Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-21 / 12. szám
Y TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (12. sz.) öltözött, este pedig az „Egyenlőségi kör“ helyiségében közvacsora volt, melyen vagy 200 an vettek részt. Ott volt Szluha István, a kerület országyülési képviselője, az elöljáróság csaknem teljes számmal, élén Kiüti Németh József városbiróval. Az ünnepi szónoklatot Kopáry Gyula lelkész mondotta. Magas szár- nyalásu, hazafias s költői hasonlatokban gazdag beszédben méltatta a nagy nap eseményeit. Nagyhatású beszédét szűnni nem akaró riadó éljenzéssel fogadta a hallgatóság. Pulajr István is elmondotta a tőle már számtalanszor hallott márczius 15-iki frázisait. Az ünneplő társaság igen emelkedett hangulatban volt s csak a reggeli órákban oszlott szét. Ozorán. A történelmi nevezetességű Ozorán, a hol 48-ban P e r c z e 1 Móricz, a szabadságharcz vitéz tábornoka, 10,000 horváttal letette a fegyvert, szintén hazafias érzéssel ülték meg márczius idusát Ács József vendéglőjében. Tamásiban. A tamásii kaszinó és ennek meghívása folytán a „tamásii társaskör“ és „Polgári olvasókör“ együttesen ülték meg közvacsorával márczius 15-ét, a kaszinó termeibe. A közvacsorán 60-an vettek részt. A disz szónoklatot Parragh Béla ügyvéd, a tamásii kaszinó elnöke mondotta; meleg szavakban ecsetelvén a 48. évi márczius 15-én s az azt követő időben történt eseményeket és a hazáért ürité poharát. Ezután Ráth Endre (DunafÖldvár) elszavalta a „Talpra magyar“-^ majd Parragh Béla felolvasta Rátkay László országgyűlési képviselő üdvözlő táviratát, melyet a jelenvoltak frenetikus éljenzéssel fogadtak. Kiss János kir. albiró a megjelent társegyletek és többi vendégekért ivott; — a mire Schneider István kir. járás- birósági írnok válaszolt, megköszönvén a vendégek nevében a szives fogadtatást, az egyenlőség és testvériségért ürité poharát. Kiss Ignács kir. járásbirósági imok pedig Rátkay László országgyűlési képviselőt éltette. Mondanom sem kell, hogy a jelen voltak minden egyes szónok beszédét tetszéssel fogadtak és lelkes éljenzéssel jutalmaztak. Volt ezen kívül még számos tószt, hazafias dalok éneklése stb. Megjegyzem, hogy a Hymnust és Szózatot a jelenvoltak állva, áhítattal, mint egy imaszerüen énekeltek. Daczára annak, hogy a vacsora és kiszolgálás sok kívánni valót hagyott maga után, a jelenvoltak a legjobb hangulatban, vig poharazás és czigányzene mellett egész a korai hajnali órákig együtt maradtak s a mulatságnak a hajnali kakas szó vetett véget. Simontornyán. A simontomyai iparosok olvasó-egylete szépen megünnepelte márczius 15-ét. Már kora reggel mozsarak dörgései ébresztették fel a község lakosait, a melyre a simontornyai zenekar rázenditette a Hymnust. Délelőtt az egylet tagjai az egylet helyiségébe gyülekeztek, a honnan testületileg a 10 órakor megtartott hálaadó isteni tiszteletre indultak a róm. kath. temp3_ | lomba. Délután a kedélyes mulatság folytatódott. Este az egylet helyiségében az ünnepélyt társas mulatság követte. A mulatság kezdetén Németh József egyleti elnök üdvözölve a jelenlevőket, lelkes szavakkal emlékezett meg a nap jelentőségéről. Később Árpád Jenő elszavaltá Petőfinek „Egy gondolat bánt enge- met“ czimü költeményét. Majd F a r k a s András meleg