Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-12 / 24. szám
1898. junius 12. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (24. sz.) caivbe, mely minden szépért s nemesért lángol, — hogy Garay erdemeit tolmácsolhassa. Hisz ők mind nagyok, egyformán dicsők! Köszönet fáradozástokért, munkálkodástokért! Vezess a diszes palotákba, bol az Aponyiak, Baribal, Bezerédj, Bésánok, Csapók, Dőryek, Eszter- házyak, Fesztetichek, -Perezelek, Sztánkovánszkyak, Széchenyiek, Vizsolyiak és Zichyek ősi lakhelyük disz- lenek; hadd köszönjem meg adományaikat, amelyet a kegyelet oltárára tettek. Itt hosszú palota sorok, gyárak, ott a polgárok tisztes lakházai. A földműves hajléka, a koldus kunyhója. Itt a bírák, ügyvédek, hivatalnokok. A kereskedő az üzletében, a kis iparos műhelyében, a földműves az ekéje mellett. Szántja, veti földjét s ülteti a szőllővesszőt, a mely után szűri majd tüzborát! Itt egy szurtos alak, csákánynyal a vállán. Ép most jön a föld gyomrából. Ennek a fillérei is ott gjjygyog a többi adomány közt. Az egész egy aranyhalnia’ a szobor előtt. Emitt egy virágos, kert, amelyben fiatal lánykák, hölgyek, anyókák ápolják a természet legszebb ékességét a virágot; hogy abból koszorút kössenek, mely a magyar nemzetet együvé fűzze. Legyetek boldogok ti is a végtelenségig ! Ti is fáradtatok e nemes ügyért! Hisz a költő mondja: „Magyar nőnek’ születni nagy és szép gondolat!“ Most kitárulnak előttem az iskolák ajtai. Ott zsibong az uj nemzedék. „Tudjuk miért jöttél hozzánk te gyermek barát! Hogy megköszönjed filléreinket, amelylyel adóztunk az Obsitos költőjének szobrára!“ Hozzátok egy- kéréssel jöttem: „Úgy szeressétek a hazát, mint Garay János szerette ! Köszönet nektek mindannyitoknák adományaitokért ! Jer mondja a Géniusz még egy helyre vezetlek.. Ez a halottak országa! Nézd azt a sírboltot a vas kereszttel, ott egy tisztes házaspár alussza örök álmát. Ezek adtak életet a költőnek ! Ma megrendült fölöttük a föld; mert költő fiuk feltámadott! _A,Íkaza ünnepel! A költő szobra ott áll mint a dicsőség temploma ! Erre a sírra hadd boruljak le, s csókoljam azt a rögöt, a mely őket födi. Hisz ők az én szüleinvis-. Legyenek áldott poraitok ! Odébb egy mohlepte sir egy szegény szegzárdi koldust takar. Ez a városnak egykor polgára, azután koldusa volt. Egy évvel halála előtt márczius 15-én ezt mondtá: „Ma végig járom a várost, s amit összekoldülök, azt a Múld szobrára adom!“ Úgy tett. Ifjú erővel végig járta a város sáros utczáit s amit összekoldult, oda vide a szobor-bizottsághoz. Hadd érintsem ezt a sirt homlokommal le borulva rá, mint egy igazhivő Mohamedán a Gül- Baba sirján. Nézd azt a kidőlt fakeresztet, ez is olyan elhagyatott sir. Ott egy szegény czigányprimás porlik. Ez egyszer mikor a nőegylet a Garay-szobor javára tánczestélyt rendezett, igy szólt: „Ma lelkem- ből fogok muzsikálni, mert Garayról szól az ének !“ S húzta, hogy még talán soha jobban. A fiatalok s öregek sirva vigadtak mellette. S amikor a nap megaranyozta a terem ablakait, némán távoztak haza. ö pedig hóna alatt a hegedűjével, elvitte keresményét a szobor-bizottsághoz. Áldott legyen emlékezete! Most pedig itt állok zarándoklásom után, nemzetem büszkeségei előtt, — hogy szerény beszédem végén nektek mindannyitoknak, kik itt megjelentetek köszönetét mondjak! Köszönet neked kegyelmes ur, hogy eljöttél ide, ahol szeretnek s tisztelnek. Köszönet nektek, kik a haza szivéből ide zarándokoltatok, kik ez ünnepélyt ily fényesen rendeztétek, köszönet nektek Tolnavármegye lelkes hölgyei és fiai! És neked drága nemzetem, ki nagyjaidért lelkesülni tudsz! A Magyarok Istene áldjon meg benneteket! Éljen a haza!' Garay-album. Ragyogó szép