Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-21 / 8. szám

6 1897. február 21. KÖZGAZDASÁG. Gazdasági téli vándortanitások.*) A mezőgazdaság általánosan érzett nyomasztó helyzete mind fokozottabb és fokozottabb cselekvésre hívja azokat a tényezőket, a melyeknek feladatukat a nemzeti jólét elsőrendű faktorának: a mezőgazda­ságnak érdekeit szolgálni, a földmiveléssel foglalko­zók tisztességes existentiájának biztositása és anyagi jólétének előmozdítása közül munkálkodni. És tény­leg látjuk is, hogy úgy a kormányhatalom, mint a hivatott társadalmi faktorok erélyesen keresik az utat, mely a válságból való kibontakozáshoz ve­zethetne. befolyásukat abban az irányban érvényesítenék, hogy gazdasági egyesületünk ezen vállalkozása minél szebb eredményre vezessen, ha oda hatnának, hogy, akiket érdekel, minél nagyobb számban hallgassák az elő­adásokat. Molnár József. MULATSÁGOK. — Műkedvelői előadás és tánczmulatság. A far­sang egyik legjobban sikerült mulatsága zajlott le folyó hó 13-án a „Szegzárd Szálló“ dísztermé­ben, melyet a szegzárdi általános ipartestület rende­zett karöltve a csak most alakult kath. legény-egy­lettel. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. sz.) Ide irányul a földmivelésügyi kormány azon in­tézkedése is, mely a nép gazdasági ismeretkörének bővítését czélozza a téli gazdasági tanfolyamok és vándortanitások szervezése utján. Ha tudjuk, hogy a mezőgazdaság mostani sú­lyos viszonya jó részt azért olyan nehezen elvisel­hető éppen a kis gazdának; mert a nép konzervatív gondolkozása a változott viszonyokkal vagy éppen nem, vagy csak részben és nagyon nehezen tud meg­barátkozni, illetve, az ósdiságból kivetkőzni képtelen : be kell látnunk, hogy szükséges oktatni a népet olyan irányban, hogy megismerje a módokat, melyekkel gazdálkodási rendszerén javíthat, esetleg változtathat; megtanulja, miként tarthatja fönn magát a válságos helyzetben és mit kell tennie helyzetének javítása érdekében. Ilyen iránya lesz azoknak az előadásoknak, amelyeket a vármegyei gazdasági egyesület, a föld­mivelésügyi kormány anyagi támogatásával és az érdekelt kis gazdák legcsekélyebb anyagi áldozatának mellőzésével, rendezni fog és amelyek már kezdetü­ket is vették. Nem nagy szárnyú a gazdasági egyesület vál­lalkozása; de ha tekintetbe vesszük, hogy a nép ér­deklődésére számítani csak addig lehet, amig a külső mezei munka szünetel: az alább részletesen közölt tervezet azt mutatja, hogy a rendelkezésre álló rövid idő lehető kihasználására irányul a törekvés. A tolnamegyei gazdasági egyesület által, a föld­mivelésügyi m. kir. ministerium támogatásával ren­dezendő gazdasági téli előadások tervezete, 1897-ben Megnevezése a községnek, ahol az előadás tör­ténik A 1. II. III. IV. előadás ideje hó és nap Az előadás tárgya Az e lőadó neve Kakasd Xt 21, ni. 7, III. 14. cd u 80 2 ■** id. Pleszky Belacz és Lado­u Antal, kaj­mány belevond­> £» mádi intéző. savai cd © S3 += m cd Kötesd II. 17, II. 21, II. 24. "S 03 ed •*“Q? Apáth Alajos, Kis-Tormás H. 18, 11. 23, ni. 7. 1-8 cd f.-hidvéghi > p Medina II. 19, n. 26, III. 10. S s TJ1 bD Bonyhád n. 14, ii. 21, m. 7,-ci cg cg o cd Filácz Lajos, Tevel II. 15, II. 22, in. 8. ••cd N cd * bo kajdacsi in­iO tézö Kajdacs n, 13,II. 20,n. 27,III. 13. ^ § a Kajdacs II. 18, II. 24, Hl. 21. CG SD a ifj. Pleszky Naerv-Doroeh n. 19, II. 25, III. 21. §-M Antal, faddi intéző Bikács III. 28, IV. 25, o Q Szakály n. 18, IL 19, II. 20 Gl CG •o Kegöly II. 25, II. 26, II. 27. 