szavakban emlékezett meg a szabadságharezban részt vett bősökről. A kedélyes és hazafiasságra buz- ditó felköszöntések sem hiányoztak. A szűnni nem akaró jó kedv csak a reggeli órákban ért véget. Pakson. Azt a napot, melynek jövő évre lesz az 50-dik évfordulója s melyen 49 év előtt megadatott a magyar nemzetnek a jogegyenlőség, a szabadság, ezen reánk nézve oly emlékezetes napot, márczius 15-ét ülte Paks város közönsége folyó hó 14-én este. A 100 teritékü bankett este 8 órakor kitűnő halpaprikással. Ssámos tósztok hangzottak el a vacsora felett a szálló nagytermében. Az elsőt Hagymássy Károly kir. közjegyző, koronás királyunkra és királynénkra mondotta, melyet a résztvevők felállva hallgattak; majd éltette még Patrisch Ferenc* volt országgyűlési képviselőt, mint az összegyűlt társaság egyetlen résztvevőjét a 48-as napoknak. Szabó Károly ev. ref. lelkész szintén Petrisch Ferenczre, mint a ki 48-ban egy kis sereget toborzott össze s úgy várta DunafÖldvárott a hajónál P e r c z e 1 Miklóst. A hazára poharat ürített Petrisch Ferencz, Kászonyi Mihály polg. iskolai igazgató pedig Paksváros közönségére, Szabó Károly Paks városában működő tanerőket éltette. O s v a 1 d polg. isk. tanító pedig az iQuságot, ki még most is képes vért ontani a hazáért. Mondottak még tósztokat F ö r d ő s Géza ügyvéd, Lengyel Ferencz orvos stben. Petrisch Ferencz elmondotta még, miként toborzottá egybe azon sereget, melylyel 48-ban P e r c z e 1 Miklóst várta, mely elbeszélés óriási lelkesedést szült. L e u e r Miklós udvarias szavakban megköszönte a szives pártfogást vendégei részéről; a társaság zeneszó mellett késő órákig beszélgetett, a szabadság nevezetesebb eseményeiről. — Apaksiállami polgári fiúiskola épületében megkapó és lélekemelő ünnepélyt rendezett | polg. isk. tanítói kár az ifjúsággal egyetemben, márczius 15-nek emlékére. A számosán megjelentek fényes tanúbizonyságot adtak arról, hogy a polgári iskola iránt az érdeklődés nem csekély. K á- s z o n y i Mihály igazgató ecsetelve e nap fontosságát, a szépen díszített helyiségben, az ünnepélyt megnyitja, mig előzőleg az intézet énekkara Erkel F. Hymnusát énekli. Az énekkar előadta még O s v a 1 d N. polg. iskolai énektanitó vezetése alatt, „Szent az érzet“, „Tavasz elmúlt“, „Nemzeti zászló“, „Kurucz dalok“, „Szózat“ és „Árpád apánk indulóját“, mind hazafias dalok, melyek kiváló sikere, az énekkar vezetőjében mesterre vall. D a n k ó József polg. isk. tanító, felolvasást tartott 48. és 49. évi eseményekről. Több szavalat is volt, u. m. Nemzeti dal, A hazáról, Örülj Endre ref. lelkész emelt szót, s a magyar szabadság fel virágozása és a 48-as elvek örök életéért ürített poharat. Utána Rill József vármegyei kiadó szép beszédben a kör elnökét, B o da Vilmos országgyűlési képviselőt éltette, mire az összes jelenvoltak ajkán felhangzott a lelkes éljen, sok-sok boldog életévet kívánva a szeretett elnöknek, a 48-as elvek törhetlen bajnokának, Boda Vilmos Kossuth-párti orsz. képviselőnek. Nemsokára ezután Boda Vilmos elnök emelt szót s a szent szabadságnak ma is élő harezosa Imberl Ferencz 48-as honvéd s vele együtt a magyar nemzet félisteneit éltette. Általános tetszést keltő beszéde után T i 1 d i János szép beszédben a szabadság, egyenlőség és