Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-17 / 16. szám

1898. április 17.

3

— Iskolai ünnepély. Az 1848-diki törvények szentesítésének 50 éves évfordulóját április hó 11-én hazafias lelkesedéssel ülték meg az agárdi róm. kath. iskola egyik tantermében, melyet a község ügybuzgó kántortanitója, Sohonyay Ferencz, rendezett kiváló körültekintéssel. A lélekemelő ünnepélyt Fischer Lipót plébános és iskolaszéki elnök nyitotta meg emelkedett beszéddel s utána Sohonyay Ferencz nagyhatású beszédben ismertette a 48-diki törvényeket. Az iskolás gyermekeken kivül az elöljáróság is megjelent Takács József községi bíróval élén. Általános öröm sugárzott le a hallgatók arczárói, midőn az iskolás gyermekek hazafias költeményeket szavaltak és elénekelték a magyar nemzet imáját, a H y m- nust és a Szózatot.

— A „Szegzárdi kér. betegsegélyző pénztár“

felügyelő-bizottságának elnökévé Seiner Lipót szegzárdi kereskedő választatott meg.

— Köszönetnyilvánítás. Zányi György faddi plébános újabban több könyvvel és hasznos füzettel gyarapította a faddi kath. népkör könyvtárát, mely kegyes adományért lapunk utján mond köszönetét az egyesület nevéhen Rabóczki István, az egyesület könyvtárnoka.

— Alkalmi beszéd. 0 z sváth János, a paksi állami polgári iskola tanára, egy füzetet bocsátott ki „Alkalmi beszéd“ czimén, melyet márczius 15-dikének 50 éves évfordulója alkalmából tartott iskolai üunepélyen olvasott fel. A kis füzet ára 20 fillér; megrendelhető a szerzőnél.

— Ünnepély. Hőgyészről Írják, hogy ott is megünnepelték a magyarszabadság és a 48-as törvények megalkotásának félszázados évfordulóját. A templomban, úgy az iskolában is Streicher Péter esperes-plébános tartott alkalmi beszédet. A hálaadó istentisztelet után a közönség az egyik tanterembe vonult, a hol az iskolás gyermekek hazafias verseket és énekeket adtak elő.

— Iskolalátogatások. A törvény értelmében a kir. tanfelügyelők kötelesek minden évben legalább egyszer a felügyelők alá rendelt iskolákat meglátogatni. A törvény e határozott követelményének teljesítését úgy akarja most a közoktatásügyi miniszter elősegiteni, hogy az eddigi szokástól eltérőleg, a kir. tanfelügyelők iskolalátogatásait az 1898—99-ik tanévtől az utiszám la -rendszerrel kivánja biztosítani és ezért elvárja, hogy a tanfelügyelők lehetőleg minden évben minden iskolát meglátogassanak és az iskolalátogatási jegyzéket minden évben legkésőbb szeptember 15-ig a minisztériumhoz felterjesszék.

— Április 11. Dombóváron. Á hivatalos ünnepet Dombóváron az izr. templomban reggeli 8 órakor tartott istentiszlet nyitotta meg, melyen a hatóság és különböző testületek is megjelentek. Az ünnepi beszédet Klein Jakab dr. rabbi mondotta. Ezután az izr. népiskola szépen díszített termébe vonult a közönség az iskolai ünnepélyre. Stern Dávid igazgató üdvözölvén a közönséget, a király éltetésével megnyitotta az ünnepélyt. A tanulóifjúság

elénekelvén a Hymnust, következet az ünnepi beszéd, melyet Horváth Samu tanító mondott nagy lelkesedéssel. A szép beszédet viharos taps és éljenzés követte. Ezután még a tanulók közül szavaltak többen s az ünnepélyt a Szózat eléneklésével fejezték be.

