Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
6 __________________________________ TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (23. sz.) •________________1898. jimiiis 5. S most le, társak, a kalappal, Végre hagytuk a javát: Isten éltesse hazánkat A dicső magyar hazát, Melybe mint gyűrűbe minden Hazafit befoglalunk, Folyjon érte, hogy ha vér kell! Mint foly érte itt borunk. Folyjon a bor, folyjon a vér, Hol dicsőség folynia! Volt, van és leszen Szegzárdnak Még elég hazafia ! Volt, van és leszen Szegzárdnak Még le nem dől Bartina, Melylyel honját felköszöntse, Egy pohárka jó bora. * * * Garay Jánosnak Szegzárdon legbizalmasabb barátai voltak : Mehrwerth Ignácz szegzárdi főjegyző, kivel együtt is járt iskolába, Vidák Ozséb, Kristo- fek Ferencz, ifj. Stann Ferencz. Ha megjött szülővárosába, rendesen ezeknek társaságában tölté a pihenés napjait. * * * Szegzárdnak sok történelmi nevezetessége van, s ezek között nem utolsó az, hogy Szegzárdtól délre a Csatári patakocska mellett van a »Nagy szilfa,« melyet Béri Balogh Ádám fájának is neveznek, mivel e fánál fogták el béri Balogh Ádámot, II. Rúkóczy Ferencz hires tábornokát, a kit azután a történelem szerint felvittek Budára és ott r^tanui A nj£ halált szenvedett a magyar szent szabadságén ^t a történelmi nevezetességű fát nevezetessé tette Garay János is az által, hogy ifjú költői szárnyalással • e fa alatt irta meg »Csatár« költeményéhez a bevezető részt. „Ide zárándokolt csendes éjszakán, ide mikor dúlt a zivatar, mikor a bőszült ég villámait szórta, itt szállt fel lelke a magasba, itt kereste fel világa a nagy és dicső Hunyady Jánost, ki őt visszavezette négyszáz év előtt történt csaták szőr- • nyü zajába.“ Horváth Ignácz. Garay ünnepségek. A fővárosi vendégek megérkezése. A Garay szobor-bizottság a megállapított pro- ' gramm szerint az ünnepélyt megelőző szombaton esteli fél nyolcz órakor a főgimnázium melletti téren gyülekezett, a honnan magánfogatokon hajtatott ki a pálya udvarra, hogy a székesfővárosból érkező vendégeket, köztük P e r c z e 1 Dezső belügyminisztert, az irók és művészek küldötteit fogadja. A nagyközönség is sűrűén lepte el a vasúti állomáshoz vezető utat, az alsó sétateret és a Garay-szobor környékét, a hol ekkor végezték az utolsó díszítéseket Fránek János vezetése alatt. Az ős Bartinán mozsár ágyú lövéssel jelezték a vonat megérkezését, mely valamivel nyolcz óra után robogott be a pálya udvarba, a hol a rendező-bizottság Simonsits Elemér, vármegyei főjegyző, bizottsági elnökkel élén várakozott. Megérkezett a vonat, s riadó éljenzés hangzott fel a vendégek üdvözlésére. — Az érkezőket Simonsits Elemér rendező bizottsági elnök melegen üdvözölte, § különösen köszönetét fejezte ki a belügyminiszternek, ki megjelenésével az ünnepély fényét emeli. Az elszállásolási bizottsági tagok ezután magánfogatokon szállították be az illusztris vendégeket. Impozáns volt a bevonulás, melyet ezrekre menő közönség nézett végig. A menetet Nunkovich Ferencz főszolgabíró nyitotta meg, kinek fogata után következett a belügyminisztert és gróf Széchenyi Sándor főispánt hozó fogat, ezután a tűzoltó zenekar, mely szép magyar indulókat játszott, majd a tűzoltóság fáklyákkal, lámpionokkal és mécsesekkel. A fellobogozott város főterein hullámzott a közönség, hogy a kivilágított házak s paloták között elvonuló vendégeket üdvözölje. A menet a Garay-téren vonult keresztül. Megható volt itt, midőn a halhatatlan költő, Garay János özvegye és leánya Gizella, az özvegy 81, a leány 60 éves, az érezbe öntött férjét és édes apát meglátták, mind kettőnek szeméből a fájó visszaemlékezés, a nagyszeretet édes emléke sajtolt könyet, melyet azonban az átszenvedett nagy fájdalmak daczára is az ünnepély nagysága mintegy mérsékelni látszott, kik a vármegye volt főorvosa, dr. S a s s István özvegyénél találtak nagyon szerető szives vendégségre. Fogadó estély és sétahangverseny. Gróf Széchenyi Sándor val. belső titkos tanácsos, vármegyei főispán a fővárosi vendégek részére saját lakosztályában fogadó estélyt