Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-17 / 16. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.j elvállalnak egy „nyilast“, a pyilas hossza 20 méter és ahozképest ahány kubik földet kell belőle kikotorni, kapnak 18—25 frtot. Egy ilyen nyilast elvégez 6 ember 2—3 nap alatt | így egy jó erős kubikos megkereshet naponta 1 frt 50 krt, sőt többet is. De dolgoznak ám holdvilágos estéken is a hideg sárban. A társulat minden szombaton kifizet 2000 frt körül, és ez nagy segítsége a népnek ezen sanyarú időkben, ha még olyan nehezen sárban esőben kell is megkeresnie. — Iskolai ünnepély. A szegzárdi polg. fiúiskola az 1848-iki törvények szentesítésének félszázados évfordulója alkalmából f. hó 19-én kedden d. e. 10l/2 kor ünepélyt tart, a melyre a szülőket és érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja az igazgatóság. — Pótvásár. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Duna-Szekcsőn a folyó évi már- czius hó 7-ére esett, de elmaradt országos vásár helyett folyó évi május hó 2-án pótvásár tartassák. — A katona legények, ősi szokás Szegzárdon, hogy a katonának beváit legények sarkantyút ütnek a csizmájokra és pengetik nagy büszkén mindaddig, mig el nem érkezik a berukkolás napja. Schmidt József szegzárdi legény is nagy hetykén pengette a sarkantyút husvét napján, a mit megirigyelt tőle Szabó Pál István, a ki a Püspök-téren találkozva vele, oda szólt neki: »ne oly hetykén azzal a sarkantyúval.« Erre felforrott Schmidtben a katona vér és szóról- szóra úgy összekülönböztek, hogy mindakettő kést rántva elő, viaskodni kezdettek. A harcznak az lett a vége, hogy Schmidt Jözsef vértől elborítva maradt a harcztéren, a ki súlyos sérülést szenvedett. — Halálozások- KislégiNagy Sándor kisasz- 6zonyfai plébános hosszas szenvedés után folyó hó 7-én életének 5y-ik és áldozó papságának 36-ik évében elhunyt. A megboldogultnak temetése folyó hó 9-én ment végbe a kisasszonyfai temetőben. A szt.- 1 ő r i n c z i egyházkerület rk. papsága gyászjelentést bocsátott ki a szeretett kartárs haláláról. — Mint részvéttel értesülünk, Haffner István gyönki ügyvéd husvét vasárnapján hosszas betegség után elhunyt. A gyászoló család a halálesetről az alábbi jelentést adta ki: Alulírottak a maguk, úgy a rokonok nevében is megtört szívvel jelentik a jó férjnek, illetve apának, testvérnek és vőnek H a f 1 n e r István köz- és váltó ügyvédnek folyó hó 10-én d. u. 6 órakor hosszas szenvedés után életének 58-ik boldog házasságának 4-ik évében történt elhunytét. A boldogulnak hült tetemei folyó hó 12-én d. u. 3 órakor fognak áz ág. hitv. ev. egyház szertartásai szerint a gyönki sii’kertben, a családi sírboltba nyugalomra tétetni. Gyünk, 1898. ápril hó 10-én. Nyugodjék békében, áldás hamvaira! Haffner János, Haffner György fivérei. Ozv. Haffner Istvánná szül. Wassermann Teréz neje. Haffner Melania egyetlen leánya. Wassermann Ferencz apósa. Wassermann Ferenczné sz. Küszmann Katalin anyósa. — Dr. Kasza József, a pécsi püspöki jogliczeum tanára, egyetemi magántanár hosszas szenvedés után életének 35-ik évében folyó hó 9-én Pécsett elhunyt. — T h u r y Lajos nyugalmazott gazdasági felügyelőt mély csapás érte, nejének szül. Ledermajer Sidóniának elhalálozásával. A megboldogult haláláról a következő gyász- jelentést vettük : Thury Lajos nyug. gazd. felügyelő a maga, valamint gyermekei: Béla és neje Roboz Janka ezek gyermekei: Olimpia, Mari, Ida, Lajos és Mártha; Kálmán és neje Somogyi Berta úgy gyermekeik : Kálmán és Tivadar; Ledermajer János, Vilma és Francziska, félj. Halász Antalné, Juliánná férj. Horváth Józsefné, Laura férj. Sinovszky Jánosné testvérei a maguk, valamint a számos rokonság nevében is fájdalmas szívvel jelentik szeretett és felejt- hetlen neje, anyjuk, nagyanyjuk, testvérük illetve sógornőjüknek Thury Lajosné szül. Ledermajer Sidónia úrnőnek, 1898. évi április hó 14-én, életének 56-ik és boldog házasságának 30-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos el huny tát. A boldogult földi maradványai folyó hó 16-án délután 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a kölesdi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Kölesd, 1898. április hó 14 én. Áldás és béke a megboldogult hamvaira! — Nagy égiháboru. Korai égiháboru volt folyó hó 11 -én éjjel Szegzárdon. Egyik