Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-21 / 8. szám

1897. február 21.

5

Nagy a munkáshiány. Tolnavármegyében, mint a hivatalos kimutatásból kitűnik, nagy a mun_ kashiany. A mezei munkaadóknak ugyanis 2765 emberre volna szükségük a mezei munkák elvégzésére, de csak 1210 munkás áll rendelkezésükre. Ennek főoka a megyénkben elterjedt szocziálizmus a mezei munkások között, a kik vonakodnak aratást vállalni, mivel túlzott követeléseiket az uraságok nem hajlandók megadni. Az idény aratásra valószínűleg a nagyobb földbirtokosok tótokat fognak Felső-Idagyar- ország vidékéről hozatni, a kik csekély igényűek és jó munkások.

— Tejszövetkezet. Az okszerű tejkezelést és a tejnek értékesítést tűzték ki a tejszövetkezétek, melyeknek száma a mi megyénkben is szaporodik. Legújabban Czikón alakult meg a tejszövetkezet, melynek élén a községi jegyző, továbbá Walter Ádám és Friesz György ottani tanítók állanak. A czégbejegy- zés folyó hó 16 án történt meg a szegzárdi kir. törvényszéknél.

— Roskadozó templom. A teveli rk. templomon olyan veszélyes repedések mutatkoztak, hogy azt hatóságilag be kellett zárni. Most az istentiszteleteket a kápolnában tartják meg.

— Jótékonyság. A Tamásii takarékpénztár újabban is tanujelét adta annak, hogy úgy a helyi, mint a vidék kulturális és jótékony egyletei iránt közönynyel nem visltetik, mert a folyó hó 6-én tartott közgyűlésen is a tamásii szegényeknek, a tamásii tűzoltó- egyletnek, az izr. nőegyletnek és a tamásii járási kórházalapnak 50—50 frt, összesen tehát 200 forint adományt illetve segélyt szavazott meg. Ezenkívül a múlt évi közgyűlés határozatához képest az igazgatóság javaslatára elhatározta, hogy az intézetnek 25 éves fennállásának emlékére a Tamásiban létesítendő járási kórház alapja javára nagyobb 1000 frtos alapítványt tesz. Mely 1000 frtos alapítvány 10 évi 100 frtos részletekben lesz kifizetve. A midőn még megemlítjük, hogy ezen pénzintézet a múlt évben kulturális és jótékonyczélra 296 frtot, a folyó évben pedig a fentieken kívül a szegzárdi népkonyhának 5 frtot, a felső-magyarországi közművelődési egyesületnek 5 frtot adományozott, nem zárkózhatunk el az intézet vezeztőségének nemes gondolkozásáért elismerésünknek kifejezést adni és megyénk többi pénzintézeteinek mint követendő példát ajánlani.- A paksi róm. kath. legényegylet által folyó hó 14-én rendezett műkedvelői előadás és tánczmu- latság alkalmával felülfizettek a következők: Köhler Ferencz 2 frt 60 krt, Daróczy Tamás 2 frt 50 krt, Szentpétery József, Vigyázó Elemér, Lauterer Ernő L50—1'50 krt, Schraffenberger János, Liebbald Lajos, Horacsek Endre, Keszler János 1—1 frtot, Hőrl Antal, Késmárky Iván, Geyer Ádám, Liptay János, Schád Gyula, Daróczy Zoltán, dr.- Hoffmann János, Tumpek Ferencz, Szmetana Arthur, Frank Gyula, Kern Antal, Bűttl Gusztávné, Büttl Vincze, id. Bagó Ferencz, Taflet N., Ranizavlevics József 50—50 krt, Fetter Márton 40 krt, özv. Fetter Györgyné, Horváth Imréné, Lutz N., Bedenics János 20—20 krt, Herman N., Cseh István, id. Rótt József, Péter Ferencz, Tumpek József, N. N. 10—10 krt. Összes felülfizetés 23 frt. Összes bevétel 295 frt 10 kr, ösz- szes kiadás 92 frt 09 kr, tiszta jövedelem 203 forint 01 krajczár.

