Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-29 / 22. szám

TOLNÁMEGYEÍ KÖZLÖNY (29. sz.)

1898. május 29.

<3- közvetlen a közgyűlés után tartandó választmányi ülésen elintéztetni fogja.

t Mipde^k-folytán — egyhangúlag határoztatottr:

A közgyűlés a folyó évi 4. száipu választmányi javaslatot?,

Il-jk pontjára, mely a gépész lakás épitését;

, Ill-ik pontjára, mely a bálái „Gyűrűs alji“ holt Puna partján, az úgynevezett gulya állásnál fekvő 49 keskeny földrészleteknek — □-ölenként 8 kxjával — végleges kisajátítását •

V- ik pontjára, mely az , ebesi csatornának a vasút xniatt szükségessé vált megváltoztatását;

VI- ik pontjára, mely a hegyekről lefutó vadpatakoknak a társulati árterület határán kívül, érdek csqportok megállapítása melletti szabályozását;

IX- ik pontjára, mely a bátai papi és tanítói javadalmas földeket ketté szelő „Paptava“ .csatornán át.betonból készítendő kisebb híd épitését;

Xl-ik pontjára, mely a bátai „Pösze súgón“ át tölgyfahid épitését tárgyazza: indokainál fogva — határozatra emeli.

Ennek folytán az V-ik és VI-ik pontjaiban érintett,* az ebesi csatorna .építésére, illetve. a hegyekről lefutó vadpatakok szabályozására vonatkozó terveket — Tolnavármegye alispáni hivatalához, továhbi hatósági eljárás végett, felterjesztetni rendeli.

X- ik pontjára azonban, mely szerint az alsó-nyéki legelőt ketté szelő „Kis-Násznó“ csatornán át terveit átjáró építése iránti intézkedést a választmány egyelőre elejté: az alsó-nyéki lelkes gazdák által 90/898. szám alatt benyújtott kérvény, mint a társulati igazgatóhoz czimzett és a közgyűlési tárgysorozat kibocsátása után érkezett, az alapszabályok 24-ik §-a értelmében nem tárgyaltathatván, a választmány intézkedését a közgyűlés érintetlenül hagyja. A folyó munkálatokról előterjesztett mérnöki jelentést pedig tudomásul Veszi.

Hollós Alajos,

társul, ügyvezető.

T egyrzőlizöxiz

Felvéve Szegzárdon, a Szegzárd-bátai Punavéd- gát társulat választmányának 1898. évi május 17-én közvetlen a közgyűlés után — tartott üléséből.

Jelenvoltakí a társulat részéről: Steineker Ferencz elnök helyettes, Kelecsenyi Ambró igazgató, Tóth Károly mérnök, Nagy József pénztáros, Stein- dorfer József ellenőr; továbbá Mittweg Henrik, Balázs István, Szél P. István, Horváth Pál, Sörös István, és Takács Mihály választmányi tagok s alulírott ügyvezető mint jegyző.

Társulati elnök helyettes — választmányi ülés megtartását — fontos és sürgős ügyek elintézése végett elodázhatatlannak jelezvén :

18. sz. Tóth Károly társulati mérnök bejelenté a választmánynak, hogy a bátai szivattyú telep felszerelése körül működött szakavatot, Beck János budapesti gépész hajlandónak mutatkoznék a társulat

gépészi állását elfogadni, oly feltétel mellett, ha a 600 írttól 800 frtig emelkedő gépészi fizetés már ez idő szerint a 800 frt végleges magasságú összegben számára megállapittatnék és a tervezett lakás azonnal kiépíttetnék.

Ennek folytán a választmány megbízza a társulati igazgatót és mérnököt,'Beck, János gépószszel, a fenti feltételek mellett a szerződés megkötésére; mégis akként, hogy a gépész állandósága a társulat részére biztosittassék és a szerződésben boszabb időre, lehetőleg 5—10 évre Beck János leköttessék.

A választmány egyszersmind a terveit gépész lakást azonnali kivételre elrendeli.

19. sz. Az alsó-nyéki legelőt ketté szelt „Kis- Násznó“ csatornán át tölgyfából terveit 6 méter széles s 432 frt költséget igénylő jószág-átjáró' építése iránt az alsó-nyéki telkes polgárság nevében id. Zsikó János elnök és Berényi Jenő bizottsági jegyző áltál benyújtott kérvény tárgyalás alá vétetvén r

A választmány — méltányossági szempontból — a kérelemnek helyt ad, és szakközegét megbízza a terv szerinti átjárónak a társulat költségén, mégis az érdekelt telkes polgárság^ által elvállalandó fenntartási kötelezettség melletti kiépítésére. Megjegyezvén, hogy a .„takarodás és marha átjárás“ czéljára építendő könnyű szerkezetű hídon a rendes kocsi rakománynál nagyobb terhek: gépek, mozdonyok szállítása meg nem engedhető.

