Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-22 / 21. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz ) 1898. május 22. értve 5 forint. Aláírási ivek a társaskörökben és Krammer Vilmos könyvkereskedésében vannak kitéve. Az aláírási iveken jelentkezők jegyeiket az aláírás alkalmával, a bizottságnál jelentkezők pedig az ünnep napján reggel a kaszinóban vehetik át. Jelentkezés csak május 29-éig fogadtatik el. Az ünnepet rendező nagy bizottság tagjaivá a sz.oborbizottság tagjain kívül ez alkalommal megválasztattak : dr. Tanárky Árpád, Szévald Oszkár, Szent- királyi Mihály, Abay Leo, Reich Oszkár, dr. Sonnen- vend Frigyes, Késmárky Dezső. br. Jeszenszky György, Bajó Pál, Molnár József, dr. Éry Márton, Koller Rezső, Sándor József, Sebestyén Béla, Klie Lajos, dr. Jeney László, dr. Hirling Ádám, Mehrwerth Sándor, Matzon Béla, Matzon Kálmán, Tekus Vilmos, Jakab László, Lantos Ferencz, dr. Leopold Kornél, Leopold Gusztáv, dr. Spányi Leo, dr. Pápé Dénes, dr. Müller Ferencz, dr. Szászy Endre, dr. Simon Rudolf, Albersz Rezső, Molnár István, Borsódy Lajos, T. Nyitray Lajos, Kardos Ignácz, Mikula Dezső, Moudry Hugó, Szondy István, Szeghy Sándor, Báli Sándor, Vár- konyi Sándor, Horváth Ignácz, Wigand János, Auerbach Lipót, Rácz József, Ferdinánd János, Végess Ferencz, Végess János, Surányi Viktor, Keplinger Géza, Heczler Gyula, Steinfeld Béla, Papp Gyula, Kcrbouits Dezső, Pécsy János, Haypál Sándor, dr. Spitzer Manó, dr. Herczegh Gyula, Steiner Károly, dr. Drágíts Imre, Schneider János, Wallacher Lajos, Tóth Gyula, Fördős Mihály, Buday Gyula, Tóth Henrik, Perszina Alfréd, Aldor Ödön, Lauschmann Ödön, Perlaky József, Mehrwerth Ferencz, Udvardy Sándor, Sáfáry László, ifj. Steinekker Ferencz, ifj. Boda Vilmos, Hangéi Andor, Nits István, Zsigmond Ferencz, Fránek János, Szabó Géza a kath. olvasókör elnöke, Csernahorszky József a kath. legényegylet elnöke, Csizmazia József a polg. olvasókör jegyzője, André István az ipartestület elnöke, Bencsik Kálmán a kath. olvasókör alelnöke. Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14-én tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt rendes havi ülését. Simontsits Elemér főjegyző a távol levő alispán helyett jelentette, hogy az alispáni hivatalnál folyó évi márczius hó végével hátralékban volt 174 drb, áprilisban beérkezett 2565 drb, a múlt hó folyamán feldolgozandó volt tehát összesen 2739 drb; ebből elintéztetek 2529 drb, közgyűlési tárgyalásra vár 27 drb, igy ennek leszámításával 183, ezzel együtt pedig ösz- szesen 210 drb maradt a hó végével elintézetlenül. Április hó végével tehát 9 drbbal több az alispáni hivatal hátraléka, mint márczius hó végével volt, a jelentéktelen különbség azonban épen a jegyzői kar fokozott munkássága mellett tanúskodik az esetben, ha figyelembe vesszük, hogy a márczius hó végével tartott rendes tavaszi közgyűlés igen nagy anyagának jegyzőkönyvbe foglalása is a múlt hó folyamán vette igénybe az előadók tevékenységét. A közbiztonságot és közrendet az elmúlt hó folyamán nagyobb sérelem nem érte. Letartóztattatok lopásért összesou 15 egyén, orgazdaságért 2 és pedig egy eset kivételével Valamennyi a dunaföldvári járás területén. Fegyelmi eljárás indíttatott összesen 4 esetben, kivétel nélkül községi elöljárókkal szemben, rendbírság pedig 2 községi jegyző ellen alkalmaztatott. Fink Kálmán pénzügyigazgató jelentése szerint 1898. évi április hóban befolyt különféle adónemekben 147,190 frt 55 kr. Ezen bevételt összehasonlítva a múlt év hason időszakában elért 132,656 frt O6V2 kr. befizetési eredménynyel, a folyó évi befizetés kedvezőbb 14,534 frt 4872 krral. Folyó évi április hónapban a szegzárdi, bonyhádi, gyönki és dunaföldvári adó- és a dunaföldvári sóhivatal pénzkezelése megvizsgáltatott s rendben találtatott. Dr. Hangéi Ignácz tiszti főorvos jelentése szerint a lefolyt április hó közegészségi állapota úgy általában, mint viszonyitva az előző hónapokéhoz kedvező