Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (23. sz.) 1898. junius. 5. Garay János. Szegzárd város közönsége kevés külső zajjal, de annál igazabb és bensőbb érzelemmel most ünnepeli Garay János emlékszobrának leleplezését. Negyven esztendeje készül erre a szép ünnepre. A régiek, a kezdeményezők nagyrészt kidőltek, Csak a kegyeletes eszme, a régi lángolás maradt meg — újnak! Garayt feledni kezdi az ország, de emléke itt ma is üdén, fiatalon él; a magyar lelkesedés sok helyen nagyobb lobbot vet, talán mert szalmaláng, de itt minálúnk örökmécses, szerényen pislog, ég, lobog már évtizedek óta. S ezt' a kegyeletes érzést és gondoskodást Garay nagyon is megérdemli. Sokkal szerényebb volt, hogy sem az örök életről álmodozék, de hogy a kegyelet a szobor érczében örök életet ad neki, arra is rászolgált. Nem basitott uj nyomot, uj barázdát a költészet mezején, egyszerű, szorgalmas művelője volt annak, s olykor-olykor mélyebbre is szántott, mint akárhány elődje, ez érdeme, ez már becsületére válik. Hűn követte mesterét, Vörösmartyt, hanem azért neki is megvolt a maga éredetisége, önállósága, saját szelidebb fénye, külön világa. Alkotó ereje nem volt olyan nagy, de lángolása, honszeretete mákszemnyivel sem kisebb, mint mesteréé ! Az ő költészete is a klassziczizmus emlőin táplálkozott először. De bágyadt, vérszegény, eszme nélküli klasszikus költészetnek csak addig lehetett irodalmunkban létjogosultsága, a mig a közélet, a társadalom maga is a zsibbadt fásultság álmában szendergett. Mikor azonban a szabadabb eszmék uj szellője el kezd fujdogálni, ki kellett pattanni a költészet termőbimbójának s a régi, satnya gyümölcs után megtermett az izesebb. A romanticzizmus már a nemzeti múlt talajába sülyeszti hajszálgyökereit, nem sokáig találhat ugyan itt sem tápanyagra, de a magyar költészet és irodalom fája erősödve lombosodik, s ennek egyik nemesitett ága lesz — bár még jóval később: a magyar nemzeti népies költészet! Vörösmarty, Széchenyi majnem egyidejű fellé pése'íel megszületik Magyarországnak ama csodás korszaka, a mikor a politikának volt bizonyos költészete \ s a^kfitészetnek is meg volt bizonyos — politikája ! Ennek a lelkes kornak lantosa Garay János. Hü, igaz, '.becsületes, emelkedett, lelkesült s minden izében hazafias, mint kora. Nincs egetrázó hangja s mégis ■— „hallja egész ország!“ A felébredt nemzeti közszellem ujjongva tapsolja hazafias lantját; a szivek akaratlanul megnyílnak nemes páthosza előtt. Ma a szónokias elemetet tartják a költészet gyengeségének, akkor ez volt az ereje, mert egy egész ofezágot segített hazafias szellemben felnevelni. Garay János teremtő ereje, alkotó tehetsége nem ama bizonyos istenáldotta őstalaja, a mely hatalA kor költője volt. Elvette koszorúját, élvezte tapsait, meg volt jutalma. Az utókorra egyes műveiből kevés, de hatásának egyetemessége fenmarad s nevének szerény, de tisztes helyet biztosit az irodalomtörténetben. Élete folyása egyszerű, de szenvedésekben és nélkülözésekben gazdag volt. 1812-ben született Szeg- zárdon, hol atyja, előbb jómódú, de később — túlságos bizalma folytán — vagyonában megcsökkent becsületes kereskedő volt. Első oktatását szülőhelyén nyervén, 1823—9-ig Pécsett végezte a gvmnasiumot, s 1829-től Pesten az