Miről a választmány alsó-nyéki telkes polgárság bizottsági elnökét azzal rendeli értesittetni, hogy az építendő átjárónak további fentartására vonatkozó s a központi főszolgabiróság előtt kiállítandó szabályszerű nyilatkozatot a társulathoz 8 nap alatt beterjessze.

20. sz. Kovács István és Pöme Mihály pilisi lakosok áltál az érdekelt ártéri birtokosok megbizá- ból benyújtott ama kérvény folytán, melyben a belvizek levezetése czéljából “Isztrenkától“ „Óbátáig“ és onnét a meder közepén a „Füzéresig“ egy vízlevezető csatorna épitését kérik.

Minthogy ugyan ezen ügyben Tolnavármegye alispánja, 21086/97. sz. alatt hozott határozatának 4-ik pontja alatt akkényt döntött, hogy „70 kát. hold mentesítéséért mellékcsatorna építésére a társulat nem kötelezhető; mégis az érdekeltek kérelmükkel a társulathoz utasittatnak.“ Ennélfogva a választmány készséggel nyújt segédkezet ezen kisebb érdekeltségű körzetnek belvíztől mentesítésére es a társulati szakközeg által elkészítendő tervek szerinti létesítést oly feltétel alatt engedélyezi, ha sz érdekelt ártéri birtokosok, a szakközeg által kiszámított kiviteli költséget viselni hajlandók és azt — a munka megkezdése előtt-— társulat pénztárába lefizetik.

Mire nézve társulati mérnök a terv és számítás elkészítésére utasitatik és erről az érdekeltek képviseletében Kovács István pilisi ártéri birtokos kivonaton értesittetik.

21. sz. Őcsény község elöljárósága által benyújtott ama kérvénynek, melyben a „Dobosnyai“ közös legelőn levő vizet a decsi legelőn át, az úgynevezett ^Ásványba“ és onnét a főcsatornába levezet- tetni kéri-: > iidu. ■ -, ‘(i . : ' . u'

A választmány helyt nem adhat; minthogy a jóváhagyott tervek szerinti főcsatorna meg lévén határozva, <Á jóváhagyott tervekkel szemben más érdekeket is sértene és a kérelmezet levezetés tervének hatóság általi' közszemlére kitételét vonná maga után.

Miről őcsény község elöljárósága kivonaton értesítendő. r

22. sz. Decs község közbirtokossága a „Hor- gasi“ átmetszés alkalmával fölhalmozódott nagy meny - nyiségü föld anyag elegyengetését; továbbá a „Bó- fász“ nevű tóságból a közeli főcsatornáig a társulat költségén épitendő kis árok által a viz lecsapo- lását; és a kis Dunától „Ásvány“ fókáik terveit mellék csatorna megváltoztatását s az őcsényi határon épitését kéri.

Mely kérélem első részére nézve a választmány, a „Horgasi“ átmetszésből kikerült földtömegnek a társulat költségén elegyengetését ezennel elrendeli. Második részét a „Bófász“ lecsapolását — méltányossági szén^ontból. —-mintegy ellenszolgálmányul azon sok föld tömegért mely az átmétszés folytán a legelőn szükségkép felhalmoztatott — szintén a társulat költségén létesittetni határozza. — A kérelem harmadik része, az „Ásvány“ mellékcsatorna áthelyezése azonban nem teljesíthető, miután a belvíz szabályozási terrek ellen, a 30 napos közszemlére kitétel alatt ez irányban felszólamlás nem emeltetvén, immár a jóváhagyott tervektől újabb tárgyalás, közszemlére kitétel, és hatósági eljárás nélkül eltérni nem lehet.

Miról Decs község elöljárósága kivonaton értesitendö- Hollós Alajos,

társul, ügyvezető.

Héielem.

Alulírott, mint a szegzárdi róm. kath. olvasókör alelnöke, a nevezett kör könyvtárának alapját megvetni óhajtván, azon alázatos kérelemmel bátorkodom e lap kath. olvasóközönségének szivéhez fordulni, hogy mindazok, kiknek birtokában hazafias irányú, katholikus szellemű, akár szépirodalmi, akár vallásos irányú könyvek volnának, a mennyiben azokat nélkülözhetik, szíveskedjenek alulírotthoz küldeni s ekként a szegzárdi k. olvasókör könyvtárának felállítását lehetővé tenni.

Kérelmem megokolása gyanánt legyen szabad hivatkoznom azon erkölcsi és anyagi pusztulásra, melyet a vallástalan és szocziálisztikus irányzatú könyvek és férczmüvek, az u. n. ponyvatermékek napjainkban előidéznek.

Ezen erkölcsi és anyagi pusztulás ellensúlyozására hivatvák a kath. népkönyvtárak.

Amint a leányt megpillantja, megáll. Tekintete odatapad a leány ringó termetéhez; s mintha félne megmozdulni is, nehogy megzavarja a leányt álmodozásában.

