Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-19 / 25. szám
T 25. szám. XXVI. évfolyam. Szegzárd, 1898. junius 19. TOLNAMBGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre .... 6 írt — kr. Félévre 3 „ — „ Negyedévre ... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza .176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ . . . 2 „ 87 „ 200—300 ,. . . . 3 ; 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több. Aratás előtt. Nem politizálunk, hanem adatokat mondunk: évek óta az állambevételek 16—30 millió felesleget mutatnak, s mégis csak a legközelebbi kimutatás szerint van 30 millió defi- czit. Hogyan következett ez be? Úgy" és akként, hogy nem a pénzügyi kormányt, hagyta el a prudencziája, hanem a magyar földmivelőt a szerencséje. A magyar Kánaánban tavaly sokhelyt a vetőmag sem termett ki és ha Magyarországban nincs termés, vagy kevés a termés, akkor nyomban jelentkezik a deficzit lidércze. Már ebből is kitűnik, mennyire földmi- velő állam vagyunk mi. Existencziánk, szerencsénk, nemzetmaradásunk tisztán attól van feltételezve, nem tagadja-e meg az áldott magyar föld a termést, adja-e még oly bőven áldásthozóan, a mint azt a múltban megszoktuk? Helyes-e, megnyugtató dolog-e egy ország boldogulását csupán egyetlen keresetforrástól várni és egy nemzet existencziáját a szeszélyes időjárásnak kiszolgáltatni? Vájjon Magyarország indusztriájának emez egyoldalúsága nem hasonlit-e a merész játékoshoz, a ki anyagi jóllétét, becsületét, társadalmi poziczióját felteszi egy blattra és sokszor életével is játszik? A magyar egyoldalú indusztria nem va banque játszás a sorssal és a magyar gazdák állandó rettegését, melyet a napokban végig szenvednek, mikor egy tulmeleg nap pocsékra és értékben megdevalválva szorítja a buza- szemét. — vájjon mondjuk éppen e rettegés következtében nem kellene-e korrekcziókra gondolni abban, a mit a falra való borsóhányásként oly régen emlegetünk: indusztriánk belterjesebbé tételével. ■ Ma a mi mezőgazdaságunk tisztán a kalászosok egyoldalú termelésében merül ki, ennek veszedelme a sulyprodukczió, mely értékcsökkenést von maga után, de a tulpr'o- dukcziónál nagyobb veszedelme, hogy ha junius második felében nem hősiti gyönge szellő az aranykalásztól ékes rónaságot, há esős június következik be, akkor sirva nézi a magyar gazda az „életet“, mert igen geniális módon igy nevezi a búzatermést. Vakmeleg, sok eső learatnak a gazda előtt és a mi a magyarországi szélsőségben mutatkozó szerető időjárás mellett bekövetkezik, — sőt evidens, hogy gyakorta bekövetkezik, — akkor azután bekövetkeznek a szükség évei. Mindennek tehát nem más a korrekeziója, mintha termelésünk mai egyoldalúságával fölhagyunk. Ha az ipari kereskedelmi növények termesztésére adjuk magunkat, akkor mégsem következhetik be oly könnyen egy gazdasági aszály, mert ha búza nem terem, terem más, végre is hónapokig nem lehet szárasság, eső, vakmeleg s növényeink váltakozva szeretik a szárazságot és a meleget. Mennyiszer kell még ezt a magyar gazdának elmondani, mig csökönyös konserva- tivismusa megtörik? Ma pedig hiába hióbhirekkel ne zaklassuk a magyar gazda kedélyét. Gyönyörködve, reménynyel eltelve nézi a magyar gazda az áldást s a megpróbáltatással terhes?, esztendő után vigaszt keres és biztatást talál. Nem kell csüggedni, a mig a búzatermő magyar föld a mienk. Kihevertünk sok rossz esztendőt, elviseltük a sors és az elemek súlyos csapásait ; de egy-két esztendőnek áldása megint lábra állitott s kitartásra, továbdi munkára és küzdelemre serkentett. Ámde elbizakodnunk sem szabad. A mig künn a szabad ég alatt, kalászban pihen a reményünk, biz az remény csak, melyet egy éjjeli fagy, egy-két heti szárazság, vagy tartós esőzés hiúvá tehet. A veszedelem a végzettől függ. Ellene tenni, vagy