napon fenségesen zajlott le Garay Jánös halhatatlan költőnk dicső emlékének ünneplése, melyen együtt láttuk Perczel Dezső belügyminiszteren kívül az ország legelső tudományos, irói és művészi egyesületeinek képviselőit. Az ünnepély nemcsak a mienk, hanem az egész országé volt, melyről a legnagyobb elismeréssel hasábszámra ittak fővárosi lapjaink. Garay János emlékének ünnepeltetése maradandó nyomokat hagyott a magyar irodalomban is a Garay-album megjelenése által, melynek szerkesztését a szoborbizottság megbízásából a mi kiváló tehetségű poétánk és írónk, Bodnár István végzett oly meglepő eredménynyel, hogy az ország legelső irói és kritikusai sem késtek elismeréssel szólni a magas irodalmi becsű műről. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Garay-album. megjelenése irodalmi esemény számba megy a magyar könyvpiaczon. Ilyen magas irodalmi színvonalon álló diszmü még kevés jelent meg vidéki városban; mert a Garay-albumnak úgy szövege, mint illusztrácziói a legkiválóbb férfiak termékei. A Garay-szoborbizottság bizony keresve sem bízhatta volna zseniálisabb emberre az album szerkesztését, min| ^ milyen Bodnár István, a ki gondos körültekintéssel és $Lnom irodalmi érzékkel összeköttet cwckeresett az ország ^lgőrepdü. művészeivel, politikusaival es íróival,- högy irói-feladatát minél fényesebben oldhassa meg?^^^ s Nemes és önzetlen fáradozásainak meg is ^et a méltó I óhajtott sikere; mert az ő kéréseroiy^enki sem tudott ellen állani. így telett meg azután az album a legjelesebb emberek neveivel, a kik kézirataikkal és rajzaikkal hozzájárultak a nemzeti pacsirtának, a Kont, az Obsitos, az Árpádok, a Szent- László halhatatlan költője emlékének megörökítéséhez. A pompás diszműbe Perczel Dezső belügyminiszter a következő bevezető sorokat irta: Székhelyén Tolna vármegyének, melyhez a század első fele három legnagyobb költőjének neve el- válaszhatlanul fűződik, — itt működött és irta legszebb költeményeit Vörösmarty, itt tanult 'és diá- koskodott Petőfi, itt született és élt Garay — kegyeletes ünnepre készül a hálás utókor: Garay János emlékszobrát fogja alapzatára helyezni és leleplezni. Végre tehát megtestesült az ige és elkészült az emlékmű, melynek első eszméjét megyénk korán elköltözött nagy fia, Baribal György hintette el 1860- ban és melynek létesítésén annyian munkálkodtak csaknem négy évtizeden át hazafisággal, lelkesedéssel. Mindig örömömre fog szolgálni és mindig büszke leszek reá, hogy sorsom a gyűjtés és létrehozás munkájában nekem is juttatott szerény részt és életem legkedvesebb emlékei közé sorolom azon ünnepet, melyet í881 szeptember 4-én Szegzárdon rendeztünk Garay János szülőházának emléktáblával való megjelölése alkalmából. Állj soká te éiczszobor! s a te szótalan, hideg vonásaid mindig arra tanítsák és lelkesítsék a váltakozó nemzedékeket, a minek élő képmásod oly meleg szívvel s oly ékesszavuan volt lantosa: a hon- szeretetre 1 Az albumba értékes közleményeket s emlékso- rokat írtak az ország legelső irói, művészei és a közélet kitűnőségei. íme itt közlünk pár mutatványt. Nem anachronismus-e a nemzeti szabadság dalnokának ünneplése manapság ? ámde akkor is helyes ha az; mert az ilyen anachronismusok tartják fenn a szebb jövő reményét. Apponyi Aatbert. * A költészet az irodalom gyermekkorát nálunk, e gyermekkor dicső volt, és költőink hazafiak voltak. Budapest, 1898. feb. 24. Kossuth Ferencz. * Ha költő vagy: a nemzet lelke lésy 1 Tűzben szülessen érzés, gondolat. Tsten daloljon lantod húrjain, Ha Isten adta zengő lantodat. Pósa Lajos. Háry Ha Garáy ma Jánosokat 1 meleg déli szellő az északi széltől, — sikongó jajomra mégindutl a szikla .... még se’ még se’ tudtam lelni