Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
1898. junius 5. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (23. sz.) 3 ember volt, a ki mutatta volna aggódalmát. —r Majd megjön. — Ha ma nem, hát bizonyosan holnap. __ Má r jó késóre járt az idő; a konyhán kialudta tűz; mi még együtt ültünk az asztalnál: Apa, anya, három nővér és én. Találgattuk, hogy hát miért nem jöhet a Muki? — Egyszer csak megáll egy kocsi az utczán a ház előtt, mindnyájan felkiáltottunk : ő az, megjött a Muki! — De ebben a pillanatban már köztünk is volt a várva-várt vendég. — Sorban ölel, csókol bennünket.' Sir, nevet, szaladgál egyiktől a másikhoz. — Anyának százszor is megcsókolja a kezét.' — Apát megöleli, megcsókolja. A lányokat megczirógatja. — „Jaj de megszépültetek, mióta nem láttalak benneteket!“ azután a sódart az ölébe veszi. — (Ez az Anti gyerek csúf-neve) — „De megnőttél É gyerek! Maholnap huszár lesz belőled!“ — „Az ám“ jr, mondja .egész büszkén a Sódar — „még pedig ^^an, mint ar^pry bácsi volt, — de tudod Muki, én ném' tr francziát, hanem a német császárt fogom Pinája. el és vezetem, fülénél fogva egyenesen ide.“ Erre persze a Muki nevetett nagyot, hogy hát milyen vitéz az ő öcscse. „Megálljatok csak! nem is kézdezitek, hogy hát miért késtem meg, s hol jártam ? — Azt tudjátok, hogy Pesten kolera van?“ — ,Persze hogy tudjuk'. — „De azt még se tudjátok, hogy Pestről nem szabad kijönni senkinek sem, mert a professor urak kisütötték, hogy a kolera ragadós. — A diákok pedig haza hurczolják azt a csúnya nyavalyát. — Brr! Látod Sódor én is hoztam kolerát magammal. — Mert olyan éhes vagyok, mint a farkas.“ — Erre jót nevettünk. — Anya pedig rögtön gondoskodott a vacsoráról. — „Hát tudjátok-e, hogy ki az a Stály ? I— ,Tudjuk, hogy doktor'.'-^-* „No jó, hát kivittük mi'ezt a Stályt a Dunapartra, hogy hát mondja ki, hogy nincs' kolera,' — és hadd menjünk mind haza. — Hoztak neki egy széket is. — Erre felállt, és kezdett beszélni rettenetes dolgokat a koleráról. — Hogy senki haza ne menjen, mert haza viszi ezt a veszedelmes vendéget. — Otthon aztán meghal az apja, anyja, testvérei. „Hát én is?“ kérdi a Sódor gyerek. „Stály csak beszélt, — ki-kinyujtva a kezét, hadonáz erősen. — Én meg felkapom a kampós bo- i tómat. — így ni! Apa nyújtsa csak ki a kezét! — ■ így! “ És szépen lehúzta vele apa kezét. — így tettem vagy tízszer Stály kezével. — Nem azért van Pesten vagy hatezer ilyen diák, mint én is“ — s erre kifesziti a melléit, — »bogy egy Stály városi fizikussal ne bírjunk. Hát bizony a' doktort szépen leszállítottuk a székről és vittük egy szemétdomb tetejére, kiabálva, hogy nincs kolera, mert hát a Duna- parton van ám sok ilyen szemétdomb, akár mint itt a mienk. — Ott szépen felemeltettük Stály bátyánkkal a jobb kezét s azon a két üjját s megeskedtet- tük, hogy Pesten nincs kolera. Ekkor mentünk za- jongva egyenesen a városházára. Ott a magistratus visszavonta a parancsot és szabad menetelt biztosított. — Erre csendesedtünk és mentünk: ki-ki, a merre tudott. — Én egy tolnai borosdereglyére siettem. —■ A kormányossal már előre megbeszéltem az utazást. — „Ha evezni tud diák uram, akkor nem fizet semmit, ha nem tud evezni, akkor fizet egy ezüst húszast — Tolnáig.