Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-10 / 15. szám
XXVI. évfolyam. ±5- szám. Szegzárd, 1898. április 10. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítőié. Előfizetési Ar: EfrfW. ívre .... 6 frt —| kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre ... I „ 50 „ Fayes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség' Bezerédj István-uteza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét ilietS közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megjelen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 .hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr 100—200 „ . . . 2 „ 87 „ 200—300 . •. . . 3 , 87 . minden további 100 szó 1 fvttal több. iHZu-STretrsu. Fogadjuk el a darvinizmus tanait s vitassuk, hogy az állatvilág évezredekre visz- szonyuló fejlődése sem vezethet oly magas fokra, mint a milyenen ma az ember áll s állitsuk, hogy az ember szellemi világa semmi hozzá szervezetre hasonlatos állattal ném közös : mindazáltal kétségtelen, hogy az ősember előtt teljesen ismeretlen fogalmak voltak a hit, a vallás; az otthon s a hazaszeretet ösztöneinek hódolt ép úgy mint a többi állat. Ámde a mint szellemi erői megtalálták az érvényesülés, a kibontakozás útját, tüstént derengeni kezdett agyában egy sejtelemszerű fogalom, legelőszször is a félelem egy a világrend nagyszerű gépezetét igazgató hatalom iránt s megszületett a hitnek legkezdetlegesebb alakja, mely kézzel fogható valóságban kereste alkotóját . s fenntartóját, majd az elemek hatalmában, majd a misticismusban, megszemélye- sitett hősökben, isteneknek nevezett földöntúli társadalomban mely folytonos érintkezésben állott a földi emberekkel, majd a jó-és rossz külön választott- előidézőjének láthatatlan urában, végre a fejlettebb népcsaládoknál egy személyben. S a mint a hit első csirája gyökerezni kezdett a szivekben, vele együtt önmaga sietett az ember megkülönböztetni magát az állatvilági ól az által, hogy Halhatatlanságának hitét táplálni s különböző alakban fejleszteni kezdette. Tapasztalta a természeti erőknek működését, látta születni a tavaszt, meghalni a dús tenyészetet, majd újra születni s e körforgásban felébredt benne á tudat, hogy ő sem enyészhet el örökké, haúem valahol és valamikor élete ismétlődni fog. S. a mint a tudomány művészet íölszinre hozta az ember közkincseit s ezen alapon kezdetét vette a haladás mely a természet erőit rendelkezése és akarata alá hajtani képességgel bir, — tüstént kiirt- hatatlan reménynyé lett szivében, hogy mindezen kincsek létrehozója meg nem semmisülhet, hanem lenni kell - még egy földöntúli életnek is. A látszat, a külszin után indulva, a véges emberi elme sokszor megkisérté már lerombolni a földi szenvedések egyetlen vigasztaló eszközét: a feltámadást. Tehette ezt any- nyival inkább, mert hisz a túlvilági életre csak a vallás tanít, elfogadható bizonyítékunk erre nincs. A természet maga siet az emberi kételyek eloszlatására. A történelem lapjain szilárd bötükkel van bevésve, hogy miként születik egy nép, mely él, uralkodik, majd hanyatlik, eredeti alakjában létezni megszűnik; beleolvad egy más népcsaládba s helyet enged egy más alakulásnak. A viszonyok változtával szabadságát, önállóságát elveszti, de jő egy szerencsés véletlen, vagy inkább tán a gondviselés és az elfojtott tűz lángra lobban. Az elbukás és újjászületés, vagyis a feltámadás eszméje itt is megnyilatkozott. Különben ott van az elvitázhatlan tény, hogy husvét ünnepén, mely a keresztény világnál: Krisztus feltámadásának emlékünnepe, de sőt a polgárosult világ összes népeinél ezer és ezer templomban kondulnok meg a templomok vagyis Isten házának százezer harangjai s a természet újjászületésének idejében zengő nyél ven hirdetik a feltámadást. Hiába a kételkedés, milliók ajka imára nyílik, fohásza felröpül az alkatóhoz s a keresztény világ, térdre hull az Isten-ember előtt. Ki az emberiség nagy részének üdvéért hordozta keresztjét a Grolgothára s halt meg kínos halállal, hogy, mint a vallás tanitja, újra feltámadjon. Vegyétek el az embertől azt a hitet! Hogy ezt megtehessétek le kell rombolni minden templomot, meg kell ölni minden szivet. Husvét, áhitatos szivek husvétja, örömmel köszöntünk s ünneplőidnek tiszta érzésében osztozunk! Márczius 15, vagy Április II? ... A szegzárdi kereskedelmi casinó igen tisztelt választmánya küldöttségileg kért fel, hogy a kör már lefolyt márcz.1 ö-diki hazafias estélylyén én tartsak égy rövid, alkalmi, ünnepi beszédet. Én kész örömmel engedtem a szives felhívásnak s elfogadtam az ünnepi szónoklás édes terhét szívesen; nemcsak,, hanem — megvallom — bizonyos tekintetben nemesen büszkévé tett a hizelgő gondolat, hogy egy tekintélyes társadalmi körnek /felhívásra 8 épp a nagy napon!) én leszek az ünnepi szónoka, ki ama körnek még most tagja sem vagyok. »Ember tervez, Isten végez! . . .