volt;'a megbetegedések száma kisebb, lefolyásuk kedvezőbb eredményű volt. Uralkodó kóralak a légző szervek hurutos s I ritkábban lobos megbetegései voltak, ezen alakban jelentkeztek a fertőző betegségek is; és pedig kanyaró 10, tífusz 4, vörheny 8, difteritisz 39, hök- hurut 10, himlő 3. Yédhimlőoltás az egész vármegye területén megkezdetett s Udvari községben az ott élőfordult három himlőeset folytán soron kivül be is fejeztetett. Rendőri hullabonczolás kettő volt, mindkettő öngyilkosság alkalmából. A szegzárdi Ferencz-kórházban márczius hónapról ápolás alatt maradt 348, áprilisban felvétetett 13Í, ápoltatott összesen 479, gyógyult 99, javultam elbocsátatott 38, gyógyulatlan 7, meghalt 14. Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelentette, hogy ezen hó alatt 11 iskolát és 3 állandó menedékházat 7 nap alatt 22 tanteremben látogatott meg. Nevezetesen: a Gindli-családi állami, a szegzárd-bá- taszék-utczai, a grábóczi és szálkai r. k.; a duna- szentgyörgyi és szegzárdi ev. ref; az alsó-nánai ág. ev.; az alsó-nánai, a szálkai és grábóczi görög-keleti és a szegzárdi izr. iskolát; végre a duna-szent-györgyi, a szegzárd-ujvárosi és refr megyei községi állandó menedékházakat. A meglátogatott iskolákban elért eredményt jeles és kielégítő közöttinek minősítette. Megemlítette azonban, hogy a szegzárd-bátaszék- utczai rk. iskolának szekrény nyel és szemléltetési képekkel, a duna-szent-györgyinek falitáblákkal és szekrénynyel, az alsó-nánai görög-keleti iskola mellett levő konyha elrendezése, valaníint a szegzárdi izr. iskola padjainak befestése iránt saját hatásköréből már intézkedett. Továbbá jelentette, hogy az alsó-nánai ág. ev. iskola második tanítói állomása, a tanítónőnek időközben történt elköltözése következtében betöltetlen; hogy a szálkai görög-keleti iskola padjai, úgy tanügyi mint egészségügyi tekintetben meg nem felelnek, 1 tanítónő szobája padolatlan, Magyarország térképe teljesen használhatlan állapotban van, hogy a. szegzárdi három állandó menedékház vezetőnő mellett daczára, hogy az 1891. évi 15. t.-cz. 7. §-a elrendeli, hogyha a menedékházakba 40-nél több ovoncz jár, nőcseléd alkalmaztassék; ez a mai napig alkalmazva és a szegzárdi ref. negyedi menedékháznál sátor fel- állítva nincsen. Végre jelentette, hogy a hazánk önállósítását biztositó törvények 50 éves ünneplése részben már az iskolákban megtartatott, részben pedig megtartatni fog. Kurcz Vilmos árvaszéki elnök a múlt havi ügyforgalomról jelentette, hogy beérkezett az árvaszékhez 1946 ügydarab, melyhez a márczius végén maradt 683 drb hátralékot hozzászámítva, elintézésre várt 2629 drb. Ebből feldolgoztatott 1974, elintézetlen maradt 655. Felemlítette az elnök, hogy Pávik József II. jegyző, ki a hivatalával járó teendőket kiváló tehetség és szorgalommal téljesitette, Békés-Csabán árvaszéki ülnökké megválasztatván, a II. jegyzői állásáról lemondott. Ezen állás betöltése iránt a szükséges intézkedés vármegyei alispán által megtétetett. Perszina Alfréd főmérnök az állami és a törvényhatósági közutakról tett részletes jelentést. A gazdaember uzsorásai. A földmivelési kormány különösen a gazdálkodó osztályt mélyen érdeklő rendeletét intézett az eljáró hatóságokhoz. A miniszternek ugyanis kiterjedt a figyelme arra, hogy mostanában mikor a búza árainak fluctuacziói gondba ejtik a gazdát, — megrohanják ügynökök, megveszik a termést tőlük előre, előleget adnak, vagy a termést előre kifizetik s a gazdától váltót vesznek. A földmivelésügyi kormány e szédelgő kereskedelmi ügyletben megtalálja az uzsoráskodás kritérumait s szigorú megtorlást kíván ellenükben. Soha a gazda veszedelmesebb csábításnak kitéve nem volt, mint éppen most, midőn egy súlyos esztendő utóbajait kellene kiheverni. A búza árak ma magasak, kitudja milyenek lesznek, mire csépeltek? A tavalyi esztendő nyomorúsága is érezhetőbb, ki tudja, biija-e aratás utánig pénz nélkül ? Egy bizonyos, hogy a magyar gazdának