“ „Itt vagyok a ládámmal, kormányos barátom! Siessünk, mert lehet, hogy az a bölcs magistratus visszaszivja az engedelmet, s akkor aztán maga sem látja Tolnát, én se Szegzárdot.“ — Jól van hát legények, szedjük fel a macskát! És evezőre! Magának is jut; legalább addig mig künn leszünk a határból. — Szívesen eveztem én is, akár ha kellett volna — Belgrádig is. — Duna-Földváron kikötöttünk, de kimenni nem volt szabad. Hoztak a kormányosnak húst, ezt ő főzte meg gulyásnak. — Mikor elkészült az ebéd, Béri Ádám bátyánk igy szólt hozzám : — „Ha meg nem veti a főztünket, hát tartson velünk az ifiur.“ — Persze, hogy nem vetettem meg a meghívást, mert épen olyan éhes voltam mint ma. — Evés közben azon törtem a fejemet, hogy hogyan kenyerezzem le a kormányost, r— Megvan! Tudja-e kormányos ur, — most már uraztam, — hogy kihez hasonlít maga ? „Biz azt én nem tudom.“ — No látja, — én meg tudom. — Ugy-e hogy maga nemes ember? — „Annak, az vónék, de hát a nemes levelünk elveszett. — Most hát csak igy szólítanak, hogy paraszt.“ — No lássa Béri uram, maga nagyon hasonlít Béri Balog Ádám arczképéhez, a ki a, hires Rákóczy fejedelem generálisa volt; a ki csak úgy aprította a németet, akár a répát. — De hát ott Szegzárd alatt kilőtték alóla a fakót, s úgy gyalogosan elfogták és rögtön, — arra a nagy szilfára ott Szegzárd alatt az ország-ut mellett, — fel is kötötték a németek. — Azt mondják, hogy a lelke most is visszajár. Mert ha valami német ott éjfélkor elmegy a szilfa mellett, hát úgy üti pofon jobbról, balról valami, hogy sziporkát hány a szeme. „No lássa ifiur, engem meg úgy csufnéven Balognak is hívnak.“ No lám, most már bizonyos lehet abba, hogy maga a hires Béri Balog Ádám ivadéka. Csák legyek én egyszer fiskális, majd kikeresem én a maga nemes levelét. így értünk le Geijenig, ott a szél kivetette a dereglyénket a partra, ott rostokoltunk. Én már benne voltam a diákstiklikben, hát beszéltem nekik annyit, hogy mire Tolnára értünk, mindannyinak kedvencze lettem. — Nem is kellett már evezni, csak beszélni a diákvilágról. — Hát csak Földvárig eveztem. — Nézzék, milyen hólyagos lett a tenyerem attól a csúnya kemény evezőtől. De legalább megmaradt a húszasom, úgy is ez volt az utolsó pénzem.“ Szegény Muki! Ugy-e nagyon fáj a tenyered ? „Dehogy fáj ! Katona dolog ez. ■— Tolnán aztán szépen kiszálltunk, de ott a szent Jánosnál tovább nem eresztettek bennünket. W Azt mondták, hogy ott előbb szépen megfüstölnek valamennyiünket. Felakasztanak huszonnégy órára a kéménybe, s csak aztán bocsájtanak haza. No Muki! gondoltam magamban : Jól jársz most. ha úgy bánnak veled, mint anya szokott elbánni a sunkákkal. — Előbb bepá- czolja három hétig, aztán teszi csak fel a füstre. —' De nem úgy történt. — Ruhámat, ládámat fenyőfamaggal megfüstölték. Nekünk a tüzet kellett körul- állnunk, hogy a füst jól átjárjon bennünket. — Persze, hogy itt is mondtam dictiókat a füstölésről, a melyen a megfüstöltek jót nevettek. Végre azt mondta a Herr Richter: Jetzt kene Sie hám gehn. Azaz, hogy most már haza mehetnek. A kormányos uj'aln körülnézett és látott egy szegzárdi fuvarost, a ki épen lerakódott, — mert bort szállított egy hajóra. — „Ferencz bácsi!“ mondja — „vigye el ezt az ifiurat Szegzárdra. “ — Szívesen 1 mit fizetnek? — „Hát fizet egy utcze bort.