— Az ötödéves korpótlék. A tanítók ötödéves korpótlékáról van szó, melyet az 1893. évi 26. t. ez.

2. §-a értelmében 1898. évi szeptember hóban fognak először élvezni a tanítók. Az ötödéves korpótlékot a törvény 50 írtban állapította meg tekintet nélkül a törzsfizetés nagyságára. Ebben a tárgyban Tolnavármegye közigazgatási bizottsága a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére felhívta az ösz- szes iskolaszékeket, hogy határozzanak az iránt; vájjon a tanítók ötödéves korpótlékát a község, illetve a hitközség iskolapénztárából eszközlik-e és erre képesek-e, nagy képtelenség esetében az 1898. évi június hó végéig államsegélyként leendő megadása iránt folyamodnak-e ? Most foglalkoznak a megyében levő iskolaszékek e felhívással, hogy. határozatukat mielőbb beterjeszthessék. A korpótlék megadása kétségtelenül nagy terhet ró az iskolafentartó hatóságokra, ha az államsegélyt nem veszik igénybe. Minden iskolai hatóság ragaszkodik önkormányzatához; azért, ha csak tehetik, az állami segély mellőzésével kívánnak a törvénynek eleget tenni. Mi nem látunk semmi jog- csorbitást az állami segély igénybe vételében a községi és hitfelekezeti iskolákra nézve, mert hiszen most is gyakorolja az állam az összes népiskolák felett a kir. tanfelügyelők által a főfelügyeletet. Az állami segély megadása esetén ez a jog csak annyiban bővül ki, hogy az iskolaszékek által szabadon választott tanító megerősítését a közigazgatási bizottság fogja teljesíteni. Mindezekből tehát nyilvánvaló, hogy indokolatlan az állami segélyhez azt fűzni, mintha ez által az iskolát fentartó hatóságok autonomikus jogaikból veszitenének. Tudjuk, hogy a legtöbb község és hitfelekezet annyira meg van terhelve iskolaadóval, hogy újabb teher elviselésére csak a legnagyobb áldozatok árán lesz képes. Miután így áll a dolog, csak természetesnek kell vennünk, hogy az iskolaszékek megragadják a felajánlott állami segélyt, melyre előbb-utóbb úgy is rálesznek utalva a mostani válságos gazdasági viszonyok kényszerhatása alatt.— Országos vásár Faddon a legközelebbi országos vásár márczius 1-én vagyis farsang hétfő napján fog megtartatni, melyre az érdeklődők figyelmét ez utón is felhivjuk.

— Uj marharakodó állomás. A magyar állam- ; vasutak kezelése alatt álló győr—Veszprém—dombóvári helyi érdekű vasút vonalán, Tolnavármegye területén fekvő Fornád állomás marharakodó állomásul engedélyeztetett.

