban áll veled. Örömeiddel játékot űz, leteper, meg főlenged, üldöz és csalogat, elkeserít és kibékit. Szegény embernek haj ! de sokszor gyilkosa.

— Isten adta gondnak! — tört ki belőle a panaszos szó.

A kis szóbából még csak ő hiányzott, hogy telve legyenek. És hogy elfujta ez a fölpipérezett baba minden földi gondját. Az igaz szeretet leszórja a föld minden salakját, hiszen a szeretet az ég ajándéka. Rézi néni, a ki a váltósról jött asssony, szólt bele ebbe a nagy szeretkezésbe.

i— Sohase vesd utána a szivedet. Nem maradós a gyerek. Keresztvíz kell annak. Nem látod, hogy a lélek miként maradozik el tőle.

— Keresztvíz ? A gondnak egész kazla szakadt reá azzal a szóval. Az ijedtség vad, elkeseredett tekintetével meredt a kezében levő gyermekre, ki áll hozzá komának? Hol veszi a költséget? Mert a menyországot se adják ingyen, a ki nem véteti föl oda magát, az pogány országba jut.

Egészen összeesett. A kis apróságok a Peti gyerek fensőbbsége mellett kuezorogtak a padkán s együgyű tájékozatlansággal nézték az apust. Veronka