adott, melyen hideg étkek, borok és pesgők lettek felszolgálva. Ez idő alatt a szegzárdi kaszinó lampionokkal kivilágított gyönyörű kertjében séta hangverseny volt a megjelent díszes közönség szórakoztatására, hol Garai Ferkó zenekara játszott. A vármegye házában tartott estélyről a vendégek a belügyminister és a főispánnal együtt bevonultak a kaszinóba, a honnan a közönség csak az éjféli órák után távozott nyugalomra. A szobor leleplezése. Ünnepi díszt öltött székvárosunk az örömnapra. Különösen a nagy költő nevét viselő téren levő házak voltak szépen diszitve. A házakról mindenütt nemzeti trikolór lengett, az erkélyek drápériákkal és "virágfüzérekkel voltak diszitve. Ezer és ezer ember hullámzott a Garay-téren es a szomszédos utczákban, a két hatalmas tribünt és a házak ablakait már jóval a leleplezés előtt megszállották, hogy szem- és fültanui lehessenek az ünnepség legkimagaslóbb jeleneteinek. A küldöttségek, testületek, a meghívottak és vendégek a kaszinóban gyülekeztek, honnan 10 órakor vonultak a szobor elé. A szobor előtt felállított emelvényen P e r c z e 1 Dezső belügyminiszter, gróf Széchenyi Sándor főispán, valóságos belső titkos tanácsos, a szónokok, az irók és művészek foglaltak helyett. Diszmagyarban voltak: a belügyminiszter, a főispán, Herczégh Mihály a budapesti tudomány egyetem rektora, méltóságának jelvényével, S t a n- kovánszky János császári és királyi kamarás, Ágoston István táblai bíró, Garay Antal a költő öcscse, S z 1 u h a István orsz. képviselő, K o v á c h Sebestyén László földbirtokos, R á t k a y László és Boda Vilmos orsz. képviselők, Simontsits Elemér vármegyei főjegyző és Csapó Dániel; ott voltak Csapó Vilmos, Bezerédj Pál, több község küldöttsége; zászló alatt jelentek meg: a szegzárdi ipartestület és polgári olvasókör, a szegzárdi élső magyar asztaltársaság, a katholikus olvasókör, a főgimnáziumi és polgári iskolai. ifjúság. A Garay-csa- ládból jelen voltak: özv. Garay Jánosné, a halhatatlan költő neje, Garay Gizella a költő leánya, Garay Antal nyug. uradalmi főtiszt, a költő test- véröcscse nejével, Garay Ákos festőművész fiával és a többi gyermekeivel. Az Akadémiát Lé vay József, a Kisfaludy-társaságot Jakab Ödön, a Petőfi-társaságot dr. Kenedi Géza, Ábrányi Emil dr. Prém József és Neu- gebauer László, a Nemzeti Szalont Hock János, az Otthon irói kört Hevesi József, az Újságírók egyesületét Szatmári Mór, K i m n a c h László, a Budapesti Hírlapot Zoltán Jenő, a Pécsi Naplót Lenkei Lajos képviselte. Itt láttuk megyénk főurait, országgyűlési képviselői közül Rátkay Lászlót, S z 1 u h a Istvánt, B o d a Vilmost, dr. Kämmerer Ernőt, dr. Ferencz/ József kolozsvári egyetemi tanárt, Garay János életrajzíróját, Telepi Károly képző művészeti igazgatót, Szárnovszky Feren- czet, a Garay-szobor zseniális alkotóját, P a u e r Géza festőt, a Vasárnapi Újság rajzolóját, Kálmán Dezső ref. lelkész és irót, S á n t h a Károly ev. lelkészt és neves költőt, a Garay-szoborbizottság elnökét F ö r- d ő s Vilmost, a szobor bizottság tagjait, Szegzárd elöljáróságát, az összes egyesületeket és testületeket. A szobor leleplezési ünnepélyt a szegzárdi dalárda a Hymnus eléneklésével nyitotta meg, a mit az ezrekre menő közönség imaszerü fóhászszal s levett kalappil hallgatott. Nemzeti imánk elhangzása után Fördős Vilmos, a szoborbizottság elnöke, a következő beszédet mondotta: Tisztelt Ünneplő közönség1! Mint a szoborbizottság elnöke szivélyeséh és örömmel üdvözlöm a Garay János szobrának leleplezési ünnepére összegyűlt diszes közönséget. Egy rég magára vállalt kötelességet teljesít ma Tolna vármegye és Szegzárd lakossága, midőn szeretett költőjének, Garay Jánosnak Szegzárd szülöttjének szobrát a nyilvánosságnak átadja. Nagy lelkesedéssel karolta fel közönségünk a szobor állítás, ügyét, mert Garay költeményeinek hatása, mint a virágzó fának illata, közvetlen környezetében terjedt el legátnatóbban. A költő által ébren tartott, fokozott hazafias érzelmek, keresték a tettben nyilvánulást, az elismerés és hála kifejezését, az érdem megörökítését.. Ezen érzelmek vezették közönségünket a szobor állítás elhatározására. 