— Színészet. Bonyhádról Írják nekünk, hogy ott Monory Sándor színigazgató jól szervezett szín- társulatával 12 előadásos bérletet nyitott. Bonyhád müértő intelligentiája tőle telhetőleg szépen pártolja a nemzet e napszámosait, kik zengzetes nyelvünket vannak hivatva művelni és terjeszteni. F. é. február hó 17-én adott első bemutató előadásul „Durand és Durand“ 3 felvonásos franczia bohózat adatott tele ház előtt. A sikamlós darab általában véve a hallgató közönségre észrevehetőleg jó hatást gyakorolt, mert sokat kaczagott s többször megtapsolta a fő szereplőket. Ágotái F. Durand Albert fűszerest pompásan alakította, minden mozdulata tetszetős és korrekt volt. Már az első előadás alkalmával mint jó komikus mutatkozott be s már is megnyerte a közönség tetszését s rokonszenvét. Monory Sándor Co- quardier Agenort kitűnő humorral és páratlan ele- gantiával adta. Monory Sándor igazgató minden lehetőt elkövet, hogy rövid itt tartózkodása alatt a nagy közönség tetszését megnyerhesse s ezt a mai sikerével már félig-meddig elérte. Szaláky mint Durand Albert hires ügyvéd jól megállta helyét. Szige- thy Antal Javanon hebegő szerepét, jól fogta fel és pompásan alakította. Február 18-án „A gyerekasz- szony“ legújabb népszinmü adatott elő Bokor Józseftől. Remete Géza mint Hamvas István molnár rosszul volt öltözve. Nem igy néznek ki a magyar molnárok. Borcsa czimszerepét Monory Sándorné kitünően alakította. A jól megtermett gyerekasszonyt úgy kifogástalan játékáért mint zamatosán előadott magyar dalaiért többször nyílt szinben megtapsolták. Ágotái F. mint Ugróm Sanyi molnár inas ma valósággal remekelt s pompás játékával úgy komikus mozdulataival a közönséget az egész darabban jól mulattatta s megkaczagtatta. A hallgató publikum a tapsokkal nem is fukarkodott s alkalom adtán folyton kitüntette a jó komikust. — Február 19-én „Honthy háza“ Herczeg Ferencz legújabb szinmüve került előadásra. Monory e darabja által valóban egy élvezetes estét szerzett a müveit közönségnek. Az egyes szerepek jól voltak kiosztva s a szereplők teljesen érvényre juttathatták tehetségüket. Lányi Irma drámai hősnő Honthy Ida szerepében ma először mutatta magát a közönségnek. Bensőséggel és mély érzéssel előadott játékával folyton lebilincselte a hallgatóságot. A tehetséges színésznőt érdeme szerint többször megtapsolták. Monory Sándor Honty püspököt pompásan alakította. Ágotái Ferencz Sass Miklós báró szerepében ma megmutatta, hogy nemcsak jó komikus, hanem kitűnő szalon szinész is. Szaláky Nemere Sándor püspöki ügyész szerepében ma jól megállta helyét s elegáns játékával jó benyomást gyakorolt.

— A leány miatt. Majdnem életébe került Schiszler János duna-kömlődi fiatal legénynek, hogy szóba mert állani Boczang Lipót kedvesével, a ki neki is tetszett és szerette volna ellefenlétől elhódítani. Boczang észre vette a leány hidegségét, a kit kérdőre vont, mire a leány megvallotta, hogy ő bizony Schisz- lert kedveli, a ki szolid fiú és házasságot is Ígért. A leány szavai tőrt döfrtek szivébe és hazamenve, magával hívta Miklós öcscsét, hogy felkeressék a vetélytársat. Az utczán össze is találkoztak Schisz- lerrel, a kit szó nélkül úgy összészurkáltak, hogy életben maradásához nincs remény.

— Megmérgezte a feleségét Boros János paksi muzsikus c/.igánv minden áron szabadulni akart törvényes feleségétől, hogy zavaratlan boldogságban élhessen Nemes Zsuzsanna kedvesével. Együtt azután kitervezték, hogy méreg által teszik el láb alól az alkalmatlan asszonyt. Gyilkos szándékukat folyó hó l8-án hajtották végre. Tettük kitudódott s a csendőrök a szsrelmes czigányt kedvesével együtt elfogták.

— Az őrült spanyol. Az az őrült spanyol, a ki olcsó pénzért tömérdek elásott kincset igér, de persze nem megy lépre néki senki, most újból kisért. Legutóbb Pichler hőgyészi birtokosnak irt levelet, a melyben azt mondja, hogy a mikor Magyarországon járt 600,000 frankot ásott el egy ládában. Hajlandó felfedezni a helyet Pichlernek, igen szerény előzetes díjért. Csodálatos kitartása van ennek a spanyolnak. Közel három esztendő óta űzi a mesterséget barczeló- nai levelekkel, melyeket minden magyar újság, mint csodabogarakat, lenyomatott már, de ő azért nem csügged.