egyetemen a bölcsészeti tanfolyamot. Korán fölébredvén benne a költészet szere tete, már első kísérleteivel feltűnt társai közt, s az által is, hogy' latin feladványait magyarul is kiaol- gozta, magyar Íróvá akarván képezni magát. Az egyetemen Horváth István hatott rá ébresztőLeg s buzditólag; és a Vörösmarty Zalán-ja, melynek hatása alatt irta (hexameterekben) első epikus kísérletét: Csatár t. Az akadémia drámajutalma csakhamar versenyre csábította, melyet aranyok nélkül ugyan, de több Ízben dicsérettel futott meg. Az időszaki sajtó is korán munkásai közé vonzotta, s előbb a Mátray Re gélő-jében, a Munkácsy Rajzolataii ban, majd a Bajzáék A th enaeum-ában, a politikai hírlapirodalom terén pedig a konzervatív H i rnö k-ben (melybe csak a külföldi tudósításokat irta), később a szellemének jobban megfelelő J c 1 e n k o r-ban állandóan és sokat dolgozott más termő erejével égbe nyúló fákat nevel, -—a ne* héz férfimunkát megkívánó mezőség inkább: ringó vetéssel, imitt-amott egy zöldelő bokorral, csipogó madárdallal, szerényen nyíló virágok egyszerű, de édes illatával. A szeretet, a csendes érzések dalnoka jobban mint a forrongó szenvedélyé. Nincs perzselő lángja, emésztő heve, csak szelíd melege, mint a pásztortüz- nek. Eleinte sok benne a nőies lágyság, érzelmesség, de később a komoly férfi nyugpdt szava, sok hányattatásban megtisztult s átszürődött életfilozófiája érzik ki müveiből. Petőfiről mondják, hogy ő az örökifju- ság költője, Garay kivált hazafias lyrájában — a férfiasságé. Költészetéből hiányzik a fiatalság tobzódó ereje, szilaj tüze, féket nem ismerő „vágya, az indulat szenvedélyessége; több benne a férfias józanság, mint a fiatalos mámor, ábránd, álmodozás; talán épen ez az oka, hogy ellenállhatlan erővel elragadni nem bir, de azért mindenkor felemel, mert meg van benne á kellő hév, ihlet, emelkedettség, meggyőző erő; ha nagy mélysége nincs is, egyszerű igaz érzése tisztul- tabb légkörbe vezet s a renditbetlen hit nyugalmával meghat, tartósabban odaköt. Az élet sok baja, vívódása, keserűsége világfájdalommal nem mérgezi meg költészetét, fájdalma csendes busodgás, borongása sem tartós, lelkében az egyensúlyt mély vallásossága tartja fenn. Költője ő első Sorban a hazafiságnak. Hogy egy nemzetet rázzon fel álmából, akkor már nem volt szükséges; neki a meggyujtott oltárláng ápolása ju-. tott, mint a római virgóknak, annyi csupán, hogy felébredt korának álmatag tettvágyát ébrentartsa, sa- I ját lángolásával szítsa és növelje. Garay erre született. Nem vágyott jövő századok tapsára, a múltról dalolt a jelennek s el tudta lesni korának hangulatát, ízlését, életszükségletét. A nemzeti költészet folytonosságát Vörösmarty állítja helyre. Garay hűn követi. A hazai történet tárgyainak kiválogatásában felül is múlja mesterét. Mint egy feltámadt régi hegedűs megénekli úgyszólván egész történetünket. Az Árpádok, Szent László, Hunyady János, Hunyady László, Mátyás király, Zrínyi Ilona, Kont stb. felkelnek sírjaikból, hajdani nagyságuk és fényük bevilágít a jelen sötétjébe. És Garay költői működésének ez a hasznosabb része: egy egész ország melegszik lelke lángjánál. Egy Vörösmarty. Széchenyi tapsol hazafias lantjának, érzik mindketten, hogy a nemzeti önérzet és tettvágy ébrentartásában