— Tíz órakor a róm. kath. templomban volt ünnepi mise, honnét a város notabilitásai a Társaskörbe vonultak díszközgyűlésre. Itt P a á 1 József elnök megnyitó beszéde után Rolf Aladár dr. ügyvéd szép beszédben méltatta az 1848-iki törvényeket. Majd Pribay Ferencz tanitó szavalta el Vörösmarty Hymnusát. Az elnök záróbeszéde után a királyra felhangzó elnök záróbeszéde után a királyra felhangzó háromszoros éljen zárta be az ünnepélyt.

— Beliltott népgvülés. A szegzárdi szocziálisták egyik vezető embere, Nagy Mihály István, több aláírással ellátott kérvényt nyújtott be a központi szol- gabirósághoz, hogy Szegzátdon folyó hó 17-én, azaz ma népgyülést tarthassanak. Baj-ó Pál h. főszolgabíró I népgyülés megtartására nem adott a szocziális- táknak engedélyt, mivel a kérvényezők között többen már büntetve voltak.

’— Kinevezés. Selcz József, a szegzárdi kir. törvényszék elnöke, Steiner Sándor fogházőrt a szegzárdi kir. járásbirósághoz hivatalszolgává nevezte ki.

— Az 1848. évi törvények szentesítésének ötvenedik évfordulóját a szegzárdi izr. hitközség ünnepélyes istentisztelettel ünnepelte meg. Az adón ólam (Világ Ura) kezdetű gyönyörű ének után dr. Ungár Simon rabbi a frigyszekrény elé lépett és megható szép ima után áldást mondott a hazára és a királyra, ki mint az alkotmány hű őre, a törvényekben biztosított szabadságot és jogegyenlőséget minden alattvalójára egyaránt terjeszti ki. A Szózat eléneklésével azután az ünnepély véget ért. És itt dicsérettel kell megemlékeznünk Linhardt Ignácz kántorról, ki az általa nagy buzgalámmal szervezett és precizitással betanított női énekkar közreműködésével az istentisztelet' korszerűbbé és a hitközség által nagy áldozatkészséggel ujonan épített diszes templomához méltóbbá tétele körül elvitázha- tat lanérdemeket szerzett, valamint S u r á n y i Viktor, megyei könyvvezető úrról, ki briliáns technikáról tanúskodó fisharmoniumon előadott játékával az ének hatását nagyban emeli. Tudósításunk nem volna teljes, ha ezzel egyidejűleg meg nem emlékeznénk dr. Ungár Simon rabbinak az imént elmúlt húsvéti ünnepek alkalmával tartott szónoklatairól, melyek közül az ünnepek utolsó napján az úgynevezett ház- kárá, vagy a halottakról való kegyeletes megemlékezés alkalmával mondott hatásos beszédét kell különösen kiemelnünk. Lendülettel és költői ihletséggel elmondott szép bevezetés után mély érzelemtől áthatott an emlékezett meg a magyar izráelnek évközben elhunyt jeleseiről, nevezetesen: Brüll S. L. a budapesti rabbiszék néhai elnökéről, Weisze József vág- ujhelyi és Róth Áhron siklósi rabbikról, végül a jótékonyság terén kifejlett fáradhatatlan tevékenységéről országszerte ismert Bischitz Johannáról, ki —

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.)

úgymond — nem elégedett meg a segélyért kiáltó nyomor enyhítésével, hanem gyakran elhagyva a szalonok illatos levegőjét, leszállt az ínség tanyáiba a bűzös pinczelakásokba, hogy a szégyenkező, nyomorúságát rejtegető szegénynek is vigyen vigaszt és enyhületet. A remek beszéd hatásáról a sokaknak szemében felfakadt könyek tanúskodtak a legékesebben.