“ — „Jót van, — mondja a szives kormányosom, — bort itt mindjárt én fizetem ki, mert az ifiur az én vendégem volt. De aztán tisztességesen vigye ám haza a Garayékhoz!“ — „No már, hogy ne vinném tisztességesen haza, hisz az öreg Garay néne az én keresztanyám. Hát üljön csak fel a kocsira, mert úgyis későre jár már az idő. — Tudom már szeretne otthon lenni!“ — Az egyik hajós hozta a ládámat, a másik a kampós botomat, meg a bosszuszáru pipámat. — Elbúcsúztam a szives kormányostól és az egész kompániától; szépen megköszöntem nekik a szívességüket. — Gyí te! 1 indultunk. Béri bácsi pedig utánunk kiáltott: Hogy „Hát vigyázzon Ferencz bácsi az ifiurra!“ „Nini csak most veszem észre, nincs itt a Sug- szi!“ — Ez Alajos bátyám csúfneve volt. — „Hát nem jöttek még meg a pécsi diákok ? Persze ott is kolera van. — Csak fogadjanak a deákok szülei kocsit, majd elmegyek én értük!“ Úgy is tett Muki; harmadnap indult Szegzárd- ról Pécsre, ellátva magát pecsétes útlevéllel. — A mint Hidasdra értek, ott székelt a falu végén a kolera-bizottság és az őrség. — „Halt!“ — rivalt egy tősgyökeres strimflis német. — »Wo is pass?“ — „Itt van sógor“ — felelt kedélyesen Muki bátyám. — A német elvette csipővassal a pasrust. — »Wo hin? „Pécsre!“ „Was is Pécsre?“ „No hát Fünf- kirehenre.“ „Ahá Finfkirche“. Szépen megfüstölte a passust, .és visszaadta mondván : „Passirt.“ „Mentünk Pécsre, ott a, sorompónál márt várt egy csomó diák. Minket a sorompó ^ mátáV fel iről szépen megfüstöltek megint. Útlevelemet húzták, füst fölé tartották és egy egész illedelmesen átnyújtotta e becse— „Most már mehet az ur!“ — Ebben a píJfanatban a Sugszi már a nyakamba ugrott „Hozott If ten iMukij! Hát nem haltál meg kolerában?“ — ,.Nfm ám, ké«| szén vagytok-e fiuk ? Holnap korán indiifi^^fc’.Kaza !P* — Sorban öleltek a szegzárdi fiuk. Siam Franczi, Kristofek Lojzi, Séner Jancsi stb. —Hfcész éjjelt beszélgetve töltöttük a Sugszival a diáMilág *01, éle- ményeinkről stb. — Reggel korán indultpükj In z^felé. Hidasdon ismét megfüstöltek a német sógorok. tJzeg- zárdon a város végén, a nagy kőhidnál>^f)«uék tőlünk a sokszor megkínzott utlevelett és a tüzbe dobták. Mi pedig örömtelten kocsiztunk be a városba szeretetteink ölelő karjai közé. tozott. Nem alkotott halhatatlan müveket, melyek bejárják a világot, mint a Dante, Shakespeare, Moliére vagy Byron alkotásai; vagy túléljék nemzetét, mint a Homér vagy Horácz énekei. Garay korának volt lantosa; s annak jól megfelelt. Kortársai a jelesek közé számították s hallgatói örömest megtapsoltak énekeit. Ma, mióta Petőfi a lyrát s Arany az époszt és a balladát visszavezette igazi forrására, a népiesre, s nemzetivé és művészetivé emelte: alig tudjuk meg-^ érteni a hatást, melyet Kont, a kemény vitéz énekese a maga idejében tett; pedig mi öregek, kik akkor még fiatalok voltunk, jól emlékszünk rá és soha sem feledjük el, hogy azt minden iskolai ünnepélyen és minden hangversenyen, mely a kor igaz és teljes tükre akart lenni, szavalni kellett, mert a nélkül hiányos lett volna. A kik ma anyák s nagyanyák, emlékeznek, hogy a Garay dalai közül a legerzelme- sebbeknek, a leggyöngédebbeknek, egyetlen verseskönyvből sem lehetett hiányozni. S az Obsitost, e jóízű humoros