Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-17 / 16. szám

1898. április 17.

5

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.)

Ápril 11. Zeller bájos zenéj | operettje a * Bánya- mester« került színre. A közönség ugylátszik tradi- tiójához híven alig félig tölté meg a termet.

Zoltán Ilonka alakításában határozott elegantia nyilatkozott meg. Csinos soprán hangja, a mely árnyalatokban gazdag és tiszta a társulatnak egyik legtehetségesebb tagjai közé helyezi.

Ferenczy sokkal jobban volt disponálva mint az előző napon. Énekében nem annyira a nyers erő dominált, mint a lágyabb elem.

Medgyesi Erzsiké, ma már mint Operette primadonna mutatkozott be.

Elénk temperamentummal, sikkesen játszott, mindvégig keresetlen egyszerűséggel.

Sz. Nagy Imre a társulat kellemes hangú tenoristája, kezdetben némi indispositióval küzdött, később azonban kifogástalanul énekelt.

Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárultak:

Németh, Rónai, Tábori, Tímár.

Kedden, a „Folt, mely tisztit“ Echegary hatalmas szerkezetű drámáját hozták színre kitűnő előadásban színészeink. E világhírű újdonság, mely a Nemzeti színháznak állandó műsordarabja, mindenütt, a hol előadták, lázba hozta a közöoséget. Nálunk azonban nem gyakorolt valami nagy vonzalmat a közönségre, mert csak kis számmal jelent meg az előadáson. F. Lányi Irma erős drámaissággal játszotta meg Matilde szerepét. E jeles színésznő virtuozitással festette meg a különböző érzelmeket: Zoltán Ilonka igen figyelemre méltó alakítást mutatott be Enriqueta szerepében. Ki kell még emelnünk Rajz Ödönt, Németh Jánost és Tímár Bélát is.

„Niobe,háromfelvonásos bohózat szerdán került színre szépszámú közönség előtt. Az előadás elég jól ment, a darab azonban nem nagy hatást tett. A főbb szerepek F. Lányi Irma, Németh János, Rajz Ödön, F. Csügényi Vilma kezeiben voltak, a kik feladatuknak derekasan meg is feleltek. A többi szereplők szintén jól megállották helyöket.

Csütörtökön díszelőadás volt. Verő György 1848. „Hadak u.tjau czimü látványos színmüvét adták elő. A színház zsúfoltságig megtelt nézőkkel. A darab rendkívül nagy hatást tett, s a lelkes közönség alig fogyott ki a tetszés nyilvánításokból. Műélvezettel, gyönyörködve hallgatta Verőnek e remek színpadi hazafias darabját és áhítattal szemlélte a dicső sza- badságharczunknak látványos képeit. A szereplők minden tekintetben összevágó s pompás előadást produkáltak. Művészi játékukkal mégis különösen kiemelkedtek: Medgyessy Erzsi, Rajz Ödön, Rónai, Kunhegyi, Kunhegyiné, Ferenczy, Németh, Tímár, Leővey. — Ezt a nagyhatású szintaűvet bizonyára meg fogják színészeink ismételni.

Pénteken Feld „Frilbyk“ (Aggszüzek) énekes bohózatát adták félig telt ház előtt. A bohózat, a mely — mint a szinlap hirdette a fővárosban 80-szor adatott egyfolytában, a kaczagni szeretőknek nem kis élvezetet nyújtott. F. Lányi Irma, kinek Rajz Ödön volt a méltó pártnere ma is kedves volt, ő különben már teljesen meghóditotta müvészeSzivemnek tekintetes bírája !

Ezúttal szivem a vádlott, bocsássa hát meg, hogy én magam lehessek védője. A vádlott összes bűneit e szóbau foglalom össze: „szeret“ . . .

A vádlottnak ezer oka volt e bűnbe esni, kérem a vádlott fölmentését és megmentését.