védekezni lehet. De mi korában teszünk és nem védekezünk. Csak várunk, bizunk és türünk, mig az első kaszavágástól ledőlnek a rendek. És még hozzá itt vannak az aratási sztrájkok hiób-hirei! No, még csak az kellene, hogy az aratási sztrájk elemi vésze lépjen föl! Már csak azért is szükség volna a belterjes indusztria üzemére, hogy a kaszásember az ő fölényének tudatában, mikor rendbe kell állania, — ne diktátoroskodjék fölöttünk. A szegzárdi polg. leányiskola záróünnepélye. Előkelő közönség jelent meg múlt szerdán délelőtt 9 órakor a szegzárdi főgimnázium tágas torna- csarnokában, hogy jelen lehessen azon a lélekemelő záróünnepélyen, melyet a szegzárdi polg. leányiskola tanulói itt tartottak. A tornacsarnokot ez alkalomra ő Felsége arczképével, nemzetszinü zászlócskákkal és drapériákkal díszítették fel. Az emelvényen foglaltak helyet: Boda Vilmos iskolaszéki elnök, Kovácsné Nagy Luiza igazgató és a tantestület többi tagjai. Az ünnepély iránt nagy volt az érdeklődés, mert több iskolaszéki tagon kívül ott láttuk az érdeklődő szülőket nagy számban és a tanügybarátokat. Kovácsné Nagy Luiza néhány szóval üdvözölte a megjelenteket, mire a tanulók elénekelték imaszerü fohásszal a Hymnust. Ezután a legtehetségesebb tanulók léptek felváltva az énekek által megszakítva az emelvényre, hogy remek szavalaikkal és többen ügyes zongora- játékaikkal gyönyörködtessék a közönséget. Minden dicséret nélkül mondhatjuk, hogy a szavalatok valódi müszavalások voltak, a mi egyrészt a tanulók szép tehetségére vall, főleg pedig azt bizonyltja, hogy olyan vezetőjük van, a ki hivatásának magaslatán állva, vezette be tanítványait a szavalás titkaiba. Az előadott énekkel és a zeneszámokkal tetszést és elismerést arattak. A fényes ünnepélynek itt adjuk teljes programúját : 1. Hymnusz. Énekelték a növendékek. 2. Vándor fim Gyulay Páltól. Szavalta Adriányi Mariska T. o. tan. 3. Magyar népdal. Énekelték a növendékek. 4. Magyar tánezok. Chován Kálmántól. Zongorán előadták : Győry Gizella és Selcz Juliska IV. o. tanulók. 5. A tudós macskája. Arany Jánostól. Szavalta Braun Margit, II. oszt. tan. 6. Vig keblünk és szivünk. Zsaskovskytól. Énekelték a növendékek. 7. Virágok. Reviczky Gyulától. Szavalta Zaru- bay Olga III. o. tan. 8. La Fiammina. Aschertól. Zongorán előadták Győry Gizella IV. o. t. és Halasy Melanie III. o. t. 9. A hazáért. Pósa Lajostól. Szavalta Wolf Ilona II. o. t. 10. Rákóczy kesergője. Énekelték a növendékek. 11. Szarkaláb. Tompa Mihálytól. Szavalta Grósz Róza III. oszt. tan. 12. Impromtu. Majortól. Zongorán előadta Martin Irén IV. oszt. tan. 13. A szegény vándorló legényről. Tolnay Lajostól. Szavalta Lőrincz Anna IV. o. t. 14. A toronyban. Zenéje Arany Jánostól. Énekelték a növendékek. 15. A rózsa temetése. Váradi Antaltól. Szavalta Glück Ella IV. oszt. tan. 16. Magyar Rhapsodia. Gaál F.-től. Zongorán előadta: Urtika Emilia III. oszt. tan. 17. Három a daru. Tompa Mihálytól. Szavalta Selcz Juliska IV. oszt. tan. 18. Búcsú az iskolától. Silcher F.-től énekelték a növendékek. 19. Ráchel siralma. Arany Jánostól. Szavalta Kemény Jolán IV. oszt. tan. A fürdő évadra: Fürdő köpenyeg; fürdő lepedők; frottír törülközők; hölgy és leány fürdőruhák; vízhatlan sapkák és kalapok; ruri és fiú úszónadrágok. Kerékpározóknak: Ruhák, Sweaters és tricot mellények; lábtyük; harisnyák; sportővek; sapkák; czipők. Nagy utazó bőröndök és kosarak; kézibőröndök; toilettel berendezett necessairek; courier táskák, zsebtoilettek; Utazási czikkek: piaidek, angol utazó takarók; hölgy és úri eső- és porköpenyek; selyem és gyapjusapkák; mindennemű. szalma és nemez kalapok; hölgy blous-ingek; úri utazó-ingek; lawn tennis czipők; újdonságok hölgy ővekben dús választékban Pirnitzer József és Fiai áruházában Szegzárdon, Garay-tér és Széchenyi-utcza.