elbeszélést, mely • művei közül tálán legtovább fenn fog maradni, akkoriban — ezelőtt 40—50 évvel,----ifjú és öreg, ki ne olvasta volna gy önyörűséggel. Már pedig, mondja egy régi, de örökre igaz maxima, a ki kora' szükségeinek teljesen megfelelt: minden időknek élt. Igen is, mert minden idő előzőinek szülötte s annak vállain emelkedik, s igy a ki korára hatott, tulajdonkép minden következő időkre hatott, még ha hatását közvetlenül nem érzi s nevét már nem emlegeti is a késő utókor. S ily értelemben az igazi érdem, még az aránylag csekélyebb is, mindig halhatatlan. Garay két irányban volt a maga korában jeles; érzelmes s különösen családias kedélye és hangulatai által, melyekből lyrája táplálkozott; és szabadelvű, hazafias érzései által, melyeket hősies és szónokias balladáiban tudott erélyesen kifejezni. A lyrának akkor; Bajza, Kunoss s mások példájára, a német Uhland s az úgynevezett sváb iskola befolyása alatt, érzelemben és hangban idegen színezete volt; s Garay is e befolyást érezte. Dalai csínja, ro- mánczai élénk gyöngédsége jóltevőleg hatottak az olvasóra; de a nemzeti érzés és rhytmus ritkán lüktetett bennök érezhetőleg. Roínánczai közül néhány pl. a Zarándok, a Két holló, a Két dalnok, a Három ének, stb. részint német népies motívumokon, részint itthoniam, egyszerű érzelmeken vagy képeken alapulva, maradandó becscsel is bir; de a legtöbben Uhland s a német dalnokok hatása érezhető. Balladáiban a hazafias elem s történelmi-krónikái alkotás túlnyomó s a szónoki hang az uralkodó. A Magyarok Mózese, Mátyás király Gö- mörben, Hunyadi László kedves szavaló darabok voltak; s mindnyájuk közül kivált, nem az alkotás érdeme, hanem a hang hazafias színezete s szónoki ereje által Kont, melynek a költő magára is visszaháruló hatása alatt még pár darabot is adott a Kont f egy ver n ö k é-ben. Áz Árpádházbeli királyok mindenikét egyenként, egy vagy több balladában énekelte meg, melyek együtt véve, egy köte^^ nyi cyclusban, csinos költői történelmet adtak, melyet ifjúság és hölgyek kedvteléssel és haszonnal forgat^ hattak, lelkesedést meríteni belőle. Ha kevés válik ki közülök s egyenkint nem igen tesznek maradandó hatást, összeségükben mégis emelő hatásuk s a költő nemes jellemének és hazafias érzületének homálytalan tükörét mutatják. Az Árpádok legkiválóbbika, Szent László, nagyobb alkotásra is lelkesitette: egy terjedelmes, regényes eposzra, melyhez a népmonda is bő anyagot volt nyújtandó. Mind a mellett a már akkor hanyíatló erejű költő, kit sorscsapások s betegség is gyöngített, az epopéa magaslatáig nem bírva emelkedni, csak regényes szinezetü történeti költeményt adott, mely azonban igy is értékesnek mondható. Garayt, kivált mig ereje teljében volt, a hazafias alkalmak is nem egyszer lelkesítették. A védegylet, az akadémiai jutalom, József nádor jubileuma, István nádor népszerűsége nem egy ép és erős hangot csaltak ki hazafias lyrájából. A forradalom szele sem hagyta húrjait érintetlenül. A természet hatása, mely iránt fogékony volt, számos egyes dalán kívül a Balatoni kagylók czimű cyclusán is elevenen érezhető. A társadalmi állapotok legszebb költeménye- egyikét: az Egy főúri kastélyban czimüt, a politikaiak legerősebb ódáját, a Hazám bújá-t sugallták, nemes lelkének.