— Megdobált nászmenet. Megbotránkoztató eset történt múlt kedden délután az ujvázosban, a mit elvetemült suhanezok idéztek elő az által, hogy egy előkelő nászmenetet vakmerő szemtelenséggel megdobáltak. Az éretlen sihederek nemcsak az utczán dobálóztak sárral és egymás kalapjával, hanem még a templomban is zajongásukkal botrányt okoztak, sőt az egyik koszorús leányt itt is megdobták. A támadók részint iskolás, részint kamaszkodó gyermekek voltak, akiknek példás megbüntetése nem fog elmaradni.

— Véres verekedés a fonóházban. Téli estéken a falusi fiatalság gyülhelye a fonóház, ahol az orsó pergése mellett szövik a szerelem szálait. Ámor által megsebzett falusi Otthelók vajmi gyakran szerelem féltésből olyan verekedést rögtönöznek, melynek folytatása a törvényszék előtt, vége pedig a börtönben van. Pinczehely községben is eljárogattak a falu legényei és leányai Gábor Kálmán fonóházába, a hol

I a napokban nem kevesebb, mint 28 falusi gráczia

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. sz.)

hajtotta a. rokkát vig dalolás mellett. Addig zavartalanul is folyt a mulatság, mig Kondás Viktor, Kövecses. Gellér, Bihari Pál jól bepálinkázott legények meg nem érkeztek. Legtöbb volt a virtus Kondásban, a ki a szobába lépve, megpillantotta S a n d i Czili kedvesét más ölébe, neki esett és ütlegelve kijelentette, hogy „még ma megöl valakit!“ Erre a gazda, ki látva Kondás kezében a villogó kést, őt a szobából kidobta. Kétszer ismétlődött a kidobás, de azért Kondás nem tágított addig, mig Tóth József egy karóütéssel ártalmatlanná nem tette. Az utczán azután Tóth József, Lévai György és Bihari Pál karókkal folytatták a verekedést, melynek legsúlyosabb sebesültje Bihari, a kinek mind a két kezét letörték.

— A harag. »Rossz tanácsadó a harag« azt tartja a közmondás. És van is ebben nagy igazság, mert a harag háttérbe szorítja a megfontolást és vakon hódol a szenvedélynek, mely még az ész szavát is elhallgattatja. Ily vak szenvedély uralkodott Deák János és Kövecs János dunaíöldvári lakosokon, a kik a napokban régi haragosukat, Pollák Jánost megtámadták és úgy elverték, hogy holta napjáig sem felejti el.

— Öngyilkosság. Keller János, ladományi jómódú gazda — eddig ismeretlen okból — felakasztotta magát. Mire észrevették, már megvolt a szerencsétlen ember halva, a ki iránt általános ismerősei körében a részvét.- A végrehajtó tanítók. Széles hazánknak kevés oly alkalmazható közege van, mely az egyes díjtalan, de a mellett nem csekély fontosságú ügyek keresztül vitelére alkalmasabb lenne, mint az ország napszámosai néven ismert tanítóság, melynek azonban az ily fölötte, nem ritkán az egész országra is kiható munka elvégzéséért többnyire csak az eltöltött napnak száma tudatik be, honnét egyrészt talán az oly sokak előtt szép hangzásúnak tartott »ország napszámosai« elnevezés eredetét lelheti. Hogy ezen fölötte fontos ügyek valóban nagy horderejűek, hogy sokszor a közel jövőre is nem csekélyebb kihatásúnak, de emellett lelkiismeretet és pontosságot igénylők szoktak lenni — az tagadhatatlan. De nézzük csak: majd maga az állam veszi igénybe a tanítóságot, hogy az országosan elrendelt népszámlálások és a különböző összeírások során alkalmazza, majd a megye bízza meg valamely fontos — a kataszteri kimutatáshoz oly szükséges — adatnak beszerzésére, nemkülönben a község is megkeresi tanítóit, hogy általa kisebb mérvű összeírásokat végeztessen. Egy ily alkalmas közegnek ismerte fel a helybeli iskolaszék és tanács is az ő tanítóit ama rendelet végrehajtásában, mely a tanítói nyugdíjalap növeléséhez minden népiskolai tankötelesre kirótt 15 krt folyó hó végéig beszállittatni kívánja ; iskolahatóságunk azonban még tovább ment bizalma átruházásában, mert nemcsak a 15 kros ügyhöz megkivántató névsoros adatok beszerzését, de sőt a nevezett összegnek behajtását is — mely azonban magasabb helyről kizárólag az