Aztán meg odarohan a leányhoz, átkapja karcsú derekát és olvadozó, lágy hangon szól hozzá:

—r Jó estét Judit. Hát önt itt találom, mily szerencse.

A leány csendesen lefejti az ölelő karokat s mintha még mindig magának beszélne, lassan, mintegy susogva szól:

— Szerencse! Aztán mi szerencse volna az magára nézve Gábor, hogy velem találkozik, velem, a lenézett, megvetett zsidó leánynyal.

A leány szemeit e szókra nedves, csillogó fátyol vonja be s arczán is fájdalmas, kínos rángatód- zás látszik.

A férfi látja a könnyeket, észreveszi a leány fájdalmát. Elkapja azt a fehér, finom kezet s epedő, szenvedélyes hangon beszél a leányhoz.

— Ne beszéljen igy Judit. Ne ily lemondó, szomorú hangon itt, a hol minden szerelemről, boldogságról beszél,

A leány ujr i a beszélőre függeszti mélytüzű, fekete szemeit s az előbbi álmatag hangon válaszol.

— Önnek tán igen, de nekem nem. De hagyjuk ezt. Későre jár az idő s atyám tán már aggódik miattam. Menjünk haza.-r- Ne még Judit, — szólt a férfi — még egy kevéssé maradjon. Hallgasson meg Judit, néhány őszinte szavam volna magához.

A leány arczára valami lassan elömlő rózsás pir ül ki. Egész testét gyöngéd remegés fogja el.

Szive megsúgja neki, a mit a férfi mondani akar s előre is úgy zakatol, úgy ver.

A férfi meg beszél. >

— Judit, én szeretem magát. Szeretem attól a pillanattól kezdve, mikor megpillantottam. Azt hittem, hogy észrevette ezt már. Kerestem az alkalmat, hogy feltárjam szivemet. Most ime itt ván. őszintén szólok Judith és magát is kérem, hogy szóljon őszintén, igaz szívvel.

A leány remegve, félve sütötte le szemeit. Úgy remegett a hangja, a mig beszélt.

— Gábor, meggoridolta-e, mit mond ? Ön szeretne engem, engem a zsidóleányt.

A férfi szenvedélyesem szólt közbe.

— Nem a zsidóleányt látom én önben, hanem csak szerelmemet. Szóljon Judit; szivét kérdezze meg és úgy válaszoljon.

A leány látta a férfi szemeiben égő nagy szenvedélyt, érezte a férfi erős szerelmét. Az ő valóját is áljárta valami delejes áram, a mely mámorba ringatta. Odaborult a férfi keblére és sirva, könnyek közt suttogva szólt:

— Szeretlek Gábor, őrülten szeretlek. Te vagy már régtől fogva életem napja, mindenem. És én csak neked, a te emlékednek éltem. Tied volt minden gondolatom, szivem minden dobbanása. És Ígérem, fogadom a hatalmas Jehovára, hogy tiéd leszek a mig élek. Ha úgy kívánod, elhagyom érted hitemet és olyan leszek, mint te vagy . . .

Most már a szenvedélyes leány beszélt. A lázasan lüktető keleti vér piros rózsákat festett az arczára, szemeiből lángoló szerelem lobogott elő.

De aztán mintha eszébe jutott volna valami. Kibontakozott az ölelő karokból s mintegy sejtve a veszélyt, félve kérdezte a férfit:

— De vájjon mit szól hozzá atyám? . . .

A férfi arcza is egy pillanatra elborult. Aztán

határozott, erős hangon szólt:

— Hát majd őt is meggyőzzük szerelmünkről

s ő is belefog egyezni boldogságunkba.

A leány hálás pillantást vetett a férfiúra e biztató szavakért. Azután kezét nyújtva mondta neki;

— Menjünk Gábor.

És megindultak hazafelé kéz a kézben. Nem beszéltek, szivük csordultig volt érzelmekkel.

Mikor az első házhoz értek, Judit megállt.

— Itt váljunk el Gábor. Nem akarom, hogy ily késő együtt lássanak bennünket a faluban.

Későn volt már: Valaki már meglátta őket. Ez pedig nem volt más, mint Simon zsidó, Judit atyja.

Nem győzte hazavárni leányát s megindult, hogy fölkeresse. Ismerte kedvencz helyét, tudta, hogy arra felé fogja megtalálni.

Mikor az öreg zsidó megpillantotta leányát a férfi társaságában, odarohant a fiatalokhoz, indulatosan megkapta a leány kezét s tompa, rekedt hangon szólt hozzájuk:

— Te gyalázatos, hát ezért neveltelek föl, hogy szégyent hozz ősz fejemre. Te meg tudd meg — szólt a férfihoz hogy nem jó kikötni Simon zsidóval. Drágán fizeted ezt meg.

A férfi nyugodt maradt s egyszerű, határozott hangon csak ennyit mondott:

— Nem félek fenyegetésedtől, Simon. Csak annyit mondok, hogy az. a leány tiszta és ártatlan.