0> Molnár József Kónyi m. 5, III. 6, III 7, CG gazd. egyesü­Kocsola m. 12, III. 13, m. 14. g CG leti titkár Zomba II. 21, n. 22, m. 23. Ö0 Az előadások mindenkor a nap alkonyati sza­kában, 5 és 6 óra között kezdődnek. Csak Kajdacson, márczius 21-dikén, kezdődik ebéd után. Ha az elő­adók gátolva lesznek valamely előadás megtartásá- sában, erről közvetlenül értesítik az illető községet és tudatják az elnapolt előadás megtartásának idejét. Az előadások a nép által is könnyen mégért­hető modorban tartatnak és alapjukat túl nyomólag a gyakorlati tapasztalatok fogják képezni. A vállal­kozás sikere attól függ, hogy miként érdeklődik maga a nép ezen előadások iránt. A községi lelkész, jegyző és tanító urak igen nemes szolgálatot teljesítenének a nép érdekében, ha Ü Múlt számunkból térszüke miatt maradt ki. Szerk. Nagyon helyes eszme volt az egyesülés, mert a mi nem sikerült volna ha külön-külön, rendeznek tánczmulatságot, az várakozáson felül bevált egye­sült erővel, közös igyekezettel rendezett műkedvelői előadással egybekapcsolt tánczmulatsággal. Az általános ipartestületnek ily módon való szö­vetkezése az ifjú kath. legény-egylettel kétségtelen bizonyítéka annak, hogy ez a két egyesület szorosan egymásra van utalva; mert hiszen a kath. legény- egyletnek tagjai is mind iparosok, s ők képezik az iparosvilág jövő reményeit, a kiknek az egyleti élet megfinomitja érzéköket és nemesíti erkölcsüket. A kath. legény-egyletnek most volt az első nyilvános fellépése, melylyel bebizonyította életreva­lóságát. Tagjai által előadott színdarab nagy vonz­erőt gyakorolt értelmes és józan iparos közönsé­günkre, a minek az volt a következménye, hogy ott láttuk iparos világunk legelőkelőbb embereivel mind­azokat, a kik a tisztes iparnak munkásai. Az est sikerét főleg Virág Ferencz, a kath. legény-egylet elnöke, biztosította azon önfeláldozó te­vékenységével, melyet a műkedvelők betanítása körül kifejtett, vele osztoznak az elismerésben a szegzárdi általános ipartestület vezéremberei és Fránek János, a ki, mint * a bál elnöke, a rendezők hatalmas gár­dájával arra törekedett, hogy előteremtsen mindent, a mit a mosolygó, kedves arczu leányok szive kívánt. Ily hatalmas tényezők, s ily lelkesedés szülte igyekezet mellett nem is csoda, hogy a mulatság úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben is igen szép ered­ményre vezetett, a mi szolgáljon biztatásul jövőre. Már 8 óra előtt nagy tömegekben érkezett a közönség s a fényárban úszó teremben annyi szép leány és asszony volt együtt, a mennyit az idei far­sang alatt még nem láttunk egy czoportban. Alig múlott el 8 óra, felgördült a függöny, s megkezdődött a műkedvelői előadás. A derék, s törekvő műkedvelők » Vissza a mű­helybe« czimü 4 felvonásos színdarabot adták elő oly ügyességgel, a mely a vidéki színészeknek is becsületükre vált volna. A darab rövid története az, hogy Ombölyi Mátyás [Maus Rezső] szorgalmas szíjgyártó mester­nek felesége Olga [Kisss Mariska k. a.] nagyravágyó, a ki többre becsüli a napidijas városi dijnokot, mint a mesterembert; azért Hamvas János [Král Lajos] pénzügyi tanácsos közbejöttével férjének megszerzi a kinevezést 25 frtos dijnoki állásra, a mit a mun­kás szíjgyártó mester az asszony örökös unszolására végre el is fogad. Lekerül ezután a házról a czégtábla s Ombölyi napidijas lesz. Ezzel a nagyralátó asszony vágya be­teljesedik s megkezdődik a pazar életmód, a gyakori vacsorázás, melyre rendesen hivatalos Dalnoki Al­fréd [Kremnitzky István] fizetás nélküli borbélyból lett másoló-irnok. Ez a gigerli mód nélkül adja az előkelőt és nagyban udvarol Ombölyi Ilonkának [Hübner Mariska k. a.,] ez azonban rá sem hallgat az örökösen párbajról beszélőre, mert atyjával érez és szive Endre [Reizinger Béla] iparos segédhez vonzódik. Végre bekövetkezik a katasztrófa. Ombölyi Mátyás tönkre jut, s megjelenik a végrehajtó. Midőn házából, vagyonából kiliczitálják Ombö­lyi Mátyást, családi szczénák után ismét visszatér mesterségéhez. A nagyravágyó asszony is, a ki egy időre el­hagyta férjét, visszatér és beletörődik a helyzetbe. Endrét, a ki megtér vándorlásából, szívesen fogadják s megkapja Ilonka kezét. A darab Ombölyi Mátyásnak ezzel a mondá­sával végződik: »Vissza a műhelybe.