Eme mutatványokból is látható, hogy csakugyan madarat a tolláról, embert pedig a stílusáról lehet megismerni. Ámbár az emlékalbumokban található irodalmi müvek nagyon sűrű Goethe, Heine, Petőfi vagy más tehetséges Írók stílusát dicsérik. Zavarban levő fiatalemberek ugyanis nagy előszeretettel kérik kölcsön a nagy irók szellemességeit és ezeket vakmerőén továbbítják az emlékalbumokban mint sajátjaikat.

A két x-en túl elvesztik az emlékalbumok az aggódó lányoknál jelentőségüket. Megesik, hogy a fiatalember a konvenczionális udvariasság okáért maga kéri a kisasszonytól a grácziát, hogy az emlékkönyvbe ii’hasson. Az pedig czélzással igy válaszol: Ugyan kérem, sohse iijon. Hanem tudja mit ? A mit írni akar, azt inkább^ beszélje el az édes mamának.

Hanem az ifjú bakfisek és felső leányiskolái növendékek életének bearanyozója és poetikus emléke marad mindég az emlékalbum és azért azt tőlük rossz néven senki sem veheti, hogyha ezzel tamadnak meg minden feléjük közeledő emberi lényt:

— írjon kérem az emlékkönyvembe !

tével a színházlátogatókat. A három Lorisson órp- heum énekesnőt sikkesen játszotta el Medgyessy Erzsi, Kunhegyiné Bella és Zoltán Ilonka, a kik a táncz-couplét adták szépen elő. Németh, a ki Stern Romeo pornádégyárost személyesítette s jóizü komikumával állandóan derültségben tartotta a házat s különösen nagy tetszést aratott a 100 színdarabból egy beállított monológgal és „Pukkadjon megu coapléjával. Tímár Trilbyk szerepében sikerültén pa- ródizálta Svengálit. Fürst Hermin, Detinné, F. Csügényi Vilma az aggszüzeket alakították elismerésre méltóan. Az est sikerét Rónai és Tábori egészítették ki.

_____TÖRVÉNYSZÉK.

— Hajsza egy tanitó ellen. Puszta-Kövesden a nép valóságos hajszát folytatott az ottani tanitó, Zelezny Aladár ellen. A tanitó elleni gyűlölet kifolyása volt az a támadás, melylyel 1897. évi október hó 4-én őt illették. E napon ugyanis több férfi és asszony megjelent a tanítói lakás udvarán s itt előbb Gaszner Péter perelni kezdett a tanítóval azért, hogy ez az iskolás gyermekeket nem eresztette be az iskolába, majd Gaszner Péterné és Heringer Nándorné megtámadták s kivették a tanitó kezéből a pipát, a pipaszárral megütlegelték s a pipát pedig összetörték. Ez idő alatt sokan csoportosultak össze és azt kiabálták: »huzzuk ki a tanítót, ki kell huzni családostól, üssük agyon, agyon kell verni, igy majd megszabadulunk tőle!« Ezen fenyegetésekre a tanitó az iskolaépület mögött elterülő földeken keresztül elszaladt s még ekkor is, — különösen Heringer Nándor — arra hivta fel a népet, hogy menjenek utána és üssék agyon; majd pedig Gaszner Péter és Heringer Nándor a tanitó lakásának ablakait tégladarabokkal bedobálták.

Ebben az ügyben a szegzárdi kir. törvényszék , folyó hó 14-én tartotta meg a végtárgyalást. A vád- I lottak közül csupán Gaszner Péter, Heringer Nándor és Gaszner Péterné ismerték azt be, hogy köztük és a tanitó között pör volt azért, mert a gyermekeket reggeli 8 óráig nem eresztette be az iskolába, a többi vádlott ellenben még azt is konokul tagadta, hogy a helyszinén lettek volna.

A vádlottaknak azonban szembe mondotta úgy a sértett tanitó, valamint Mayer János és ennek neje a fenti tényállást.