villámlást a másik követte, s utánuk pedig erős dörgések rezegtették meg a levegőt. A másfél óráig tartott zivatar sok kárt tett a gyümölcsfákban, melyeknek virágait a jégeső leverte. — Uj tejszövetkezet. Závodon, K. Kovács Gyula körjegyző buzgólkodása folytán tej szövetkezet alakult. A tejcsarnok már teljesen elkészült, csupán a gépek felállítása van még hátra, mely után a működés megkezdődik. — Helyettesítés. Baumann János lengyeli volt kántortan itó halála után a megüresedett állomásra helyettesül Schröder Rezső ottani osztálytanitót nevezte ki az i-kolaszék, ki már 3 év óta működik ott. Tekintettel jeles képzettségére és erényes tulajdonaira, meg is választják, kiben méltó utódot is fog találni a község. —- Vérengző borbély segéd. Régi ellenségek voltak Papp Lajos szegzárdi czipészsegéd és Bencze János borbélysegéd. A nagy harag abból támadt, hogy mind a ketten egy leányt szerettek. A két szerelmes legény husvét vasárnapján találkozott özvegy Acsádi Lajosné udvarában, a hol Bencze János egy zsebkéssel Papp Lajost összeszurkálta. A csendőrség- j nél Bencze azt vallotta, hogy ő azért szúrta meg I vetélytársát, mivel az őt kihivatta Acsádiéktól és meg akarta verni. A vérengző borbélysegédet feljelentették a bíróságnak. — Elgázolás. Németh Márton szegzárdi fuvaros a hidasi csárdánál elgázoltatta Sándor József agárdi lakos feleségét, a ki ennek következtében veszélyes sérüléseket szenvedett. Németh Mártont gondatlanságból okozott testi sértés miatt feljelentették a szegzárdi kir. járásbíróságnak. — Tűzesetek a vidéken. Deák István őcsényi lakos háza folyó hó 7-én éjjel ismeretlen módon ki- gyuladt és teljesen leégett. — Barthal Béla cs. és kir. kamarásnak meg folyó hó 6-án György majorjában támadt tűz s egy sertés ól lett 4 drb sertéssel a lángok martalékává. — Weis Konrád felső-nánai lakos 240 frt értékű szalmája a napokban kigyüladt és elégett. Ugyanekkor pusztult el Beck Henrik méhese is, melyben 8 kas méh veszett oda. — Az öreg hegedűs. Boros János tolnai öreg czigány húsvéti ünnepekre elment Pécsre látogatóba. Egyenesen a „Hétfejedeleur szállodába“ tartott, ahol felkereste K o r o d i Károly pécsi prímást, a kinek ő az apósa. Nagyokat ivott az öreg és jól el volt az italtól ázva, midőn veje hazaküldte és két hegedűt is nyomott a kezébe, hogy azokat vigye magával. Az öreg azonban nagyon elálmosodoít és a két hegedűt maga mellé téve, lefeküdt az utcza kövezetére, a honnan a rendőrök szedtek fel és bevitték | városházára. — Eladó. A Franklin társulat kiadásában 1896. évben megjelent 14 diszkötésü kötetből álló Corpus Juris (magyar törvénytár 1000—1895-ig) tiszta, alig használt állapotban, jóval a beszerzési áron alul eladó. Czim megtudható a kiadóhivatalban. — A magyar kir. szab. osztálysorsjáték igazgatósága lapunk mai számában közzéteszi a II. sorsjáték tervezetét, melyre tisztelt olvasóink figyelmét felhívjuk. SZÍNÉSZET. Végre egy színtársulat, a mely előadásainak ensembleejével, tagjainak erős tehetségével a szorgalomnak minden attribútumával felruházva jelenik meg a színpadon. Ám daczára e tulajdonságoknak közönséget alig képes vonzani. Tudjuk nagyon jó] mi okozza ezt. A gazdasági válság, a mely rémes vijjogással csapkodja szárnyait, és a mely nem egymagába jött, hanem hozzá kellett járulni ehhez egymásután következő két év minden elképzelhető elemi csapásának, de ezen nehéz viszonyok között is meg kell találni a társadalomnak a támogatásnak azt a módját, a melyet e társulat méltán megérdemel. És mi, ezen sorssujtotta közönséggel szemben, nem használjuk korholás, a feddésnek fegyverét, hanem fordulunk hozzá azzal a kéréssel, hogy tegye meg kiki kötelességét úgy miként anyagi helyzete megengedi és támogassa a társulatot anyagi eszközökkel úgy miként megérdemli. Kunheyyi Miklós színigazgató társulata e hó 10-én az »Ördög mátkája« ez. népszínművel kezdte meg előadásainak sorozatát. A müszerzője: Géczy István. A darab egészben tragicusindividumának bélyegét ütötte rear- a szerző mikor ezen színmüvét megírta. A mű cselekményének tragicus volta, nyújtott alkalmat arra, hogy a társulat tragicája : F. Lányi Irma bemutatkozhassék. Lányi Irma ambitiosus színésznő a mivel párhuzamban áll tehetsége. Orgánuma lágy; játéka diserét túlzásba soha nem esik. A közönség alakításának