1857-ben, tehát 40 év előtt kezdte meg a szeg- zárdi értelmiség a szobor alap gyűjtését. 1860-ban megyénk kitűnő fia, és akkor alispánja Bartal Györgynek buzdító indítványára a gyűjtés egész megyénkre kiterjesztetett, s az alaptőke kezelésére és a szobor létesítésére a szegzárdi kaszinó kéretett fel. A kaszinó közgyűlése örömmel, és készséggel vállalta el a megtisztelő megbízást, s választmányát szobor létesítő bizottsággá alakítván, azóta az ügyet mint a közönség bizományosa önállóan intézi. A gyűjtés félbeszakítás nélkül folytattatott, de szerény eredménynyel, úgy hogy évtizedek kellettek, mig a szobor létesítés ideje elérkezett. Jelentékeny összegekkel járultak az alap növeléséhez : a szegzárdi polgárság borok adományozásával, a kaszinó és nőegylet estélyek rendezésével, a Garay- család egyes tagjai, a szegzárdi takarékpénztár; mint gyűjtők kitűntek eredményes fáradozásaik által megyénknek kedves emlékű volt alispánja Perczel Dezső ur ő nagyméltósága, Boda Vilmos képviselő ur mint a Tolnamegyei Közlöny szerkesztője, néhai Pápé Gyula, és a csak nem rég elhunyt szeretett tagtársunk, dr. Szigeth Gábor és többen. Megyénkén kívül lakó egyénektől csupán 116 frt folyt be a szobor alapba. A megyei kormányzat élén álló férfiak folyton jó akaratú támogatásban részesiték az ügyet, igy gróf Széchenyi Sándor főispán ur Ő nagyméltóságában ezen ünnepély rendezésénél is nagyrabecsült mecénásunkat tisztelhetjük. A szobor-bizottság 1881-ben emléktáblával látta el Garay szülő házát, s fényes ünnepély rendezésével igyekezett a figyelmet és érdekeltséget a szobor ügye iránt fokozni. Végre 1894-ik évben elérkezettnek láttuk a szobor felállítás idejét. Pályázatot hirdettünk, melyre beérkezett 11 pályamű; a zsűri melynek tagjai voltak Budapestről Zala György, Strobl Alajos és Fittler Kamii urak, úgy a szoborbizottság 4 tagja, Szárnovszky Ferencz szobrász urnák munkáját Ítélte a kivitelre legméltóbbnak, tehát vele kötöttük meg a szerződést 1895. év január havában 24000 korona díjért. Ugyanekkor elhatározta a szobor-bizottság, hogy a leleplezés emlékére egy Albumot^ ad ki, melynek szerkesztésére Bodnár István szoborbizottsági jegyző ur kéretett fel. A szobor leleplezés a millenáris ünnepélyek idejére 1896. május havára lett kitűzve, de közbejött akadályok miatt kénytelenek voltunk azt a mai napig elhalasztani. Meg kell még említenem, hogy eredetileg a szobor helyéül a sétatérnek a főgimnázium előtti része volt tervbe véve, miért a szoboralapból 1200 írtért 1 holdnyi területet az alapítványi uradalomtól megvásároltunk, de később ezen köztér találtatott alkalmasabbnak a szobor elhelyezésére. Ki kell emelnem Szárnovszky Ferencz szobrász ur érdemeit, ki sikerült alkotásával igazolt fényes művészi tehetségét, -— a nagyon is szerény dijjazással arányban nem álló költséggel és kitűnő eredménynyel érvényesité. — A szobrot Párisban önteté, az alapzat haraszti, a genius pedig pátyi kőből lett faragva. A szobor felállításával .tehát a szegzárdi kaszinó megfelelt a reá ruházott megbízatásnak, hogy minő sikerrel, azt a tisztelt közönség lesz hivatva megbírálni. Kérem Rátkay László ur ő nagyságát, hogy ünnepi beszédét megtartani s a szobor leleplezését, elrendelni méltóztassék. A lelkes éljenzések lecsillapultával, Rátkay László, országgyűlési képviselő mondotta el ünnepi szónoklatát, melyet itt közlünk egész terjedelmében. Tisztelt közönség! Felettünk a kék ég ... . körülöttünk illatos virág! A földnek költészete teljes erejében, pompájában hozza legszebb alkotásait, néma dalait, az arany kalászt és a piros rózsákat! A legszebb keret a mai ünnepélyhez, mely szintén virágzás .... a nemzet nagy szivében ma nyílik ki újra egy nagy költőjével szemben a hála, az elismerés és szeretetnek régen bimbódzó virága! Garay János emlékezetét megünnepelni jöttünk öszsze. Negyvenöt éve hogy sírját behántolták. Majdnem egy fél század! • 1853. november 5. Ezen a borús szomorú őszi napon szállt le a halál fehér angyala, hogy a