A törvényszék az ügyész vádbeszéde után meghozta az Ítéletet, mely szerint Gaszner Péter, Heringer Nándor,'Gaszner Péterné és Heringer Nándorné lí napi elzárásra és 20—20 frt pénzbírságra, Wirth Péter, Mayer Jánosné, Mayer János, Mayer Ádám, Scholcz György, Lencz Györgyné, Wirth János, Fayth Ádám és Kern Ferencz pedig 8 napi elzárásra és 10—10 frt pénzbírságra ítéltettek.

Az elitéltek a büntetés enyhítése, a kir. ügyész pedig,a büntetés súlyosbítása végett felebbeztek.

IRODALOM. _

__

IE

?etőfi-_<^l"b'CLrn(A PetSfi-társaság megbízásából szerkesztették: Bartók Lajos, Endrődy Sándor és Szama Tamás. Az Athenaeum írod. és nyomdai r.-t. kiadása. Ara fűzve 6 frt, diszkűtésben | frt, pompás czelluloid-kötésben H) frt.)

Félszázad előtt rügyfakadás idején kelt ki a véráztatta magyar földből a szabadság palántája. Kápráztató napfényben fürdött s a lelkesedés melege táplálta. S aztán vihar jött, rettenetes fergeteg, a mely végigsöprött hazánkon s letarolta legszebb reményeinket.

S hosszú csönd állott be. De a félszázad előtt megtestesült Ige újból feltámadott,' s ma a magyar nemzet szabadon, büszkén ünnepelheti és ünnepli meg a magyar szabadság születése napját. E dicső napnak emlékéhez fűződik örökre a szabadság láng- lelkü dalnokának, Petőfi Sándornak a neve. A kultusz, a melyet a magyar nemzet e névvel üz, a legszentebb, a legmagasztosabb: a maga géniuszát, nemzeti létének ősforrását tiszteli és dicsőíti benne. S midőn a Petőfi-társaság általános nemzeti szépirodalmi czélokon kivül a Petőfi-kultusz ápolását és terjesztését tűzte ki magának feladatul, nemzeti missziót vállalt magára, amelyért hála és elismerés illeti meg.

A Petőfi kultusznak egyik ragyogó momentuma az, a melyben a Petőfi társaság közkincscsé teszi mindazt, a mi értékeset és szépet irók és művészek produkáltak Petőfi dicsőítésére. A Petőfi-Album, a mely most hagyta el a sajtót, méltó arra, hogy

ereklyegyüjteménynek tekintse minden magyarul érző ember. Akikre a Petőfi-társaság az Album szerkesztését bizta, jogos önérzettel mutathatnak rá, hogy megbízatásuknak híven, a magasztos czélnak megfelelően tettek eleget. Összegyűjtötték a Petőfi-Album- ban a legérdekesebb egykorú följegyzéseket s a modern magyar irodalom termékeiből mindazt, a mi a költő életének és müveinek megvilágítására szolgálhat. Elvonul előttünk az egész — fájdalom oly rövid — korszak, a melyben Petőfi lángesze és lánglelke nagy és jelentős része volt egy örökké emlékezetes nemzeti mozgalomnak. Oly irók, mint Jókai, B. Eötvös József, Arany János, Gyulai Pál, Gr. Teleki Sándor, Szana Tamás, Endrődy Sándor, Bartók Lajos, Vámbéry Ármin, Vajda János és számosán a régibb és ifjabb irói gárdából, akiket e nagy géniusz inspirált, festőink legkiválóbbjai, Munkácsy, Zichy Mihály, Roskovits, Lotz stb. áhítattal és szeretettel járultak hozzá, hogy a Petőfi kultusz a nemzet dalnokához méltón nyilatkozzék meg és terjedjen szerteszét az országban, kunyhókban és palotákban.