ügyességéért, nyílt színen több ízben élénken megtapsolta. Ferenczy József: a társulat baritonistája. Erős, mély hangja, a mely betölti, az egész termet, a kellemes meglepetésnek bizonyos nemét keltette a közönség sorai között. Medgyesi Erzsiké játéka korántsem nélkülözte az erős drámai markánságot; helyenkint elementáris erő.vel tőrt utat megrázóan és szenvedélyesen Kun- hegy iné Bellának mondhatom igen háladatlan szerep jutott. Törekvése sem irányulhatott másra, mint tür- hetővé tenni alakításával s a szerep minden fogyatkozását, amit bravourös játékával el is ért. Az ensemblét kifogástalanul egészítették ki Németh János, Timár Béla, Rajz Ödön. 1898. április 17. Csaknem egészen besötétedett már. A sivitó szél zörgette az ablakot. Az eső is cseperegni kezdett. Az udváron kocsi állt meg. Nem sokára az ajtón női alak lépett be. A Grätchen képű asszony volt. Sápadtan, soványan, mint egy kiaszott szál kóró. — Nanett néni, Béni bácsi! Itt vagyok, megjöttem. Tegyenek velem a mit akarnak: lökjenek ki, csak vissza ne vigyenek annak a vadállatnak a tanyájára. Két esztendeig tűrtem mellette örökös sírásban, de tovább nem bírtam. Az nem ember, rosszabb a hiénánál. Mindenét elkártyázta, aztán mikor nem volt egyebünk: odajött, letépte rólam a nagykendőt; ott maradtam a csikorgó hideg szobában, pedig a láz akkor is csaknem halálra gyötört. Nem, nem . . . Görcsösen zokogni kezdett, elakadt a szava. Nanett anyónak leesett a pápaszeme a földre föl se vette. Reszketett, remegett, csaknem az Isten hidegje vette meg a meleg kályha mellett. Szólni sem tudott. A Gratchen-képü asszony folytatta: — Nem, nem megyek vissza többé, ha akármi lesz is! Úgy se soká tart az életem már. Hiszen megölt,, tisztára megölt az az ember. Az a szörnyeteg. Tovább nem tudta folytatni. Neki esett a falnak és sirt keservesen, zokogott. Az öreg Béni bácsi meg beljebb kuporodott a kanapé sarkába; meggörnyedt, a feje lehanyatlott, az álla meg leesett és tehetetlenül reszketett, nyöszörgőit, mint a vonalba került szarvas. Künn a szél csörtetett, egy kiaszott szál kórót kergetett: hol magasra dobta, hol meg meghömpöly- gette a sárban. Liszbauer Antal. A leány-albumokról. Nem minden lánynak van hozománya, de emlékalbuma az mindegyiknek van. Ifjú udvarló és sürgős adósságoktól szabadulni vágyó vőlegény-jelöltek ugyan inkább a hozományra s apanázsra kiváncsiak, de az eladó leányokkal járó ezen kedves mellékletekhez csak az emlékalbumokon át lehet eljutni. Ezek a plüsbe kötött és rikitó festményekkel diszitett albumok voltaképpen arra valók, hogy a leányok azzal próbálják ki a hozzájok közeledő ifjú urak szellemességét. És azért szerfölött tanácsos, ha az életbelépő fiatalember a divatos nyakkendőn, smok- ingon és lakktopánon kívül egy csomó szellemes aforizmával és szépen csengő verssel látja el magát, a melyeket szükség esetén minden habozás nélkül rögtönözve ir be az elébe tett emlékalbumokba s biztosítja magát a felől, hogy távozása után a bájos kisasz- szony elragadtatva fogja róla mondani: — Okos fő, szellemes ember! A mely fiatalember a gyakorlati élet ezen szükségleteivel nincsen fölszerelve, az okvetlen valami sületlenséget fog írni a kisaszszony emlékkönyvébe, vagy sablonos lesz. A sablonos emléksorok éppen azért majdnem minden emlékalbumban bőven fellelhetők. A legsűrűbben ez a kedves versike díszíti az emléklapokat : Legszebb virág a n^felejts ! Engem rózsám el ne felejts! Nem kevésbé ismerős ez az operettbeli melódia : ,,A szerelem rózsaláncza Kösse össze sziveinket!“ De vannak ezenkívül minden emlékkönyvben eredeti müvek is, a melyek élénken bizonyítják, hogy mi az illető urnák, a ki az emlékkönyvben szelle- meskedik, — a. polgári foglalkozása. A bankhivatalnok például igy szellemeskedik: A szerelem oly prima váltó, Mely egyszer végre csak lejár, Boldog a férfi, kinek a szive Önben elfogadót talál. Az orvos sem tagadja meg magát s nem egyszer megesik, hogy önmagának ir reczeptet, ha emlékalbumot tesznek elé. íme: Megirom önnek tisztelt Nagysád Hogy szegény szivem nagy beteg! És kreosotnál, opeumnál Ón jobban gyógyíthatja meg! Az ügyvéd is rendszerint a maga nyelvén ir, ha emlékalbumot tesznek elé s nem egyszer megesik, hogy csupa szórakozottságból bélyeget is tesz az Írására, melyet körülbelül igy stilizál: Mélyen tisztelt NagysádJ