a kon- kurencziával szemben egy előnye van: elsőnek jelenhetik meg búzájával a piaczon. Az aradás ideje, Magyarország földrajzi fekvése, jóformán teljesen kiépített vasúti hálózatunk, — nehány heti előnyt biztosítanak Amerikával, Oroszországgal szemben. Ilyen körülmé-i nyék között a magyar gazda önmagának ellenségére szegődik, ha akár könnyelműségből, akár oktalan féj leiemből, akár pillanatnyi szorultságának Uzsorás nyomása alatt a kedvező konjunktúrák eshetőségeit nem a maga javára aknázza .ki, hanem sietve kap egy átlag után s az idei aratás minden kedvező momentumainak hasznát másnak engedi át. A gazda ne legyen könnyelmű, ne legyen ijedős, ne bocsátkozzék spekulácziókba, hanem maradTÁRCZA. Óh jer . . . Oh jer, ne félj, — itt senki sem bánt: Ez álmaim csöndes magánya. Mocsoktalan hely, senki sem járt E néked szentelt bús világba’. Sarűlevetve járok én is A porbahullt emlékek halmán-, — Csak sóhajom szakad föl búsan, S száll, mint a szellő ősz avarján. Óh ne csodáld, óh meg ne sajnálj! —, Szomorú kép, szomorú álmok; Tudtad te is, — s én most sem értem: Miért, hogy czélt sohsem találtak f Nézd itt ez oltár: néked szánva, Rajt még az áldozatnak hamva: Itt porladott el, itt szakadt meg Lelkemnek összetört nyugalma. Ez néked semmi, — nékem minden! Te mosolyogsz, — én úgy zokognék! Már értem, értem: kábaság volt Ugy-e e sok leomlott emlék ? Liszbauer Antal. IT“U_tó látiiLgrcűs:— A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Emléket állítok a szivemnek. Mesébe szövöm a valót; siratom a boldogságot, — mintha valaha igaz osztályrészem lett volna. Vissza idézem a romlatlan álmokat, a hevüléseket, a múló rajongás perczeit. „Ragyogjatok ti boldog órák, Ti szép idők, ragyogjatok !“ Futó verőfény, futó láng volt mindegyik, de emlékök olthatatlan. Az első csak olyan gyermekálom, a szív kora tavaszi bimbaja: napsugárra fakadt, gyönge harmat táplálta, a visszatérő dér ölte meg. A másodikat a nyár heve szülte, a forrongó, pezsgő fiatal vér: —- telve rajongással, lemondást nem ismerő tűzzel. Lassan mult el, a sugár hevétől hullott porba. A harmadik a szív mélyébe verte gyökerét. Féltett vonzalom, önzetlen ragaszkodás, igaz szerelem volt. Alkotott eszméi, tervei a jövőbe szóltak: nyugalmas otthonról, közös boldogságról. Haldoklása a legkínosabb volt . . . Emléket állítok a szivemnek; mesébe szövöm a valót. Fölidézem képeteket, hogy sírni tudjak rajta. „Fel tánczra, dalra, légi körbe! Aztán le! sírba, |— mindörökre!“ I. Kékszemű., göndörhaju, szöszke szép Leona öltse fel még egyszer fehér ruháját, hagyja vállaira omlani aranyszínű szép haját, kaczagjon bohó, gyermekes kedélylyel, és tekintsen rám buzavirágkék szemeivel olyan ábrándosán, mosolygóan, szelíden: Sírni akarok! Látom a papája haragos tekintetét, s hallom, a mint édesgető szavainkba belezudul az ő parancsoló hideg hangja: „Leona mars be a szobába!“' Maga az ottomán karjára dőlve pityereg, én — szomorúságomban nem tanulom meg a leczkémet, s a philosophiából szekundát csípek. De mit törődtem én azzal! Egyetlen édes szava elég volt mindent feledtetni Mintha most is -látnám piros pelüche táblás emlékkönyvét Minden negyedik oldalra velem Íratott. / Es nékem minden negyedik oldal egy-egy figyelmetlenségért való megrovatásba került. Hja a versgyártás nem könnyű dolog, pláne mikor az ember ideáljának a legszebbet akarja Írni. Egyet, ha jól emlékszem, most is tudok belőlük. Hogy is van csak ? „Szépséged megigéz, lelkedet csudálom, Angyali Leona, én szép ideálom! De sokszor elmondtam, sohse elég híven: Szeretlek, imádlak, édes üdvösségem!“ .Hogy is ne maradt volna ez éppen az eszembe!} ? Nagyón rossz oldaluk a mamáknak a kíváncsiság. A maga mamája is belekukkantott az emlékkönyvbe, és szerencsétlenségünkre — éppen az én versemet, a legtüzesebbet kellett elolvasnia! A maga mogorva arczu papája is megtudott mindent. Engem kitiltottak a hazukból, magát három napig kenyéren és levesen bőjtöltették.