« Három nappal a hazafias estély előtt, szomorú és fájó szívvel kellett bejelentenem a m. t. Casinó elnök-uránál, hogy elvállalt kedves kötelességemnek — közbejött betegségem miatt — nem tehetek eleget. Az a betegségem (torokbajom, rekedtségem) ma is roncsolja szervezetemet, daczára, hogy azóta Budapesten is kerestem gyógyulást — kétes sikerrel. Ám azonban nekem úgy tetszik, hogy jelenleg két kötelesség áll előttem. Egyik a mélyen tisztelt egylet iránt, — másik a nagy közönség s részben magam iránt. A szegzárdi kereskedelmi casinónak egész tisztelettel, szivem mélyéből, hálásan köszönöm — itt a nyilvánosság terén — a bennem helyezett s engem kitüntetett bizalmat! A nagy közönségnek pedig 1 magamnak — úgy vélem — tartozom azzal, hogy ama hazafias ünnepélyen elmondandott szónoklatom egyes gondolatait most — bár utólag is beszorítsam, lehetőleg röviden e czikk szűk keretébe. Hogy én milyen állást foglalok el a nagy horderejű kérdés eldöntésénél s melyik táborhoz tartozom, — ahoz-e, a mely a márcz. 15. vagy ahoz-e, mely az április 11. megünneplésének nemzeti zászlóját lobogtatja : könnyű belátni ama tényből, hogy ha nem az első táborhoz tartoznám, akkor nem is fogadtam volna el a márcz. 15-diki szónoklat tartását. Hja! — de a mai világban divatos és kütelcs- ségszerü mindent megokolni! — — — Okoljunk tehát, hogy okuljunk! . . . Miért lesz ezután — nem tudjuk meddig — az április 11-dike töruényes nemzeti ünnepnap ? . . . Azért, mert — mint tudjuk — Kossuth Ferencz és elvtársai, igaz honszerelem tüzétől. hevítve, a magyar szabadságharcz 50 éves jubileumát akként akarták megünnepeltetni a nemzettel, hogy egy elvi jelentőségű, de örökreszéló legmagasabb határozatot, egy országgyűlési törvényt provokáltak a márczius 15-énck örökös nemzeti ünnepé tételéről. A kormány a jóakaró biztatás szép reménységének arany csillagával ragyogott alá onnan a magasból s Bánffy Dezső báró, á derék kormányelnök, meghallgatván a jogosult közóhaj szavát kegyes fülekkel, felült a bonszeretet magas székébe s »inde toro pater Aeneas sic ortus ab alto« — vagy magyarán igy szólt: „Óhajtástól*: helyes, én is osztom; kívánságotok jogosult, ameny- ngire tőlem telik, teljesítem. Csak hogy hát Arany János (»Kondorosi csárda mellett« czimü remek népdalában) igy szól: »Hiba van a kréta körül!« Én is azt mondom, hogy ha egyáltalábanvéve szükség van arra, hogy a dicsőséges magyar szabadságharcz emléke egy törvényesen ünnepnappá dekretált időponttal egyszersmindenkorra megörökittessék, — akkor, nehogy „hiba legyen a felfogás körül“ én ngy akarom és! — ha lehet — akartatom, hogy az 1848. márcz. 15-diki nemzeti vihar kitörésének emléknapjánál sokkal alkalmasabb ünnepnapul kínálkozik az április 11-dike, ez a szivárványos vihartalan szép nap, mikor boldogult, dicső királyunk, V. Fer- dinánd, a nemzet-boldogitó magasztos törvényeket szentesítette! — — így kivánja ezt a dicső utód iránti hála, tisztelet és lojalitás érzete, igy kivánja több más fontos körülmény, — mik annak idejében a hírlapokban bőven tárgyaltattak!“ Ekképp B. Bánffy s vele s kormány. Nos, én nem akarok (lapunkban nem is szabados) politikai czikket Írni, csak — mint föntebb s: ^ «p . E o I* &. s E. "cl5 . „«f “o' 'S ,2» N .. N ’ l£ 00 t/3 g jü cT £ «^ §5 *> 'S 5°° ■ • ® .. -* 00 S2. ^ -2. a' '* J O-ű S.«J"n I II < §: "3 21 "§ *2 sí f *S> "© E "£*«»« if -o jő 5 .g *S ■{* 7 = *>£*?§..§ * M ü'-'g m I- «, *1 ^ -i ^ É o ^ £ rf§ | § -S^ ^ 1 il n .« .s ill y* i « piifii* I I» i |fl i I % m if s i| i|t j ^ ; S^ í & g t«s.s**Mf*<fi |-i| i i#pi®Éi°° 1£ :-ts■&& y-'i®Mtó* f3*f 1 is ■S «l'-liii.iilN0 Íííiís ■• |ti|| ji II ||||5 Ilii ;i * IlÜSlltllll Ilii ■ SltlSIáilSS I Iá fi vfigtt ii;|| ^