I iskola fentartójára ruháztatott — tanítóira bízta, meg I nem gondolván, hogy a tanító saját jövedelmi forrását képező terményt avagy készpénz fizetést sem ki nem vethet, sem be nem szedhet. De eltekintve ezt, hogy mily helytelen volt eme a tanítókra ruházott j megbizatás, arról eléggé meggyőződhetünk, ha az erre kitűzött, de már lefolyt hétben összeszeszedjük j ama csomó nem a legszebb szavak kíséretében füsze- I rezeit, de mind a mellett sok igazságot magában i rejtő kifakadásokat, melyeket a tanító uraknaknak kellett elhallgatniok. így, szolidabb kifejezésekben visszaadva hallhattuk: »hogy már a tanító urak is végrehajtók lettek, nem elég nekünk a fizetni valónk, még az öreg tanítókat is eltartsuk, hisz elég van azoknak;« ezen utóbbi megjegyzés úgy látszik a helybeli elég jó anyagi körülmény közt ismert nyugdíjas tanítókra volt érthető. De tekintsük most már ezen eljárásnak a tanügyre nézve is eléggé hátrányos oldalát, úgy be kell látnunk, hogy iskolahatóságunk ezen eljárása nem helyeselbető, mert ezen mondott időben akárhányan belépve a tanterembe, hogy felvilágosítást kérjenek — bontották meg a fegyelmet és figyelmet, zavarták és megakasztották a tanítás kitűzött menetét; de végre is az egész eljárás czélhoz nem volt vezető, mert az összes tanulóságnak alig 7 százaléka hozta meg a kirótt összeget s igy iskolahatóságunknak újabb módról kell gondoskodnia, ha azt akarja, hogy az ügy kitűzött czélját elérhesse.

— Megszökött. A mai cselédek többnyire nyel- vesek, ■ erkölcstelenek és hűtlenek; de azért megkövetelik a magas bért a gazdától. A jó cseléd rit bizony, mint a fehér holló. A rossz cseléd, nem a gazdája, hanem a saját érdekét szolgálja. Ily rossz cseléd volt Szakáll Teréz hajadon is, a ki dr. H i 1- b e r t István szegzárdi ügyvédnél szolgált s múlt hétfőn mig a gyermekeket reá bízták, ellopta a cseléd könyvét és megszökött, magukra hagyva az őrizetére bizott gyermekeket.. A szerelmes cseléd szeretőjével ugrott meg, a kivel már régebb idő óta szerelmi viszonyt folytatott.

’ — Kis szökevények. Múlt pénteken Tolnai Béla főgimnáziumi, Széles Sándor és Kocsis Sándor polg. iskolai tanulók előzetes megbeszélés után egy polgár fiúval megszöktek Szegzárdról. Az aggódó szülők megtették az intézkedéseket a kis szökevények kézre- keritésére, a kik azzal a szándé'- kai távoztak el, hogy beveszik magukat egy erdőbe és mint rablók fognak élni. Hogy mi vitte a merész fantáziájú gyermekeket a szökésbe, azt különféle verziókban beszélik.