Garay hü szövetségesük § megbecsül hetlen támaszuk. Széchenyi kazája szép lelkű hölgyeinek ajánlja könyvét, Garay a magyar hölgyet már beleviszi a költészetbe, életczélt, hivatást, külön rendeltetést ad neki, hazafias lyrája itt tör ki legszilajabb erővel s a legnemesebb értelemben véve, van bizonyos fanatizáló ereje. S általában ő a magyar költöszet egyik legerősebb sovinisztája, itt sem abban az értelemben, mintha mereven elzárkóznék az idegen, főleg a német költészet eszmeáramlatától, formai különlegességétől, de A Kisfaludy-társaság és az akadémia, korán méltányolták az ép oly buzgó, mint tehetséges fiatal iró munkásságát. Az utóbbi már 1839-ben levelező tagul választotta; az előbbi pedig. 1842-ben tagjául és három év múlva segédtitkárául. Kivált a Kisfaludy- társaságban mint szépirodalmi intézetben, nagy tevé*- kenységet fejtett ki s több ízben lépett föl az ünnepélyes közgyűléseken is és jutalmakat nyert Fran- gepán Kristóf né ‘cáimü -költői beszélyével s Bosnyák Zsófia czimű legendájával. Osszegy üjtö 11 Ver s e it az akadémia is egy ízben (1844) a fél-nagy jutalommal tüntette ki. Bár sokat dolgozott, az akkori irodalmi viszonyok még az övéhez hasonló ernyedetlen munkásságot is oly szűkösen jutalmazták, hogy szaporodó családjával nem egyszer kelle szükséget is látnia. Jobb idő látszék derülni i’á, midőn 48-ban Eötvös, az első magyar közoktatási miniszter őt a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom rendes tanárává neveztette ki. De miniszteriumnakj magyar világnak s azzal együtt Garay tanárságának is véget vetett a szomorú 49; s a már akkor elbetegesedett és szemevilága elvesztésével is fenyegetett költő véginségre jut, ha egy könyvtártiszti állomás attól meg nem menti. Betegen, hanyatló erővel irta utolsó müvét, Szent László-t, nagyobbára Fóthon, hol üdülést keresett, de hol a halál —- 1853. november 5-én — szélhüdéssel vetett véget életének s szenvedéseinek. A nemzet, felriadva halála hirére, családjának akarta pótolni, mit kedvcncz dalnokáért tenni elmulasztott. mert az idegenből kölcsönzött eszmebe és formába is bele tudja önteni a nemzeti tartalmat. Példa reá sok német mintára készült balladás elbeszélése, a melyekben a magyar tárgy, érzés és gondolkodás teljesen feledteti áz idegen származást. Garaynak tehát elsősorban hazafias költészetéért tartozik hálával és elismeréssel nemzete. Hatása ebben rendkívüli, s még halálával sem szűnik meg. Beszéljen bármit a modern kritika, Kont egy egész, országon dongott keresztül hatalmas szavával. Bartók Lajos szerint a nehéz napokban úgy mondogatták ezt a hazafias költeményt, mint imádságot a jégeső ellen s Jókai szerint: magyar költőnek soha sem volt ilyen nagy hatása! Mikor az ötvenes években Vörösmarty „Zalán“ja másodszor is diadalutra kel, „ÁrpádokJLjJiosszu sora is elkíséri s Szent László is mély hatást kelt - a jfivő reménye nélkül tengődő nemzet szivében. ! ;*;,> | De Garay érdemei elvitázhatlanok í^ktéren is. Csatárjával kísérletet tesz az eposz terén. S a legtöbb igazságtalan támadást azért kell elszenvednie. Nem tudják neki megbocsátani, hogy müvével mesterét, Vörösmartyt, túlszárnyalni nem bírja. Ezért nevezik száraz Garaynak s nem többnek, mint Vörösmarty egyszerű epigonjának, kivel