A 260 oldalra terjedő nagy negyedrét alakú Album külsőleg is méltó ahhoz a nagyjelentőségű emlékhez, a melynek szolgálni hivatva van. Az Athenaeum r. t. híven kiadói tradiczióihoz, a melyeket még Emich Gusztávtól örökölt, a ki Petőfi összes költeményeinek első kiadója volt, büszkeségét helyezte abba, hogy a tartalom gazdagságához a keret is illő legyen. Oly emlékkönyvet kap a kezébe a magyar közönség a Petőfi-Album-mail, a mely mindenkoron ébren fogja tartani a mai nemzedéknél is a legnemesebb kultuszt, a melynek hazafi csak áldozhat: a nemzeti géniusz kultuszát.

— „Fatenyésztés“ czimmel a földművelésügyi m. kir. minisztérium kiadásában egy igen hasznos és hézagot pótló szakmunka jelent meg, melyet Molnár István orsz. gyümölcsészeti és fatenyésztési miniszteri biztos irt meg. A mü megismerteti az olvasót a fatenyésztés egész anyagával, eszközeivel és teendőivel! továbbá népszerűén és behatóan foglalkozik a gyümölcs- és egyéb fák szaporítása, nevelése, kezelése és ápolásával. Minden fa tény észtő és gyümölcstermelő nagy hasznát veheti ezen hasznos szakmunkának, de különösen nélkülözhetetlen kalauza lesz az a községi faiskola-kezelő tanítóknak és a po- mologiával foglalkozó lelkészeknek. A diszesen kiál- litott, 91. sikerült eredeti ábrával ellátott és 19. nyomott ivre terjedő könyv ára egy koronában lett megállapítva, hogy azt minél többen megszerezhessék. Ezenfelül a miniszter meghatalmazta a nevezett miniszteri biztost arra is, hogy minden lelkész- és tanítónak, ki e könyvért egyszerű levélben hozzáfordul, a müvet ingyen megküldhesse.

KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. * S

Tekintetes Szerkesztő Ur!

Helyi társadalmi életünk egy mozzonatának közlésére kérünk helyet becses lapjában, mely mozzanattal megnyugtató befejezést nyert azon tollharcz, mely a „Tolnamegyei Közlöny“ 1897. évi 50-ik számában magjelent „Szoczializmus Bátán“ czimü czik- kel kezdődött és mely egyrészt Csankó Géza ur helybeli róm. kath. tanitó, mint említett czikknek szerzője és Pecsét János ur helybeli gépész-kovács mint megtámodott között folyt.

A felek heves támadást intéztek egymás ellen, összeütközésük erős volt, mindkét fél meg is sebesült, de megnyugtató a harcz kimenetele, mert az ellenfelek megértvén egymást, kibékültek.

Hogy ezen örvendetes sikerrel végződött az ellenfelek között megindított békéltetési eljárásunk, igazolta azon feltevés helyességét, hogy nem különböző eszmék és elvek, hanem félreértés választotta el egymástól nezezett urakat.

S miután Csankó Géza és Pecsét János urak arra kértek fel bennünket, hogy a köztük lefolyt ügyben pártatlan véleményünknek adjunk kifejezést a nyilvánosság előtt, a hol tollharczuk első része is lefolyt, készséggel bár, de szigorúan ragaszkodva az igazsághoz kijelentjük; hogy Csankó Gézának „Szoczializmus Bátán“ czimü czikke — mely a „Tolnamegyei Közlöny“ 1897. évi 50-ik számában jelent meg — sem alaptalannak, sem sértőnek nem mondható, mert Pecsét Jánosnak az akkori időtájban egy munkásegylet szervezése körül kifejtett tevékenysége, továbbá a törvényes rend ellen és osztály-gyűlöletre izgató „Földmivelők Szaklapja“-egyik számának házában és hozzátartozói által történt árusítása és azon közvélemény között, hogy Pecsét Jánosnál a szoczi-