— A végtárgyalási teremből. A szegzárdi kir. törvényszék múlt csütörtökön ítélte el azokat a fanatizált lázongókat, a kik Zelezny Aladár puszta- kövesdi tanítót múlt év október hó 4-én tettleg bántalmazták és agyonütéssel fenyegették, a mit talán végre is hajtottak volna, ha a tanitó a felbőszült nép elöl még idejében nem menekül. Az ítélet marasztaló volt a vádlottakra, a mi különösen Heringer Nándort annyira felbőszitette, hogy a teremből való kivonuláskor a tárgyalási teremben a tanítót és a terhelő tanukat ökölbe szorított 1 felemelt kézzel megfenyegette, sőt tán tettlegességre is vetemedik, ha a teremben levő Diczenty Lajos kir. törvény- széki irodaigazgató őt félre nem löki. Erről az esetről nyomban jegyzőkönyvet vettek fel és Heringer Nándort az elnök 24 órai elzárásra ítélte, mire a börtönőr rögtön a fogházba kisérte.

— 24 Órás vasúti idő. A magyar, osztrák é3 bosnyák vasutak igazgatói a napokban értekezletet tartottak Budapesten. Többek közt tágyalták a Magyar államvasutaknak azt a javaslatát, hogy a vasúti szolgálatban nálunk is életbeléptessék az 1-től

24-ig terjedő időszámítást. Az indítványt a forgalmi bizottságnak adták ki tanulmányozás végett s a legközelebbi értekezleten, melyet junius 16-án Bregenzben fognak megtartani, erre vonatkozólag részletes jelentést terjesztenek elő.

— A védgáttársulat serényen épiti a belvíz csatornát. Ideje- is, mert itt Szegzárd körül minden lapály tele van vízzel s a Sárvizmeder szinest van, a magas ördögvettetési földek sem szánthatók; a barázdákban viz csillámlik, a folytonos esőzéssel a talajvíz inkább árad mintsem visszahúzódnék. A nép reménykedik, hogy talán majd kukoriczát vethet, ha Szt.-György nap utánig le menne a viz, ámde álig lesz abból is valami, mert a társulat junius előtt nem jut fel Szegzárdig a csatornával. Alólról jönnek ugyanis felfelé. Most Pilisig vannak. Tavaly egész nyáron a folytonos esővel alig mentek valamire, a télen jó idő volt, eljutottak Nyékig. Most épen a Pilis-Bereki vasúti állomásnál épül a csatorna. Érdemes megtekinteni, s erre vasúti összeköttetésünk kiválóan alkalmas. Mintegy 4—500 kubikos dolgozik ott térdig sárba, vízbe, mert a Sárviz medrét mélyítik ki s az képezi a főcsatornát. E czélra a Sárviz medre több helyen keresztül töltetik, hogy a felső viz ne jöjjön a kubikosokra — alól pedig a bátai gőzszivattyu folyton szivja le a vizet a munkásokról, de még igy is igen nagy nehézségekkel kell megküzdeni a magas talajvíz és a folyton feltörő források miatt. A esatornát 2 és fél öl fenékszélességgel ássák szakmánybán, ami úgy értendő, hogy 4—5 kubikos összeáll „bandába“

jével nedvesedő arczát. Az öreg Béni bátya meg csak békitgette:

— No nem kell azért mindent úgy a lelkedre venni. De hát tehetek én arról, ha_öi egségemre nincs más vigasztalóm, mint ez a szöszke leány, a ki úgy szakadt ránk apátián, anyátlan, mint a kopasz ág? Vérünkből való vér: a testvérünk gyermeke. Azé a szegény, szegény Ilkáé! Hej, lenne csak az itt, de sokkal kevesebb lenne ez a lány nékünk, meg mi is neki. Hanem mi is lesz vele, ha mi nem leszünk ? Fáj a szivem is, ha rágondolok. — No ne sírj édes öregem, szegény Nanettem te.

Aztán az öreg Nanett anyó is odaült a vén kanapéra és ketten siratták újra, — mint már százszor, vagy többször is, — az ő szegény, szegény Ilka testvérüket, meg ezt a szegény szöszke kis lánygyermeket.

A nyárfa lombja meg az ablak előtt csak hullott, hullott és zizzenő avarral terítette el a kis kertet. Egy szál félig hervadt árvácska dugta még ki fejét a levélágy alól, mintha daczolni kívánna a süvítő széllel, mintha még csak azért is élni akarna.