« A felvonások után és főleg az előadás végén meg-megujuló tapsvihar bizonyította, hogy a közön­ségnek nagyon tetszett a darab, s a szereplőket, Virág Ferencz fáradhatlan rendezőt és Várkonyi Sándor súgót is a lámpák elé hívták. Az egész előadás olyan jó, egyöntetű volt, a milyen csakis becsületére válik a műkedvelőknek. A czimszerepet természetes könnyedséggel ját­szotta Kiss Mariska kisasszony, a kinek méltó társa volt Maus Rezső ur, a kin meglátszott, hogy nem most lépett először a színpadra. Hübner Mariska kisasszony szerepében ottho­nias volt s vonzóan mutatta be kedves játékával a szerény iparos leányt. Kremnitzky István ur ügyesen alakította a gigerlit s minden mozdulatával megkaczagtatta a puplikumot; a komikus szerep valóban • neki való. Jól megállotta helyét Fusz Ferencz ur, s Rei­zinger Béla, Král Lajos urak szintén hozzájárultak az est sikeréhez. A mint az utolsó tapsvihar a nézőtérről elhang­zott és a függöny legördült, nehány perez alatt el­távolították a székeket és nyomban megkezdődött Garay Lajos talp alá való zenéje mellett igazi hév­vel a táncz. Csárdás, lengyelke, walzer, négyes sorba vál­tották fe egymást s fesztelen jó kedvvel járta a fia­talság szünóráig. Szünóra után megkezdődött a füzér táncz szép figurákkal, e közben egy kis inczidens is történt a bálrendező-elnök és nehény ember között, a minek azonban egy kis szóváltás csakhamar véget vetett. Azután a tour és csárdás tánezot járták az ifjú párok nem csüggedő kitartással a hajnali órákig. Az első négyest 120 pár tánczolta. Jelen voltak asszonyok: André Istvánné, Al- másy Lajosné, Boros Endréné, Bogovits Istvánné, Börcsök Józsefné, Becsky Jánosné, Bogovits Jánosné, Csikós Mihályné, özv. Cziráky Jánosné, Debulay Imréné, özv. Doór Jánosné, Darázsi Jánosné, Ferencz Gyuláné, Ferner Mihályné, Franek Jánosné, Fried­mann Mórné, Groszbauer Venczelné, Geisz Zsig- mondné, Hivert Ignáczné, Hahn Ferenczné, Hidasy Mátyásné, Horváth Vinczéné, Honorits Józsefné, Haudinger Gyuláné, Hradek Károlyné, Jagicza Já­nosné, Kunczer Jánosné, Kiss Móriczné, Kapuváry Antalné, Kazamér Istvánné, Král Ignáczné, Kapitány Ferenczné, Kapitány Jánosné, Korch N-né, Mutsen- bacher Lipótné, Mózer Istvánné [Hőgyész,] Németh Antalné, Németh Gyuláné, Németh Józsefné, Öllé Mihályné, Petrits Gottfriedné, Petrits Antalné, Per- nitz Józsefné, Plank Ferenczné, Pozsgai Jánosné, Roth Sándorné, Rencz Ferenczné [Tolna], Ráhm Ferenczné, Stann Istvánné, Stokinger Jánosné, Schver- teczky Józsefné, Szegedi Józsefné, Szeredy Jánosné, Székely Józsefné, Szlonkai Mihályné, Tolnai N.-né, ifj. Tóth Pálné, Tóth Józsefné, özv. Török Istvánné, Theisz Lőrinczné, Tucsni Pálné, özv. Untermüller Alajosné, Untermüller Domokosné, Vilhelm Ferenczné, Vidák Imréné, Vida Józsefné, özv. Walcher Jánosné, Vidács Antalné, Vörös Ignáczné, özv. Watzek La­josné és Watzek Lászlóné. Leányok: Brieglovits Mariska [Mohács], Bogo­vits Juliska, Erdélyi nővérek, Bartha Mariska, Bencze Rozália, Bogovits nővérek, Cserna nővérek [Tolna,] Darázsi nővérek, Fusz Erzsiké [Tolna], Ferner Ilonka, Groszbauer Juliska, Gebhardt Mariska, Gyüszü nő­vérek, Hiverth Bözsike, Hiverth Etelka, Hübner nő­vérek, Haudinger Ilona, Horváth Bözsike, Jagicza Ilonka, Kazamér Annuska, Kapuváry Sárika, Kapu­váry Annuska, Korch Mariska, König Annuska, Kiss Mariska, Kiss Iduska, Lovász Erzsiké, Markovits Mariska, Mechtl Mariska, Mutsenbacher Rozika, Plank nővérek, Petrits Tériké, Petrits nővérek, Rencz Mag­dolna [Tolna], Reichl Erzsiké, Regölyi Mariska, Rám nővérek, Saághy Mariska, Szekeres nővérek, Szeredy Paula, Szegedi Erzsiké, Stirling Lonika, Stann An­nuska, Szegedi Annuska, Tar Margitka, Tolnai Ju­liska, Vidács Mariska, Vidák Anna, Wilhelm Mariska és Végh Tériké. Amicus. • — Tánczkoszoru. Dobos Adolf szegzárdi táncz­tanitó márczius hó 2-án az alapnevelési egyesület helyiségében tánczkoszorut rendez, melyben a tanulók be fogják mutatni a táneztanfolyam alatt szerzett ügyességüket. A tánczkoszoruban felnőttek is részt vesznek. — A tamási-i bál. A Tamásiban létesítendő já­rási kórház javára rendezett bál f. hó 13-án tartatott meg — mondhatom — fényes eredménynyel a Ta­mási vendéglő nagytermében. A ki a csinosan diszitett tánezterembe lépett, Mohamed próféta paradicsomába képzelte magát ; mert annyi szép női arezot, annyi csinos és fényes

Next

/
Thumbnails
Contents