Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-29 / 22. szám
2 TOLNAMEGrYíJI KÖZLÖNY (22. sz.) 1898. május 29. zsef, Matzon Béla ~fir. Spányr Leo, dr. Müller Ferencz, dr. Fehér Dezső és Mohiár István. Ez a bizottság helyezi el a Gftray-téren a testületeket, felügyel a kordonra, ellenőrzi a tribünök használatát, és a tűzoltóságnak a rend körül segédkezik. A G a r a y-albumra előfizetőket gyűjtő bizottság tagjai: Dr. Pápé Dénes, T. Nyitray Lajos, dr. Spányi Leo, Várkonyi Sándor és Horváth Ignácz. Az ünnepélyen’ részt vesznek a fővárosi művé-’ szék és irók, a vidék színe java; Perczel Dezső belügyminiszter. A magyar tudományos Akadémiát Lévay József, hírneves költő, a Kisfaludy-társaságot Herczeg Ferencz és Jakab Ödön, a Petőfi-társaságot dr. Kenedi Géza, Bartók Lajos alelnök, Ábrányi Emil, Bársony István, Papp Zoltán, Neugebauer László, a Nemzeti Szalont Hock János, az Otthon írói kört Hevesi József és Farkas Imre, a Budapesti Hírlapot Zoltán Vilmos, a Pécsi Naplót Lenkei Lajos fogják képviselni, a kik már érkezésöket be is jelentették; ' * Jelen lesz dr. Várady Antal, a Garay-óda pályanyertes szemzője is, a ki a szobor "előtt, el 'fogja szavalni szerzeményét. A többi meghívott vendégek bejelentését a jövő hét első napjaira lehet várni; • A rendezők fehér selyem karszalagot fognak viselni. A vendégek ele Sárbogárdra B oda :Vilmos, Tótth Ödön, Biróy Béla és Rá ez József bizottsági tagok mennek. A külön vonatot érkező vendégek este T órára érnek a szegzárdi állomásra A bevonuláskor a Garay-téren a tűzoltói zenekar fog játszani. Szombaton este, tehát az ünnep napot megelőzőleg gróf Széchenyi Sándor főispán fogadóestélyt ad a vármegyeház dísztermében a vidéki meghívott vendégek részére. Ugyancsak szombaton este a kaszinó lombos s fényesen kivilágított kertjében sétahangverseny ésismerkedés lesz Garay Ferencz játóka mellett. —th. EGYLETEK, TÁRSULATOK. . .T©g,37’ző3söa3.3rv_ Felvéve Szegzáfdon, — a Szegzárd-bátai Duna- védgát társulat ártéri képviselőinek 1898. évi május 17-én tartott rendes évi közgyűléséből. Jelen voltak: Az ártérben érdekelt urodal- mak részéről Mittveg Henrig báttaszéki kir. alapítványi’főtiszt 36, és Steineker Ferencz szegzárdi kir. alapítványi urodalom kerületi felügyelője 54 szavazati joggal. A többi ártéri képviselők számba vételével, jelen volt még 44 képviselő 340 szavazati joggal. E szerint a közgyűlés — az összes 644 szavazatból 530 szavazati joggal volt képviselve. A társulat részéről jelen voltak: Steineker Ferencz elnök helyettes, Kelecsényi Ambró. igazgató, Tóth Károly mérnök, Nagy József pénztáros, Steinsaörfer József ellenőr és alulírott ügyvezető mint jegyző. Társulati elnök helyettes a megjelent ártéri képviselőket szívélyesen üdvözölvén, a tanácskozmányt megnyitottnak s az alapszabályok 29-ik §-a értelmében határozat képesnek kijelentvén, mielőtt a napirendre kitűzött tárgysorozatba bocsátkoznék: mély meghatottsággal, fájdalmas érzettel kifejezést ad azon súlyos veszteségnek, mely az oly önzetlen ügy buzgalommal s szakértelemmel működött és az elentéteket mindenkor tapintatosan kiegyenlített Dr. Szigeth Gábor társulati elnök urnák folyó hó 11-én bekövetkezett elhalálozásával a társulatot érte. Mély fájdalom behatása alatt, a boldogultnak a társulat nagy fontosságú ügyei körül szerzett érdemeit méltatva, közhangulatot érint, midőn inditványozza, hogy a lefolyt 11 éven át áldásosán működött társulati elnök ur , }> érdemeinek emlékezetére a közgyűlés méltó kifejezést adjon. Mire nézve: A közgyűlés, legmélyebb részvét érzettől áthatva, kitűnő elnöke, Dr. Szigeth Gábor ur elhunyta fölött — fájó érzet és mély kegyelet kifejezése mellett — áldásos és önzetlen működésével, a társulat ügyei körül szerzett érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti és özvegyének részvét nyilatkozatot küld. A napi rendre térve: 1. sz. Kelecsényi Ambró társulati igazgató által — a társulatnak 1897-ik évi igazgatási .