nyugalomra .....' Magába fogadott a nagy és szent Róma .... Harang-kongás-bongás, szertelen tolongás, — szép barna asszonyok, arany ruha rajtok, — virgoncz deli iijak . . . . s köztük a legifjabb, — alig hogy húsz éves . . Piros szája ^les, — modora negédes, — szeme tűdben égő, szava, szivettépő .... Hajam között ősz szál^^^íh! már minden késő .... A nyomába léptem, — tolakodó nép közt haza elkísértem, — roskadozó térden meggyóntam a vét- • kém’ és irgalmat kértem .... de nem adott még sem ............. Ne m adott 1 Nem adott .... puha bársony térdemet véresre törtem, — liliom karomat imára gyötörtem .... Szó nélkül elhagyott, — gyáván kikaczagott .... Harang-kongás-bongás, szertelen tolongás . • ■ \ A kupolás házban fölcsendült az ének, bűnbe fogant ajkán a tolongó népnek, — szelíd muzsikaszó, — föl az égbe hangzó . . . , Terjedező mirha, a szememet marta .... tüzes szempár villant meg fejemtől halra, — ugyanaz a szempár ..... Vonzott maga után, — mentem a bűnösök sima márvány utján, — tudást merítettem a szent Jákob kutján .... Sokat megtanultam: hogyan kell feledni, hogy’ kell a fáról a virágot szedni, —- hogy’ kell csókot adni és a sápadt arezra vérrózsákat marni, — hogy’ kell mosolyogni, a férfi sereget magunk után vonni, — hogyan kell kaczagni, olcsó örömöket áruba adni, — a homályos ágyra kéjjel leroskadni ...... De kiapadt belőlem a tudás forrása .... Kiapasztá azt az évek forgása .... Elfeledtem mindent, —* csak egy üzött-hajtott .... Kerestem az Istent! — s most is azt keresem, ülvén buja partján az ezüst folyónak............. Ot t úszik egy csónak, — nem áll meg a szómnak .... Benne ül az Isten, a kit a világon szerteszét bolyogván hiába kerestem .... Habruhája lebben, — feje körül a dics’ éghet-e szebben ?...........Istenem 1 . . . Istenem 1 . . . . Ha llottam valamit, ismeretlen hang volt mi fülembe csengett. — A kicsi nővérem mind’ azon csengett, — menjünk le a rétre, micsoda bűbájos, ibicsoda.............’Lementem a rétre, leültem a fűzfá nk'-Árnyékos tövébe; — Istenem! Istenem! — minek ültem le árnyékos fűzfának virágos tövébe. élne, nem győzné lanttal a — . Sintoftsifi — Volt egy álmom, édes álmom Boldogságról szerelemről: A szivemet izzó gyászban, Csalódásban égetem föl. Volt egy álmom, büszke álmom A hazáról, szabadságról: Betekarom csüggedt lelkem A lemondás fátyolával. Endrődi Sándor. * «Kont» költője, — ez a jelző, egy rövidke költeményre emlékeztetve, elég, hogy kifejezze Garay János nevét s költészete nagyságát. Annyi ez nekünk, oly szent és a nemzeti vallás mysteriumához tartozó, mint a görög népnek nagy époszuk, melyet Homér irt, az „Hiász költője.“ E balladájával djAít élni fog ajkainkon, mint a büszke, hajtlmtlan gyár szabadság és honszerelem hőskölteménye.^jSslí abszolutizmus korszakában mindenütt elővették e verset, és mondták, mint rossz időben „imádságot a jégeső ellen.“ Országszerte dörögte ifjúi szánk az iskolában, ezt szavaltuk a nagybányai minorita atyáknál is. A hazafias szerzetesek által templom lett az iskolából s ott áldoztunk lelkesedéssel, daczczal, tiltakozással a „zsarnokság“ ellen a haza istenének, áthatva Kont és a harmincz nemes lázongó indulatár tói, megrendülve egész csekély valónkban. Es „Kont“ mint az imádság: szabad és kivívta a szabadságot a hatott láthatlan erővel, maradt a közszellem haza. A magyar ifjúság őrizze meg szivében e remek költeményt, és hangoztatván mit ez kifejez, legyen hű az eszméim? tettekben is. Budapest, 1897. junius 9. Bartók Lajos. * Garay szobra előtt. Szobor, te állj, — fürödj dús napsugárba, Talapzatod zöld repkény fussa be, S hogy ifjú légy örökké: télbe, nyárba Koszoruzzon magyar hölgyek keze! Borzsák Endre.
