Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-14 / 11. szám
XXV. évfolyam. 11. szám. Szegzárd, 1897. márczius 14. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben I hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ....................3 „ — „ Negyedévre . ... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. % Márczius 15. J A népszabadság pirkadó hajnalának közvetetten megszólítása ez volt: polgártárs. Nincs az osztály egyenló'ségnek közvetetle- nebb megszólítása, mint ez. Ma negyvenki- lencz éve e szóval köszönté magyar a magyart, ha four volt, ha szegény. Legendává kellene a vérnélküli népszabadság napjának, márczius 15-ének lennie, mert e nap volt a magyarra a történelemnek második dicső korszaka. A márcziusi ifjúság egyik vezetője Irinyi ugyanis ma 49 éve mondotta, hogy a történelemnek voltaképpen két nagy eseménye volt: egyik a kereszténység, mely egyenlővé tett minden embert az Isten előtt, másik a franczia forradalom (mely a magyar önvédelmi harcznak inpulzust adott) mely egyenlővé tett a törvény előtt. Ha rekriminálni, sopánkodni lehetne e napon! . . . Negyvenkilencz éve, hogy a hazafias szellem tuláradása kivitte, miként tételes törvényeink legyenek az osztály egyenlőségről s vajh! — hol vagyunk ma az elméletben istenitett demokracziánkkal ? Pedig e szóval: polgártárs élt negyvenkilencz évvel minden ember! Az érintkezés közvetetlensége ilyen-e 49 év után? Nem adunk rá feleletet, mert nem a kritikai vizsgálódásoknak napja ez, de az örömé, a hazafias felbuzdulásé. Aki sajátjává tette azon meggyőződést, hogy a történelem a tudományok anyja, az nem hunyhat szemet a korszakalkotó dicső napok eszményeire; a kinek lelkében kiolt- hatatlan lánggal lobog az édes magyar haza iránti olthatatlan szeretet: mindenkor kegyelettel s lelkesültség magasztos érzetével köszönti a márczius 15-ik napját. Megelevenülnek lelki szemeink előtt e napon mind ama fenséges jelenségek, melyek közel egy félszázaddal ezelőtt bámulatra ragadták a világot s öröm árral boriták hazánk minden nemessen érző fiának szivét; mintegy megmozdulni látjuk a sírokat, azok üregéből — habár csak egy perezre — feljönnek dicső apáink szellemei. ,,Ki a múltak emlékét hi- ven őrizni nem képes szivében! jelen és jövő boldogságának dicső csarnokát épitni, alkotni képtelen“. Ki megfeledkezik a volt jókról, nem méltó istennek ujjabb áldó kegyelmére. Joggal örülhet ma e hazának minden főrangú fia, mert büszkén tekinthet vissza az emberszeretet ama magasztos tényére, midőn a magas rangnak önkényt, saját akaratukból magukhoz emelték embertestvéreiket, lemondottak ősi jogaikról, kiváltságaikról s megfonni igyekeztek az egyenlőség, testvériség, szabadság szép koszorúit. Örülhetnek e napon minden népből és nemzetiségből való polgárai e hazának azon tudatban, hogy ama naptól fogva, nyelv és vallás különfélesége nem képez többé gátot, hogy a legmagasabb társadalmi állásokra is felküzdhesse magát az, kit tudományos képzettsége, elismerést érdemlő hü munkássága erre alkalmassá tesz, lett légyen anyanyelve magyar, tót, vagy oláh — térden, állva vagy csak a fejét meghajtva, imádja bár az Istent, ki mindnyájunknak szerető édes atyja, — festetten deszka, vagy két ágú koronával diszi- tett bölcsőben aludta bár gyermek álmait. Hív. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 „ ... 3 r 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több A márcziusi 15-iki ünnepek arra kellenének, s arra valók lennének, hogy tegyünk fogadalmat, tegyünk valóban magyar honpolgárok, — szeretvén szivvel lélekkel e hazát. Legyünk igaz testvérek, kiket önzetlen szeretet csatol egymáshoz. így kell méltóan megünnepelnünk a márczius 15-ét. Rakjuk le az irigység, vallás és fajgyűlölet nehéz jármát, törjük ketté a szerencsétlenség, rut önzés rabigáját. Legyen boldog1 ismét a magyar! o O J Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10-én tartotta gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt havi ülését. D ö r y Pál alispán időszoki jelentése szerint a közigazgatás menete a múlt hóban zavartalan volt. A központi ügyforgalmat a