eposzköltészetünk végleg hanyatlásnak indul. Nem veszik tekintetbe e mü születésének körülményeit, a kör finnyásodó ízlését a klasszikái formával szemben s főleg azt, hogy ez a sok részletszépségben bővelkedő költemény egy huszonegy éves költő forrongó lelkének úgyszólván legelső merészebb szárnyalása. Kisebb költői elbeszéléseiben már szerencsésebben nyilatkozik alkotó talentuma. Kerek kompoziczió, jól eltalált elbeszélői hang, nem egyszer a legfinomabb jellemző erő, rajzolási ügyesség s kifogástalan, színes költői nyelv jellemzik ez irányú költészetét. Obsitosával a magyar őshumor forrásból merit, s e remek költemény naiv humorát irodalmunkban még senki túl nem szárnyalta. Legendáit a mély vallásosság, kegyeletes érzés, a hit erőssége lengi át s a szerkezeti egység és szabatosság emeli a legenda-költészet legsikerültebb darabjai közé. Lyrájában, különösen a német befolyás miatt, eleinte van bizonyos érzelgősség, ábránd, terjengősség, de később nagy fejlődést mutat, s hatalmas léptekkel közeledik tökélye felé a modern lyrán ik, a mely térben sokat nyert az által, hogy úgyszólván minden műfaj mesgyéjéből elszántogatott, de viszont érzelgősségéből, pathoszából sokat veszített, s ma a meleg érzés közvetlenségével, egyszerű, - de igaz hangjával kiván hatni. Garay eziezoma, minden sallang nélkül való egyszerűsége kiválik az akkor nagy tért hódított szobaköltészet sablonjából, a mikor a gondolat, érzés, szóval az egész költészet nem egyszer a szóvilág, a dagály posványában veszett el, A népies téren is találunk már egy pár valóban sikerült alkotást tőle. S általában ha el nem tagad- hatjuk azt, hogy a teijedő nemzeti eszmék végeredménye ademokrata eszmék teljes diádaía lett, úgy el kell ismernünk azt is, hogy a magyar köliészet demokrata iránya, a nemzeti népies költészet is sokat köszönhet teljes érvén}resüléséért annak a lelkes s minden • izében nemzeti költészetnek, a melyet Viö- rösmarty kezdett s hü tanítványai között Garay is olyan nagy sikerrel folytatott. Sajnos, a megélhetési gondok sokszor apró pénzre váltatják vele tehetségének tőkéjét s kényszerült sokoldalúsága határozott kárára van müvei tartalmi becsének, főleg szerkezeti egységének. Bármihez fogjon is azonban, bizonyos siker el nem vitatható tőle. Elbeszélői terjengőssége a rövid szaggatott előadást kívánó drámában és balladában a siker rovására van, ennek daczára, mint úttörő a dráma-irodalom terén figyelmet érdemel, balladaköltészetünket pedig határozottan előbbre is vitte, kora úgy tekintette őt, mint a legtermékenyebb s legjelesebb balladaköltőt. Greguss ballada-elmélete úgyszólván csak annyiban különbözik az övétől, hogy Garay a tra- gikai megoldást nem tartja szükségesnek, csak drá- maiságot kiván és gyors menetet. Az elnyert egyetemi tanszékkel járó nyugalmasabb élet a szorosabban vett tudományos irodalom felé terelte Garay tevékenységét. Nagy buzgalommal és lelki örömmel lát munkához, Petőfihez irott levele szerint sokat vesződik „stúdiumával“. Itt ismét uj tér nyílott volna Garay tehetségének. Töredékben maradt nyelvészeti és irodalomtörténeti tankönyve sokat tanult, tudós elmére vall s nem annyira a felfogás eredetiségével, mint inkább a régi anyag praktikus csoportositásával s a forrongó elméletek legjavának
