Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
23. szám. Szegzárd, 1898. junius 5. XXVI. évfolyam. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. ___ El őfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. /Félévre . fj. ". ■ - . 3 „ — ■„ f Negyedévre ... I „ 50 „ Egyes száin a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető' közlemények intéz endők. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 fi ... 2 „ 87 „ 200—300 r ... 3 f. 87 r minden további 100 szó 1 írttal több. Garay János emlékezete. Szegzárd városa szobor-leleplezési ünnepére. Pályanyertes költemény. Ó, zengjetek dalt, édest, lelkesítőt, A koszorúsnak szentelt ünnepen! E nap, ez ünnep s égi lelkesülés Garay jfános emléke legyen. Te drága bölcső, Szegzárd, ősi város, Ki dalnokod megáldva ringatád: Lásd ünnepedre gyűlni égő szívvel Az egész nemzetet s egész hazát. „Szent-László11 dalnokáról zéng az ének, Magyar történet hősét hirdető. — Ki dalt zeng a „Magyarok Mózesének“, Arról szóljon ma róna s bércztető. És keljenek föl sziklasírjaikból Árpád-királyok fényes sor szerint, Az ő borostyán-ékes hegedősük Az, kinek itt ez ünnep fénye int. És lengjen itt Árpádnak, a dicsőnek, Honfoglaló magasztos szellemei Kit ő felköltött mohlepett sírjából — Mert szent erő a dal s a lant-zene, Mikor a hivatottak lelke zengi: Megnyílnak rá a sírok hantjai, S élők és holtak gyűlnek könyes szemmel Garay édes lantját hallani! Garay János szobra. És jöjjön Mátyás, a ki fenn Gömörben Tartott gőgöt-alázó áldomást! Szegzárd! Szülötted égi jóslatának Beteljesült varázsát íme lásd: Ma egy a nép s azúr.... és Mátyás királynak Fejedelmi árnya égből áldva-Int: Testvériség egyenlőség, szabadság Van a hazában lélek és szív szerinti S magyar hölgyek! ti nemzetem virága, férték rózsákkal koszorúzni meg Szegzárd szülöttét, a kinek szent hamván Örök dicsőség sugara remeg! Kinek nevére minden szív megdobban, De legforróbban itt ez ég alatt A nőké, mert „magyar nőnek születni“ — így zeng a költő -— „szép és nagy gondolat/‘ Nyolcsvanöt év.... még századéve sincsen, Hogy csillaga egünkön megjelent, S már szelleme a halhatatlanságé. Túlszárnyaló a szűk körű jelent, És érczbe öntve ezredéves, hosszú fövőbe néz a szép, fönséges arcz, — Mint lelki győzelem örök emléke, Kinek babért termett a földi harcz. S hol egykoron királyt temettek gyászszak, Ma költő üli a feltámadást. Bélának hamván dalnokodnak szobrát Magyar hazám s népem — tisztelve lásd! Nem ékesíté korona, csatákban Nem vérzett — de győzedelme él, Mert a költő babérja halhatatlan És örökebb a trónok érczinéll ó, zengjetek dalt, édest lelkesítőt, A kőszórásnak szentelt ünnepen. E nap, ez ünnep s égi lelkesűlés Garay fános emléke legyen! S te drága bölcső, Szegzárd, ősi város, Ki dalnokod megáldva ringatád: Öleld e napnak ünnepén szívedre Bennünk az egész nemzetet, hazát! vAradi anta