testvériség diadalát óhajtotta megtisztelni. Ezután még sokan beszéltek s a nagy nap eseményeit szép szavakkal ecsetelték s vig poharazás között a reggeli órákig együtt madradtak. Decsen. I Ez évben is, mint minden évben, nagy lelkesedéssel ülték meg Decsen a szabadság nagy napjának, márczius 15-ének évforduló napját. A hazafias polgárság részint az olvasókörben, részint a nagy vendéglőben ült ünnepet szónoklatok tartása, alkalmi énekek el- zengése és lelkesítő költemények szavalása által. Az I iskolákban is ünnepi hangulat uralkodott e napon, | hogy az ügybuzgó tanítói kar már korán a fogékony gyermeki szivekbe oltsa a haza szeretetét. A tanulók szavaltak, énekeltek, a tanítók . pedig megmagyarázták a nap jelentőségét, buzdítva őket a magyar haza I imádására, melyért életüket és vérüket is, ha kell, I készek legyenek feláldozni. Bétán. A bátaiak ember emlékezet óta most ülték meg először márczius 15-ét; miért is szép eredménynek mondható, hogy a rendezett halvacsorán miü/egy negyvenen vettek részt s hogy a megjelentek túlnyomó részét a polgárság szine-java képezte. Hazafias dalok s lelkes pohárköszöntők közt folyt le ez est s ama egyhangú elhatározást eredményezte, hogy ezentúl Bátán sem fog elmúlni márczius 15-ike méltó meg- : ünneplés nélkül. Duna-Földváron. DunafÖldvár közönsége nagy fénynyel ünnepelte i meg nemzeti újjászületésünk nagy ünnepét. Naptár nem jelzi piros betűvel, törvény sem hirdeti, mégis nagy ünnepe ez a magyar nemzetnek, a szabadság I hajnalhasadásának örök ünnepe. Ezen napon születtünk újjá, ekkor emelkedett a magyar nép osztatlan magyar nemzetté. Minden magyar ember, ki hazafias J nagy eszmékért lelkesedni tud, megünnepli e napot, I melyen a szabadság örök szent eszméi, egy hosszú, mélyen tespedő álomból uj életre keltek, melyekért egy hős seregsulyos és véres harezot végig harczolt. Hogy DunafÖldvár közönségéből nem halt ki még a hazafias eszmék iránti lelkesedés, bebizonyította ez évben is, midőn márczius 15-ét oly impozáns fénynyel megünnepelte. A város már reggel zászlódiszbe 1897. márczius 21. A felolvasás rendkívül élvezetes volt a szó szoros értelmében és ajánlom mindenkinek, hogy a „Tolnavármegyé“-ből olvassa el. Tapsot óriásit kapott kaczagással fűszerezve. Es mindezt, a szép hangversenyt, meg a mi titánná következett, az eszme megpenditőjének Illye- falvi Aladár dr. és Módra Imre barátomnak köszönhetjük, a kik lankadatlan buzgalommal és kitartással vitték keresztül az eszmét, mely a gyönki ref. gymnasium segélyző egyesületének oly szép hasznot hozott, hogy 3 korona belépti dij mellett 410 korona lett a tiszta jövedelem. Volt szavalat, zene, felolvasás, a mi már előre felvillanyozta a kedélyeket, hogy nagyobb kedvvel fogjanak a tánczhoz. Tudósításomat tárcza alakjában közlöm, mert ugyanabban volt közölve a „Magyar Ujság“-ban a városligeti uj műcsarnokban tartott müvész-estély leírása is. tehát nem követek el hibát. A hangversenyen résztSvett hölgyek névsorát lássuk; Asszonyok: Gruber Józsefné, Grosch Jó- zsefné, Grünfeld Mómé, Keck Antalné, Dr. Láng Frigyesné [Zomba], özv. Rigelman Henrikné, Vagner Samuné (Varsád), özv. dr. Grosch Pálné, Grünwald Jánosné (Tormás), Muttnyánszky Alajosné, Klimes Antalné (Hőgyész), dr. Schall Kálmánné, Bauer Adolfhé (Hidegkút), Molnár Nándorné, Mányoky Kor- nelné (Tamási), Weinberger Béláné, Haffner Istvánná, Muraközy Lászlóné, Kiss Adolfné (Tamási Miklósvá- rábol), Illgen Antalné, Klein Endréné, Halmai Tiva- damé (Medina), Themka Gusztávné (Györköny), Klein Endréné, Hilbert Andrásné, ifj. Hesz Józsefné, óvári Ferenczné, Módra Imréné, Gutrung Jánosné, Laky Lászlóné, Engelmann Gyuláné, Kaiser Sándorné, Falkner Edéné, Binder Rezsőné, Megyery Dzesőné. L e ár nyok: Klein Jolán, Klein Mari, Klein Ilka, Grosch Irén Mekényes, Czeider Anna (Bonyhád), Gutrung Nina, Gutrung Mariska, Hutrung Erzsiké, Benke Jolán, Grosch Vilma, Grosch Carola, Grosch Erzsiké, Jagicza Anna (Bonyhád), Hesz Stella, Sántha Ilona, Sántha Margit Sár-Szt.-Lőrincz, Grünfeld Elza (Hangos-puszta), Láng Ella (Zomba), Falkner Wagner Margit (Varsád), Laki Vilma (Kölesd), Bauer Giza, Bauer Emma (Hidegkút), Mányoki Sári, Mányoki Mata (Tamási), Kiss Elvira, Kiss Ilona [Tamási Miklósvárából], Muraközy Lenke. Négyest 52 pár tánczolt, a mit nehezen tudtunk összehozni, hanem azért mégis nagy nehezen kinyomoztuk. Hiba nem történt sejnmi, csupán egy függöny égett meg félig, a mi a nőegyestilet ereklyéi között fog díszelegni, mint tőlünk kapott emlék. A működők hőgyészi czigánybanda bájos zenéjének hatása alatt hazamenet többen a terembe feledtek botot, esernyőt, kiknek gazdái dr. Illyefalvy Aladár barátomnál biztos eredménynyel nyomozhatnak. Hanem kedves szerkesztő barátom! Nagy baj történt. A múltkori thea-estélyről irt tárczám itten óriási ribilliót csinált. Olyan kelendősége a lapnak, mint a tea-estély leírásakor sohasem volt. Egyik kézről a másikba járt napokon át szünet nélkül, sőt újabb példányokat hozattak, mert a példányok, melyek Gyönkre járnak, teljesen szét szakadoztak. Szerencse, hogy hivatalos elfoglaltságomnál fogva lapunk megjelenésénél éppen nem voltam idehaza, mert különben egyszerre és tisztára agyon buboltak volna. Megindultak a pro és contra vélemények a tárcza felett, egyik párt pazarnak minősítette, a mint annak minősítette Kálmán Dezső barátom is, a másik pedig azt mondotta, hogy nem ér egy irgalmas kiáltást, tele van sértésekkel, ezután meg többen kimaradtak belőle, össze lettek tévesztve a szemek, szivek rosszul voltak minősítve az állapotok és nem tudom mi minden volt még rossz benne. Sőt párbajra is akartak hívni, nyomozták a szerkesztőjét, meg akarták gyilkolni azért a hallatlan merészségért, amit hát a gyönki hölgyekkel elkövettem és olyan pazarul kiírni merész voltam. Persze én ezen szörnyen megijedtem, mert abban a véleményben voltam, hogy ebből a tárczából a legmesszebb menő gondolkozással sem lehet sértést kinyomozni, nem pedig azért sem, mert pl. Árvácskától hölgyet megsérteni, még csak fel is tételezni lehetetlenség, képtelenség. Pedig tényleg követtem el hibát, még pedig óriási nagyot. Első sorban is a nőegylet lelkes buzgó és lankadatlan szorgalmú elnöknőjéről, Fonyó Lászlóné őnagyságáról, kinek az egész mulatságot köszönhettük meg sem emlékeztem. Bocsánatot kérek tehát őnagyságától és azoktól is, a kiket gondolatban is talán megsértettem volna. A táncz reggel 5 óráig tartott, a mikor is hangversenyző és tánezoló közönség a jómulatás kellemes hatása alatt a szélrózsa minden irányában széjjel oszlott.