következő adatok tüntetik elő: folyó év január hóról hátralékként áthozatott 444 ügydarab, február folyamán beérkezett 2456, feldolgozandó volt tehát összesen 2900, ebből elintéz- tetett 2486, közgyűlésre fentartatott 146, elintézetlenül hátralékként márczius havára áthozatott 270. A közbiztonsági állapot kielégítő volt, letartóztatott be töréses lopás miatt 4, lopás miatt 9, orgazdaságért 1, sikkasztásért 1, gyújtogatásért 1, körözött egyén 2, igazolvány nélküli csavargó 23., csaló 3; ezen utóbbi adatok a m. kir. csendőrség szolgálatának megfelelő éber voltát igazolja. Fegyelmi eljárás a múlt hó folyamán egy esetben sem rendeltetett el, kisebb mérvű mulasztások miatt azonban községi közeggekkel szemben rendbir- ságolás 8 esetben alkalmaztatott. Végül az ezen hivatalos jelentésben jelölteken kivül felemlítette, hogy a folyó évi fősorozás a dombóvári járásban folyó évi márczius hó 1-től 4-ig kiválóan kedvező eredménynyel befejeztetett; továbbá, hogy folyó hó 5-én a tolnai uj laktanya ugyanazon istálló épületben, a melyben a múlt év folyamán is megtörtént, ismét tűz ütött ki, s a tetőzet egy részének gerenTÁRCZA. 1848. Márczius 15. Letűnt idők! ti büszke századok! Dicsfény dereng emléketek felett; Hogy annyi vész közt úgy ragyogtatok, Egy ezredévnek dísze, fénye lett. Vészszel, viharral telt borús napok! Emléketek fátyolt borit reánk, A nagy világhoz most ti szóljatok! Hogy mégis él és éini fog hazánk! Vihar dühöngött; vész tört ellenünk, A láthatárt vész-jel futotta át; Sötét felhő takarta kék egünk, A szent szabadság drága csillagát; Kevésbe múlt, hogy fenmaradt hazánk, S megőrizé a múlt dicső nevét; Zászlónk, mit büszkén fenn lobogtatánk, A rút erőszak marka tépte szét. A merre hajdan vig öröm között, Dicső apáink síkra szálltának, S a merre most szent sírjaik fölött, Hálás utódok könnyet ontanak, Hol szent ügyünkért annyi vér kifolyt, Most mindenünnen vész borult reánk, Az ősi vér sírjából felsikolt: „Hogy élni kell neked magyar hazánk!“ Megérti ezt a hősi nemzedék, Szivébe honszerelme fellobog, Szabadságunkért bátran síkra lép, Mit eltiportak rég a századok; S hogy ekkor újra talpra állt honunk, . Tiéd a hir, az érdem ifjúság! Mit lelkesülve néked áldozunk; Egy hervadatlan, zsenge myrtus-ág. Magyar hazának fénye, csillaga! Elévületlen, ritka érdemed, Büszkén beszél felőled Hunnia, Dicsérve, áldva zengi szent neved, S mig e földön élni fog magyar, S Isten virraszt ez ősapák honán, A múlt idők homálya nem takar, Emléked él a századok során. Buzduljatok! a példa ott ragyog, Virágok egy vér-áztatott mezőn! Hazát szeretni most tanuljatok! Meghalni érte bátran és merőn, S ha lelkesülni megtanultatok, Büszkén tekint a nagy jövő reánk, Hálát rebeg majd szép utódotok, S virulni fog szegény magyar hazánk! Tumó Antal. A márczius 14-iki népgyülés. Emlékezés az 1848. márcziusi napokra.*) Márczius 14-én tartatott meg a tervezett nagygyűlés. Az Ellenzéki Kör (úri és zsibárus utcza sarkán,) mely nemzeti szinü zászlókkal volt földiszitve, már korán reggel megtelt válogatott közönséggel. Az elnöki emelvényen Klauzál Gábort, Nyári Pált, Fényes Eleket, Irányit, Petőfit, Jókait, Egressi Gábort, Bulyovszky Gyulát, Irinyi Józsefet, Vasvári Pált, Vachot Imrét stb. lehetett látni. Köréjük a jurátusok, lelkes csoportja sorakozott. S mig bent a teremben látható izgalommal várta a közönség a gyűlés megnyitását, azalatt lent az utczán több ezernyi tömeg verődött össze, lesve az eredményre. A kapualja, a lépcsőház, a folyosó telve volt szorongó emberáradattal. Századok óta ez volt az első nyilvános népgyülés, a széttagolt magyar társadalom legelső össze- forradása, szabad polgárok szabad gyülekezete. Az első szónok Irinyi volt. Az elnöki szék előtti asztalra állva tömör előadásban tárta föl a politikai helyzetet. Majd rámutat a külföld reformmozgalmaira, indítványt tett, hogy a magyar nemzet is, határozottan kifejezett pontokban fejezze ki kívánságát s e ki*) Gracza György kollegánknak a „Magyar szabadság- harcz története“ czimü nagyszabású munkálatából vesszük át ezt az e napokban rendkívül érdekes, aktuális részt.