ügyeiről és pénzügyi helyzetéről, valamint a múlt évben eszközölt műszaki munkáltatásokról előterjesztett jelentést.. A közgyűlés tudomásul yeszi. 2. sz. Az 1897-ik évi megvizsgált pénztári számadás felülvizsgálatáról előterjesztett 1./898. számú választmányi javaslatot, mely szerint a számadási test kiadási rovatának 46-ik lapján 613 napló szám alatt vezetett okmány .végösszege 2589 frt 25 kr helyett 2589 frt 50 krral lett volna lezárandó s ekként számadók javára járó 25 kr részükre a társulat pénztárából utalványozandó, egyszersmind Nagy József pénztáros és Steinsdürfer József ellenőr ama számadás tekintetében, felelősség terhe alól — szokott óvás mellett -— felmentendők : A közgyűlés határozat erejére emeli és az ekként végelbirálást nyert számadási testet másolatban — mellékletek nélkül — Hekler Károly kir. főmérnök, ministeri megbízott urnák, a Nagyméltóságu Földmivelésügyi m. kir. Ministeriumhoz felterjesztés végett, beküldeni rendeli. 3. sz. Az 1897-ik. évi megvizsgált leltári számadás felülvizsgálatáról hozott 2/898. számú választmányi javaslatot, mely szerint számadó Tóth Károly társulati mérnöknek felelősség terhe alól — szokott óvás melletti —? felmentése véleményeztetik. A közgyűlés határozat erejére emeli és a számadást irattárba tétetni rendeli. 1 TÁRCZA. Pünkösd. Piros betűs nap. ritka vagy .szivemnek! Fakó hétköznapokban élek én. Rózsák nekem nem nyílnak, nem teremnek Csak egy ábránd: pünkösd ünnepén. Sivár országút lankasztó porában Verejtékezve a követ töröm. S mig végkép el nem bágyadok, — korábban Nem permetez rám illatos öröm. Pünkösdi rozsa! ünnep a nyílásod Ihlet varázsa, pillanatnyi vagy ! Keresem, életkincsed, ha elásod! Gyötörj valóddal, csak álmodni hagyj! Verejték a boldogságod öntözője Az ünnepnek piros betűje vér; A zaj minél tovább tart messze tőle, Az ünnep üdve annál többet ér! Rudnyánszky Gyula. Mézes hetekből. (A feleség dala.) Virágos kert volt lakásom, Nem járt ott az eszem máson, Mint egy ifjú, szép legényen, A ki volt a reménységem. Kis méhecske a virágra/ . / i Virág harmat gyöngycsókjára Nem vágyott úgy, mint én vágytam, Veled élni boldogságban. Ifjú szivem dobbanása, Lelkem szárnyas sóhajtása, Reménységem édes álma Hozzád repült szállva, . . szállva. Imádkoztam, hogy az Isten Nagy. hatalma megsegítsen. Arra kértem, esd ve kértem: Mihamarabb jöjj el értem . . . És eljöttél. Jer hát ide Lelkem lelke, szivem szive. Hadd nézzek be a szemedbe, Hadd olvasom, hogy szeretsz-e ? Varjas József. TIszsLTrlrágrIrta: Csontos Sándor. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Csak úgy hívják, hogy tiszavirág. Fehér vi- rágkönnyü kis bogárka, mely harmatos reggel, napsugarakban kel életre. Aztán élvezi a meleg sugarakat, az életet. Es ez az élet a szerelem élete. Mámor és kéj az egész. És mikor a nap bucsucsókját leheli a Tisza szőke habjaira, akkor vége a mámornak, vége a szerelemnek, az életnek. A kis fehér,, rovarkák élettelenül hullnak a folyóba. Egy napos volt az életük, de legalább örültek, szerettek s a halál, a vég is tán szerelmi mámorukban érte utol őket. A hatalmas szőke folyam meg csak megyen tovább megszokott utján. De mintha lágyabban zsongnának a habok? Ki tudja, miért? 4. sz.’ A tárgysorozat 4-ik és 5-ik. pontja szerinti ügyekben — Tóth Károly társulati mérnök jelentésének élőteijesztése után — fel olvastattak ^ folyó évi 4. számú választmányi javaslat Ií-ik, III-ik V-ik, .VI-ik, Í*énk, X-ik és Xl-ik ponttá*" A javaslat VI-ik pontjára Dr. Hirlifig Aidám ártéri képviselő szót emelvén, mielőtt ä ■ választmány javaslatára észrevételeit megtenné, kérdést intéz a közgyűlés elnökéhez, vájjon a hegyekről lefutó Vad- patak.uk szabályozása czéljából. a választmány által javasolt külön érdek csoportok alakítása az árterületen kívüliekre vónatkozik-e csupán, vágy pedig az ártéri birtokosokra is? Felszólalásának kételye —. úgymond J— onnét támad, mivel a társulati Szakközeg jejéntése nem tesz külömbséget az ártérén kiVüli és az ártéren belüli érdekeltség között, míg a választ* mány javaslata „a hegyekről lefutó vadpatakoknak a társulát határán kívüli szabályozásáról^ szól/ 1 Ha a külön érdek csoportok alakítása az ártérén kívüliekre vonatkozik, azon esetben észre vétele nincs 5 de az ártérén belöliékre külön érdek-csoportók alakítását sem méltányosnak, sem igazságosnak nem tartjá; inert a társulat fennállása óta — noha igen jelentékeny és költséges munkálátokat végzett — soha külön érdek csoportok alakítását nem tartotta szükségesnek, hanem a költségeket mindig a már eleve, a társulat keletkezésekor megállapított kulcs szerint viselte, pedig az’ érdekeltség aránya nem mindig egy és ugyanaz volt. Nem méltányos tehát most sem a társulat tagjait, külön csoportokba Osztani, annál kevésbé, mivel a tervbevett munka úgy is kisebb terjedelmű s igy a külön csoportosítás nem indokolt. Erre elnök a felszólaló és a közgyűlés megnyugtatására kijelenté, hogy a választmánynak a külön érdek csoportokra vonatkozó VI. pont alatti javaslata az ártéren kívüli érdekeltségre vonatkozik: az ártéren belöli csoportosítás nem képezi tárgyát. Utóbbira nézve a társulat — autonom hatáskörénél fogva intézkedik annak idején. Az ártéren kívül eső vadpatakók szabályozását illetőleg azonban az érdek csoportokat — a vízjogi törvény értelmében — hatósági utón feltétlenül meg kell állapítani. A 4/98. számú választmányi határozat X-ik pontjára Berényi Jenő ártéri képviselő, hangsúlyozva azon károkat, melyék az alsó-nyéki „Kis-Násznó“ csatornáján terveit átjáró híd építésének elmaradása folytán keletkezhetnek : az alsó-nyéki telkes gazdák által benyújtott kérvényt e közgyűlésen tárgyáltatni és az átjáró tölgyfahid épitését elrendelni kéri. Elnök kijelenti, mikép egy felől azon okból, mivel a kérvény a társulat igazgatójához intéztétett, másfelől pedig, mert az alapszabályok 24-ik §-a értelmében érvényes határozat csakis a meghívóban kijelölt tárgyak fölött hozathatván, a tárgysorozat kibocsátása után, folyó hó 7-én érkezett kérvény nem tárgyalható. Biztosítja azonban a felszólaló képviselőt, hogy a kérvényt — egyéb sürgős ügyekkel együtt Tán nem akaiják megzavarni annak az ezer és ezer tiszavirágnak az álmát . . . * * . * Az alkony előhírnöke köszönti a tájat. Halk susogó szellő enyeleg a fák lombjaival, a bokrok zöld gályáival. Csend, nyugalom honol mindenütt. Csak a Tisza hömpölyög tovább, lágy zsongással zavarva meg a csendet. Olyan ez a zsongás, mintha bueguz zóul szólna a napnak, a világosságnak, az életűek: A közeli bokrok egyikében aztán megszólal az alkony bűvös bájos dalnoka, a kis szürke fülemüle és énekel, ver, csattog az ő szerelmetes hangján. A folyam partján, kivágott fa törzsén egy leápy ül. Tekintete ott pihen a hömpölygő habokon. Egész lényén valami csendes, néma fájdalom ömlik el. Plasztikus fejét tenyerére hajtja, kibomlott s aláhulló hollófürtjeivel az esti szellő enyeleg. Judit ez, a falubeli Simon zsidó leánya. Idejött a Tiszapartjára. Jól esik neki, hogy egyedül lehet, hogy csak magának élhet. Jó ideig egészen elmerülve ül, mintha mitsem látna maga kürül, mintha rá nézve nem léteznék semmi, Aztán megrázza fejét, mintha nehéz volna, áz az aláomló bársonyos hajtenger. Kebléből mély, fájó só, haj tör elő s halkan suttog valamit. —. Óh magas Jehova, küldj egy vezérsugárt, mely bevilágítson ebbe a sötét örvénybe, mély élőt, tem feketéllik. Es mintha Jehova csakugyan meghallgatta volna fohászát, a füzesből egy férfi lép elő, Magas, karcsú alak. Egész lényén a férfiasság nemes méltósága ho, nol, szemei szokatlan tűzben égnek.