$

* 1

Az ósdi kanapét új bőrrel huzatták be. Nanett anyó uj pápaszemet vett a régi vastag csontkeretü helyébe. — Igaz, hogy a régi úgy törött el. — Béni bátyára is uj magyar nadrágot szabattak I talán mert a régi már kissé nagyon is kikopott. A pipatóriumot újra befestették, meg megcsináltatták a régi üvegharangos, márványoszlopos járó órát is, a melyik azelőtt úgy állt ott, mint az a csonka, fél kezét kinyújtó gipsz szobor az almárium szélén: mindig egy- felé mutatott.

A szöszke leánygyermekből 18 esztendős szép Grátchen-képü kisasszony lett. Ott ült az ablaknál, ölében valami nyitott könyvet tartott. A jobbik felét a könyvnek feltámasztotta kezével, mert hát a lapok közé valami papiros darabkát tett: azt olvasgatta lopva. Szemeiben meggyűlt a köny, aztán mikor nem bírta tovább tartani, lopva kisuhant.

Nanett anyó akkor is a kályha mellett bóbiskolt, csakhogy a szemüvegét letette, mert ha letalálna csúszni és eltörnék, kerek két forint vesznék kárba.

Béni bátya meg a pipáit rendezgette erősen. De nem kerülte el figyelmét a leány sirása. Odaszólt

az öreg Nanett anyónak:

— Nanett, Nanett, láttad ezt a leányt? Te tönkre teszed ezt a nyomorult teremtést avval a te túlságos szereteteddel. Három kérőn adtál túl, mert nem akartad kiengedni ezt a leányt öledből. Pedig hát csak te is vehetted észre, mennyire húzódott ahhoz I Géza gyerekhez. Hej, Nanett, Nanett, de sokszor mondtam én, hogy mikor egyszer a leány megérett a főkötőre, csak hadd vigyék. De neked csak mindig korán volt, hiába volt az én beszédem! Most aztán itt van, mit tész vele, mivel békited ?

Nanett anyó csak hallgatta, hallgatta és lassan két lepergő cseppet morzsolt el szemeiben. — Az öreg Béni bátya meg csak folytatta:

— Hanem hiszen jöjjön csak még egy árva szál kérője is. Hiába lesz akkor a te szavad! — En úgy adom a kezébe a lányt, hadd^ vigye.

Három hónap múlva sírva búcsúztatták el a Gratchen-képü szöszke leányt. Asszony lett. A kanyarodónál utolsót csillámlott a hintó lampaüvegje, és a két öreg csak bámult bele az üres levegőbe utána. Még bent is egyre zokogtak. Az öreg Béni bátya meg csak dödögte:

—■ Ugy-e mondtam én, hogy ez kellett neki.

$

m $

Azóta másodszor hullatta a nyárfa a levelet. . .

Nanett anyó éppen most jött be. A tyúkokat etette meg. Azok elültek, 1 is bekuporodott a langyos kályha mellé. Béni bátya odaült a kanapé sarkába és gondolkozott soká, hosszan a régi szép időkről. Meg. hogy hát milyen is lehet a termés jövőre. Aztán eszébe jutott a Gratchen-képü, szöszke leány- gyermek, a kinek a szép arany haját annyiszor simogatta. Milyen üres is a ház mióta az nincs itt. A pipatórium is mindig poros, piszkos. Nincs a ki letisztogassa. Igaz, hogy nem is volna érdemes vesződni vele azért a két szál pipáéi't. Meghát mit törődik I magával, csakhogy azt a gyermeket az ő akarata szerint adhatták férjhez. Szép is volt, jó is, meg nem is ágról szakadt a vőlegény.

Nanett anyó se bánta már, hogy kiadott Gézán, a második kérőn. így is boldog lehet az a lány, csak becsülje meg az urát. Jó ember.